Lucsnik varrógép
(javítási célzattal)

Baljós árnyak...
Épp itt volt az ideje egy ilyen képnek.
Már csak azért, mert mióta is nem lőttem egy rendes fotót?

 

 

Mint fent, de vakuval. A lényeg persze nem látszik a képen, hiszen a lényeg nem itt van.
Mert a lényeg az, hogy holnap ha szareső esik, akkor is varrógépet fogok szerelni.
Ha másért nem, hát csak azért, mert megígértem magamnak, hogy nekiállok.

 

 

Egyből korán reggel (elmúlt kilenc) befeküdtem az ágyra madarakat lesni.
Egy darab cinke ide nem tolta a képét!

 

 

Pedig tegnap még egy szelet nápolyit is kitettem nekik. Hogy a cinkének hogyan sikerült
így szétszedni, azt nem értem. Nekem nem sikerült, pedig kedvenc játékom volt
a nápolyival, hogy leszedem a két borítólapját, a csoki a belső lapokon
marad, és akkor édesebb. Persze ez már nem nápolyi, hanem
extra ropogós töltött ostya. Az igazi nápolyi ostyája masszívabb,
és nem habos vajas krémmel van töltve, hanem csokival. Ilyet manapság
sajnos már nem is lehet kapni. Azért figyelitek, hogy húzom az időt?
Mindegy mi van, csak ne kelljen nekiállnom a varrógépnek...

 

 

Hoztam magamnak egy hatalmas (fél literes) bögre kávét. Már a felét megittam, de
a varrógépnek még csak a tetejét sem volt érkezésem levenni. Mindegy mit, csak
ne kelljen a varrógéppel foglalkoznom. Például elolvastam inkább a leveleim,
majd megírtam az elektro levelező listára az alábbi réges-régi történetet.
Azért az belátható, hogy ez teljességgel halaszthatatlan volt!

 

Helyszín az ipari suli.
Ide aztán mindenkit felvettek, még engem is a kettes átlagommal.
Második év eleje, matek óra, alapok frissítése.
Szereplő az osztály, valamint a kicsit idegbetegül viselkedő matektanárnő.
Remák (sokkal erősebb, mint amennyire okos) áll a táblánál.
Feladat: 2x26
Remák tantárs teljesen elveszettül áll a táblára rótt feladat előtt.
Az osztály egésze lelke mélyéig átérezte a helyzet komolyságát.
Én például kémiából, történelemből (és még sorolhatnám) álltam volna így.
Na!
Remák!
Ne már?
Mennyi 26+26?
A tanárnő azt hitte, Remák csak hülyéskedik, vagy elbambult.
De persze nem...
A helyzetet megoldandó Remák alig hallhatóan kimondta:
...súgjatok...
Vagy csak én emlékszem így, s csak az arcára volt írva?
Gondoltam segítek.
Jól hallhatóan benyögtem a megoldást.
76 (vagy valami hasonló éktelen sületlenség)
A tanárnő nem akart hinni a szemének. (jó, akkor a fülének)
Remák már éppen felírta volna a számot táblára, mikor Halasi Laci közbeszólt.
Hülye vagy?
Hát az páros!
A táblától elforduló Remák, Halasi Lacinak jobban hitt, mint nekem.
Már csak azért is, hiszen Remák ha másra nem is,
de annyira még csak csak emlékezett, hogy a "páros"
az valami, vagy talán valami matematikai fogalom (is lehet).
Tehát Remák felírta a táblára:
37 (vagy valami ilyesmi blődli)
Tanárnő Remák padtársunkat helyére zavarta, majd rezignáltan krétázta: 52
De nem ez a lényeg...
Szünetben odajön Remák.
De szemetek vagyok, hogy rosszat súgtatok!
Erre Halasi Laci:
Te teljesen hülye vagy?
Hát mi sem tudtuk!
Ebben az a slusszpoén (avagy az oktatás szégyene), hogy Remák ezt el is hitte.

 

 

Ide van készítve a fogaskerék, hogy jól szem előtt legyen.
Persze a labortápom is szem előtt van, és az sincs még szétszedve.
Ráadásul sajnos nem csak bemutatás végett, hanem egyre véresebb a torka.

 

 

Itt ez a jó kis fogaskerék, nosza cserélem ki menten.
Ripsz ropsz ennél a résznél toporgok már hosszú napok (valójában hetek) óta.

 

 

Ekkor férfiasan azonnal a fürdőszobába mentem, és betettem egy adag mosást a gépbe.
Mindegy, csak ne a varrógép...

 

 

Hoztam magamnak elemózsiát a konyhából, de még előtte határozottan elmosogattam.
Ha valamihez nem fűlik a fogam, nagyon tudom ám kerülgetni a feladatot!

 

 

Nincs mese, neki kell állni. Minél később kezdem, annál később végzek.
Lényeg a lényeg, ha koradélutánra nem vagyok vele kész, akkor bealszom.
Márpedig ha a varrógép szét és összeszerelése közé kerül egy alvásciklus, akkor
erősen esély van rá, hogy elfelejtem, mit honnan szedtem ki, mit hová tegyek vissza.
Mondjuk erre alvás nélkül is erőst esélyes vagyok.

 

 

Elhessegetem a figyelemelterelő gondolataim, majd hoztam pár A3-as fehér papírt.
Kiürítem az elmém (ki mondta, hogy volt benne valami), tiszta lappal indulok.

 

 

Tudom én, hogy nem lesz egyszerű. Az úgy kezdődött, hogy a varrógépből iszonyat kopogó
hangok jöttek. Én, mint (anti) gépészvénájú egyén, azonnal szóltam az asszonynak, hogy
zörög a gép. Persze ő sem süket. Hallotta jól, hogy valami baj van. Ilyenkor aki látott
már beteg gépet belülről, azonnal nekiáll megkeresni a kopogás okát. Én meg méterekről
is láttam mi a baj! A tű üti azt az izgő-mozgó izét, ami alatta van. Nem bonyolult rájönni,
hogy elmászott a vezérlés. Vagyis mikor megy le a tű, még ott van a bobin (meg ami forgatja)
ahol már nem kéne legyen. Hogy így meglett a kopogás oka, engem nem érdekelt tovább.
Asszony sem zavartatta magát. Mivel a géppel a kopogástól, és az időnkénti akadozástól
eltekintve lehetett varrni, majd lesz valami, ha egyszer tényleg bedöglik. Persze tudom
én azt, hogy nem így kéne, csak hát a lustaság. Az mindennek az oka. Most meg bedöglött.
Már egyáltalán nem viszi az anyagot. Nem varr. Kénytelen leszek... Na, ezek aztán annyira
szörnyű gondolatok... Még egy utolsó kép egyben, lássam mi hol volt rajta eredetileg.
Mert szét kell szedni rendesen, az már biztos.
Jaj...

 

 

Felülről is legyen egy kép, nehogy ne tudjam, mi hová való vissza. Persze ez nem igaz, csak
inkább kattogtatok a masinával, minthogy nekiállnék a szerelésnek. No nem véletlenül
vagyok én kicsit (még hogy kicsit) beszarva ettől a feladattól. Az úgy volt, hogy
megnéztem mi baja a gépnek. Fogaskerékről lejöttek a fogak. Megnéztem
az Interneten, lehet-e kapni ilyesmit. Lehet. Elmentem a boltba. A fogaskerék nem
csak a neten volt, hanem fizikai valójában a boltban is. Gondoltam miért ne, s rákérdeztem
az eladótól: Bonyolult kicserélni? Nem. (jött a megnyugtató válasz) Már éppen leesett
a kő a szívemről, mikor hozzátette: Szakembernek olyan 45 perc alatt megvan.
Bassza meg... Akkor ez nekem lesz vagy egész napos meló! Gondoltam
miért ne, s rákérdeztem: Hogyan kell csinálni? Ilyenkor általában nem kap választ
az ember. Vagy mert az eladó sem tudja, honnan is tudná, hiszen "csak" eladó. Vagy ha szaki,
akkor meg azért nem mond semmit, mert szakmai titok. Jelen esetben meglepő módon
kaptam egy un. egypercest. Vagyis egyetlen percben fel lett sorolva, mit szedek ki,
mit szedek le, mit lazítok meg, fordítok el, akasztok ki, húzok félre. Természetesen
a szakszavakat nem értettem, hiszen nem vagyok varrógépszerelő. Az elmondottakból
három dolog jött át. Egyrészt nem kell hegeszteni tudni a fogaskerék cseréjéhez, ami nagy
előny, hiszen nincsen apparátom, valamint nem is tudok hegeszteni. Másodsorban semmi
olyan nem hangzott el, amit föl ne fogtam volna. Kihúzni, elfordítani, odébb tenni,
leszedni, lazítani (főként ez utóbbi) én is tudok. A harmadik dologtól szottyant
meg a lelkem igazán. Rá is kérdeztem: Van valami jelölés? Hogyan kell betenni
a fogaskereket a másikhoz képest. Erre kaptam válasznak, hogy nincs. Mivel
a fogaskeréken az excenter rész három púppal is rendelkezik, ezért három
olyan pont is van, ahol épp jól áll. Látom én, hogy ebből orális szex lesz,
és azt is látom, hogy nem a megszokott végén állok a szerszámnak...

 

 

Majd a motort is le kell szedni. A nap meg mily szépen süt be az ablakon...
No már csak az kéne, hogy átmenjek tájleírásba.

 

 

Először a tűt megvilágító izzót vettem ki.
Könnyebb végénél kezdem? És akkor mi van? Valahol csak neki kell állni...

 

 

A terv az, hogy a leszedett részeket szépen sorban átteszem a fehér papírra.
Így talán nem keverem össze a visszaszerelés sorrendjét.

 

 

Ha a képre viszed az egeret, a böngésző (már amelyik) kiírja alul a kép címét.
Én erre a látványra csak azt tudom mondani: Kapja be az egész ipari forradalom!
Mennyivel izgalmasabb dolog egy varrónőt piszkálni, mint ezt a k*rva gépet!

 

 

Azt a fogaskereket kell kicserélnem, amelyre a nyíl mutat. Magát a fogaskereket persze
 képtelenség kiszerelni onnan, csak és kizárólag a komplett tartószerkezetével együtt jön ki.
Meg ha sikerülne is kiszednem, az újat úgy sem tudnám a szűk résen keresztül beszerelni.

 

 

 

Most (hogy ezen sorokat rovom) jöttem rá, hogy közös problémám van a varrógéppel. Már úgy értem,
nekem is hiányoznak a fogaim. Mondjuk nekem több. De jelen esetben nem boldogít, hogy én győztem.

 

 

Leszereltem az oldaláról a lendkereket. Ezt a részt amúgy nem kell ennyire szétkapni,
csak úgy emlékeztem, mintha valami ilyesmit mondott volna a boltos ember. Kellett
volna vinnem egy diktafont, akkor nem utólag jövök rá, hogy mi az, ami útban van.

 

 

Gyűlnek az alkatrészek. Ha nem sikerül őket visszaszerelnem, akkor az lesz, hogy
teljesen tiszta lappal indulok. Már persze nem ezzel a lappal, hanem úgy értem,
kap az asszony egy új varrógépet. Ez egyrészt igen fájna a pénztárcámnak,
másrészt az önérzetemnek sem tenne jót.

 

 

Ez a kép csak azért készült, hogy lássam, hol is volt pontosan a felső fogaskerék.
Így utólag persze mit sem ér... El is raktam elsőre visszaszereléskor.

 

 

Meglazítottam a két tartócsavart, és elhúztam oldalra. Ennek a fogaskeréknek az őt forgató
tengelyhez képesti pozíciója határozza meg, hogy jókor mozog-e az éppen varrott anyag.
Tulajdonképpen nem bonyolult. Az a lényege, hogy mikor a tű éppen varr (mozog az
anyagban ki és be), az anyagmozgató fűrészfogas izé álljon mint a cövek. Ez most
innen nézve annyira egyszerűnek látszik, pedig igazándiból csak ettől a résztől
féltem. Nem kell rakosgatni a fogaskereket ide oda, hanem akkor (pontosabban
szólva ott) kell meghúzni a csavart, mikor éppen jól konstellálnak a fogaskerekek.

 

 

A baj az, hogy sehonnan sem lehet hozzáférni a feladathoz. Például innen alulról sem.
Volt a varrógép aljáról egy vakuzott kép is, de szerintem ez a borongósabb
árnyalatú fotó sokkal jobban tükrözi az aktuális hangulatom.

 

 

Innen alulról nézve ott van a cserélendő fogaskerék, ahová a piros keretet tettem.
Elias Howe (ő találta fel a varrógépet, nem Singer) felmenőit emlegetem.
No meg, hogy mér nem teszi az ég valahova ezt a varrógépet...

 

 

Levettem a motort.

 

 

A motor ugyanis útban van a cserélendő fogaskereket tartó, a vasvázat rögzítő csavarok
felé vezető rögös úton. De nézzük csak meg alaposabban, hová is mutat a két piros nyíl.
Persze a csavarok fejére, de nem ez a lényeg, hanem a csavarok vázhoz képesti pozíciója.
Felülről öt, alulról majdnem tíz centire a váz alagútjában végződik a csavar. Gondoltam
biztosan volt annyi esze a konstruktőrnek, hogy nem egyszerű anya van a csavar végén.

 

 

Nem. Nem volt annyi esze, és nem egyszerű anya, hanem kettős.
 Persze mit nekem most ez... Majd megküzdök a problémával,
ha odajutok, hogy már csak be kell tekernem a két csavart.

 

 

 

Ez a videó azért készült, hogy tudjam hogyan volt rajta eredetileg a gomb. Pontosabban szólva
nem is ez érdekel, hanem az, hogy ne kelljen hallgatnom az asszonytól (már persze ha
sikerül összeraknom, és működni is fog), hogy eddig valahogy nem így nézett ki.

 

 

A karocskát a bal oldali csavar tartja, a forgatógombot meg a jobb oldali.
Bennem a lelket semmi. Mondjuk igaz ami igaz, nem is nagyon volt bennem lelkesedés.

 

 

Gyűlnek az alkatrészek a fehér papíron...
Bevallom, részemről sokkal rosszabbra számítottam.
Legalábbis eddig úgy néz ki, alig kell kiszedni valamit a gépből.

 

 

Ez a takaró lapocskát azért szedtem le, mert azt reméltem, egy nagy szegletes
lyuk tátong mögötte, s én azon keresztül majd jól belepiszkálok a gépbe.

 

 

Akkor ennyit mára a reményeimről...

 

 

 

Francba! Ez nem fog menni... Vagy ha fog is, nem lesz olyan egyszerű.

 

 

Nincs itt semmi bonyolult (már megint elbízom magam), csak ki kell tekerni azt a csavart.

 

 

És akkor ki tudom húzni azt az izét, ami a bigyóból jön,
hogy az egész hogyishívjákot el tudjam fordítani.

 

 

Mert elfordítani mindenképp el kell, vagy ha nem, ki kell vennem a felső tengelyt.
Márpedig a felső tengely marad!

 

 

 

Miután minden kötőelemet kilazítottam, már lötyög. A lötyög jelen esetben egyáltalán nem
azt jelenti, hogy majd kiesik a helyéről, hanem csak annyit, hogy kicsit tudom mozgatni.

 

 

Hosszú perceken keresztül gyakoroltam a "kicsit mozgatást", melynek eredményéül
sikerült 45 fokban keresztbefordítanom a kiszerelni kívánt fémtömeget.
Kiszerelni kívánt? Hát persze... Pár dolgot kívántam már ma,
de a 45 fokos dőlésszög nem szerepelt a listámon.

 

 

Persze ahhoz, hogy el tudjam fordítani a belső részeket, le kellett szedni a belül rögzített,
amúgy meg kifelé lógó alkatrészeket. A karocskát nem én görbítettem el, gyárilag ilyen.
Amúgy meg nem is erről szól a kép, hanem arról, hogy az egyik korábbi videó végén
hallottunk egy koppanást. A koppanó hangot a képen látható csavar adta, mikor
beesett a varrógép aljába. Ezzel csak azt akarom mondani, addig rázogattam
a kiszedendő vasszörnyet, míg végül kiforgott a csavar. Jó szar helyen
van ez a csavar, úgy 10 centi mélyen. Persze ha nem felejtem el
visszatekerni, hogy csak meg kelljen húzni, nem lesz gond.
Persze elfelejtettem...

 

 

Ez is kiesett. Szerencsére tudom, hogy hová való. Legalábbis most még tudom...

 

 

Már 90 fokban sikerült elfordítanom.
Látom, hogy jól haladok, csak nem vagyok benne egészen biztos, hogy jó irányban.

 

 

Ez egy másik csapszeg. Szerencsére teljesen más a mérete és a formája, mint amit az előbb
szedtem ki. Mondjuk rendes dolog a konstruktőrtől, hogy a varrógépből leginkább
csak egy varrógépet lehet összerakni. Mekkora önbizalmam kerekedett mi?
Varrógép lesz belőle? Összerakom? Még szétszedni sem sikerült...

 

 

Ez a kar útban van. Bárhogy nézegettem, nem úszom meg, hogy odébb ne tegyem.

 

 

Gondoltam okos vagyok, hogy bejelöltem hol állt eredetileg.
Ehhez képest simán elraktam a vezérlést visszaszereléskor.
Csak néztem hosszú percekig, miért nem viszi az anyagot.

 

 

Már majdnem ki volt szedve, aminek ki kell szedve lennie, mikor is kimosott a mosógép.
Ilyenkor van az, hogy az embernek illik tudni fontossági sorrendet felállítani.
Le van szarva a varrógép, inkább kiteregetem a mosott zoknikat...
Ha a fürdőszobát fehérré tudtam varázsolni, a varrógép
sem fog kifogni rajtam. Gondolom...

 

 

Aztán meg azt gondoltam, megkockáztatom, hogy eszem. Ez veszélyes dolog, mert
ha lemegy a vérnyomásom, akkor menthetetlenül elalszom. De én bátor vagyok!
Mit nekem egy alvás? Bedörrentettem a fél lábosra való sült húst fokhagymásan.

 

 

Visszatérve a varrógéphez, tiszta fejjel (az előbb már majdnem felrúgtam)
az látszik, hogy már szinte szabad az út a valami kihúzásához.

 

 

 

Csak persze a valami még mindig nem fér ki.

 

 

Miért ne csavarnám ki a csavart, és miért ne húznám odébb azt a gyűrűt. Ránézésre nem
is tart semmit. Nem ránézésre meg a tengelyt tartja a helyén oldalvást, hogy ne tudjon
elmozdulni. A másik végén egy fél fogaskerék van, ami a bobint hajtja.
Ha ez elmászik a helyéről... Jelentem elmászott.

 

 

Na még ebbe a drótba akad egy tengely.

 

 

Aztán már kint is van ez a valami.
Mit ne mondjak, azért ez komoly küzdelem volt!

 

 

Figyelni kell, hogy ezt a kart odébb kell tolni, mikor a kiszedett valamit visszateszem.
És akkor mi van? Ha másodikra sikerült, akkor másodikra sikerült.

 

 

Fehér papír, fehér kesztyű, olajos alkatrészek.
Nem bonyi kicserélni a fogaskereket, csak kell egy krova.

 

 

Meg egy villáskulcs ellen tartani.

 

 

Balra az eredeti, jobbra az új.
Ha felépítésben nem is, de formájukat tekintve azért egyformák.

 

 

Az új fogaskerék tiszta műanyag.

 

 

A régin az excenterek vaslemezből vannak.
Persze mit ér a vaslemez, mikor a műanyag fogaknak annyi.
A vaslemez szélein amúgy is görgők forognak, szóval jó lesz helyette a műanyag is.

 

 

Szerencsére nincs semmi ami valamiféle pozíciót okozna. Vagyis teljesen mindegy,
hogy szerelem be. Majd a végén a fogaskerék csavarjaival
kell beállítani, hogy mikor mi mozogjon.

 

 

Rá van írva a savmentes vazelin dobozára, hogy külsőleg. Remélem nem betegszik
meg tőle a varrógép, hogy a felirattal ellenkezve, én a persely belsejébe kenem.

 

 

Ennyit mára a csereszabatos alkatrészekről. Az új fogaskereket beszerelve, a tartócsavart
meghúzva, az új fogaskerék meg sem mozdul! Még jó, hogy van itthon alátétem rogyásig.

 

 

A varrógépszerelés, az kérem egy fehérköpenyes műszerészmunka.

 

 

Gondoltam visszafelé már biztosan könnyebb lesz, mint kifelé.
Ja. Gondoltam...

 

 

Bedugtam majd keresztbefordítottam.

 

 

Nem ment be. Igazgattam, rendezgettem, elátkoztam, de akkor sem ment be.

 

 

Végül az volt a megoldás, hogy kiszedtem ezt az ellensúlyt. Azért az érdekes, hogy kifelé
nem volt útban. Amúgy ez volt az az izé, amiről a boltos ember mondta,
hogy ezt ki kell venni. Nem kivettem? Nem kivettem?

 

 

Persze, hogy elfelejtettem betekerni az irányváltó karocskát tartó csavart.
Még jó, hogy van spéci csavarfogós csavarhúzóm az ilyen impossible küldetésekhez.

 

 

Papír volt kéznél, ezért azt tettem a tű alá. No de lássuk, hogy mire is jutottam.
Persze kicsit csaltam, ugyanis az elrakott vezérlést alul ki kellett igazítani,
mert első nekifutásra egyszerűen nem vitte az anyagot. Amúgy nem
is annyira bonyolult a varrógép, mint azt az ember elsőre hiszi.
Persze ezt csak utólag gondolom így...

 

 

 

Semmi kopogó fémes hang, szépen csendben viszi a papírt.

 

 

Ha varrni még nem is, de papírt lyukasztani azt már tudok.

 

 

Teszek még egy próbát, viszi-e a vásznat.

 

 

 

Már miért ne vinné? Ráadásul az irányváltója is szépen működik.
Úgy látszik, hogy sikerült visszatalálnom a csapokat a helyükre.

 

 

Gondoltam egy nagyot, és elővettem egy spulni cérnát.
Na ekkor mondta magában a varrógép: Elmész már te Géza a picsába!
Mert ha gépet szerelni még csak csak tudok valamennyire, no de varrni azt már nem!
Majd az asszony tesz vele egy éles próbát, mert nekem csak némi harmadfokú
cérnagubancot sikerült produkálnom. Pedig mondta Andi, innen fűzöm,
oda hurkolom, szálfeszesség, felhozza az alsó cérnát, alul van kis
 kallantyú. Szerintem az van, nem tud ez a nő magyarázni...

 

 

Ez meg ki van égve.
Mintha vettem volna ilyet egyszer a hűtőgépbe. Vagy az menetes végű...

 

 

Nekiállok rendet tenni. Mikor már negyedszer húzom ki a szerszámos fiókom, mert még
mindig találok valami nyeles állatot a másik szobában, akkor hiába is
vagyok papucsban, csak elkezd megtelni a hócipőm.

 

 

Azt hittem kész, de kimaradt a krova ágyneműtartóba való visszahelyezése.

 

 

Mikor már tényleg minden a helyére került, megtaláltam a kóbor sütis dobozt...

 

 

 

Ezernyi dologhoz értek, többek közt a varrógéphez se.
Ha megszerelni sikerült is valahogy, de a cérnát befűzni...
Szóval ehhez az utolsó videóhoz segítségül hívtam a párom.

 

 

Andi szerint pont így kell kinéznie egy varrásnak.
Ha azt mondta volna, hogy nem, hát nem is tudom mit tettem volna a varrógéppel.
Persze tudom, hisz mily jól mutatna egy repülő varrógépet ábrázoló videó...

 

 

Hiába mutatsz ilyen jól a beszűrődő napfényben, most egy ideig akkor sem akarlak látni!
Pedig nem úszom meg, mert kiégett benne az izzó, és nem kaptam másikat.
Persze ahol a fogaskereket vettem, abban a boltban biztos van.
No de engem nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.