Ventilátor
(szobai bólogatós, közvetlen a szemetesből)

Akkora lomtenger volt ebben a szekrényemben, hogy csak na! Gondoltam lesz itt rend.
A holmik egyik fele a kukában végezte, a másik felét pedig hazahordta a bicikli.
Többek között ezért (is) van mostanában annyi telefonos holmi boncolva.
De hiába csinálok helyet, ha egyszer újra és újra feltöltöm lommal.
Az eggyel felette lévő szekrénnyel is teljesen hiába kísérletezem.

 

 

Szóval az úgy volt, hogy lomtalanítás volt a cégnél. Kisöpörtük a mindenféle eldugott
helyeken megbúvó vackokat. Persze ilyenkor nem csak lom kerül elő, hanem amúgy
kutya baja, csak az állaga miatt szemétnek minősített mindenféle is, mint például ez
a ventilátor. Persze nem csak ez volt a kupacban, de azt mondtam magamnak: Géza!
Csak egyet lehet választani! A mikrosütő nagy volt, és nehéz. No meg mikró már
van is itthon, nem kell belőle még egy boncolni való példány. Ráadásul a mikro
(ha lehet ezt fokozni) még ennél a szerencsétlennél is koszosabb volt.

 

 

Ha felülről nézem, akkor poros.

 

 

Oldalról nézve koszos.

 

 

A hálózati kábele pedig mocskos.
Már csak azért, hogy ragozzam a masina állagát.

 

 

A gombsor egyszerre poros, koszos, és mocskos is.
Nem is tudom úgy megfogni, hogy nyomot ne hagyna rajtam valahol.

 

 

Speciel az elülső rácsra akartam fókuszálni. (de az is lehet, hogy a koszos kék lapátra)
Erre a fotómasina (ahogy azt mostanában szokta) a hátsó rácsra koncentrált.
Mindegy... Ő legalább figyel valamire...

 

 

 

Gondoltam kipróbálom, ha mégis van valami baja, akkor valóban boncolhatom.
A koszon kívül tökéletes! Persze a kosz maga is bőven elég a kidobáshoz.
Mégis ki az a hülye, aki darabokra szed egy ventilátort, majd kimossa?

 

 

Azt hiszem, már megint lebuktam...

 

 

Bejön a kábel, csoki, kapcsolósor, majd továbbmennek a drótok a motorhoz.
Ugorjunk...

 

 

A motorja sokkal kevésbé tiszta, mint a talp belseje. Mondjuk ez nem is csoda, hiszen
egyrészt a motor gyárilag alaposan be van zsírozva, másrészt meg amennyi
port keresztülszívott már magán ez a szerencsétlen masina...

 

 

Már majdnem megszereztem magamnak ezeket a csavarokat, mikor rádöbbentem,
hogy enyém az egész ventilátor. Kezdem úgy érezni, hogy kukáspiac híján minden
különösebb lelki trauma nélkül át tudok állni, úgymond önellátó üzemmódba.
Ott még ugyan nem tartok, hogy magamtól nyitogassam az utcai kukák
fedelét, de ha épp nyitva van, már vonzza a tekintetem.

 

 

Egyéb kieső aprómócsingok. A ventilátorlapátot tartó hatalmas kék csavargombnak
pontosan olyan bilikék színe van, mint a mi ősrégi szovjet ventilátorunk lapátjának.
Vad idők voltak azok! Már csak azért mondom, mert azon a ventilátoron még nem
volt védőrács. Hiába volt a lapát valami puha nejlon szerű műanyagból, ha az ember
 gyermeke hátulról közelített hozzá, nagyot kapott a kezére! Persze nem olyan nagyot,
hogy csak úgy "miért ne" alapon, többször ki ne próbáljam hátulról ujjal leállítani.

 

 

A ventilátor talpának alsó takarólemeze.

 

 

Ez a vasnehezék, ez nagyon komoly!

 

 

És én sem vicceltem, mikor azt mondtam, hogy ezt a ventilátort ki fogom mosni.

 

 

Persze azért annyira nem vagyok hülye, hogy a motorját is betegyem a csapba.

 

 

Pedig de!

 

 

Szép tiszta lett. A lényegtelen részek gyorsan megszáradnak, de a kapcsolónak és
a motornak idő kell, mire garantáltan kipárolog belőlük az összes víz.

 

 

A szekrényemben érvényben vannak a világmindenség törvényei. (vagyis nem áll az idő)
Ráadásul jó meleg is van a száradáshoz. Mindössze pár hét elteltével
(mikor már kezd nagyon útban lenni) hazahozom.
Még a csavarokat sem tökítettem el.

 

 

Először a szokásos előszobai ficakban kapott helyet.

 

 

Miután párszor belerúgtam, a talprész gyorsan átkerült a cipős oldalra.

 

 

Most lebuktam! Nem tudtam csak úgy elmenni a kidobott mikrohullámú sütők mellett.
Ha mást nem is, de ezt a hatalmas üvegtányért megmentettem az egyikből.
Pont jó lesz pizzához, erre legalább ráfér a nagyobbik méretű is.
Persze az igazán nagy szögletes pizza nem, de csak az ő
kedvéért nem fogom körbevágni ezt a kerek tányért.

 

 

Nincs ez itt jó helyen...
Hiába tettem odébb a motoros részt, még mindig rendszeresen kirugdosom az előszoba
közepére a maradékot. Ha eddig megúszta, most már nem kéne összetaposnom.

 

 

A vajsárga gomb az rendben, de hogy azt a három életunt árnyalatú kéket ki találta ki?
A bauhinia meg egy orchidea faj, de hogy jön ez egy ventilátorhoz?

 

 

Persze azt is megkérdezhetném, hogy mégis mit keres egy darabokra szedett ventilátor
a szobában? Hetek óta! Minden problémára akad megoldás, erre például az, hogy
rendbe kell tennem a szobát. Ugyan anyám talán nem is szólna a fennforgásért,
tenne a romokra egy terítőt, de azért legalább így karácsony előtt illik rendet
csinálnom. A legnagyobb baj valójában az, hogy nem ám csak a ventilátort
kerülgetem, hanem több más tárgyat is. Ráadásul nem csak a tárgyakat
kerülgetem, hanem a feladatot is. Ilyenkor van az, hogy minden mást
csinálok, csak ne kelljen (jelen esetben) a ventilátorral foglalkoznom.

 

 

Például leszedem a fregoliról a megszáradt ruhákat.

 

 

Vagy mondjuk beágyazok. Ez persze szükséges a szereléshez, mert az ágy az előbb még
nagyon nem így nézett ki. Ha nem rakok rendet, nincs hová szétraknom az alkatrészeket.

 

 

Mielőtt összerendetlenkedném a szobát...
Szóval még a rendetlenségcsináláshoz is előbb rendet kell tenni.

 

 

Nem úszom meg, mert mégsem felejtettem bent a csavarokat a melóhelyen.
Pedig már azt hittem, kapok egy nap haladékot...

 

 

Benéztem a szobába, gondoltam milyen jó lesz látni, ahogy alakul a rend.
Persze most még csak ott tartok, hogy odébb helyeztem a rumlit.
És akkor kiszúrtam ezt. Vajon mi lehet a púp a terítő alatt?

 

 

Hála az égnek (és az utóbbi napok szorgoskodásának) a CB811-es telefonon már túlvagyok.
Ez a készülék például a cserépkályha tetején hevert darabokban. Az összeszerelésével
vártam néhány hetet, de nem olvadt el. Ha akar, hát had éljen... Összeraktam.

 

 

Mi az a csörömpölés az utcán? ugyan nem érdekel különösebben, de mivel a zaj
az ellenkező irányból jön, mint amerre a ventilátor található, hát megnézem.
Versenyt parkolnak a kukás kocsik. A kukát bezzeg kint hagyják az utca
közepén. Persze nincs ez mindenhol így. Múltkor kifigyeltem őket,
mikor épp előttem mentek. A házak egy részébe visszatolják
a kukákat, míg máshol kint hagyják az utca közepén.
Hiába no, a pénz nagy úr...

 

 

Hú de borongós az ég!
Szóval még az ég is sír felettem...

 

 

Ha már víz...
Mi lenne, ha felteregetném a kimosott törölközőket és terítőket a cserépkályhára?
Nosza!

 

 

A hírtelen mozgástól (és a megemelkedett páratartalomtól) melegem lett. Ha meg már úgy
is kinyitottam az erkélyajtót, adok enni a madaraknak. Ugyan az én madáretetőm nincs
olyan szép, mint amilyen az asszonynak van, de szerencsére a madarakat ez egyáltalán
nem érdekli. Ha kajásak, jönnek és jól beharapják a magot. Azért van így felszerelve
az etető doboz, hogy csak a cinegék férjenek az elemózsiához. Néha kapnak a doboz
tetejére is valami csemegét, például diót, de erről leszokunk, mert nincs jó vége.
Pár szem biztosan lerepül a balkonra, arra meg rábuknak a galambok.
Hiába nehéz berepülni a szűkös hely miatt, megoldják. A galamb
meg undok egy állat, azonnal odaszarik, ahol enni kap.

 

 

A galambok az erkélyünkre szarnak, én viszont a feladatra.
Még csak le sem tudok feküdni, hogy ezt itt van szétrakva!
Hogy ez a (k*rva) ventilátor nem akar magától összeállni...

 

 

Mi van, ha máshoz való csavarkészlet van a zacskóban?
Persze csak álmodozom...

 

 

Mi lenne, ha az összerakás helyett, mégis inkább szétverném?

 

 

Például itt ez a motor, igazán belenézhetnénk. No de nincs benne semmi érdekes...
Persze a tengely végén a bólogatást előidéző mechanika megérne egy
csavarhúzózást, de most nincs kedvem mélyebbre hatolni.

 

 

Ez a rész (mivel még csak koszos sem volt) pont úgy néz ki, mint a korábbi képen.
Persze az alkatrészek ritkán másznak el maguktól...
Tőlem viszont elég sűrűn!

 

 

Talán nem is lehetne másképp összerakni. Mondjuk van egy olyan tervem,
hogy egyszer megpróbálom, csak még nem döntöttem el, hogy
pontosan miből, és hogy pontosan mit fogok építeni.

 

 

Ez a kis patron egy elég fontos alkatrész.
Van benne egy rugó, ami kifelé tolja a csőbe beleperemezett golyót.

 

 

Ha beteszem (golyóval kifelé) abba a lyukba...

 

 

...akkor találkozik ezzel a lyukacsos lemezzel.

 

 

 

Fent említettek így együtt egy racsnit képeznek.

 

 

A motoros rész aljából kilóg egy rugó szára, ami a számára kiképzett mélyedésbe való.

 

 

Ha nem sikerül a rugót a helyére illesztenünk, akkor a felső részt az alsóhoz sem fog.
Felakad a rugó az anyagban, és teljesen esélytelenek vagyunk bedugni a csavart.
Ez most nem királyi többes akar lenni, csak gondolom más is szerel ventilátort.
Ezt persze abból gondoltam, hogy egyedül nem lehetek ennyire hülye!

 

 

Valahogy így fog kinézni a lyuk, mikor nem megy bele a csavar.
Tapasztalat...

 

 

Persze a fentebb látott racsni sem állt össze elsőre, mert a rugós golyós patron rövid.
Még jó, hogy van választékom alátétből...

 

 

A motoron még nincs rajta a burkolat, se a lapát, se a védőrács, de ebben az állapotában
már stabilan egyben van, vagyis ellenőrizhető a működése. Mondjuk ha nem élte túl
a motor a fürdést, nem kell összeraknom. Persze amilyen szerencsém van, túlélte.

 

 

 

A motor tengelyén át van ütve keresztben egy csapszeg, erre jön (ebbe akad bele) a ventilátor lapátja.
Én meg láttam, hogy a motor tengelye még zsíros maradt egy kicsit, erre megdörgöltem.
Persze ha már úgy is motor, forog, akkor nehogy már én strapáljam magam!
Ekkor érezte úgy a törlőrongyom, hogy márpedig neki (mikor ha
nem most) feltétlenül ringlispileznie kell. Én meg ráhagytam...

 

 

Már úgy aludnék, hogy alig tartanak vissza ezek a tárgyak.
Megölelném őket, oszt befordulnék velük a sarokba.

 

 

Már olyan közel a cél, nem adhatom fel az utolsó métereken!
Először az elejét, majd a hátulját kell felcsavarozni a motortakaró burkolatnak.

 

 

Ez meg hova is való?
Már csak azért, mert kicsit idegen tárgynak tűnik a kilógó lemezcsavarjával.

 

 

 

Persze (mint a délutáni alvásnak) mindennek megvan a maga helye.

 

 

Miközben a rács hátulját rögzítem, a háttérben Lino Ventura alakít egy francia filmben.
Elsőre valamiért úgy ítéltem meg, ez a régi film csak háttérzajnak való.
Aztán meg nem haladok a ventilátor összeszerelésével...

 

 

Úgy kell feltolni a lapátot, hogy a tengelyen keresztben álló csapszeg bemenjen a lapátba.
A nagy kék csavart pedig már igazán nem kunszt feltekerni.

 

 

A rács elülső fele egyrészt felül beakad, másrészt alul oda van csavarozva.

 

 

Harmadrészt négy ilyen kis karocska is van, melyeket vissza kell hajtani.

 

 

Szép ez a ventilátor, és a francia film (Az ördög és a tízparancsolat) is tetszett.
No de mi a francnak nekem, vagy úgy egyáltalán egy ilyen ventilátor?
Persze nyáron nem lehet kérdés, no de most épp tél van!

 

 

Például itt van ez a sok zokni meg gatya a fregolin.

 

 

Ugyan látszik hogy száradnak, hiszen valahonnan csak idekerült ez a sok vízcsepp
az ablakra, de a hatásfok nem valami jó. Egyrészt napokig tart a száradás,
másrészt az állandó magas páratartalomtól elkerülhetetlenül megjelenik
a falakon (vagy bármi máson amire a pára le tud csapódni) a penész.

 

 

Gondoltam rásegítek kicsit a ventilátor szelével a száradásra.

 

 

 

Persze nem csak lobognak a ruhák, hanem száradnak is. Az állandó légáramlat elviszi
az elpárolgott vizet. Mire felkeltem a délutáni szunyából, csontszáraz lett minden!
Persze nem árt kinyitni az ablakot, hogy legyen hová távozni a párás levegőnek.

 

 

Ez a csavar pedig megmaradt. Még szerencse, hogy emlékszem rá, hogy nem a ventilátor
alkatrésze, hanem egy asztalé. Az asztal is ki volt dobva a folyosóra, mint a ventilátor.
Persze az asztalt nem hoztam el, csak ezt a szépfejű csavart mentettem meg belőle.
Jó, akkor elhoztam az asztalt is. (bár csak a felső lapját) És akkor mi van?
Biztosan kell az a nagydarab deszka a valahova polcnak.
De erről majd egy más alkalommal...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.