Kiégett izzó pótlása
(értelmetlen project, de ha egyszer csak ennyi telik tőlem)

Pedig úgy emlékszem, hogy valahol itt volt az a kiégett izzó...

 

 

Végül két méterrel arrébb, az előszobában találtam meg. Vajon mit keresett ott?
Csak nem akartam venni helyette másikat? Az sem egy gyors megoldás, hiszen
a konyhai vízcsap végére való vízsugár lágyító izé is hiába lett megvéve, ha
egyszer lusta vagyok feltekerni a cső végére. Szerintem úgy két éve is
megvan, hogy gyűjtöm az erőt ehhez a feladathoz. Ha ennyire
be vagyok lustulva, akkor hogy lesz LED-esre alakítva
az a kiégett varrógépizzó? Meglehet, sehogy...

 

 

Itt ez a jó kis foglalat. Mi lenne, ha kicserélném a bajonettzárasat erre a sima menetesre?
Ezentúl bárhol kapnék izzót a varrógépbe. Nem egy rossz terv, és nem is valami bonyolult.

 

 

Hát ez ide nem fér be. Úgy sem volt kedvem barkácsolni, hagyjuk is mára ezt a dolgot.
Mint a fentebbi mondatból kiderült, ez nem egy olyan "Hűbele Balázs" mintájú project,
hanem a másik fajta. Az elhúzódós, aminek már nem dereng az eleje, mire a végére érek.

 

 

Addig addig tologatom, le fog esni, s eltörik.

 

 

Persze nem lenne kár érte. Az izzószálnak már úgy is annyi. Én is csak azért őrizgetem,
mert azt találtam ki, hogy a hagyományos izzó helyére LED-eket szerelek be.
És ha hülye ötlet? Akkor mi van? Nem járhat mindenki kocsmázni!

 

 

5 Wattos, vagyis szó sincs róla, hogy fényárba borította volna a szobát. Persze nem is ez
a dolga, hanem csak annyi, hogy az asszony lássa, amit éppen varr. Mondom, csak
mondom, mikor nem dumálni kéne, hanem nekiállni. No de hová is tettem azt
a zseblámpa szerű izét, amit az utcán találtam? (szándékosan ebből a célból)

 

 

Lehet, bevágtam ide a bontani való lomok közé. A doboz alatt az apukám építette labortáp
látszik. Korábban párszor már megemlítettem, de úgy gondoltam, ez bizony már sosem
fog előkerülni. Végül úgy hozta a sors, valamint megkértem anyámat, ha bele találna
akadni a telken, ne dobja ki. Hát most itt van. Sajnos a szerszámos beázott, így az
egyik műszer is. Meg a fényezése is, hogy néz ki szegénykének? Majd egyszer
úgy is kipofozom. Ha másért nem, hát csak azért, mert emlék. Sokáig (míg nem
építettem sajátot) ez volt itthon a tápegység. De erről majd egy későbbi alkalommal...

 

 

Nézzük most a lámpácskát. Nem, nem találtam el rejtekét...

 

 

Esetleg voltam olyan rendes, hogy betettem a drágaságos dobozomba? No! Mostanában
(sajnos) ez sem szokásom. Már úgy értem, hogy a folyamatos rendcsinálás. Valamikor
réges-rég rájöttem, hogy ha nem hagyom elharapózni a dolgokat, mindig mindent
szépen helyre teszek, akkor egészen egyszerűen nem keletkezik rendetlenség.

 

 

Mit is mondtam az előbb a rendről? Szerintem ezt a témát hagyjuk. Belegondoltam, hogyan
lehetne itt rendet tenni. Már a gondolatba is annyira belefáradtam, hogy le kellett
feküdnöm az ágyra pihenni. Ha már úgy is fekszem, rá is érek, szépen sorban
végigvizslattam a polcaimat. Valahonnan biztosan kikandikál a lámpácska vége.
Illetve valamivel csak meg kell ideologizálnom, hogy miért heverek bambán hanyatt,
ahelyett, hogy csinálnám már azt a k*rva lámpát. Hopp! Ott csillog valami kereknek a vége.

 

 

Ez egy Vidikon képfelvevő cső, régi FF kamerához. De hogyan lehet a polcon, mikor
a kamera (amiben lennie kéne) lent ül a pincében. Biztos vagyok benne, hogy
a kamerát még nem szedtem szét. Illetve most kicsit elbizonytalanodtam.
Az a lényeg, hogy megemlítettem, aminek az a következménye, hogy
mikor szétszedtem azt a kamerát, majd jöhetek vissza beszúrni a linket.
Egyszer elfogynak a tárgyak. Vagyis nem lesz beszúrandó link. Akkor lesz vége.
Ahogy a tempómat látom, a táblázatom elnézem, lesz még pár év, mire kifut a szétszedtem.

 

 

Lényeg a lényeg, ott van elbújva a lámpácska, ahová a nyíl mutat.
Persze az ágyból fekve nem csoda, hogy nem láttam ide.

 

 

Három LED-es, kapcsolós, valamint öngyújtós. Mivel se kapcsoló, se öngyújtó
nem kell a varrógépbe, ezért szétszedem. No meg kényszeresen is.

 

 

Hát ez nem volt egy nehéz feladat...
Az eleje úgy ránézésre stimmel is az izzóhoz, majd összeragasztom őket valahogy.
Érdekes, de nem látom az elemeket. Márpedig anélkül nem megy!
Na jó. Megy elemek nélkül is, de akkor kell egy kurbli.

 

 

Megvagytok!

 

 

Például úgy is csinálhatnám, hogy csak a három LED-et a kis panellel építem át.
Mikor nem cselekszem, hanem elkezdek lamentálni (ezen az egy hangszeren játszom),
olyankor szokott vége szakadni a munkának. Nem mintha eddig bármit is csináltam volna...

 

 

Hagyjuk is...
Mára már annyira elfáradtam (de hogy mibe?), nem sülne ki a munkámból semmi jó.

 

 

Mondhatnók, hogy szemernyit sem haladtam előre, de ez nem igaz.
Szépen egymás mellé tettem a hozzávalókat. Ez is valami.
Majd később (üdvözletem Pató Pálnak) folytatom.

 

 

Hogy lencsék? Vagy tán Tesla lemezjátszókarok? Ki tudja már azt, mik voltak eredetileg
ezekben a dobozokban. A lényeg, hogy van belőlük egy csomó. Az úgy volt, hogy
apukám hozta őket a gyárból. Attól, hogy valahol már szemét, az még másutt
hasznosnak bizonyulhat. Szóval az úgy volt, hogy nem volt kedvem izzót
 LED-esíteni, ezért inkább nekiálltam pakolászni. Ekkor derült ki (mióta
tudtam már), hogy a dobozaim meg vannak roggyanva. Valamikor a 80-as
években hozta őket az öregem, azóta épp eleget húzogattam őket ki-be a hátam
mögötti szekrényből. Valamikor régebben egyszer már kaptak egy szigetelőszalagos
megerősítést, de a szigszalag már rég elvált a papírtól. Először az összes dobozról
lefejtettem (leesett az magától) a ragasztást, majd szépen újraragasztottam őket
széles barna szalaggal. Ez jó tartós anyag. Legalábbis remélem, hogy kihúzza
a következő harminc évet. Mikor visszapakoltam a szekrénybe, kiderült,
hogy hiányzik két fa távtartó, meg pár doboz is. A hiányzó dobozok
a pincéből kerültek elő, mint ahogy a távtartók is ott készültek.

 

 

Nyomtattam címkéket. Celluxoztam. Majd elégedetten megveregettem a vállam.
Hogy hiányzik két doboz? Hogy a varrógép nem világít? Haggyámá...

 

 

Mi lenne, ha mondjuk több LED-et szeretnék, mint három.
Már előre látom, ma sem lesz semmi munka elvégezve.
A CB35-ös készülékem is hiányos, és a hangszórós
szétszedtem cikkhez is csak az alanyok gyűlnek.

 

 

Hogy úgy érezzem, mégiscsak csinálok valamit, gyorsan kimostam a fél lakást.
Meg egy csomó jószágot. Persze ez csak amolyan pótcselekvés...

 

 

A kettővel fentebbi kép (a nyúllal meg a fél telefonnal) azért volt, mert ott kellett volna
megtalálnom ezt a fejlámpát, amiből rengeteg LED-et tudnék kitermelni. Már persze csak
akkor, ha hajlandó lennék végre csinálni valamit. Az a kis fekete valami a kiégett izzó előtt,
az egy olyan LED, ami direkt erre a feladatra való. Már úgy értem, kell neki egy soros 2,4
kiloohmos ellenállás, és már mehet is bele a 230 Volt. Ha nem ezt használom fel, hanem
az elemlámpában található LED-ekből építkezek, akkor ahhoz kicsit több alkatrész
fog kelleni. Vagyis meg lehet oldani ezt a feladatot egyszerűen, kicsit, illetve
nagyon bonyolultan is. Nagyban írom ezt a cikket, éppen itt tartok,
mikor az történt, hogy egyszer csak elfogytak a képek.
Ne már... Ennyire nem hagyhattam félbe.
Pedig de!

 

 

Mi lenne, ha nem a fejlámpámat, de még csak nem is az utcán találtat verném szét, hanem
az amúgy teljesen feleslegesen világító öngyújtókat. Már úgy értem, nekem is van itthon
ilyen csodám. Szerintem egész jó fénye van az egy szem LED-nek. Megyek is vele
egy kört a sötét lakásban, s mindenre rávilágítok. Sok mindenre fény derült,
csak az nem derült ki, mikor lesz már valami abból a k*rva lámpából!

 

 

Most lebuktatok!
Ebből a szerelemből vajon milyen állat lesz?

 

 

A lényegre visszatérve (még hogy van itt lényeg), itt ez a három óriás világítós öngyújtó.
Már majdnem kivettem belőlük a LED-eket, mikor rájöttem, hogyan tudnám még egy
kicsit elodázni a feladatot. Vagy nem elodázni, de egészen egyszerűen félbehagyni.
Mondjuk a "félbehagyni" jelen esetben igen erős kifejezés, mikor a keringésen
kívül eddig még nem is csináltam semmit. Mert ugye mi van akkor,
ha mondjuk nem tetszik az asszonynak a LED fénye?

 

 

 

És igen! Illetve nem. Nem tetszik neki a fénye. Igaza is van Andinak. A hagyományos
izzó sokkal jobb. Mekkora szerencse, hogy még nem csináltam semmit!
Így támasztom alá érvekkel a mindennapi lustaságom...

 

 

 

Íme egy videó, melyben kiderül, hogy van itthon tartalék izzó.
Valamint Andi bevallja egy apróbb hiányosságát. Mindeközben
édesanyám úgy beszél a háttérben, mintha figyelne rá valaki...

 

 

Csak úgy magától nem történik meg semmi, s mint azt eddig láttuk, jelen (és még sok más)
esetben tőlem sem. Most akkor mi legyen? Mondjuk beteszem a döglött izzót a dobozába,
és kidobom. Az öngyújtós elemlámpa továbbhasznosítható része bizton belefér a LED-es
 dobozomba. No de akkor miféle szétszedtem cikk ez? Se szét nem szedtem semmit, de
még csak össze sem raktam. Mit ne mondjak, ez így eddig elég se füle se farka.
No nem mintha a többi cikkemmel megváltottam volna a világot...

 

 

Úgy nyúlik ez a történet, mint a rétestészta!
Persze érthető, hiszen minek feltalálni azt, ami már létezik.
A varrógépbe való izzó pontosan megfelel arra a célra, amire őt kitalálták.
Vagy itt hagyom abba, vagy új irányba kell fordítsam a történetet.
Figyelted ezt a dumát? Mintha eddig történt volna valami...

 

 

És akkor kiégett a csillárban egy izzó. Illetve most már nem izzókat használok, hanem
környezettudatosan (valójában pénztárcatudatosan) energiatakarékos un. kompakt
fénycsövet. Amit a képen látunk, az az izzófoglalat egyik fele, aminek egyáltalán
nem kellett volna kitekerednie az izzóval együtt. Persze nem a kompaktfénycsőtől
égett szét ennyire, hiszen az alig fűt, hanem még a régi vad idők öröksége ez, mikor
még 60 Wattos hagyományos izzók voltak betekerve. No de hol is láttam nem is oly rég
egy ilyen foglalatot? Megvan! A varrógépbe akartam egy ilyet beszerelni. Bármennyire
is szétszórt ez a cikk, csak van valami vezérfonal, ami csudamód egésszé fogja össze.

 

 

Ha nem az egész, de legalább a fele foglalatnak újra van munkája.
Már megérte kipreparálnom a szemetes konténerbe hajított állólámpából.
Egyszer el kéne jutnom oda, hogy a szemét nem jó semmire. Csakhogy
az eddigi tapasztalataim alapján biztosra mondhatom, hogy ez nem
így van! Például most is milyen jól jött a kukázott foglalat.

 

 

Újra fényárban úszik a szoba. Mi lenne, ha a középső izzót lecserélném LED-esre?
Mondjuk nem azért, hogy spóroljak, hanem azért, hogy ha épp nem kell a fényár,
akkor legyen valami halovány háttérvilágításom. Ekkor belebotlottam kedvenc
hangszerembe. (lamenta) Van nekem egy bolti LED-es izzóm, csak annak
a foglalata E27-es, a csillárba meg E14-es való. Vagy foglalatot kéne
cserélni, vagy mondjuk kéne barkácsolni egy E27-E14 átalakítót.
Ez utóbbi akkora egy hülye ötlet, hogy azonnal el is kezdtem
keresni hozzá az alkatrészeket. Mondjuk kell E14 menet.

 

 

Ez nem lehet gond, hiszen van egy fiókra való E14-es menetű kiégett izzóm, csak össze
kell párosítani az egyik végét egy E27-es foglalattal. No de van-e itthon E27-es foglalat?

 

 

Itt egy pár (hó) napra ismét félretettem a feladatot. Úgy megszoktam, hogy itt ül
ez a kiégett izzó, hogyha eltenném innen, már valósággal hiányozna!

 

 

Hogy szavam ne felejtsem (erre erős esélyem van), hol is tartottam a múltkor?
Balra lent a fiókban kéne lennie foglalatnak. Van is.

 

 

Mindjárt háromféle alapanyagút is leltem. Úgymint: műanyag, porcelán + fém, és bakelit.
Azért igazán akadhatna végre valami nehézség, amire ráfoghatnám, miért
is hagyok fel ezzel az izzóépítős (vagy mifene) marhasággal.
És akkor megtörtént. Nem tudtam kihúzni az izzós dobozt.

 

 

Sajnos, mire észrevettem a lehetőséget a feladat újbóli elodázására, már le is kaptam
a polcról az egész IKEA fiókos szekrénykét. Ígérem, legközelebb jobban figyelek.

 

 

Ha épp nem adódik semmi felhasználható probléma, akkor mondjuk beszélek mellé.
Hát az meg mi? Illetve tudom, hogy mi, de miért van ott?
Van már ezeknek feliratozott fiókjuk.

 

 

Az úgy van, hogy ha ilyet látok kidobva, akkor azt (és persze még sok mást is) begyűjtöm.
Régi tervem, hogy a romokból összerakok egy működőt. Már persze csak azért, hogy
legyen a melóba un. melegtartalékom. Évek óta tervezem ezt a dolgot, de még
mindig sehol semmi. Illetve de. Már van egy fiókom PTS 200 jeladókkal.
Aztán ha bedöglik amivel dolgozom, hozhatom haza sürgős javításra.
Ez annyira így van, hogy mielőtt bemutatnám, hogy mire is való ez
az izé, már meg is van írva néhány javítási eset. Csak valahogy az
a szétszedtem cikk nem akar egésszé kerekedni. Mondjuk ez se...

 

 

Megvagytok! Ez eddig rendben. Valóban megvannak a telefonos cuccaim.
Csak hirtelen felmerül bennem a kérdés: Hát kerestem én ezeket?

 

 

Ezeket kerestem. Valószínűleg az lesz, hogy a műanyag E27-es foglalatot fogom bevetni.
Sajnos nem sok esélyt látok rá, hogy ne leljek átmérőben hozzá illő E14 véget.
Mi lenne ha... És akkor itt annyira megharagudtam magamra, hogy
ennyire odázom / halogatom / halasztom, s elnapolom ezt
a projectet, hogy mérgemben beírtam jövő hétre.
Most aztán nincs mese, bele kell húzni!
Mondtam fennhangon, miközben
félretettem az asztalról e fiókot.

 

 

Betekertem az asztali lámpámba a LED-es izzót. Borzasztó kínzó egy fénye van!
Töcsök maci rögvest bevallotta, hogy ő Lenin, Lenin anyja, és bárki
más is akit szeretnék, csak kapcsoljam már le ezt a szart.

 

 

Szegény fotómasina nem érti, hogy mit is szeretnék tőle, mikor közvetlenül belefotózok
a LED-ekbe. Keresni próbál valamit (kínjában), amire fókuszálhat.
Ha fentről (csillárból) világít, talán jobb lesz.
Hülye ötlet! Sosem lesz jobb...

 

 

Ez a csillár egy tákolmány. No nem volt mindig ilyen. Apukám jól kitalálta, és szépen
ki is vitelezte. Aztán jöttem én, az energiatakarékos izzóimmal, amik nem
fértek bele a régi zárt burába. Ezek a mostani burák egyáltalán
nem is illenek ide. A középsőből még ki is lóg az izzó...

 

 

Ahogy így elnézem, amit kiötleteltem, az meg még hosszabb is lesz.

 

 

Nem lehetne, hogy átbarkácsolom az E14-es menetes véget az E27-es helyére?
Nem lehetne, hogy egyszerűen veszek egy E14-es végű LED-es izzót?
Nem lehetne valami úton módon befejezni végre ezt a cikket?

 

 

Ez a foglalat meg koszos. Az árcédula ragacsától (manapság persze vonalkód) ilyen.
Történt egyszer régen, mint ahogy akkoriban szinte mindenkivel megesett, hogy
álltuk a hosszú sort a közértben. Az előttem álló hölgy (vulgárisan vén banya)
rászólt a pénztárosra, hogy vegye le a bonbonról az árcédulát, mert ajándékba
lesz születésnapra. A pénztáros elkezdte körömmel kapirgálni a bonbonos doboz
kellős közepére ragasztott címkét. Persze egyrészt nem akart onnan lejönni, másrészt
mikor mégis, ragacs maradt a helyén. Mikor a ragacsot próbálta ledörgölni
a pénztáros, akkor meg jött vele a bonbonos doboz nejlon borítása is.
Ekkor szólt be a vevő, hogy ez neki így már nem kell, mert mégis
hogy néz már az ki, hogy egy doboz ajándékbonbon széttépve.

 

 

Hogy egy kicsit (kicsit?) húzzam az időt, lemostam a ragacsot benzinnel.

 

 

Ebbe is bele kéne kötni. Addig sem haladnék.

 

 

Na jó. Nem kötök bele, inkább kikötök belőle. Mármint az elektronika felesleges paneljét.
Vajon belefér-e ebbe a részbe az E27-es foglalat hátsó része? Mert ugye hátha nem.

 

 

 

Ez kérem éppen ide van kitalálva!

 

 

Még a drótok is pont odaérnek!

 

 

De hogy kell egy ilyet bekötni? Bárhogy nézem, ezen nincsenek vezetéket rögzítő csavarok.
Rég szereltem villanyt. Mikor én voltam gyerek, még a csavar volt divatban.
Ma meg úgy működik (már amikor működik), hogy egyszerűen csak
beledugom a lecsupaszított drótvéget, és már készen is van a kötés.

 

 

Vagy (mint a melléket példa épp mutatja) egyszerűen kiesik valami a foglalatból.
Ez a fura forma lemezke szorítaná bele saját magába a drótvéget rugósan.
Legalábbis valószínűleg ez volt az elképzelés. Csak ugye a valóság...

 

 

Mi lenne, ha három oldalról csavarral? Vagy mondjuk melegtakony ragasztó?
Vagy (hogy el ne olvadjon) kétkomponenses ragasztó?

 

 

Meg a nagy l*faszt! (szűkült be mára a szókincsem) Jó ide a szigszalag is.

 

 

Csak reménykedni merek benne, hogy nem ez lett életem főműve.

 

 

Lekapcsoltam a csillár többi részét, csak a LED-es körte maradt.
A fotómasina oly ügyes, hogy bármi fényben képes egészen elfogadható képet készíteni.

 

 

Persze az azért látszik, hogy szerencsétlen nem tudja eldönteni,
mit is kezdjen a fehéregyensúly kérdésével.

 

 

Azért az érdekes, jobban mondva nem egy jó jel, hogy a monitoron a szokásos sötét
árnyalatú háttérképem vakító fehérre égett. Jobbra a fiókokon látszik, hogy
még a monitor (amúgy alig) fénye, hogy bevilágítja a fehér címkéket.

 

 

Kikapcsoltam a monitort. Jól látszik a különbség. Persze a LED-es körte teljesítménye
mindössze 5 Watt. Természetes, hogy nem borul tőle fényárba a szoba.
No de lássuk csak, legalább háttérvilágításnak megfelel-e.

 

 

A billentyűzet gombjain jól látszik a fehér felirat. Gondoltam kipróbálom, milyen gépelni
LED-es megvilágításnál. Pár perc elmúltával kanállal kellett összeszedni a szemem!
Már az energiatakarékos izzó fénye is egyértelműen rosszabb a hagyományos
izzóénál, de ez a LED-es izé, ez valami borzalom! Persze biztos van már
LED-esből is jó, csak az még nem párszáz forintba kerül a piacon...

 

 

Még azt próbálhatnám ki, hogy milyen a fénye, ennek a direkt 230-ra készült LED-nek.
Ó én marha! Az előző képnél már simán abba is hagyhattam volna a cikket.
No mindegy. Ezt még megnézzük, aztán kész. Vége. Befejeztem.

 

 

Ez, és az előző kép készítése között konkrétan fél év telt el. Vagyis egyáltalán nem jellemző
rám, hogy elkapkodom a dolgokat. Most is csak azért álltam neki, mert azt találtam ki,
hogy befejezem amit félbehagytam. Illetve -amiket- félbehagytam. Aztán persze
gyorsan rájöttem, hogy teljesen esélytelen vagyok záros határidőn belül
lezárni a nyitott projecteket. Akkor meg mivégre az egész...

 

 

Ezt a LED-et a Pioneer CT506-os magnóért cseréltem.
Négy évvel ezelőtt!

 

 

Szóval épp itt volt az ideje, hogy kivegyem a gyári csomagolásból. Ez egy olyan LED,
hogy direktbe rá lehet kötni a 230-at, egy 2,4 kiloohmos ellenálláson keresztül.
De ezt már írtam ebben a cikkben, csak oly rég, hogy már el is feledtem.

 

 

Legyen 2,7 k, legfeljebb nem fog annyira világítani.

 

 

Nem egy életbiztosítás ez a konstrukció.
Már persze csak azért nem, mert a műszerzsinórok másik vége a 230-ban végződik.

 

 

Aszta kurva életbe! Ez nem normális! Kiég a szenzor a gépemből! Arról nem is beszélve,
hogy hosszú percekig akkor is egészen világos volt, ha lecsuktam a szemem.
Pedig ez nagy szó ám! Amilyen sötétség az én fejemben uralkodik...

 

 

Alámentem a fotómasinával az asztal lapjának.
Nem, az asztali lámpa nincs bekapcsolva, hanem alulról belevilágít a LED.

 

 

Menjél szépen pajtáskodni a többiekhez.
Majd egyszer biztosan (?) beszerellek valamibe...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...