2/4-es alközpont
(kukáztam)

Nem tudtam megállni, és kényszeresen kihúztam egy szemétkupacból. Ez egy MPX80-as,
két fővonal / 4 mellék mini telefonközpont. Gondoltam jó lesz valamire a doboza.
Aztán elgondolkodtam. Persze már későn. Mikor is volt nekem szükségem
valamihez egy dobozra? Mindegy... Most már itt van. Belenézünk.
Aztán legfeljebb én is kidobom.

 

 

Van történet is a dobozhoz. Azt találta ki a cégem (akkor még Matáv), hogy nem kell
kimenni a szerelőnek (sokba kerül) behozni az eszközöket az ügyféltől, hanem az ügyfél
maga is leadhatja valamely ügyfélszolgálaton, illetve raktárban. A raktárban még csak
hagyján, hiszen a raktáros, ha nem is műszaki ember, azért felismeri a céges eszközöket.
Ellenben az ügyfélszolgálatos lányokat könnyű meggyőzni, hiszen nulla tapasztalatuk van
a céges eszközökkel kapcsolatban. Jelen esetben ügyfelünknek volt egy ISDN vonala.
A helyszínen volt egy ISDN NT nevű végberendezés. Az ISDN NT úgy néz ki, hogy
belemegy a telefondrót, és van rajta két analóg, meg két ISDN S busz csatlakozó.
Kinézetre szürke doboz a falon, drótok lógnak ki belőle. Ügyfél kap egy felszólítást.
Ha nem adja vissza az ISDN NT-t, akkor kiszámlázzuk. Visszakérdez: Mi az az ISDN NT?
Szürke doboz a falon, drótok lógnak ki belőle. Ügyfél körbenéz, megtalálja, leakasztja
a falról, beviszi az ügyfélszolgálatra, és leadja. Hogy ez nem ISDN NT, hanem egy
telefonközpont? Nem mindegy? Doboz csatlakozókkal, oszt csókolom. Volt egy olyan
változás pár évvel ezelőtt, hogy ha az ügyfél leadja (visszaadja) a bérelt telefonkészülékét,
akkor ezentúl nem kell fizetnie a havi százforintos nagyságrendű bérleti díjat. Ezért az
ügyfelek megrohanták a raktárakat és az ügyfélszolgálatokat a leadni kívánt ócska
telefonkészülékekkel. Hogy azt a készüléket kellett volna leadni, amit mi adtunk,
az úgy konkrétan senkit sem érdekelt. Az ügyfél hozott valamit, az ügyfélszolgálat
pedig átvette. Nem érdekelte a lányokat a típus, csak a darabszám. Meg hogy legalább
ránézésre telefon legyen. Még annyi cégtől hazahozott rendszerkészüléket ritkán láttunk!
Valamint az ügyfelek ügyesek, ügyeskedtek is. Nem azt a készüléket hozták vissza,
ami bevált, hanem az ócskábbikat. Térdig jártunk a ratyibbnál is vackabb távol-keleti
ruhakefe telefonokban. De volt, aki ennél is tovább ment. Leadta például a kaputelefont.
Tulajdonképp telefon az is, bár számgombok azok nincsenek rajta. Vagy leadta a gyerek
régi játéktelefonját. Szerintem a csúcs a kártyaolvasó terminál volt. Formára akár
lehetett volna telefon is. Számgombok is voltak rajta, csak beszélni nem volt
rajta mibe. Fú... Mennyi sok betű? Majd a többi képnél spórolok velük.

 

 

Laikus a csatlakozók alapján valóban összekeverheti az ISDN NT-vel.

 

 

Mondjuk ez mind analóg csatlakozó (az S-busz olyan széles dugós mint a LAN), de ez,
mint azt már említettem volt, senkit sem érdekelt. Ügyfelek amúgy cégfelszámoláskor
igen lazán bánnak a felhalmozott hardverrel. Például én is jártam már úgy, hogy egy
ISDN leszerelés kapcsán a titkárnő a kezembe nyomott egy hatalmas kartondobozt,
hogy márpedig az mind az enyém. Úgy nagyjából minden benne is volt, ami egy
irodában előfordul, és hálózati, vagy telefon, vagy bármi zsinórban végződik.
Nem mertem megkockáztatni, hogy elhozom az egész kupacot, mert
amilyen szerencsém van, biztos keresték volna rajtam.

 

 

Igen komoly programozói felülete van. Mivel eszem ágában sincs használni, mert mire is?
Telefonáljak ki a konyhába, hogy kész-e az ebéd? Mikor én szoktam főzni!
Szóval találgatni sincs kedvem, mire jók ezek a DIP kapcsolók.

 

 

A Power kapcsoló, a szögletes foglalatos LED, és a biztosítékház egy pillanatra
felkeltette az érdeklődésem. Aztán ahogy szokott, a pillanat gyorsan elszállt.

 

 

Ez a telefonközpont arca. Ritka nagyon bután nézel ki egykomám!
Hát nem folyt a te szülédnek egy csepp designer vér sem az ereiben? Hát nem.

 

 

A központ alja. Tulajdonképpen tényleg ugyanúgy falra akasztós, mint egy ISDN NT.

 

 

Alacsony fogyasztás, kis széria.

 

 

Szögletes gumiláb.

 

 

Ez a gumiláb nem bírta tovább a helyhez-kötöttséget, a folyamatos ácsorgást,
ezért gondolt egyet, majd világnak ment. Vajon merre járhat most?

 

 

Számomra valahol itt végződött az átlátható, értelmezhető elektronika. Még felismerem
az alkatrészeket, de már nem, vagy csak nyögvenyelősen találom ki a funkciójukat.
Amiben program fut, márpedig a jobb felső sarokban valakinek nagyon
sok lába van, az nekem már értelmezhetetlen.

 

 

A mai tápegységekhez mérten ez egészen komolyan meg van csinálva.
Ez például abból is látszik, hogy ez a táp a mai napig működik.
Persze éveket állt ez a kisközpont egy szemétkupac alján,
áram nem járta drótjait, de akkor is tartósabb a maiaknál.

 

 

Szerintem meg jó a kettes mellék. A trafó helyett meg hogy lehet "trafá"-t írni?

 

 

SMD kondenzátor. Felületre van szerelve. Nem? De!

 

 

Nekem a boltban mindig csak BD tranyó jutott. TIP betűjelzésűt csak Sipos Gyula erősítős
könyveiben láttam. Persze mindegy, hiszen csereszabatosak. Legalábbis egy egyszerű
erősítő szintjén azok. Ezek itt négyen meg épp egy sztereó végfokba valók. Persze
most már ott a toronyban a QUAD405, minek nekem egy kisebb erősítő? Akkor
kellett volna egy ilyen központ bontásra, mikor még erős igényem volt ezekre
 az alkatrészekre. És nem csak ez a két TIP31-32C páros van a dobozban,
hanem van ám még pár darab elszórva a panelen tartaléknak.

 

 

Jó kis relék ezek, már épp át is fordítottam őket agyam valamely rejtett
(erősítő építésre hajlamos) zugában, bemeneti műsorforrás választó egységnek.
Persze most már ez is minek? Van előerősítőm, ráadásul relé is van benne épp elég.

 

 

Ez meg itt két, átlátszó ruhás, igen szexi relé.

 

 

Stabkockák hűtőbordán a tápegységben. Még pár év, és hihetetlenül fog hangzani, hogy
valamikor régen lehetett tápegységet készíteni kapcsolóüzem nélkül. Low esr kondik,
energiatároló tekercsek, hűtőbordaként panelra forrasztott SMD FET-ek nélkül.
Mondjuk ennek a tápnak a műszaki szintjéről visszatekintve, pont ugyan olyan
furcsa az óriás szűrő kondi, meg a mellette ácsorgó EZ80-as egyenirányító
elektroncső, mint kettővel ezt megelőző generációs tápegység.

 

 

Mert ez az stabilizátor IC, meg a csövek között még volt egy diszkrét
alkatrészekből összerakott tápegységes korszak is.

 

 

A trafók, gondolom a csengető feszültség előállítására szolgálnak.
Ha meg nem, hát bakfitty!

 

 

Mondom, hogy analóg! Ha ISDN volna, akkor négy szál drót volna a bementen.
No meg a buszrendszer miatt elég volna a két vonalhoz egyetlen csatlakozó is.

 

 

Múltkor kicsit berágtam. Egyrészt ha kellett valami telefonos cucc, mondjuk egy darab
zsinór, egy plug, vagy egy konnektor, akkor garantált volt, hogy nem találtam. Ha meg
éppen nem kellett semmi ilyesmi, akkor meg mindenhonnan telefonhallgató, mikrofon,
 tárcsák, csengők hullottak ki. Összesöpörtem a szobából az összes telefonos vackot,
majd kettéválasztottam a kupacot. A nagyobbik fele ment vissza a melóhelyre,
mert ugye minek nekem még itthon is, amiből bent látok épp eleget. A másik
kupac ebbe a fiókba került, hogy ha kell, legyen. Most például egy darabka
felplugozott zsinórra van szükségem, mert ami a telefonomon van,
az igencsak nehezen volna kifűzhető az asztalból.

 

 

Rádugtam a telefonom szépen sorban a mellékek csatlakozóira.
A hármas csatlakózó kivételével adnak vonalat a mellékek.

 

 

Ha már itt van, gondoltam kipróbálom, és rádugtam az egyik bemenetére a vonalamat.

 

 

 

Lehet rajta keresztül telefonálni.

 

 

Gondoltam ha már úgy is elől vannak a hozzávalók (kerítettem még egy készüléket),
kipróbálom, hogy működik-e mint alközpont.

 

 

 

A négyesről felhívva az egyest, az nem csörög.
Így utólag belegondolva, lehet nem is a központ a hibás, hanem én.
Már persze csak azért (no persze), mert a készülékem csengője valószínűleg ki van kapcsolva.

 

 

 

Az egyes mellékről fel lehet hívni a négyest. Úgy értem csörög.
Na ja. Úgy könnyű, ha be van kapcsolva a csengő!

 

 

Szemezek kicsit ezzel a kapcsolóval, mert volna neki helye.

 

 

Már annyi antennaerősítőt szedtem szét, hogy csak na, de még mindig van boncolatlan
példány a polcon. Ezt azért hagytam meg, mert egyrészt hátha kell. Másrészt hibás
a kapcsolója. Ki kéne cserélni. De erről majd máskor. Most inkább az érdekel,
hogy mégis mi a csuda lehet abban a kerek dobozban?

 

 

Atyaég! Ez két darab oszcillátor panel összeforrasztva. Akkor készült, mikor még csak
terveztem a woblert. Ennek már biztos megvan legalább húsz éve! Azokat a trimmereket
még a Lomexben vettem. De még akkor ám, mikor a Lomex a Gömb utcában volt.
Hogy mit keres ez a polcon azóta? Mindegy, mert a telefonközpont
nem fér oda a helyére. Ez marad, a kisközpont meg kuka.
Aztán még sem dobtam ki, hanem letettem a pincébe.
Gondoltam hátha kell valakinek... Jelentem elkelt!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.