Belka varrógép
(sajnálom szegényt, de már csak útban volt)

Régi tervünk, hogy a bedöglött, s már igencsak régóta nem használt varrógép dobozába
áttelepítjük a karácsonyfadíszeket. Ez egy valóban régi terv, hiszen a bőröndös
varrógép idestova 20 éve is megvan, hogy nem üzemel. Van helyette új,
ami működik. Hogy ezt minek tartogattuk, azt ne is kérdezd...
Ilyen család vagyunk, és kész!

 

 

 

Hiába is örül felettébb Andi a fellelt anyagmaradványoknak, 20 év (szerintem több is)
állás után a cserépkályhában végzik.

 

 

A kurbli, illetve a helyére illeszthető takaró lap. Van még a képen egy gumiláb, ami ide való,
csak nem illeszkedik a helyére. A háttérül szolgáló lehetetlen színű dekorit lap eredetéről
meg majd mindjárt megkérdem anyámat. Megkérdeztem. Ugyan az eredete nem derült
ki, csak az, hogy honnan emlékszem erre furcsa kékes márványmintára. Volt ebből az
anyagból egy kb. A4 méretű, amin kiskoromban a süti lakott. Már úgy értem, ha anyám
mondjuk kókuszos tekercset készített, akkor a süti pontosan ilyen színű lapon volt a hűtőben.

 

 

 

Valószínűleg azért van kettétörve, majd össze epokitozva a kurbli helyét takaró lemez,
mert kiskoromban is lepörgettem párszor a helyéről. Majd erről is mindjárt
megkérdem jó anyám. Megkérdeztem, de nem emlékszik az esetre.

 

 

Eddig sárga alapon (asztalom lapja) sárga tárgyakat fotóztam.
Gondoltam újítok. Legyen most kék alapon kék.

 

 

 

Még utoljára megtekerem a kurblit. Hogy azért szorul, mert beteg,
vagy azért mert 20 éve nem kapott olajat? Ez már örökre titok marad...

 

 

Szerettem ezt a dobozkát piszkálni, mikor anyám varrt.
Hogy a doboz széle a piszkálásomtól adta-e meg magát, vagy az anyag fáradt el?
Ki tudja...

 

 

Van a dobozkában háromféle csavarhúzó.
Szerintem a kicsi sárga az valami újabb keletű, nem ehhez a varrógéphez való.

 

 

Egy egész, és öt tized olajozó.

 

 

Ez a lapocska eredetileg a varrógép oldalán található szegletes lyukat fedte.

 

 

Orsók színes cérnákkal. Valamint a bobin amibe bele kell őket tenni.
A jobbra látható fekete kaparóvas formájú izé fogalmam sincs mi célt szolgál.
Egyrészt úgy általában nem értek a varrógépekhez, másrészt lehet, nem is ide tartozik.

A "fekete kaparóvas szerű izé" egy vonalzó. Arra szolgál, hogy egy csavarral fel
lehet rögzíteni a gépre, a kaparóvas éle párhuzamos az anyagtovábbítás irányával,
így egy olyan vezetőt kapunk, amivel az anyag szélétől (vagy hajtástól) végig
azonos távolságban lehet varrni. Kell hozzá lenni egy ricnis csavarnak,
amivel a géphez lehet a tűlemeztől jobbra felerősíteni. (ott pedig
kell lennie egy vagy több menetes furatnak) A csavart kioldva
ide-oda lehet tologatni a vasat, pontos távolság beállításához.

Köszönet a fekete izé használati utasításáért Szigeti Szabolcsnak!

 

 

Azért ez nem semmi!
Vajon mit keresett a varrógép dobozában az Orionton rádiónk vállszíja?

 

 

 

Mielőtt a karácsonyfadíszek beköltöznének új lakhelyükre, kap a doboz némi vizes rongyos takarítást.
Amúgy nálunk kedvenc családi szórakozás, a gyermeteg hangon való hülyeséget beszélés.
Még terveztem is weblapot, amin a mackóinkat beszéltetem. Csak győzd kivárni!

 

 

Miközben én a varrógéppel szemezek, az asszony szépen átrendezi az évtizedek alatt
felgyülemlett karácsonyfadíszeket az új lakhelyükre. A karácsonyfadíszek egyrészt
fogynak, mert mindig eltörik valami, másrészt szaporodnak, mert néha csak vesz
az ember valami újat, pedig tudja, hogy már rég megtelt a doboz.

 

 

Ez a kukta speciel még megvan.
Mondjuk egy kuktában nem sok minden tud elromlani...

 

 

Mikor nem tudom, hogy az adott képpel épp mi a csudát is szeretnék mondani, akkor
megnézem a címét. Ja igen! Félretettem. Mostanában sok az elhúzódó szétszedtem cikk.
Néha heteket, de van, hogy hónapokat várat magára egy egy képsor vagy cikk befejezése.
Persze ez mind semmi, az évek óta álló rádióépítős, valamint a Terta 811 felújítós
cikkhez képest. Na, már megint jöhetek vissza beszúrni a linkeket...

 

 

Ül a bárány az arcán.
Itt is a kép címe segített. Szétszedés helyett nagymosást játszottam.

 

 

Nem! Nem kell belőle semmi!
A cserépkályha jóízűen megeszi a papírdobozt, és az anyagmaradványokat.

 

 

Eltörött a hóemberke. Nem szoktam, de ide illik egy szomorú szmájli. Kiskorom óta egyik
kedvenc díszem volt. Az lett a veszte, hogy a sok dísz nem fért a dobozba, de
a doboz teteje azért rá lett hajtva. A vékony üveg meg könnyen törik.
Ez a probléma most meg lett oldva, hiszen az új doboz teteje
masszív, akár rá is lehet tenni valamit a szekrényben.
Persze a hóemberkén ez már sajnos nem segít...

 

 

A dobozok méretre nagyjából megegyeztek, illetve a varrógépé egy kicsit nagyobb is.
Lesz helye az újabb díszeknek, bár nem szándékozom venni, mert még
az is megvan, amit alsóban ragasztottam az iskolában papírból.

 

 

A hatalmas izzó, és a piros drót még pakolás közben került elő a szekrényből.
Emlékszem is, hogy anyám mondta, hogy hazahozta őket a telekről.

 

 

Ez az izzó nem arra való, hogy világítson, hanem arra, hogy melegítsen.
Igencsak vastag izzószál van benne. A felvett 250 Watt nagy része hővé alakul.
Ha belekötött az ember arcába a takony, akkor ebbe nézve lehet azt onnan kiolvasztani.

 

 

Most mi a csudát kezdjek ezzel a szép piros kapcsolós zsinórral?
Szerencsére ilyen esetekre rég ki van dolgozva a megfelelő megoldás.

 

 

 

Menjél csak szépen a pajtásodhoz!

 

 

Asztal felszabadítva, háttérben Fernandellel.

 

 

Szegény varrógép tudja mi vár rá. Be is húzódott rémültében a kályha sutba.
Bevallom, szerintem a tárgyaknak is van lelkük.
Néha több is, mint az embereknek!

 

 

Kincses doboz.

 

 

Vannak társítások, melyeknek egészen értelmes okuk van. Például a pók az hálót sző.
Tehát egy szövőszéket nyugodtan lehet spider néven illetni. Vagy mondjuk egy
fanyüvő gépre bátran rajzolhatunk hódot, mindenki érteni fogja a célzást.
No de itt pusztuljak meg, ha értem, hogy mi a frászparipa köze van egy
koszlott mókusnak egy spulni cérnához! Persze lehet, hogy van egy
orosz népmese (csak én nem hallottam róla), ami a bátor mókusról
szól, aki személyesen magának a nagy Leninnek varrt új kabátot.

 

 

Szegényke...
Mindketten tudjuk, hogy már csak percei vannak hátra...

 

 

Persze a használható elemeket kimenekítem.
Például ezek a furaszín nyelű csavarhúzók egyszer még jók lesznek valamire.

 

 

Ezek a spulnik jók lesznek valami görgőnek, vagy szíjtárcsának.
Az ugyan igaz, hogy az utóbbi tíz évben mind a görgő, mind a szíjtárcsa
fogyasztásom nem emelkedett el a null vonaltól, de sohasem lehessen azt tudni!

 

 

Gondoltam cérnára azért nem lesz szükségem, ezért legombolyítottam a maradékokat
a spulnikról. Míg ezzel elvagyok, addig sem rombolom szegény varrógépet.

 

 

Na most ez vagy tényleg másfél olajozó, vagy egyszerűen csak takarékosság.

 

 

Egyrészt minek a két olajtartályhoz két nyomócső, mikor egy is elég. Másrészt meg ha
a képen láthatóra teszem fel a csövet, akkor az nem fér bele a fehér szerszámos
dobozba. Persze felvetül még az a kérdés is, hogy ha cserélgetem az olajozók
között a csövet, akkor amin épp nincs, az hogyan tartja magában az olajat?

 

 

Kifogyott a kis fehér doboz, kénytelen vagyok nekiállni a varrógépnek.
Úgy nézem, hogy a villanymotor oldaláról érdemes kezdeni bontani.
Már persze, ha van egyáltalán értelme az egész procedúrának...

 

 

Ez a gép sokkal egyszerűbb, átláthatóbb, és pláne hozzáférhetőbb, mint az új, amiben
múltkor pont a legbelülre épített fogaskereket kellett kicserélnem.

 

 

A négyből csak három gumiláb volt meg. A korábban látott negyedik nem illik a lyukba.
Mondjuk azt nem értem, hogyan veszhetett el, mert a meglévőket alig bírtam kipiszkálni.

 

 

Úgy döntöttem, ez a rész megmarad.
Hogy pontosan mire lesz jó, azt még nem tudom.
Ha egyszer csinálni találnék belőle valamit, majd belinkelem.

 

 

Anyukám valami fekete pedálról beszélt, ami nekem egyáltalában nem dereng.
Ez valószínűleg azért van, mert anyám félt a pedál vezérelte
motortól, ezért inkább a gépet kézzel hajtva varrt.

 

 

Ez a kerek izé egy hálózati trafó. Bevallom, még sosem láttam ilyen formájú trafót!
Amúgy nincs különösebb szerepe, mindössze az anyagmegvilágító izzót táplálja.

 

 

Remélem nem a primer kör vezetéke van megnyúzódva!

 

 

Szerencsére nem. Egyrészt ez a szekunder (kisfeszültségű rész), másrészt direkt van így.
A piciny izzóhoz vezető egyik "drót" maga a varrógép háza.

 

 

Nem tudom mi kéne hozzá, hogy be merjem építeni bármibe is, de azért elteszem.

 

 

A motor és a balra látható két izé marad, a borítólemez kuka.
Holnap karácsonyuk lesz a fémgyűjtőknek.

 

 

Ez a gép alulról is egyszerűbb, mint a másik.
Persze ez a gép semmi kunsztot nem tud azon kívül, hogy előre / hátra varr.

 

 

Ez az alkatrész biztosan nem tartozik ide.
Úgy nézem valamely gyermekkori lendkerekes jószágom kereke lehet.

Ez az alkatrész az alsó szál (varrócérna) orsóra tekeréséhez szolgált.
Hozzá kellett nyomni a gumigyűrűt a nagy kerékhez, ami megforgatta.
Így szépen rátekeredett a cérna, megtelt az orsó. Ekkor meg kellett szüntetni
a kapcsolatot. Új berendezéseken a leállás már automatikus, mikor megtelt az orsó.

Köszönet a megoldásért Majercsik Erzsébetnek!

 

 

Nézegetem ezt a lapot, közben köré képzelek mindenféle dolgokat.
Sajnos semmi értelmes nem jutott az eszembe. De ezt már megszoktam...

 

 

Ez az oldal sokkal egyszerűbb (pláne hozzáférhetőbb), mint az új varrógép hasonló részei.

 

 

Valljuk be, ez azért nem semmi! Vasalt gurtni mint lánc. Tudnak ezek az oroszok!

 

 

Itt volt a hiba, az orsótartó alkalmatosságnál. Hol a szálfeszességgel volt gond, hol meg
betekerte mélyen belülre a cérnát, ahol semmi keresni valója sincs. A szomszéd
bácsi (Kása József műszerész) megjavította, de sajnos nem tartott sokáig.

 

 

Levettem ezt a részt. Komolyan sajnálom, de neki sem tudok kitalálni semmi feladatot.

 

 

 

A keletkezett lyukat nézve ez látható.

 

 

Egyszerűen nem tudok betelni ezzel a vasalt gurtni áttétellel...

 

 

 

Hiába mondogatom magamban, hogy nem szeretem kidobni a régi tárgyakat, de semmi ötletem sincs,
hogy mi értelmeset alakítsak ebből a varrógépből. Sajnos hiába töröm
a fejem, évek óta nem jut eszembe semmi.

 

 

Ha leveszem a gép tetejét, újabb masszív vastengelyek kerülnek elő.

 

 

Ha épp nem varrógép, akkor egyszerűen nem jó semmire.
Sajnálom...

 

 

Komolyan próbáltam célt találni a lendkeréknek, de csak nem fogok nekiállni
orsós magnót építeni, mikor annyi van belőle...

 

 

Itt ez a jó kis motor. Erre például van értelmes felhasználási ötletem. Lehetne például
meghajtás az apukám által épített, s a pince mélyén rejtező méhsejt tekercselőgéphez.
Vagy például bármiféle tekercselőgéphez. Mondjuk egy szép nagydarab deszka,
fúrógép tokmánya, áttétel, ez a motor, és akkor furdancs nélkül is tudnék
transzformátort tekercselni. Sajnos, mivel nem tekercselek trafókat,
ez a felhasználás is kiesett.

 

 

 

Azért megnéztem, hogy működik-e a motor. Bedugtam a drótvégeket a konnektorba.
Jelentem hiba nélkül forog. Levittem a pincébe, és találtam is neki egy jó helyet.
Mint kiderült, pont van egy fiókom, melyben rég feledett motorjaim laknak.

 

 

Kicsit ugyan olajosak, de egyszer még kellhet belőlük valami.

 

 

Ezt a feliratot nem tudtam leszedni, nagyon erőltetni meg nem akartam.

 

 

Szegény mókus is megy a kukába...

 

 

Én meg a fürdőszobába kezet mosni.

 

 

Az alkatrészek az alkatrészes dobozba. A kis fehér doboz meg a pincébe.
Majd egyszer nekiállok, és rászánok pár napot, hogy szétválogassam a lomokat.
Ez tipikusan valamikor nyáron lesz, mert olyankor van kellemesen hűvös a pincében.
Szerencsére eszembe jutott, hogy kivegyem a tűt, mert abba nem jó érzés belenyúlni!

 

 

Lemostam az asztalom.
Nem mernék rá megesküdni, hogy az a barna szín a törlőrongyon a varrógéptől származik.

 

 

Csinálom a rendet, pakolom szét a maradványokat.
Ezek itt a pincébe kerülnek.

 

 

Ezek pedig a kukába.

 

 

Persze hiába készítettem össze mindent, a varrógép alja csak itt felejtődött.
 Mikor este bebújtam az ágyba, törtem is a fejem, mi lehetett amit
felrúgtam, és olyan furcsa tompa puffanó hangot adott.
A lényeg, hogy rend lett, s csak az Orionton szíj
maradt az asztalon, de az is csak azért,
mert nem volt kedvem felmászni
a polc legtetejére a rádióig.

 

 

Ha másnak nem is, de a kék árnyalatú márványmintás dekorit lemeznek találtam célt.

 

 

Képszerkesztői képességeimről annyit, hogy volt az a felirat mindenhol, csak ott nem,
ahová tenni szerettem volna. Aztán valahogy csak sikerült ráapplikálnom a lemezdarabra
a betűket. Mikor a helyére tettem a képet, akkor szúrtam ki, hogy a fejem búbjára
is került egy felirat. Szóval ez az oka, hogy olyan furán áll felül a hajam.

 

 

Ide kerül, ide kell beférni a leszabott fadarabnak.

 

 

Azért kell ide, hogy ne porosodjanak az ellenállásaim.

 

 

No meg évek óta itt tartom a zsebszámológépem.
Ha véletlenül nem ide teszem vissza, már meg sem találom.

 

 

Egészen idáig letörten bontogattam a varrógépet, de amint megszabadultam a kényelmetlen
feladattól, valósággal feltámadt bennem a munkakedv. Meg persze késő is van már.
Mikor már aludni kéne mennem, akkor ébredek fel. Sajnos ez mindig is így volt.
Mikor meg ébren kéne lennem, majd elalszom. Nyugdíjasnak kéne már lenni,
hogy akkor aludhassak ha épp álmos vagyok, és ne legyen semmi dolgom,
(tipikusan munkahely) amit adott időben kell elvégeznem. Álmodozom...

 

 

Viszont ez nem álom! Úgy szétkaptam a dobozaim, hogy csak na! Egyrészt igen erős
ujjlenyomat tenger található rajtuk, másrészt komoly nikotinköd. Ugyan már vagy
jó tíz éve leszoktam a bagóról, de ha egyszer a dobozaim öregebbek tíz évnél?
Szóval tartalom kiszór az asztalra, szigszalag letép, megfürdet, új ragszalag
a feliratoknak, némi logikai rendezés, feliratozás, lomok visszaszórása.
Biztosan örült a szomszéd az éjszakai zörgésnek, de mit csináljak,
ha egyszer nekem nincs kutyám aki ugasson?

 

 

Ennek a macinak nincs szája. Ez azért jó, mert nincs neki alaphangulata. Mindig abban
erősít meg, amilyen hangulatom éppen van. Most például egyértelműen az olvasható le
az arcáról: Ez teljesen hülye! Amúgy meg azért tartom, mert ő szolgáltatja asztalomon
a puhaságot. Mármint az asztal lapjának éle, és az asztalra rakott lábam között.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.