BHG 1/2-es soros rendszerkészülék
(átalakítás)

Hogy ne mindig trendi vackok legyenek, itt van ez a gyönyörűség!
Ez kérem egy úgynevezett BHG 2/1-es soros berendezés.
Három készülék. Egy vonal. Készülékek sorba kötve.

 

 

Nem a BHG izét kéne csesztetnem, hanem a CB55-öst (a zacskóban van)
kéne végre valahára rendbe tennem.

 

 

Vagy mondjuk ezt a Philips kétbeszélős lomot, amit mindig kirúgok a szoba közepére.

 

 

De akkor is előrébb lennék, ha a szobai ventilátort összeszerelném végre poraiból.
Keringek a lakásban körbe körbe, hátha találok valami szívemnek
kedvesebb szétszedni, vagy éppen összerakni valót.

 

 

Ezt a varrógépet például csavarmentesítem, aztán kuka.
Szegényke...

 

 

Ezt a telefont meg már ki is mostam, már csak össze kéne raknom.
Vagy megvárom, míg ráolvad a kályha tetejére, és akkor nem kell összeraknom.

 

 

Mint a kályhát, amiről sikeresen feltéptem az egyik csempét.

 

 

Elég volt a kerengésből. Ha nem állok neki most rögtön, akkor sosem lesz kész!
A feladat az, hogy ez a telefon használható állapotba kerüljön.
Csörögjön ha hívják, lehessen vele tárcsázni, és
működjön rendesen a beszédáramköre.

 

 

A készülék a konnektora kivételével meglepően eredeti állapotában maradt fent.
Mint látható, a zsinórjának szövetborítása van. Persze ez nem az eredeti zsinór.
Ennek a készüléknek eredetileg sok eres csatlakozó kábele volt, mert ez még
nem a digitális kor szülötte. Mikor ez készült, még nem a test + órajel + táp
+ adat vezetékezés volt, hanem minden funkciónak külön drótja volt.

 

 

Van egy formája, az már biztos!
Maga a készülékház tiszta egy merő vasból van.
A forma és a kivitelezés a CB24-es készülékről van megmintázva.
Ezt a vasdobozt használták sokféle célra, gondolom mindent túlélt a nyomószerszám.
Vagy ki tudja? Lehet, hogy egyszerűen csak nem akartak elszakadni a jól bevált formától.

 

 

Nem! Ez a telefon Norbi kollégám tulajdona!
Vagy legalábbis ő nyomta a kezembe.

 

 

Micsoda ívelt szegecskivezetése van a készülékházon keresztül ennek a kábelnek.
Megadták a módját, az már biztos!

 

 

BHG Budapest.

 

 

Nem esik szét a készülék mikor kinyitjuk, mert a zsanér összetartja.
Persze ez egyben azt is jelenti, hogy majd ki is kell nyitni.
Már úgy értem, gondoltak a javítás lehetőségére.

 

 

A CB24-es készüléken sokkal szebb az automata villa, de a CB35-ös mintájú
kézibeszélőhöz ez a forma passzol. A tárcsához nem egyszerű eset hozzáférni,
mert az alsó tartócsavarjához egyszerűen nem lehet odaférni. Illetve odalehet,
de csak akkor, ha leszereljük a készülék dobozáról a tárcsadobozt tartó lemezt.

 

 

Az automatavilla forgópántja olyan masszív, hogy akár rá is ülhetnék. Maga a villa meg
ötös laposvasból van. Mit tudtak ezek a BHG-és fiúk a tervezett élettartamról?
Vagy semmit, vagy azt az utasítást kapták, hogy 150 évre kell tervezni.

 

 

Nem is tudom, műfajilag hová sorolandó ez a készülék.
Talán az "ahogy esik, úgy puffan" a leginkább ráillő meghatározás.
Ami volt raktáron, a kor divatja szerint összelapátolva. 24-es ház, 35-ös beszélő,
látjelző, vászonzsinór, valami gombok a raktárkészletből. A hiányzó részek meg laposvasból.
Mindezektől eltekintve nagyon állatul néz ki! Garantálom, hogy ha egy ilyen van
az asztalon, az nagyobb figyelmet kap, mint egy GPS-es mobiltelefon
beépített titkárnővel, és automata grillezős ügyféldarálóval.

 

 

Nem egy érintőképernyő. A formatervezés is csak annyi, hogy a gombok átférjenek
a számukra vágott lyukon, de azért van neki valami varázsa. A látjelző pedig arra
szolgált, hogy mutassa, ha foglalt (beszélnek rajta a másik készülékről) a vonal.

 

 

A látjelző ablaka hiányzik.
Figyeljük meg a készülék házának szépséges (és kellemes tapintású) zsugorfényezését.

 

 

A készülék alja. Nincs épp agyonfeliratozva, sehol egy CE jelölés, csak a sorszám.
Ha a kerek mezőben a szám az évjáratot jelenti, akkor 1953-ban készült.
A gumiláb meg nem sikerült valami jól, mint ahogy a kép se róla.

 

 

 

Egy csavar tartja össze. Ha azt kitekerem, akkor kinyílik a doboz.

 

 

A készülékház felső részébe épített alkatrészek.
A látjelzőnek már volt külön szétszedtemje, nézzük a többi részletet.

 

 

 

A gombsor azért van összekötve az automatával, hogy valóban automata legyen.
Vagyis ha helyére tesszük a kagylót, akkor automatikusan kiugrik az éppen benyomott gomb.

 

 

Az automata rugócsoportja. Mindössze annyi a dolga, hogy ha felvesszük a kagylót,
akkor a beszédáramkört (és a tárcsát) kapcsolja rá a vonalra, ha pedig
letesszük, akkor a csengőt, ami jelen esetben egy zümmer.

 

 

Azért hívják ezeket a készülékeket sorosnak, mert sorban vannak felfűzve a kábelezésre.
Amely készülék előrébb van a sorban, az el tudja venni a vonalat az utána következőktől.
Részemről 2/6-os volt a legnagyobb kiszerelés, amit még láttam belőle tanonc koromban.
A 70-es évek végén ez (és a hasonszőrű társai) rendszer már olyan öregnek számított,
hogy ha át kellett helyezni egy még működő példányt, akkor behívták dolgozni
nyugdíjból pár napra Zsemlye bácsit, aki még értette a kábelezését.

 

 

A készülékház aljában található alkatrészek.
Jól átlátható hatalmas alkatrészekből van. Emberkézhez szabott.
Persze ezzel az alkatrész és szerelési technológiával, egy számítógép nem fért be a szobába.

 

 

Színes cirmos vásznas szigetelésű drótok, méhviaszban kifőzött cérnával kivarrva.

 

 

Hátul keresztben van az indukciós tekercs, mellette jobbról a zümmer.
Balra elől (a szürke tömb) egy kondenzátor. Valószínűleg a csengőhöz van.
A jobb alsó sarokban van egy kis tekercs. Bevallom, nem tudom mi dolga van itt.
Biztosan megvan a készülék kapcsolási rajza valamelyik régi könyvemben, de most
egyszerűen semmi kedvem előásni. (vagy már el is ajándékoztam azt a könyvet)

 

 

Ide volt eredetileg bekötve a sok eres készülékzsinór. Persze már nincs, hiszen
a gazdája egy szem készüléknek használta ezt a rendszerkészüléket, és akkor
egyszerűen semmi értelme sincs a sok eres vastag (kényelmetlen) kábelnek.

 

 

Kapcsolási és huzalozási rajz. Ha jól olvasom, akkor az előbb említett kis tekercs arra
szolgál, hogy ő pótolja (szimulálja) a helyi teleppel (központi egység) együttműködve
a telefon vonalat (illetve a CB távtáplálást), mikor nem a városi vonalon (azaz kifelé)
beszélünk, hanem házon belül kommunikálunk egy másik készülékkel. Hú de bonyi!
Szóval ezekből a készülékekből többféle rendszer is volt. Volt olyan, aminek volt
központi egysége. Ez egy faládika volt a falon. Volt rajta csengő, meg furcsa
piros fekete nagyméretű látjelző, tápegység, éjszakai kapcsoló. (portára)
Aztán volt olyan, ami a telefon vonalon keresztül volt távtáplált.
Ez nem tudott semmi különösebb kunsztot, nem is volt
hozzá központi doboz, csak a készülékek.
De ezekhez már fiatal vagyok...

 

 

Néhányan egészen egyszerűen nincsenek tisztában a beállító csavar fogalmával.
Ha csavar, akkor az azért van, hogy tövig be legyen tekerve! Persze így
(mint ahogy a képen van) soha meg nem fog szólalni a zümmer.
A beállító csavarral teljesen neki van tolva a rezgőnyelv
az elektromágnesnek, meg sem tud moccanni.

 

 

No de nézzük meg, mi baja van még ennek a készüléknek. Az igazi baja valahol
a mikrofon áramkörben van. Norbi kolléga próbálta másik mikrofonnal, de nem jött be.
Valami egészen szokatlan jelenséget produkál a telefon. Elsőre én is a mikrofont okoltam.
Persze nem a mikrofon a hibás, hiszen nem lehet olyan egyszerű az élet, hogy simán
megússzam a mai napot egy egyszerű mikrofon cserével. A mikrofont a beszélőből
kiszedve, egy darabig tovább van vonal, ami idővel iszonyú recsegések közepette
megszűnik, majd minden különösebb ok nélkül, minden külső ráhatás nélkül újra
 ad vonalat. Vagy a változatosság kedvéért rémisztően hangos recsegésbe kezd.
Mindezekre semmi hatással sincs, ha közben piszkálom az alkatrészeket.
Leltem pár apróbb hibát, kijavításuk nem járt semmi eredménnyel.

 

 

Például ahová a nyíl mutat, onnan hiányzott egy alátét.
Bármennyire is volt meghúzva a csavar, nem fogta meg a drótot.
Persze mikor ezt kiszúrtam, megrángattam az összes többi vezeték bekötését.
Eredmény persze semmi...

 

 

Mint valami kis állat gerince a bordákkal, úgy néz ki a kábelvarró cérna, mikor kiszedem.
Mert igen, úgy döntöttem, a cél szentesíti az eszközt. Nem a készülék belsejének
eredeti állapota a cél, hanem a készülék működőképes állapotba hozása.

 

 

Először úgy gondoltam, nem rombolom le egészen, csak úgymond kiszedem belőle
a felesleges drótokat, hogy csak a szükséges áramkörök maradjanak a jelútban.
Mert minek az a sok felesleges drót, meg kontaktus? Aztán a telefon úgy
döntött, hogy márpedig ő meg akar halni. Én meg ráhagytam...

 

 

Kidrótoztam az egészet.
Titokban csendben alakul az asztalon a rumli.
Volt egy olyan tervem, hogy maradnak az eredeti alkatrészek, de aztán elvetettem.

 

 

Lementem inkább a pincébe túrni valami modern telefonba való panelt.
CB67-es csengő már van, panel az persze nincs.

 

 

Találtam tárcsát is, de csak azért, mert nem ezt kerestem. Kéne rendeznem
egy "telefonos cuccok" feliratú dobozt, és akkor legközelebb nem kéne turkálnom.

 

 

Erre a dobozra kifejezetten az van írva: Telefonos cuccok
Persze egy panel nem sok, annyi sincs benne!
Akkor ennyit mára erről az ötletről.

 

 

Aranyapám! Te leszel a donor!

 

 

Közben találtam piezo mikrofont, bár ezt nem is kerestem.
Ugyan nem korhű, ellenben kristálytiszta hangja van!

 

 

A múltkori pincefelújításból kimaradt ez a sarok. Ez is egy szép nagy project lesz.
Egyrészt ki kéne innen lomolni. Aztán le kéne flexelni a falról a fölös csövet.
Van még egy útban (a kuka felé) lévő lerohadt csap is a falon. Aztán be
kell tömni a lyukakat, majd ki is kell festeni. Mindezek után jöhet
az aljzatbeton pótlása. Ha majd ezzel mind megvagyok, csak
akkor következhetnek a polcok, majd vissza a lomok.
Én meg már abba belefáradok, ha mindezt leírom!

 

 

Erről beszéltem a CB76-os készülék boncolása kapcsán. A panel a közepén van
felfüggesztve, a trafó meg a panel szélére van szerelve. Első odacsapásra erőből
(tömeg x gyorsulás) eltöri a trafócska az amúgy igencsak szar minőségű panelt.
Mondanám, hogy kit érdekel már ez? De ha egyszer most épp én vagyok
a szenvedő alany! Mondjuk nem bonyolult helyrehozni a törést.

 

 

Csak kihúzok a fiókomból valami jó vastag drótot, majd megpatkolom vele a panelt.

 

 

Mivel a készülék alja fémből van, nekem meg nincs kedvem furkálni, meg
távtartókkal szerencsétlenkedni, ezért a lehető legegyszerűbb megoldást
választom. Kell a panel alá egy gumilap. Mire jó a használt egérpad?
Úgy látom, hogy ismét sikerült megideologizálnom,
hogy miért is teszek el mindent.

 

 

Azért az nem akármi, hogy a CB24-es mintájú készülékaljba, konkrétan milliméterre
passzol a CB76-os készülék panelja! Még a panel szélének gyári lekerekítései is
stimmelnek! Ráadásul ahol a panelen a rögzítésnek lyuk van, pont ott van
a készülék alján egy menet. Ennyi egyezés azért nem
lehet a véletlenek játéka!

 

 

Nem szarozok a CB67-es csengővel (fel sem hoztam a pincéből), hanem beszerelem
a kibontott zümmert. A csengő amúgy sem fért volna el, hiszen a készülék
tetejében lévő kapcsolósor rugócsoportja pont rácsukódott volna.

 

 

A zsugorhüvely semmiképp sem korhű, de a korhűség most nem is cél.
A cél az, hogy minél előbb készen legyen e készülék, és mehessek végre aludni.

 

 

A vonalat hozó készülékzsinórt, és a kézibeszélő zsinórját már a helyére is dugtam.
A tehermentesítés sem korhű, de adott esetben semmi értelme nem volna cérnázni.

 

 

A tárcsától jövő kábel nem ért el a panelig. Vagy leszedem a tárcsát, és kicserélem
a kábelt, vagy egyszerűen megtoldom a drótokat. Köztes megoldásként, a használaton
kívül helyezett rugócsoportok lábait felhasználom a toldáshoz, mint forrasztócsúcsokat.

 

 

Innen meg modern színes vezetékekkel megyek tovább a panelig.

 

 

Még az automatát kell bedrótozni. Érdemes megfigyelni a rugócsoport rögzítését.
A két anya meghúzásának arányával lehet szabályozni, hogy milyen
szögben álljanak a rugók az őket mozgató valamihez képest.

 

 

Két szál piros drót a csengőig (tudom, zümmer) és ahogy nézem, mindent be is kötöttem.
A CB76-os rajzát is bedugtam a drótok alá. Ha valakinek esetleg egyszer a kezébe
kerül ez a készülék, ne engem szidjon, hogy nem érti, mi hogy van bekötve.

 

 

 

Még egy utolsó próba, hogy csörög-e a készülék? Jelentem csörög.
Persze, mint az már lenni szokott, mindig elfelejtem kihúzni a többit a konnektorból...

 

 

Ha szép éppen nem is lett, mindenesetre működik. Persze a csöngő (ami egy zümmer)
csak itthon szólt. Másnap a kollégának (akié a készülék) újra be kellett állítania.

 

 

Kezdhetem csinálni a rendet...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.