LB24-es (illetve LB37-es) "kurblis" telefon
(mégiscsak lencsevégre került egy példány)

A tárgyak (mint azt már megszokhattuk) szétszedés előtt az előszobában
állomásoznak. Jelentem az előszoba immáron megtelt. Ez itt a konyha.

 

 

Mire behoztam boncolni (pár hét csupán), már
kezdett egészen rántott hús illata lenni.

 

 

Ez egy LB24-es telefon készülék. Ezen a készüléken eredetileg nem 35-ös mintájú
beszélő van, hanem mint a CB24-esen. Az idők folyamán egyes részeket megtartottak
(lásd elpusztíthatatlan fémház), más részeket lecseréltek (bonyolult 24-es beszélő)
Időnként, mikor már elég nagy volt a változás, persze típusszámot is cseréltek.
Valamint több gyárban is készült, természetesen kicsit eltérő változatban.

 

 

 

Kis magyarázat, hogy minek is van kurbli a telefonon.

 

 

No de mit is jelent az, hogy LB? Az LB annyit tesz, mint Local Battery, azaz helyi telep.
A CB meg azt jelenti Central Battery, azaz központi telep. Ez utóbbi elven működnek
a telefonjaink, LB elven pedig például a gyerek drótos játéktelefonja. A központi
telepnek akkor van értelme, ha van központ. Ha nincs központ, nincs is több
készülék, akkor a helyi telepes megoldás az értelmes választás.

 

 

Íme a készülék megvalósított kapcsolási rajza. Ha felemeljük a kézibeszélőt, akkor
a hallgatóval (indukciós tekercsen keresztül) sorba kötött mikrofonáramkör kapcsolódik
a vonalra. A vonalon nincs egyenfeszültség, egyenáram csak a mikrofonáramkörben folyik.
A telep helyi, hiszen erről szól az egész. Mivel a szénmikrofon önmagában nem szolgáltat
jelfeszültséget, csak egy teleppel sorba kötve hangáramot, ezért kell hozzá a helyi telep.
Az indukciós tekercs több célt is szolgál. Egyrészt mivel a -mikrofon + telep + tekercs-
egy zárt kisimpedanciás áramkör, ezért egy esetleges túlfeszültségtől (például zárlat az
elektromos hálózattal) nem sül össze a mikrofonban a szénpor. Másodsorban önhang-
csökkentő szerepe van, hogy ne kiabáljunk feleslegesen a saját fülünkbe. Harmadrészt
 egyenáramúlag leválasztja a hallgatót. Ez azért kell, mert a hallgatóban az egyenáram
egyirányú membránelmozdulást okoz, amitől a membrán (szerencsétlen esetben)
egyszerűen felakad a mágneses körre (vagy éppen eltávolodik tőle). Ilyenkor
nem fog szólni, illetve csak halkan, vagy torzan. Valamint az egyenáram
szerencsétlen esetben lemágnesezi a hallgatóban található mágnest.

 

 

Aztán volt még olyan központ is, aminek Rural volt a neve. (jobb oldali ábrarészlet)
Ehhez ugyan kurblis telefon illett, azonban központi teleptáplálású volt.

 

 

Már megint kerülgetem a feladatot. Most is azt játszom, mint mindig. Keresek
valami más, szintén nagyon fontos teendőt. Például az Orionton táskarádiót
már szétszedtem, csak nem volt füle. Majd az is meg lesz, de most (illetve
múltkor) a Velka varrógép boncolásánál a bőr vállszíját találtam meg.
Gondoltam kerüljenek már végre helyükre a dolgok! Hát tessék...

 

 

Tovább folytattam a mosott ruhák halmozását. Már túl ér a kupac az ágyon.
Nem ám sorban szedem le a ruhákat, hanem összevissza.
Asszony szegény nem győzi válogatni...
De térjek csak vissza a telefonhoz.

 

 

Ebben a telefonban az a jó, hogy nem az enyém. Vagyis ha kész, vissza kell vinnem.
Nincs gond a sorsát illetően, s az általa elfoglalt hely is egyből felszabadul.
Amúgy volt nekem ilyenem a pincében, direkt szétszedési célra,
csak betörtek a pincébe, és ellopták. Két Salgó toronyra
való kacatból csak ezt a készüléket, és a mellette
(félig) látható fadobozos különcsengőt vitték el.

 

 

Én 1980 augusztus elsején álltam munkába. Jó régen volt, de technikai szempontból azért
már a modern időkben. Persze a telefonok még tárcsásak voltak, a modemek meg még
akusztikusak, és a telefonközpontok nagy részét is villanymotor hajtotta, de azt azért
nem gondolná az ember, hogy még szereltem LB (vagyis kurblis) telefont. És nem
csak úgy szereltem, hanem felszereltem! Nem ám vidéken, hanem a fővárosban!
Ennek oka, hogy ha valami baj van, mondjuk nincs áram, vagy lebombázták
a telefonközpontot, de a drótok azért még épek, akkor az LB összeköttetés
még működik. Vagyis rendőrség, katonaság, tűzoltóság, polgárvédelem
voltak a fő fogyasztók. Ami nekem dereng, hogy szereltem, az persze
már egy ennél jóval modernebb készülék. Púpos bakelitházas, de
ez a lényegen nem változtat. A mikrofon áramkörhöz való helyi
telep két darab un. légző elem volt. Ezeken volt egy kupak,
amit használat előtt le kellett vágni. Ettől, illetve a bejutó
levegőtől indult meg az elemben az energiatermelés.

 

 

Ez ugyan az a ház, mint a BHG 1/2-es soros, vagy a CB24-es, vagy a régiféle
kollektív jelfogó doboza. Itt annyi a különbség a CB24-hez képest, hogy
ezen a készüléken a tárcsa helyén (az induktor miatt) van egy púp.
Természetesen azért, hogy belül elférjen az induktor.

 

 

Az LB rendszerű készüléknek tipikusan négy erű a készülékzsinórja. A piros-kék a vonal,
a sárga-fekete pedig a helyi telep. A két légző elem egy kis dobozban volt a falon,
a telefon csatlakozó mellé szerelve. Én már csak műanyag tartót szereltem,
de még láttam fa tartót is. A 80-as években még volt üzemben olyan
főnök-titkári telefonrendszer, melynek készülékei még fából
voltak, díszes fémkeretes feliratokkal. Persze így utólag
lehet sajnálkozni, hogy miért nem mentettem meg...

 

 

35-ös mintájú beszélő. De mit is jelent ez pontosan? Valamikor régen (1924 előtt) már
rengeteg volt a telefonkészülék, és mondhatni ahány annyiféle. Ezt megelégelte az
akkori távközlési óriás (Magyar Királyi Posta), és a szerelési javítási problémákat
 megoldandó, készüléktípusokat rendszeresített. Az első hullám 1924-ben volt.
A következő 1935-ben, ez volt a bakelit korszak kezdete. Majd 55-ben
lecserélték (illetve rendszeresítették) a CB55-ös készülékeket.
Ezek a telefonok annyira masszív konstrukciók voltak, hogy
a megmaradt példányok a mai napig működnek. Ellenpéldának
ott a CB67-es, ami könnyen törik, a CB76-os, amiben a panel esik
ketté, illetve a CB811-es, amelyben beég az automata mikrokapcsolója.

 

 

Ezzel a zárral van bezárva a készülék doboza. Vagyis nem csavart kell kitekerni, hanem el
kell fordítani a középső kerek valamit. Ehhez van egy megfelelő kulcs, ami gyakorlatilag
valami, amiből kilóg két kis pöcök. Persze nincs az az iparos (buherátor, ügyfél, gonosz
gyermek), akit egy ilyen zár bármiben, akár egy pillanatra is meg tudna torpantani!
Kisolló, fadarabban két szög, csípőfogó, simán nyitja. Vagyis azt mondhatnánk,
értelmetlen és felesleges egy ilyen zár. Pedig nem az. A régi időkben ennyi is
elég volt, hogy valaki ne merjen belenyúlni abba, amibe nem szabad. Példa
erre, hogy a 80-as években egy villanyszerelő hozzá nem mert nyúlni
a telefondróthoz, méghozzá csak azért, mert nem volt szabad!
Manapság (demokrácia sej) az emberek számára a tilos
szó egészen egyszerűen nem jelent semmit.

 

 

Még valamikor nagyon régen az iskolában egy öreg szaki... De mi is az a szaki?
Szakember. Szaktanár. Tehát nem valami iskolából (tanárképző) kiesett emberke,
hanem egy oktatási képességekkel is bíró (tud értelmesen magyarázni), jelen esetben
telefonszerelő, aki szakismeretet oktat. Szóval ő mesélte egyszer, hogy a telefon
csengőjének két harangja nem csereszabatos, mert nem egyforma. Mégpedig
az a különbség a két csengő között, hogy különböző hangmagasságokra
vannak hangolva. Mindezt azért, hogy szép (kellemes) hangú legyen.

 

 

Mikor már nem királyi volt a posta, hanem csak úgy egyszerűen posta, akkor a KIR.
betűkombinációt pontozóval kiütötték (kiüttették) a feliratból. Egyszerűbb (és pláne
gazdaságosabb) volt, mint új szerszámot gyártani. Manapság meg arculatváltás,
illetve márkaépítés címszóval néhány évente lecserélnek a cégnél mindent,
a nyomtatványoktól kezdve, a céges logón át, a színvilágig bezárólag.
A hülye fogyasztó meg észre sem veszi, hogy végül is
ő fizette az egész procedúrát...

 

 

Eredetileg persze vászonborítású volt a zsinór, csak az idők folyamán elkopott.

 

 

A 24-es mintájú beszélő helyett 35-öst kapott a készülék, az egyszerűbb formájú
beszélőhöz pedig egyszerűbb formavilágú automatavilla dukál. Persze az idők
folyamán volt ennek a készüléknek annyi változata, van is valahol hozzájuk
egy kapcsolásos könyvem. (vagy elajándékoztam, vagy eltemettem mélyre)

 

 

Például nézzük csak meg ezt a régi képet, ami a pincéből ellopott készülékemről készült.
24-es doboz, 35-ös beszélő, 24-es mintájú számtárcsa, és ugyan a képen nem látszik,
de ez a telefon is kurblis. Méghozzá úgy, hogy nincs ott a dobozon az induktor
púpja, vagyis valami lapos szerkezet volt beleépítve. Kár ezért a telefonért...

 

 

A készülék alja. A balra látható "X" alakú benyomás merevítés. Nem dísznek, hanem
az induktor nem kevés súlya miatt van. Persze nem az eredeti készülékaljba
préselték bele, hanem egy toldaléklemezbe. Gondolom csak azért,
mert nem akarták piszkálni az eredeti gyári présszerszámot.

 

 

A gumiláb oda van szegecselve. Nem akarom folyton szapulni ezt a modern kort,
de csak felvetődik bennem a kérdés, hogy hogyan is van az, hogy valamikor
régen még tudtak tartós műszaki gumit gyártani. Merthogy ez a láb már
több mint 50 éve tartja magát!

 

 

 

Elsőre valahogy nem akart kinyílni, de aztán csak rájöttem a nyitjára.

 

 

Egyszerű szerkezet. Szakavatott szem számára jól átlátható.
Persze ez nem csoda, hiszen alig van valami a dobozban.

 

 

Jaj! Piszkos lett az ujjam, mert óvatlanul belenyúltam az induktor fogaskerekébe.
Aztán ezt még legalább harmincnyolcszor!

 

 

A készülékház felső részében van a csengő, és az automata rugócsoportja.

 

 

Az alsó részbe került az induktor, az indukciós tekercs, és a szorítósáv a zsinóroknak.
Sehol egy processzor! Tudom, hogy öreg vagyok, de én szerettem ezt
 a világot. Van neki valami bája, a maga egyszerűségében.

 

 

Az induktor. Ha megtekerjük a forgórészt gyorsító áttételen keresztül meghajtó kurblit,
akkor épp megfelelő feszültséget szolgáltat az ellenoldali készülék csengőjének számára.
Vagyis ez egy váltóáramú dinamó. Ha az egyik ipari tanuló tekeri, miközben társa
a rákötött drótokat odaérinti a padtárs csupasz bőréhez, szóval ez bizony
egy elég megrázó élmény tud lenni. Az áramütést elszenvedő egyénből
először izomrángást, kicsivel később pedig pofozkodási hajlamot vált ki.
Az induktort most egyszerűen nincs kedvem szétszedni. (ilyen is előfordul)

 

 

Legyen a témában elég a telefonos könyvemből kiollózott műszaki rajz.
Majd ha egyszer kezembe akad egy induktor (telefon nélkül),
akkor jól felboncolom.

 

 

 

Az induktor hajtótengelyének belső végén van egy érintkező. Mikor a kurblit
megtekerjük, kinyit. Amúgy meg magát az induktort zárja rövidre. Ez azért
van, mert az induktor sorba van kötve a csengővel. Ha épp nem tekerjük
(várjuk, hogy csörögjön), ne vegyen el feleslegesen az induktor
tekercsének ellenállása a másik készüléktől
érkező csengető feszültségből.

 

 

Szép ez az indukciós tekercs.
Szinte kínálja magát, hogy áttekercseljem.
Szerencsére (szerencséjére) (szerencsémre) semmi okom rá.

 

 

Mivel ekkor még nem találták fel a nyomtatott áramkört,
ezért papírbakelit lapra, csavaros szorítókat szegecseltek.

 

 

Ide fut be a vonal, ami jelen esetben a másik készülékhez menő két vezetéket jelenti.
Az itt épp nem látható fekete drótszál a kézibeszélő szorítójához van kötve, hiszen,
ő hozza a helyi teleptől a mikrofonáramkör működéséhez szükséges feszültséget.

 

 

Az automata villa felfüggesztése igen masszív. Kicsit talán túlzásba
vitték a zsírozást a gyárban, de a készülék kora őket igazolta.
Már úgy értem, hogy ez a mechanikai részlet mind
a mai napig nyikkanás nélkül üzemel!

 

 

Természetesen az induktor is jó alaposan be van zsírozva.
Belepiszkálásom alkalmából a felhasznált zsír egy része
az -induktor - kezem - törlőrongy- útvonalon távozott.

 

 

Innen kell elvezetni a drótokat a pofozkodásra ingerlendő tantársig,
vagy az ellenállomás csengőjéig. De valljuk be, ez utóbbi
egy gyerek számára azért nem annyira érdekes...

 

 

Íme az előbb említett, az induktort magát tekerés hiányában rövidre záró érintkező.

 

 

Ez meg mi? Nincs itt semmi, amihez a drótok tartanának.

 

 

A készülék eredeti kapcsolási rajzán (ez némileg eltér a korábban látottól) nincs
semmi, amihez a meghurkolt piros drót tarthatna. Ellenben a korábban beszúrt
másik rajzon látható, hogy ide egy 1 mikrós kondenzátor jön, méghozzá
abban az esetben, ha a készülék Rural központhoz csatlakozik.

 

 

Vázolom a feladatot. CB vonalra rádugva csörögjön, fel lehessen venni ha csörög.
Persze felvenni most is fel lehet, de beszélni is lehessen rajta. Ennyi az egész.
A belső korhűsége teljesen érdektelen. Először is kell egy kondenzátor.
Szerencsére éppen van is. A múltkori BHG készülékből maradt ki.

 

 

Mielőtt lerombolom, gondoltam bemutatom, hogyan is szól a csengő az induktor által
termelt feszültségről. Hogy ez összejöjjön, a vonalvégi ellenállomás készülékét
(pontosabban szólva annak csengőjét) egy darab kék dróttal szimuláltam.

 

 

 

Mikor tekerjük a kurblit, akkor a saját készülékünk csengője is csörög. Ez nem hiba,
ennek így kell működnie. Mivel itt nincs vonal (akár központ sincs), ezért nincs
tárcsahang se, hiszen nincs ami adja, így csengetési visszhang sincs. Hogy
tudjuk, hogy az ellenállomás készüléke csörög, ezért az egész miskulancia
sorba van kapcsolva. Itt az induktor és a saját csengőnk, vonal, a vonal végén
pedig az ellenállomás csengője. Ha megtekerjük a kurblit, mindkét csengő csörög.
A sajátunk hangja azt jelzi vissza, hogy folyik a hurokban áram. Persze folyik akkor
is, ha a hívott készülék csengője ki van kapcsolva, vagy a vonal rövidzáras.

 

 

A múltkor boncolt (majd össze is szerelt) ventilátor azóta is itt hevert a szoba közepén.
Gondoltam ha már úgy is lemegyek a pincébe (hátha találok még egy 76-os panelt)
egy füst alatt leviszem ezt is. Kapott egy nagy nejlont, ne legyen már
újra koszos. Ha már egyszer olyan szépen kimostam...

 

 

A szegecselt csavaros szorítók másik vége forrasztó fülben végződik.
Ide vannak bekötve (forrasztva) a készülékből jövő drótok.

 

 

Eredetileg így volt bekötve.

 

 

Én egy kicsit átrendeztem a drótokat, mert a CB üzemhez helyi telep nélküli,
egyszerűen szólva soros hallgató mikrofon áramkör kell.

 

 

Lehet, hogy nem korhű, de ha egyszer nincs itthon vászonkábelem...
Persze ha volna, akkor sem lehetne a végére felnyomni
a manapság használatos plugot.

 

 

Addig addig agyaltam, míg a végén kivágtam az összes drótot.
Persze ez nem sok mindent jelent, mindössze az induktort, illetve
az indukciós tekercset. Ha találok még egy CB76-os készüléket
donornak, vagy legalább egy kósza panelt, akkor normálisan
lesz megcsinálva. Ha nem találok, akkor pedig nem.

 

 

Mivel nem ezt kerestem, elsőre találtam egy 811-es tárcsás készüléket. Persze nincs
ebben semmi érdekes. Már ha csak az nem, hogy ő eddig azért nem szerepelt
a szétszedtemben, mert azt hittem, hogy nincs belőle példányom. Még
örültem is, mikor találtam belőle egy zöldet. Most meg tessék!
Nem keresem, erre itt van. Bezzeg CB76-os panelt,
azt nem találtam a sok lom között...

 

 

Persze annyira nem hatott meg a panel hiánya, hiszen a CB elvű telefon működéséhez
az egyértelmű alkatrészeken kívül, csak egy a csengővel soros kondenzátorra van
szükség. Az indukciós tekercs helyére csavaroztam a kondenzátort, a drótokat
meg beforrasztottam értelemszerűen. Kész is van a telefon. Ha lenne tárcsa,
akkor annak az impulzus rugóit sorba kéne kötni a beszédáramkörrel,
a csendesítő (rövidre záró rugóit) pedig párhuzamosan.

 

 

Mivel már a múltkor is kiszedtem egyet, most már két szép indukciós
tekercsem is van. Na most ezekből vagy lesz valami, vagy nem.
Például ha egyszer tranzisztoros rádiót építenék, akkor ez pont
jó lenne bele meghajtó, illetve kimenő trafónak, mert
ez legalább emberkézhez szabott méret.

 

 

Ez kész. Jöhet a próba, aztán mehet vissza a gazdájának. Újabb ficak foglaló
lommal lett kevesebb. Mert bizony ezekből annyi van, hogy nem
is állok neki felsorolni őket. Mert ha igen, majd jöhetnék
vissza beszúrni a rengeteg sok linket...

 

 

 

Sikerült a műtét, CB vonalról is csörög a készülék. Persze nem csak csörög,
hanem beszélni is lehet vele a vonalon. Mondjuk tárcsázni azt
nem (hiszen nincs is tárcsa), de ez nem is volt cél.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.