Laptop forma kvarcjáték
(halogatós / kerülgetős)

Mennyi varázslatos kincs! Mondjuk nem saját beszerzés. Persze ez nem mentség semmire.
Elfogadni a felkínált lomokat pont olyan botorság, mint megvenni őket a kukáspiacon.
A fehér kisrádiót, a kormánykerék forma videojátékot, és a gyermektetoválót már
láttuk, tehát a mai alany a laptop forma videójáték lesz. Már persze csak akkor,
ha a halogatás, és a folytonos mellébeszélés végére érve összetalálkozik az alany, és
a csavarhúzóm. Előre jelzem, hogy ma (még ha csak ma) igen sokat fogok mellébeszélni.

 

 

Tehát arról van szó, hogy szétkapom, megfotózom, majd szövegelek kicsit a képekhez.
Pontosan úgy, mint ahogy azt tenni máskor is szoktam.

 

 

Az előbb említett tárgyakat pont úgy, ahogy épp említettem. Ennél viszont megakadtam.
Fel is tettem a polcra, mégpedig a többi halogatott kincs közé. Van itt sokkoló,
(számomra már a félretett tárgyak tömege is az) GM számláló, kamera,
telefon kihangosítóhoz érzékelő tekercs, és bolgár műanyag Merklin.

 

 

Gondoltam nekiállok. Persze nem álltam neki, csak úgy gondoltam.
Hogy haladjak is egy kicsit (vagy ha én nem is, de legalább a tárgy), áttettem
egy közelebbi polcra. Gondoltam hátha segít a közeleség. De persze nem...

 

 

Iszonyú zajt hallottam kintről. Kinéztem. Elvitték a járdánkat.
Szerintem semmi baja sem volt, mégis feltörték hosszában
az egész utcát. Persze mit nekem egy kis kompresszoros
reggeli csörömpölés? Ettől akár még dolgozhatnék is!

 

 

Mi lenne, ha mondjuk szétszedném a halom panelt? Ez például azért
lenne kifejezetten előnyös, mert nem borulna le az egész kupac
izé, ahányszor csak kihúzom az asztalból a pákatrafó fiókját.

 

 

No de nem oda Buda! Micsoda kapkodás volna már az? Például ott van
az a szürke laptop. Itt van már egy ideje. Hagyjuk is most... Inkább azt
találtam ki, hogy bedobozolom a paneleket. Már persze csakis azért,
merthogy a laptop alatt van egy éppen erre a célra alkalmas doboz.

 

 

Na! Micsoda rend lett? Meg is éheztem a nagy munkában.

 

 

Ezt nem én készítettem, hanem ez egy kép a konyhai naptárból. Mi lenne, ha
ma ezt enném ebédre? Persze nem a naptárat, hanem amit a kép ábrázol.

 

 

Ez speciel (finoman fogalmazva is) kurvára nem úgy néz ki.
Ellenben azt kell mondanom, én még ilyen finomat életemben nem ettem!
Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy mivel finomabb a hús. Hagymával, krumplival,
fokhagymával, gombával, vagy az általam még sosem kóstolt sültparadicsommal.
Ha legközelebb ilyen készül, majd írok belőle egy, ha nem is szétszedtem,
hanem mondjuk egy "ilyet főztem" cikket. Főzőcske rovat is lesz.
Mondjuk nem is lesz, hanem már kicsit van is, csak nem itt.

 

 

Rá se mertem nézni a polcra (balra), ahol a videojáték ücsörög. Inkább csak úgy sandán
(kicsit félve) felnéztem. Az ugyan igaz, hogy már láttuk belülről a CB35-ös készüléket.
Valamint az is igaz, hogy már el is ajándékoztam, de csak van belőle még egy.
Donornak hoztam a sajátom kipofozásához, ami a másik polcon ül.

 

 

Jaj! Kicsit nem figyelek oda, hát nem odanézek balra?
Még szerencse (?), hogy épp kilóg a látótérből a szétszedendő videojáték.
Viszont a beszélő nélkül csonkán árválkodó 35-ösöm meg épp hogy jajt kiáltva mered rám.
Elgondolkodtam, hogy a rögzítős készülékemet vajon felboncoltam-e már? Igen!

 

 

Nem! Nem úgy van, hogy olyan régóta hever a polcon, mint azt a rajta látható porréteg
vastagsága sugallja. Hanem úgy van, hogy időnként szoktunk takarítani. Vagyis ez a
telefon kipofozós projectem régebbi annál, mint azt a porréteg vastagsága sugallja.

 

 

Az egyiknek a háza ép, a másiknak pedig a belseje
Speciel a beszélő zsinórja meg egyiknek se.

 

 

De ez nem lehet gond, hiszen nálunk (mint ahogy minden jobb háztartásban) mindig
akad valamelyik sarokban egy donor CB55-ös készülék.
Méghozzá eredeti vászonzsinórral!

 

 

A kész készüléket (és a romokat) egyszerűen nem volt kedvem a helyükre tenni.
Aztán ott van még az a probléma is, hogy ahová a CB35-öst szántam, újfajta dugó van
a drót végén. Persze tehetnék egy régiféle aljzatot az ágy alá. (ott elfér) Csak ugye
akkor meg az van, hogy takarításkor, vagy mondjuk rámoláskor nem lehet csak
úgy egyszerűen odébb tenni a telefont. Bevallom, én nem vagyok egy gyűjtő.
Már úgy értem, engem a legkevésbé sem érdekel egy tárgy eredetisége.
Tudom, hogy ez konkrétan barbárság, de minden szívfájdalom
nélkül belereszeltem egy RJ11-es aljzatot,
a CB35-ös popsijába.

 

 

A csengőjét nemes egyszerűséggel kikötöttem. Ha ez nekem megszólal az ágy végében...
Mert hiába van lábtól! Ha egyszer magas a polc, nem tudom egyből lerúgni.
Külön öröm, hogy az eltakarított maradvány helyén lett egy kis hely.
A maradványokat ne kérd, mert már jó előre elajándékoztam.

 

 

Csak úgy emlékeztetés miatt írom, hogy mai szétszedésem tárgya eredetileg egy laptop
formájú videojáték lenne. No. Ez nem az. Ez egy hagyományos laptop, amiben újra
kellett forrasztani a tápcsatlakozó aljzatot. Nem készült róla külön szétszedtem,
mert szedtem már szét laptopot. Persze lesz még laptop, hiszen szétszedési
célra őrizgetek egy 286-os őskövület a pincében. No meg egy Eee izé is
itt vigyorog rám az egyik sarokból, de majd én elveszem a kedvét!

 

 

Szóval az úgy volt, hogy kerestem valamit a bal felső fiókban. Valami aprót. Nem is láttam
rendesen, ezért rátettem a négyes szemüvegemre pluszban egy kettest. Ettől hirtelen
visszanyertem a közellátási képességem. Persze mindeközben a távollátási az
teljesen megszűnt. De annyira ám, hogy ami nem az orrom előtt volt,
az már csak homályosan létezett. Nézegettem a rég nem látott érdekességeket,
amiket a fiókban találtam. Például átmérő egyes csigafúró éle. Aztán meg az történt, hogy
mivel nem láttam távolra, például már a saját lábam se, így azt ki is húztam a fiók alól.
Ezt speciel kár volt. Mivel a fiók a lábamon nyugodott, a lábam meg elvettem, ezért
ahogy volt, a szerszámos fiók kizuhant a helyéről. Mindezt este tízkor. Azért arra
kíváncsi lennék (de szerencsére nem jött fel elmondani), hogy mit gondolhatott
minderről az esetről az alattam lakó. Ráadásul nem is úsztam meg ennyivel.
Már úgy értem, hogy a zajjal. Meg persze a visszapakolással. Ugyanis az történt,
hogy a fiók elindult lefelé, a reszelők meg kicsit késve. Aztán ahogy a fiók első alsó
éle leért a parkettre, megérkeztek a reszelők is. Lendületből tépték le a fiók előlapját...

 

 

Tudom én azt, hogy a szerszámaim épp a cserépkályha előtt szerettek volna éjszakázni.
Az alattunk lakó szomszéd, pedig csak úgy egyszerűen csendben.

 

 

Ha már úgy is lesétáltam vele a pincébe, legalább kicseréltem a túl vastag elválasztókat.
Ez amúgy évtizedes tervem volt. (mint ahogy a fiókban való rendrakás is)

 

 

Kész is van. Betolom, és pont úgy néz ki, mint ahogy tegnap.
Ha nem is volt egy látványos project, de hallani annál jobban lehetett.

 

 

Már megint csörömpölnek az utcán. Tulajdonképpen mindegy, mert nem zavar.
A lényeg az, hogy minél messzebb legyek a polctól, amin a videojáték hever.
Amúgy a zaj forrása az, hogy épp az előbb mutatott járdát aszfaltozzák.
Közben a "kiccalád" az utcánk kellős közepén falatozik...

 

 

Ha akartam volna sem tudtam volna ennél jobban beállítani a macikat!
Pedig csak arról van szó, hogy a nagyobbik kapott álmomban egy tockost.
Ez most vagy egy hatalmas nyálas nyakpuszi lesz, vagy csak leharapja a fejét.

 

 

Na jó! Mondtam, s nekiálltam kibelezni a paneleket.

 

 

Mélylevegő. Többször. Napokon át. Már szédülök az oxigéntúltengéstől...

 

 

Addig addig szédelegtem, hogy csak sikerült elhoznom a polcról (2 méter) a mai alanyt.
Ez a fél cikknyi mellébeszélés úgy jött össze, hogy mindig azt hittem, most aztán nekiállok
a videojátéknak, csak aztán mégse. A fotómasina pedig mindeközben szaporán járt
a kezemben. Szóval vagy két hétig valóban nem csináltam semmit. Már persze
a tébláboláson kívül. Szóval itt ez a jó kis játék. Miket ki nem találnak...

 

 

Nekem még bőven elég volt a boldogsághoz, ha egy gomb volt a fapuskámon.
Itt pedig mindjárt nyolc is van.

 

 

Ráadásul kétszer nyolc, két joystick-on.
Mindezt azért, ha épp ketten unatkoznánk, jusson gomb a pajtásunknak is.

 

 

Vajon hány gyerek ugrott be a látványnak, s hitte nagy boldogan, hogy laptopot kapott?
Amúgy van neki neve is. YD-631

 

 

Egyedi csatlakozó.
Jó ez, mert ha szabvány volna, még valami mást találna dugni bele a gyerek.

 

 

Az alja teljesen üres.

 

 

Ellenben mikor kinyitom, ez a látvány fogad. Ez bizony nem valami nagyképernyős...
Viszont kicsiből mindjárt négy is van benne. Mind kiszedhető.

 

 

Persze csak abban a képernyőben van élet, melyet ide fentre tesszünk be.

 

 

 

Épp nemrég kérdezte egy olvasó, hogyan csinálom, hogy csak a lényeg van a videón.
Egyrészt megvágom. Másrészt próbálok nem felvenni felesleges részeket.
Gondoltam meghagyom ezt a snittet (sittet) ellenpéldának.
Amúgy a játékmenet igen érdekes. A történés elektronikai
szinten mindig ugyan az, csak a kijelző mutatta kép változik.

 

 

Most látom csak utólag, hogy van rajta ki-be kapcsoló gomb.
Már úgy értem, hogy mikor beletettem az elemeket, egyből bekapcsolt.

 

 

Mint azt már említettem, a játékmenet a háttérben mindig azonos, csak a mutatott kép
változik az éppen betett képernyőnek megfelelően.
Tulajdonképpen...

 

 

A készülék alja csak az elemek és a képernyők tárolására szolgál. Jópofa az a kis matrica
a jobb alsó sarokban. 0-tól 3 éves korig tilos. Mondjuk én később is tiltanám.
Játsszon az a gyerek valami brutális állatságot! Például fogócska.
Attól legalább kinő a lába, mert ettől csak a szeme vásik el...

 

 

Szokatlan dolog, hogy nincs elrohadva az elemtartó.
Ez valószínűleg amiatt eshetett meg, ami az alábbi képen látható.

 

 

Gomb, pöcök, valami lyuk. Ezt látjuk a képen. Illetve a pöcök hiányát.
Ha nincs pöcök, akkor nincs játék se! Már úgy értem, hogy kiesik a házból a kijelző.

 

 

 

A játék agya valahol az alaplapban van, a kijelző pedig csak kijelző.
Ez abból derül ki, hogy kijelző nélkül pont ugyan úgy csipog, mint kijelzővel.

 

 

A "gumifésű" érintkező az LCD panel, és az őt vezérlő elektronika összekötésére való.
Nem gondoltam volna (máshol még nem láttam), hogy oldható csatlakozónak is jó.
Annak a kérdésnek pedig, hogy ez így mennyire tartós, nem volt ideje kiderülni.

 

KriszTom hozzáfűzése a témához:

- Jó! És bizton állíthatom, hogy tartós. Évtizedekig és rengeteg szétszedés után is!
Legalábbis saját példámat tekintve: A Casio PT-82-es, kb. 25 éves gyerekszintetizátoromon
(ovis koromban kaptam) ilyen érintkezővel szerelték a cserélhető "ROM" kártyát
- ezen volt 4 tanuló dal. A tehetősebb szülők vehettek hozzá ilyen kártyákat,
a gyerek pedig csereberélhette kedve szerint. Igaz, nekem csak a vele adott kártya volt,
mivel egy új (mai szemmel nézve filléres, "pöttyentett" chipes) darab majd
annyiba került, mint maga a gép (szinti 5000 volt, kártya 4000, ha jól emlékszem).
A lényeg az, hogy én ezt a kártyát gyerekkoromban napi szinten kiszedtem, megcsodáltam,
nem túl tiszta kézzel végigsimítottam az érintkezőit, s visszarakva mindig működött.
A szintit már a 3 éves csemetém használná, ha a billentyűzet műanyagja nem "érett" volna
el egy baleset miatt (ráfolyt az aceton egy helyen - de egyszer majd megjavítom :))...
Szóval ez az összekötési mód a mai napig működik - na persze ez még eredeti japán cucc volt...

 

 

A játék alja a teleptartótól, és a vezérlők csatlakozóitól eltekintve üres.

 

 

Azt vettem észre, hogy felragadt egy csavar a készülékre.
Menten felszórtam a többi csavart is. Azok is felragadtak. A mágnesség már csak ilyen.
Mivel nekem nem volt ilyen játékom gyermekkoromban, most meg már minek, szóval én
nagyon jól eljátszottam akár egy szem mágnessel is. Kihúztam az asztal középső fiókját,
letettem az asztalra egy csapágygolyót, amit aztán az asztal lapja alól egy szép nagy
mágnessel vezéreltem. Meglehet, hülye egy játék, de mégse csattogós falepke!

 

 

 

Ha odacsapom a játékot az asztalhoz, leesnek róla a csavarok.
Jól van no. Tudom, hogy nem így kell vele játszani, de én mindig is különutas játékos voltam.

 

 

A készülékház felső felében van a játék agya. Mivel épp rájöttem, hogy
nem vagyok agysebész, ezért úgy döntöttem, nem szedem ki.
Úgy is tudjuk, hogy néz ki. Fekete paca a panelen...

 

 

A hangszóró rögzítésére egy csepp ragasztó nem sok, annyit sem pazaroltak.
Egyszerűen neki lett tolva a műanyag részeknek a páka.
A másik hangszórónak csak a helye van meg.
LCD kijelzős, integrált áramkörös, hájtek gagyi.

 

 

Már majdnem besöpörtem a szemetesbe az alkatrészeket, mikor felderengett,
hogy a vezérlőt még nem is szedtem szét.

 

 

A körvonalát tekintve azt mondanám: Nyuszi!
Vagy lehet denevér? Csak az a biztos, hogy kettes voltam biológiából.

 

 

A tartalma manapság mindennek csak egy unalmas zöld lap...

 

 

Erre meg azt tudom mondani, hogy pókpofa, aszimmetrikus szemelrendezéssel.
A két középső "szem" persze csak kamu. Már úgy értem, hogy kamu gomb.

 

 

Azt mondanám, hogy a mai napon hihetetlen eredményeket értem el. Már persze csak
akkor, ha nem tudnám, hogy az első és az utolsó kép készítése között hosszú
hetek teltek el. A polcra nézve egy helyen már kilátszik a fal, kész
a CB35-ös készülékem, s a szétesett fiókomban is rend lett.

 

 

Elbontottam a felhalmozódott (magam voltam a felhalmozó tettes) paneljeimet.

 

 

És még a kalapácsot is kipofoztam, csak ezt a projectet nem ide szúrtam be.

 

 

Rezgett a léc, hogy kivágom a videojátékot, végül inkább bevágtam.
Ide a sarokba.

 

 

Hogy én milyen figyelmetlen vagyok...
A játék kijelzőjét egészen egyszerűen elfelejtettem kinyitni.
Múltkor meg majdnem lett egy szétszedtem cikk, csak elfelejtettem fényképezni.

 

 

Műanyag tok, LCD kijelző, a bal alsó sarokban pedig rövidzárt produkáló paneldarab.
Ez utóbbit át lehet helyezni a jobb alsó sarokba. Vagyis négy variációs lehetőség van.
Szóval lehet, hogy a kijelző ezzel a kis rövidzárral jelzi az elektronikának, hogy épp
melyikük lakik a csatlakozóban. Annyira érdektelen, hogy így van-e, hogy
a kósza gondolattól eltekintve eszem ágában sincs kipróbálni.

 

 

Ez annyira unalmas, hogy ismét felmerült bennem a gondolat, hogy kidobom.

 

 

Végül ismét megkegyelmeztem, s újfent a sarokban végezte, mert itt tartom (átmenetileg)
a már felboncolt tárgyakat. Bár ahogy így elnézem ezt a sarkot, van itt még néhány
boncolatlan ez meg az. Mondjuk a ventilátort már láttuk, és a szék összerakását,
majd karfájának újrakárpitozását is megszemléltük már, de most épp azért
hever itt, mert teljesen szét fogom verni a szerencsétlent. Pont mint
a háttérben látható Infracolor tévénket, csak előbb venni kell
egy újat. És akkor ott van még a lengyel magnó. Meg az,
hogy majd jöhetek vissza beszúrni a rengeteg linket...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.