Tetováló játék gyermekeknek
(nekem bezzeg nélküle kellett felnőnöm)

Mai szétszedésem tárgya ez a gyermekeknek készült tetováló szerkezet.
Hogy minek egy gyerekre tetoválás? Mér? A felnőttre minek?
Mégis milyen gyerek az, aki nem elég koszos magától?
De hagyjuk is mára a válaszolatlan kérdéseket...

 

 

 

Az aljába, mint foglalatba lehet betenni a tetováló részt.

 

 

 

Hogy a kapcsoló épp nem csinál semmit, az lényegtelen. Úgyis a kukában végzi ez az izé.
Fogok én itthon gyerekeket tetoválni? Elárulom. Még a vásárba se!
Jó az a gyerek úgyis, hogy nincs összefirkálva.

 

 

 

A nyomógombot hiába nyomogatom.

 

 

 

Az eleje levehető az őt meghajtó részről.

 

 

De nézzük csak szépen sorjában a részleteket.
Ez a talpa. Például ha kiönteném ólommal, akkor egyből szarrá olvadna a műanyag.
Akkor ha kiönteném gipsszel, akkor bele tudnám állítani a Miniplexet.
Mivel az elmúlt harminc évben nem volt igényem ilyesmire,
ezért egészen valószínűtlennek látszik e tárgy számára,
hogy egyben átvészelje a mai napot. Sajnálom. Ez van.

 

 

Sejtettem, hogy lesz itt egy elemtartó.

 

 

Azt viszont nem sejtettem, hogy elemek is vannak benne.
A dobozka súlya nem utalt rá. Szóval nem sok anyag van ebben a két elemben.
Ellenben rájuk mértem, és még jók!

 

 

 

Rájöttem, hogyan lehet bekapcsolni.
Hiába no, őstehetség vagyok...

 

 

 

Sokat ugyan nem csinál, csak zörög, meg tottyog.

 

 

Kérdéses volt ez egyáltalán?

 

 

Gratulálok az ötletgazdának. S ha már itt tartunk, egyben volna pár szabadon hasznosítható
termékötletem. Például botox készlet nagycsoportos óvodásoknak. Szőrtelenítő, illetve
bikini vonal készítő nyolc éves korig. Pókember (vagy Supermen) mintás gyermek
méretű koton. Borgia méregkeverő készlet. Pink inkvizíciós szett babazsúrra.
Aztán kezd elszaladni velem a ló. Mikor oda jutok a gondolatmenetemben,
 hogy mini haláltábor, erősen fasiszta gyermekeknek, akkor abbahagyom
az ötletelést. Természetesen csak azért, mert milyen rossz lesz majd
jövő karácsonykor találkozni az ötleteimmel a játékboltok polcain.

 

 

Elgondolkodtam. (néha előfordul, bocsánat)
Lehet, hogy ide (átlátszó ablakos rész) kellett betölteni valami lötyit?

 

 

Persze nem, hanem innen szemből lehetett (illetve kellett) betenni a színes filctollakat.

 

 

Konkrétan üres a belseje.

 

 

Csak ez a nyomógomb, meg a hozzá vezető két szál drót.

 

 

A piros gombot aljas szándéktól vezérelve megmentettem, s a minap boncolt
kvarcjáték maradványai mellé pöcköltem. Hogy itt mekkora a rend?
Ugyan ez a rendetlenségen nem segít, de többi vackot gyorsan
besöpröm a kisvödörbe.

 

 

A rugószsinóron jön az áram, a másik végén tottyog a pöcök, tehát ebben motor van.
Ha hátulról nézem, négy csavar tartja össze. Persze már nem sokáig.

 

 

Aranyos kis áttétel, meg egy valag fehér trutyi.

 

 

Az van, hogy a trutyi miatt nem mentem ki a fogaskerekeket,
pedig a minap végre rátaláltam a fogaskerekek feliratú dobozomra.
Hogy pontosan hol láttam ezt a dobozt, arra persze már nem emlékszem...

 

 

Azért jó nézni, mikor olyan tárgyat látok, amit korábban már szétszedtem. Persze vannak
érdekes esetek is. Például a múltkor rakom össze az egyik cikket, igazgatom a sorokat,
cserélgetem helyükre a szavakat, szúrogatom be a linkeket. Épp megemlítettem azt
a fajta ISDN NT-t, aminek nem csak digitális (S busz), hanem analóg portja is van.
Gondoltam beszúrom a linket, erre kiderült, hogy még nem is szedtem szét ilyet.
Persze ez nem akkora baj, s a hiány könnyen pótolható, és még mindig jobb,
mint ha az esne meg, hogy valamit újra szétszedek, mert nem emlékszem.
Ha majd egyszer ez bekövetkezik, abba is hagyom az egészet.
Legalább tudom, meddig tart a szétszedtem.
Illetve pont hogy nem.

 

 

Hiába könyörögsz! Ma zord vagyok. Sajnálom, de nem foglak kimosdatni.
Fogom az egészet, és besöpröm a kisvödörbe.

 

 

Nem hinném, hogy találok benne valami hasznosat.

 

 

Na basszus! Tévedtem. Ez például arra lesz jó, hogy ha építek valamit, amibe kell két
ceruzaelem, akkor csak vágok ennek az izének egy nagy szegletes lyukat, és kész.
Meg is van oldva a teleptartó, méghozzá csavaros fedéllel. Ezen látásmódnak
köszönhetően telnek (pontosabban szólva teltek) meg a dobozaim.

 

 

Legyen...
Kilopom belőle a kapcsolót, nehogy lázálmaim legyenek, mikor ráébredek a veszteségre.

 

 

Ez például kellhet. Hogy mire, azt konkrétan nem tudom. Mint ahogy azt sem,
hogyan fogom megtalálni, mikor épp szükségem lesz rá. Már persze
csakis azért, mert a drótjaim még nincsenek rendbe szedve.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.