Zsinórnélküli füles
(vezetékcsere)

A filmes kamera dísznek van, a kistévét pedig majd egy más alkalommal boncolom fel.
Most a Panasonic zsinórnélküli füles következik, ami egy érdekes egy eset.
Azzal a felkiáltással kaptam, hogy sajnos szétmállott a kábele.
Kábele? Egy zsinórnélküli eszköznek?
Pedig de!

 

 

Egészen pofás szerkezet. Tulajdonképpen van annyira szép, hogy feldobta a szoba
-amúgy igen vegyes képet mutató- látványát. Van is egy olyan tervem,
miszerint a mindenféle oda nem illő lomokat lecserélem ilyen
kifejezetten tetszetős holmikra. Én, és az én terveim...

 

 

Panasonic, azaz márkás. RF, azaz rádiós, nem pedig infrás. Ráadásul sztereó, meg még
surround is. Utóbbi egy fejhallgató esetében furcsán hangzik, de majd megfülelem.

 

 

Már úgy értem, hogy a surround ki-bekapcsolható, ezért könnyű lesz kifülelnem,
hogy mit csinál a hanggal. Már persze, ha hajlandó lesz egyáltalán megszólalni.
Ugyanis megeshet, hogy teljesen halott, vagy kirohadtak belőle a spéci akkuk.

 

 

Ez a forma épp ellenpárja a fejhallgatónak, mégpedig azért, hogy stabilan üljön rajta
a füles. Ez azért kell, mert ez az egység tölti a fejhallgatóban található akkukat.

 

 

Szokom a formát, mert nekem is kéne barkácsolnom valami hasonlót. Persze nekem
nem töltésre, meg zsinórnélkülinek kell, csak állványnak a fülesemhez, hogy ne
az oldalán heverjen a polcra dobva a többi kacat között, mellett. Pláne alatt!

 

 

Ez az apa csatlakozó.

 

 

Ez pedig a fejhallgatóban található anya.
Vagyis csatlakozáskor anya van felül.

 

 

A fejhallgatón van egy ki-bekapcsoló, hogy mikor épp nem használjuk
a fülest, ne egye a rádiója feleslegesen az akkukban tárolt energiát.

 

 

Természetesen a hangerő szabályozó gomb is a fülesen kapott helyet.

 

 

A tuning gomb első ránézésre értelmetlennek hangzik, hiszen mégis mi
a csudát lehetne hangolni, két eleve fixre összehangolt eszközön?

 

 

A válasz a kérdésre a jobb oldali kapcsoló. Vagyis nincsenek fixen összehangolva.
Illetve lehet csatornát váltani az adón, ha az éppen kiválasztott frekvencián
mondjuk valami zavarná a vételt. Az adón történt csatornaváltás után
meg kell nyomni a füles hangoló gombját, amiben ettől a vevő rááll
az adóra. Közepén pozitív, és nem stabilizált 12 voltos dugasztáp
igénye van. Igényem az nekem is van, csak dugasztápom nincs.
Illetve van, csak nem kaptam meg hozzá az eredetit. Az audió
feliratú lyukba pedig valószínűleg egy 3,5-ös jack dugó illik.

 

 

Mindegy, hogy hol tervezték, mert már úgyis minden Kínában készül. Idővel én is ki
fogom adni bérmunkába a szétszedtemet a kínaiaknak. Mivel én ezt ingyen
csinálom, hiszen ez nekem hobby, ha alám akarnak menni
árban, már ők kell, hogy fizessenek nekem!

 

 

Nem látok benne semmi meglepőt.

 

 

A dobozt majdnem teljesen kitöltő panel közepéből meredezik égnek az antenna.
Ellenben az a kábel...

 

 

Mivel telefonszerelő vagyok, ezért kábel és vezeték témában már sok mindent láttam,
de bevallom őszintén, hogy ilyet még nem. Ha egy műanyag szigetelésű vezetéket
kiteszünk az időjárás viszontagságainak, napsütés a romboló UV sugárzásával,
ha szép lassan is, de előbb utóbb minden kötőanyagot kioldó víz, folyamatos
mozgást okozó szél, télen akár mínusz 20, nyáron meg a kánikula, akkor a
műanyag, de persze minden más is, anyagminőségtől függően előbb utóbb
megadja magát. De hogy egy műanyag ugyan ezt produkálja, mégpedig
relatíve rövid időn belül, állandónak és igen kellemesnek nevezhető
klimatikus viszonyok között (szoba), beépítve egy dobozba,
ahol se nap, se szél, se víz nem éri, az nonszensz!

 

 

A fentebbi maradványok a jelbevezető árnyékolt kábelről hullottak le.
Ez a két vezeték pedig a töltőcsatlakozóhoz vinné az energiát.
Egészen más felépítés, de az anyaguk ugyan úgy mállik.

 

 

Kicsit megpiszkáltam, erre fel szép hosszan előtűnt az árnyékoló harisnya.

 

 

Pedig az előbb már besöpörtem a maradványokat a kisvödörbe...

 

 

Nehéz betelni ezzel a látvánnyal...

 

 

Felmerül a kérdés, hogy vajon túlélte-e a szerkezet azt a sokkot, hogy csupasz
vezetékek tekeregtek a panelen az alkatrészek között. Ennek a kábelnek
az árnyékoló harisnyája test. Az akkutöltő piros vezetéke plusz.
Szerencsétlen esetben ezek ketten bármi elektronikát
képesek megölni a dobozban.

 

 

Gondoltam rádugok egy kezem ügyébe akadó dugasztápot, de ez az ötletem sajnálatos
módon téveszmének bizonyult. Ugyanis még csak hasonló dugó sincs semmin, mint
ami ide kéne! Ellenben a dugasztápjaim dugóihoz illő aljzatom az van. Mivel ez
a füles már hosszú évek óta áll nálam a polcon, kicsi a valószínűsége, hogy
a gazdájának meglegyen hozzá otthon az eredeti tápegysége. Illetve kit
érdekel, hogy mi van hozzá bárkinek is a város másik végében?
Mikor nekem most kell ide valami megoldás, ami a fehér
aljzat képében már ott is ül a bal alsó sarokban.

 

 

Egy gyors próba, mielőtt még beszerelnék valamit, ami nem passzol.

 

 

Persze, hogy nem passzol az új (vagy legalábbis ide az) csatlakozó lába a régi lyukba!
Szerencsére van olyan vékony tűreszelőm, ami ennyire kicsi helyre is befér.

 

 

A reszelővel kiigazítottam a jobbra látható három téglalap alakú lyukat.
Ahová a piros nyilak mutatnak, azok ketten pedig alkatrészek.
Csak nem nekem! Legalábbis látni én már nem látom
őket, csak így utólag visszanézve a képeket.

 

 

Beindult a szerkezet, vagy legalábbis áram alá helyezve világítanak rajta a LED-ek.

 

 

Innen megy a két kábel (csak most épp nem) az akkutöltő csatlakozóhoz.
Milyen rendesek, hogy odaírták, hogy melyik színű vezeték hová való.
Én meg milyen rendetlen vagyok, hogy a csatlakozóra menő drótok
színeinek megjegyzése nélkül leforrasztottam őket. Megoldom,
mint ahogy eddig még mindig, ha színes drótokról volt szó.

 

 

Ez itt egy "kerek, de szögletes kell helyette" típusú lyukprobléma.
Valahogy ezeket is mindig megoldottam. Vagy átléptem.

 

 

Például Miniplexszel kimarózom a lyukat szögletes formára.

 

 

Ilyenkor azért jobb, hogy nem ül mellettem az éppen szétbarmolt eszköz gazdája.

 

 

Egy kicsit majd még sorjázok rajta.

 

 

Már csak egy kábel kell bele, az eredeti szétmállott helyett, ugyanis a készülék
hátulján a lyuk, az nem egy jack aljzat, hanem egy kábelkivezető nyílás.

 

 

Nekem ne volna itthon csupaszvégű kábelem, 3,5 jack dugóval?
Pedig a kábeleim zömét már rég lehordtam a pincébe.

 

 

Eddig kész, már jöhet is a próba.

 

 

Ha tegyük fel valahol másutt fotóznék, mondjuk valami érdektelen felület előtt, akkor
valószínűleg sikerülne elérnem, hogy ne a háttérben megbúvó billentyűzetem,
telefonom, kishangfalam, szerszámtartóm domináljon a céltárgy helyett.

 

 

Ha nincs benne a tartóban a füles, akkor piros
a LED, ha meg benne van, akkor zöld.

 

 

 

Most mit mondjak a hangjáról? Merthogy sok jót azt nem lehet.
Sávhatárolt, és kifejezetten zajos is, de amúgy egészen hallgatható.
Legalábbis fent felejtettem a fejemen, s egy jó darabig el voltam vele.
Kipróbáltam a surround gombot. Ha benyomom, bödönebb lesz a hangja.

 

 

Íme egy "végre nem a háttér dominál" típusú kép.

 

 

Rápróbáltam a saját fülesem, hátha illik hozzá, de nem. Pedig jó lett volna, mert
akkor tudnám, hogy milyen formát kell keresnem a lomos piacon, vagy mit
kell kifaragnom fából. Szerintem fából fogom kifaragni, csak a formát
valahogy másképp álmodtam meg. Én valami lógós megoldásra
gondoltam. Persze nem magát a munkát illetően.

 

 

Most bezzeg -hogy nem ő a téma- egész jó képet lőttem az AKAI GX-630-ról.
Amit eddig láttunk, az nem egy nap történése volt, mert nagyon tudom
kerülgetni és halogatni a dolgokat, hiszen ebben a témában már
hatalmas rutinra tettem szert. Szóval félbehagytam, majd
bebicikliztem a melóba. Mikor beértem, érdekes mód
volt a fülem körül nagy csomó apró fekete petty.
Gondoltam valami bogarak lehetnek, miket a
ligeten keresztülkarikázva gyűjtöttem be.

 

 

Persze nem, hiszen annyira azért még nem vagyok bogaras, hanem a füles
párnájáról mállik a fekete műbőr borítás. Bementem a fürdőszobába,
gondoltam lekefélem az amúgy is szökni készülő maradványokat.
Sajnos hiába minden kísérlet, nem hagyja abba a szemetelést.

 

 

Gondoltam beáztatom a fülpárnákat, s ez majd végképp betesz a málló részeknek.
Persze nem így lett, és a vizes kefélés sem végezte ki az összes kis rohadékot.

 

 

Hopphalló!
Ha már úgy is pucérak, nézzük csak meg, hogy mi lakik bennük.

 

 

Ez eddig nem valami izgalmas.

 

 

Mondjuk látványnak ez már jobb, de lázba hozni ez sem igazán tud.

 

 

Ez nem a rádió, hanem az akkutöltő panelja.

 

 

Csakis azt fogok bele tenni...

 

 

Illetve, mivel a kamerában is épp kimerültek az akkuk, ha már úgyis elől
volt a Tronic töltő, gondoltam jól megtolom vele a füles akkuit is.

 

 

Ez a rádió panelja, ami a fejhallgató másik felében található.
Nem a kíváncsiságom miatt nyitottam ki (á dehogy),
hanem azért, mert ez a fele néha nem szólt.

 

 

Nem igazán bizalomgerjesztő ez a hangszórócska...

 

 

Gondoltam benézek a rádió panelja mögé, csak nagyon nehezen találtam meg
a panelt tartó csavart, mert épp olyan a színe, mint a többi óncseppnek.

 

 

Én kérem becsületesen elkezdtem lefeszegetni a tunert borító bádogot,
csakhogy közben valami elvonta a figyelmem a feladatról.

 

 

Na ne már, hogy még ez a vezeték, illetve szigetelés is porlik!
Így persze már érthető, hogy néha elhallgatott ez az oldal.

 

 

Tiszta szerencse, hogy drótból rendesen el vagyok eresztve!
Múltkoriban felboncoltam néhány sérült SCART kábelt,
melyekből _természetesen_ kimentettem a lényeget.

 

 

Íme a régi és az új. Miből is van nekem hasonlóm? Megvan! Ecsetből. Egyszer vettem
a Tesco turkálójában egy nagy csomó ecsetet. Olyanok, mint amivel az iskolás
gyerekek mázolják szét rajzórán a szerencsétlen vízfestéket, a jobbsorsra
érdemes rajzlapokon. Nem panaszkodhatom, mert valóban olcsó volt.
Olyan olcsó, hogy nincs is értelme kimosni. Ha összekentem valamivel,
egyszerűen kidobom. Pláne azért sincs értelme kimosni, ugyanis az ecsetek
szőre -pont mint a nyelük- műanyagból van. Na! Ezekből az ecsetekből vannak
olyan példányok, melyeknek öt darabra törik a nyele, mikor kiveszem őket a helyükről.

 

 

Furcsa a ruhájuk, ahogy a negatív pólusnál nem ér végig a testükön. Mint egy vidéki
lurkó, akinek kilátszik a lábszára a cipő és a nadrágszár között. Amúgy ezek
valami bitang jó akkuk! Úgy szoktam megnézni a kapacitásukat, hogy
rövidzárási áramot mérek rajtuk. Kicsit barbár megoldás, de azt
a két másodpercet ki kell bírnia az akkunak, míg megejtem
a mérést. A megbecsülésnek örvendő, fényképezőgép vakuját
ripsz-ropsz feltöltő Tronic akkuim, újkorukban tudnak 6 amper felett.
Ezek a Panasonic akkuk ellenben 10 amper felett tudnak, több évnyi állás után!

 

 

Aztán -ahogyan az nálam már bevett szokás- néhány
napra ismét megfelejtkeztem erről a projectről.

 

 

Pedig rendet kéne már tenni, mert furcsa mód, ahogy öregszem, nem lazulok,
hanem kezdem egyre nehezebben viselni, hogy minden szanaszéjjel van.

 

 

Például mit keres a két fülpárna a virágállványon az ablakban?
Szárad. És akkor mi van? Miért nem megy magától
a helyére, mikor már rég ki van száradva!

 

 

Hogy lássam a haladást, illetve tudjam, hogy mit kéne még szétszednem, vagy rendbe
tennem, ilyen kis listákat írtam magamnak. No nem olyan sokat, hiszen ez még
csak a második, azonban az első legalább már kivégeztetett. Persze ez még
korántsem minden, hiszen van egy ennél sokkal nagyobb listám is, csak
az ugye olyan hatalmas, hogy kinyomtatva nem is férne be a szobába.

 

 

Pedig mit össze nem keféltem ezt a szerencsétlent...
Hiába a rengeteg munka, b*szhatom az egészet!

 

 

 

Nem mondom, babra munka, de legalább megvan az eredménye.

 

 

Már persze csak akkor, ha ezt a rakat fekete tapadós aprómocskot eredményként
lehet értelmezni. Bár mondjuk az, hogy az asztalon van, és nem
a fejemen a füleim körül, az azért értékelhető.

 

 

Így kell felrakni a szivacsot csavarhúzó segedelmével. A lényeg, hogy nem tolni
kell a csavarhúzót a füles és a bőr között, hanem tekerni, mert így nem akarja
folyton átlyukasztani a csavarhúzó az anyagot. Persze úgy is fel lehet rakni
a fülpárnát, mint ahogy a gyárban teszik. Vagyis az itt épp nem látható
bevágásnál kezdve, egyetlen körbetekeréssel. Csakhogy ahhoz ezt
a megoldást előre kellett volna tudni, nem utólag rájönni,
hogy mégis mi is lett volna a követendő eljárás.

 

 

A másik felét már elcsomagoltam, s immáron ez is menetkész.
Már ikszelhetem is ki a tételt a táblázatomban.
Mondjuk vagy egy éve írtam bele...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...