Analóg portos ISDN NT
(mindjárt kettő, majd kisvártatva három)

Ha így nézek ki reggel, biztosan szét fogok szedni valamit. Vagy valakit.
Ma karácsony napja van (de régi ez a cikk), szóval ma inkább csak valamit.
Elidőztem ennél a képnél. Valóban lerí az arcomról, hogy utálom a karácsonyt?

 

 

Azok meg mik, és miért ülnek az asztalomon? Kérdi Töcsök maci felháborodva.
Akkor -ha már úgy is épp itt vannak- legyenek ők a mai alanyok.
Persze épp azért hoztam őket, hogy szétszedődjenek.

 

 

Azért annyira nem kapkodom el a dolgokat, hogy csak úgy korán reggel nekiálljak.
Például -ha már úgy is karácsony van- előszedem a szekrénybe rejtett ajándékokat.

 

 

Persze miért is menne minden flottul?
Jelen esetben az történt, hogy a csomagolópapírok kizuhantak a szekrényből.
A hengerek nincsenek összekötve. Szétforogtak, szétgurultak.
Én meg már ettől függetlenül sem szerettem a karácsonyt!

 

 

Reggel van. Még nem indultam be igazán. Fázom.
Ilyenkor azt szoktam, hogy meghordom fával a képen látható szekrénykét.
Ettől persze annyira kimelegszem, hogy egyből nem értem,
minek kell begyújtani ilyen rohadt melegben.

 

 

Ha már úgy is benne vagyok a mozgásban, gondoltam kiszedem a szekrényből a bent
maradt pár tekercs csomagolópapírt. Persze az ágy szélén állva nem érek be
a szekrény mélyére. Gondoltam megtoldom magam a sámlival.
Jó is az, karácsony napján gipszágyba kerülni...

 

 

 

Ugyan Brumcájsz mackó végig kajánul vigyorgott, de azért
csak sikerült kipiszkálnom az elbújt két tekercs papírt.

 

 

Azért ez meglehetősen szép mennyiség. Fogtam egy szép hosszú drótot,
és az összes szétforgott papírt újratekertem, majd egy darab dróttal
stabilan átkötöttem. Így talán nem jön szét jövő karácsonyig.

 

 

Amúgy attól van ennyi papír, mert mikor meglátom őket a boltban,
sosem tudom eldönteni (nem emlékszem), hogy akkor
most maradt-e tavalyról, vagy nem maradt?

 

 

Betömszködtem a szekrénybe az összes papírt.
Mindeközben a jobb alsó sarokban apukám épp egy régi karácsonynak örül.

 

 

 

A biztonság okáért kicsit rátolok a papírokra.
Vegyék csak tudomásul, hogy most egy évig ott kell maradniuk!

 

 

Mennek este a fa alá. Minden évben megígérjük, hogy nem lesz a fa alatt semmi.
Hiszen a karácsony alapvetően a szeretet ünnepe! Aztán meg mindig ez van...
Ennyit mára a csomagolópapírról. Még pár óra, és az asszony úgy is széttépi.

 

 

 

Ahogy jövök ki a szobából, valami huhogó hangra lettem figyelmes.
Tulajdonképpen mindegy mi az. A lényeg, hogy az ISDN dobozok
szétszedésében hátráltat. Persze csak a szél, illetve a kályhában
a huzat. Na húzás kifele szétszedni, mert még begorombulok!

 

 

Mikor már biztos vagyok benne, hogy egy helyen az ajándékok, mindig előkerül valami.
Mondjuk ez nem volt különösebben eldugva. Amúgy egy kis szerszámkészlet van
benne az asszonynak. Persze önös érdekből, mert mindig megszerzi magának
a szúróáramat, ami amúgy egy kivénhedt csavarhúzó, amit a vasklorid
hegyesre mart az idők folyamán. Amúgy sosem kell,
csak mikor épp az asszony elvitte.

 

 

Mivel is kezdődik manapság majd minden szétszedtem cikk?
Igen. Pontosan. Eltaláltad. Mellébeszéléssel.
Tehát itt ez a két ISDN NT.

 

 

Illetve a tetejükön ez a zöld panel, mely egy antennaerősítőből származik.
Mert hiába ígértem meg magamnak, hogy panelt ezentúl nem!
Mégis mindig... Jé... Már megint mellébeszélek...

 

 

Ha már mellébeszélés... Van még ez a fajta ISDN NT is. (meg van még
egy nagy és lapos típus is) Ezeket például csak azért gyűjtöttem be,
merthogy igényem támadt belőlük a borotvazsinór aljzathoz.

 

 

Aztán csak eljöttek velem haza a trafók is...

 

 

De térjek már végre a lényegre! Az a neve, hogy NT1+2ab
Elemezve a nevet, ez tényleg egy NT. (network terminal)
Valamint van két analóg portja is, úgy mint "a" és "b".

 

 

Brutális a műszerfal. Nem is állnék neki leírni, melyik LED fénye mit jelent.

 

 

A háta kifejezetten unalmas, még csak gumiláb sincs rajta.

 

 

Persze minek láb, ha alapvetően falra akasztós kivitel.

 

 

Van rajta néhány csatlakozó. Egyrészt ha szobán belül van minden, nem kell kötözni
a drótokat. Másrészt ha kell, belül van hova.

 

 

Hogy a belsejéhez odaférjünk, meg kell nyomni a képen látható pöcköt.
Természetesen nem csak ezt, hanem a párját is a másik oldalon.

 

 

 

Ilyen egyszerűen nyílik.

 

 

Innen nézve könnyű, de falra akasztott állapotban már nem.
Már úgy értem, a 18. réteg festék végképp odaköti a dobozt a falhoz.
Innentől már csak guggolva / hasalva lehet hozzáférni a belső csatlakozókhoz.

 

 

Az "U" elnevezésű csatlakozóba jön a vonal. Pontosabban szólva a drót a konnektorból.
ISDN esetében a falból (telefonközpontból) jövő dróton nem vonal van, hanem távtáplálás,
meg digitális jelek. Ha épp szinkronban van a rendszer, erős sistergés van a dróton.
Ha épp szinkronizálni akar, akkor meg kattogni szokott. Ilyenkor keresik
egymást a drótvégi eszközök. Az S/T az ISDN vonal, un. S busz.
Ide ISDN eszközöket lehet dugni. Belül a két csatlakozó
párhuzamosan van kötve. Az a/b1 és a/b2 pedig
a két analóg készüléknek való aljzat.

 

 

Ügyes kis csatlakozó, bár én nem vagyok oda érte. Ha a sárga izét benyomja az ember,
(célszerűen csavarhúzóval), akkor lehet bedugni (vagy épp kihúzni) belőle a drótot.
Jelen pozícióban kissé nehézkes hozzáférni. Persze ha leveszem a falról, akkor
mindjárt kényelmesebb. Csak akkor meg nem ér oda a drót, ami általában
fel van szögelve a falra. Ha a két sárga pöcök hozzáférhető, akkor
akár egy kézzel is bontható a kötés.

 

 

 

Például így.

 

 

Igen masszív tehermentesítője van a hálózati kábelnek.
Egyszer próbából (vagy csak mert hülye vagyok), mint Tom Sawyer a döglött patkányt,
forgattam a fejem felett jó darabig egy ISDN NT-t. Biztosan jól mutattam
az utcán... A lényeg persze az, hogy nem szakadt ki a kábel.

 

 

A doboz belülről egyetlen óriási faltól falig, akarom mondani dobozszéltől dobozszélig
tartó zöld panel. Belemehetnénk a részletekbe, de nem értek hozzájuk...

 

 

 

Persze azért van egyszerű (értelmi szintemnek megfelelő), de azért érdekes részlet.
Itt van mindjárt a tápkábel csatlakozása. Ezt a csatlékot szerintem meg is fogom menteni.
No nem mintha nem tudnék beforrasztani egy 230-as kábelvéget, de akkor is jópofa.
Csak megnyomom a két bizgentyűt, és már kezemben is a kábel.
Mondjuk szerencse, hogy nem volt bedugva.

 

 

Rám, mint ahogy erre a panelra, tudás nem, csak a kosz ragadt.

 

 

Érdekesek a porfoltok, ahogy kikerülnek egyes alkatrészeket, míg másokat belepnek.

 

 

Maradok a szintemen, s megszerzem további hasznosításra ezt a tehermentesítőt.

 

 

A panelt a dobozban csak ez a műanyag pecek tartja.
Ha megnyomom, kiesik a panel.

 

 

S láthatóvá válik az évek alatt kirajzolódott porminta.
Akkor ennyit erről a dobozról, nézzük a másikat.

 

 

Hasonló felépítésű, mint amit az előbb láttunk, csak ez kicsit többet tud.
Ellenben az alsó fedelét már elvesztette.

 

 

Ez speciel olyan régi, hogy még Matáv logó van rajta.

 

 

A műszerfala brutális! Akkor világít rajta a LED, ha áram alatt van a doboz.
Ha nem világít, akkor is tud működni, de csak un. távtáplált vész-üzemmódban.
Ilyenkor az S buszon (ISDN felületen) felül csak az egyik analóg portjában van élet.

 

 

Ez az alja.
Ennek speciel van gumilába.

 

 

Persze alapjaiban véve ez is falra akasztós kivitel. Jaj! A lényeget meg majd el felejtettem.
Mit is keresett ez a két ISDN NT az asztalomon? Hazahoztam kettőt a szemetesből.
No de minek? Egyrészt azért, mert még nem volt szétszedve, másrészt pedig
azért, mert a minap megemlítettem őket egy másik cikkben. Gondoltam
nem halogatom a dolgot, a szemetes is közel, nem is egy bonyolult
eszköz. Gyorsan túl leszek rajta. Beszúrom a linket, oszt kész.
Ilyekor szokott rám törni az írhatnék, aztán írás közben
hatalmába kerít az "ennek sosem lesz vége" érzés.

 

 

Mekkora szám volt ez mikor bejött! Az úgy volt, hogy az egyszerű nép még csak
nem is hallott arról, hogy létezne egy ISDN nevű telefonos valami. Amúgy az ISDN
annyit tesz, mint integrált szolgáltatású digitális hálózat. Akit érdekel, olvasson utána.
A magam részéről le nem írom, mennyi mindent tud! Szóval engem érdekelt, hogy mi ez.
Elmentem a PKI-ba a Gyáli útra. A keresett részleg a suli (Puskás) melletti apró kis utcában
volt, egy hosszú fabarakk képében. Bementem, elmondtam az első utamba kerülő embernek,
hogy ki vagyok, és mit szeretnék. Megtaláltam az illetékest. Ha láttatok még boldog embert!
Én úgy voltam vele, ha elzavarnak, hát elzavarnak. De nem! Olyan boldogan magyarázta el
a kolléga a dolgokat, hogy csak na! Illetve nem hagytam magyarázni, mondván én ezeket
már olvastam. Nekem ne mondja, hanem mutassa! Bementünk a laborba, majd színesben
faxoltunk. Videotelefonáltunk meglepően hétköznapinak kinéző készülékekről, majd
virtuálisan összefogtunk több "b" csatornát (egy "b" csatorna 64k), és színesben
videotelefonáltunk, de úgy, hogy közben mászkáltam a szobában, a kamera
meg végig magától követett. Évek teltek el, mire odajutottunk, hogy
az első darabokat felszereltük. És akkor se videotelefont...

 

 

Ebbe a típusba itt megy be a vonal. Aztán volt ennek rendes plugos bedugós változata is.
Mikor kezdtük, minden egyes vonalat egyenként mérni kellett hurokellenállás szempontból.
Mivel a szerelők nem éppen mérő technikusok, ezért kezdetben voltak viták arról, hogy
mit, hogyan, és mivel kell mérni. Aztán berágtam, és kerestem a szemetesben (igen,
már akkor is) egy kidobott mérőműszert. Most hírtelenjében meg nem mondom
mi volt eredetileg, de végül addig farigcsáltam (leginkább kívülről), míg egy
eltéveszthetetlen Ohm mérő nem lett belőle. Egy gomb volt rajta, azt ha
megnyomta a szerelő, akkor a műszer bekapcsolt, és egyből, és csakis
Ohmot mért, és kiírta a kijelzőre. Nem volt több vita, hogy miért nem
jó az nekem (illetve a Telematikai csoportnak), hogy a hurokellenállás
32 Volt. Egyszerűen nem lehetett vele rosszul mérni. Meg is van valahol.
Majd előtúrom, s felboncolom. Puff! Már megint egy újabb szétszedtem cikk.

 

 

Kicsit más mint az előző, de a lényeg ugyanaz. Magyar embert úgy se érdekli,
mert csak annyit ért az egész ISDN-ből, hogy két vonala van. Aztán mikor kérdezi:
Hogy lehet, hogy mindig egyszerre romlik el a kettő? Csak csodálkozik a magyarázaton...

 

 

Mondjuk ezen van reset gomb, meg valami lezárás választó kapcsoló. Az "S" busz végére,
vagy ha nincs vége akkor az elejére, ha jól emlékszem 100 Ohmokat illik tenni.

 

 

Két analóg port, és két ISDN "S" busz csatlakozó. Az analóg csatlakozókról annyit, hogy
hagyományos analóg készülékeket lehet ide csatlakoztatni. Az ISDN "S" buszra meg
ISDN készüléket. Az ISDN készülékek párhuzamosan vannak felfűzve. Hogy épp
melyikük csörögjön, azt a beléjük programozott MSN szám alapján döntik el.
Ha készülék akkor "pont több pontos", ha telefonközpont akkor "pont pontos"
szolgáltatást kell rendelnünk. De ez kit érdekel... Mikor az milyen érdekes már, hogy
az ügyfelek szeretik átdugdosni a drótvégeket. Aztán meg esküdöznek, hogy
ehhez biztosan nem nyúlt hozzá senki! Márpedig az "S" buszba
dugott analóg készülék sosem működött, és nem is fog!

 

 

Emlékszik még valaki a freemail chates időkre? Akkoriban jött be az ISDN, illetve az,
illetve ez. Ez egy soros port, aminél fogva rá lehet dugni a PC-re az ISDN NT-t.
Ha ezt megtesszük, kicsit meghergeljük, az analóg vonalon elérhető max.
56k sebességre rendesen rá lehet verni az ISDN-nel. Ugyanis ha a két
ISDN "b" csatornát összefogjuk, akkor lesz egy 128k sebességű
kapcsolatunk. Persze ez a mai sok sok Megabites internetes
sebességek fényében nevetségesen hangzik, de akkoriban
teljesen el voltak ájulva a 128k hasításától az emberek...

 

 

Ez is csak egy szép zöld lap.
Illetve kettő egymáson.

 

 

Sehol egy csavar.
Mint az előzőt, ezt a panelt is csak néhány dobozszéli pöcök tarja a helyén.

 

 

No, felkapom az erősebbik szemüvegem.

 

 

Hát...
Biztosan okos dolgok ezek, de hogy én ki nem szedem őket, az is biztos!

 

 

Marék poros kondérok. Érdekes, de ezek bírják. Már úgy értem, hogy az innen, illetve
más hasonló távközlési holmikból (például PCM) kitermelt kondikkal szoktam
feljavítani például a gyengélkedő monitoromat. Ez a panel simán áram
alatt töltött tízen évet, meleg is volt benne, mégsem púposak,
és nem is kapacitás szegények benne a kondenzátorok.

 

 

Öcsi panel.

 

 

Hahó Öcsi!
Látom én (látom ám a nagy l*f*szt), hogy Samsung memória IC, meg SMD tekercs,
meg kerámiatokos kvarc oszcillátor, de ez nekem sajnos nem jó semmire.

 

 

Persze a nagyobb alkatrészeket azért majd kiszedem.

 

 

Jó ez így...
Már persze a nem is oly rég boncolt karácsonyfa izzósort villogtató dobozkához képest.
Itt ugyanis van tehermentesítés a kábelen!

 

 

Koszos koszos...
Ne azt nézd, hanem a hatalmas réz hűtőbordát a trafó körül!

 

 

Ha már úgy is kezet mosok, jönnek velem a panelek is a fürdőszobába.

 

 

Hoppá! Drót...

 

 

Gyorsan kiloptam belőle a belsejét. (ez mondjuk nem magyar népszokás)
Én speciel nem a réz áráért szedtem ki, hanem csak azért, mert
a múltkor nem találtam itthon hajlékony színes drótot.

 

 

 

Ahogy az tőlem megszokott, kimosom a paneleket a csapban.

 

 

 

Kap egy kis mosószert is, mert a zuhany magában nem csapja le rendesen a port.

 

 

 

Ezt már b*szh*tom.
Akarom mondani szépen megkefélem a paneleket.

 

 

 

A hozzáférhetetlenebb részeket ecsettel kezelem.
Ezt a témát most nem is ecsetelném tovább...

 

 

Természetesen a vizes panelek a kályha tetejére kerülnek száradni.
Vizes panelt nem lehet forrasztani. Illetve lehet, csak széjjelköpködi az ónt.

 

 

A panelek a polcra kerülnek, ahol, tovább száradnak. Ebben például kifejezetten jó
vagyok. Egészen addig vagyok képes szárogatni a paneleket a polcon, míg csak újra
porosak nem lesznek. Aztán jó vagyok még halogatásból is. Ha a suliban lett volna
ilyen tárgy, ötös lettem volna! A felső polcon a nagyon fényes rádió kifejezetten
érdekes darab. Motor viszi benne a mutatót! Aztán van itt CCD videókamera,
meg Geiger Müller számláló, meg meg meg... De persze nem csak itt vannak
szétszedésre váró lomok, mint ahogy panelek se. Aztán meg nem
tudom eldönteni, hogy dicsekszek, vagy panaszkodok.

 

 

De nem csak szétszedni való van, hanem bontandó is. Mikor felgyűlik, s már lépni sem
lehet tőlük, kitermelem belőlük az újrahasznosításra alkalmasnak ítélt alkatrészeket.
Vagy amit éppen ki tudok forrasztani. Szerencsére ez most nem valami sok panel.
De csak azért ilyen kevés, mert a múltkor megígértem magamnak, hogy most
aztán tényleg vége. Nem és nem! Itt a vége! Nem gyűjtök be több panelt!
Persze tudom, hogy úgysem tudom megállni...

 

 

Így mindjárt más. Ezeket beszórom valamely dobozom mélyére, ahol jól ellesznek
az elkövetkező évtizedekben. Elégedetten nézek körbe a szobában. Kicsit mintha
rendezettebb lenne. Persze nem. Ráadásul maradt is egy panel a polc szélén...
Ráadásul az is tudom, hogy nem véletlenül. A sarokban az élére állított lap,
az kérem hangkártya. Majd megemlítem, hogy a 286-os laptopban volt.
Már ha egyszer megtalálom a pincében azt a laptopot.
Itt lett volna a cikk vége, de persze nem.

 

 

Alig telik el pár nap, besétálok a raktárba, s mit látok?
Hát nem az a lapaj NT fogad a szemetes dobozban, amit korábban említettem?

 

 

Azonnal megszereztem további hasznosításra, majd rögvest hazahoztam, s letettem ide.
Kicsit hagytam állni (tán még fél év se volt), hogy szokja a helyet.
Nekem mindegy, én már úgy is megszoktam.
Már úgy értem, hogy a rumlit.

 

 

Először azt gondoltam, hogy milyen rendes is vagyok én, hogy szépen zacskóban tartottam.
Biztos a por ellen. Persze nem. Csak azért volt bezacskózva, mert szóródik róla a festék.

 

 

Ez nem úgymond "leszerelve", hanem letépve lett a falról.

 

 

Ez persze nem is csoda, hiszen mint az jól látszik, jött vele a fal is. Mondjuk ez nem maga
a fal, hanem csak a glett. A festők kedves szokása, hogy mikor glettelnek, szépen
elsimítják az anyaggal a dolgok széle körüli részeket. Hogy soha többé nem
nyílik ki a riasztó, vagy alközpont? Vagy mint jelen esetben, ránő
a falra az ISDN NT? Na, az aztán őket nem zavarja.

 

 

Még a tapétát is hozta magával.

 

 

A hozzáférhetőség szempontjából nem szerencsés, hogy alul vannak rajta a csatlakozók
Persze ha nem itt lennének, a festő már rég kiglettelte volna ezeket is. Van rajta
két "S" busz, két analóg port, meg egy soros port. Pont úgy, mint a többin.

 

 

Sokadik kép, csak az arcát nem láttuk még. Mondjuk sokat nem vesztettünk vele.
Már ez is olyan régi, hogy még Matáv logós. Mivel rá volt nőve a falra, alánézni meg
igen kényelmetlen lehetett, ezért a gazdája piros filccel ráírta, hol milyen csatlékot talál.

 

 

Hú! Ennek is de egy bonyolult neve van...
A műszerfalra igen komoly mennyiségű LED van rászórva.

 

 

Ez is úgy nyílik (legalábbis a kis fedele), mint a többi. Meg kell nyomni rajta a gombot.
Persze ez nem mindenkinek triviális. Legalábbis láttam már erőst feszegetett példányokat is.

 

 

Pont mint a többi, csak ezen széjjelebb vannak szórva a csatlakozók, mert van hely.

 

 

Ugyan úgy tudunk hozzá csatlakozni, mint a többihez.
Van aljzat drótnak, és van plugozott készülékzsinórnak is.

 

 

A LED-ek nem érnek el az előlapig, mert a LED lába fémből (réz) van, az meg drága.
A műanyag meg olcsó. Tehát a LED-ek a panelen ülnek, a fényüket
meg kiviszi az előlapra a műanyag fényvezető rudacska.

 

 

Már megint szereztem egy kábeltehermentesítőt.
Egyszer csinálnék már ezekből valamit...

 

 

Példás rend van a dobozban.

 

 

A hónap képe. Címe: alkatrészváros

 

 

Már van egy csomó ilyen panelba forrasztható drótrögzítőm, csak nem tudom hol.
Persze semmi baj, hiszen ezeket sem tudom, hogy hová fogom tenni...

 

 

Kvarcok. Persze előfordult már, hogy valamibe beszereltem, nem csak ki mint most. No de
akkor -természetesen- bementem a boltba, és vettem egy pontosan az adott
kapcsolásba illő értékűt. Szóval az, hogy a dobozomban akadt
volna olyan érték, ami jó lett volna, na az persze nem...

 

 

Az elkók majd jók lesznek valamire, a trafók meg nem.

 

 

Majd szétbontom. Majd rendszerezem az alkatrészeket. Majd lesz egyszer valami belőlük.
Majd legközelebb jobban vigyázok, hogy ne hozzak haza újabb panelt!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.