Kapcsoló
(valószínűleg trolibuszból)

Minap beletekintettünk a kapcsolós dobozomba. Persze nem csak ez az egy kapcsolós
dobozom van. Van külön a kicsi, és több másik a még kisebb kapcsolóknak. De azokat
most nem nézzük meg, mint ahogy a körkapcsolóimat sem. Már megint mellébeszélek!
Szóval az van, hogy a képen látható kapcsoló meg lett vádolva, hogy nem is kapcsoló,
hanem egy biztosíték. Adott esetben mi mást is tehetnék, mint hogy szétszedem.

 

 

Szerintem nem biztosíték. Persze nem sima kiolvadó volna, hanem un. automata.
Szerintem nem az. Ebbe a kis puttonyba az oroszok nem szereltek be semmi különöset.

 

 

Állításom igazolására (valamint kényszeresem is) elkezdem kibontani a kapcsolót.

 

 

Négy ilyen apró fülecskét kell kiegyenesíteni, hogy hozzáférjek a belsejéhez.

 

 

Nem és nem! Kikérem magamnak a gyanúsítást! Nem voltam ügyetlen a fogóval!
Még reggeli készítés közben alkottam egy jót, a legélesebb konyhakéssel.
Valahogy úgy voltam vele, hogy most fogom a szalonnáról egyetlen
mozdulattal levágni az ő bőrét. Ez sajnos valamikor korábban
már megtörtént. A kés megszaladt, az ujjam pont ott volt...
Szóval az történt, hogy a kés és a szalonna az én bőrömre
szövetkeztek, amit egy igen szép nagy darabon sikerült is
eltávolítani rólam. Gonosz (és véres) ez a reggeli készítés...

 

 

Hiába ragasztottam le, nagyon dőlt a vér. A szalonna sercegett a serpenyőben, közben
a kötés átázott. Áh... Tudom én, hogy nem szabadna reggeliznem... Amúgy meg
az volt mára betervezve, hogy lemegyek a pincébe, és szarvast stilizálok
fadarabokból. Nem, nem én vagyok ilyen hülye. Magamtól nem
találok ki ilyesmit. Az asszony olvasta a Praktika újságban.
Ahelyett, hogy szeletelné a szalonnát...

 

 

Itt a lényeg kérem!
Nincs ebben semmiféle biztosíték, ez csak egy egyszerű kapcsoló.

 

 

A kapcsoló "arca" lemez, és a kapcsoló "tokja" lemez között egy gömböt formázó
üreg van kiképezve. Ez az üreg, illetve a kapcsoló karján található
gömb alkotja a kapcsolókar forgáspontját.

 

 

 

A karocska kalimpál.
Ugyan nem ragoztam, de a kar kilógó (pontosabban szólva belógó) vége rugózik.

 

 

Ezen a kis lemezdarabon "sétál" kapcsoláskor a rugózó rész.

 

 

A kapcsoló libikókáját bal oldalt lenyomva nem történik semmi, a jobb oldalt lenyomva
vezetni kezdi az áramot a kapcsoló. Ilyen rém egyszerű dolgokra alapul az egész
elektronika, hogy aztán a későbbiekben az érthetetlenségig elbonyolódjon.

 

 

Textilbakelit.
A bakelit volt az első nagy mennyiségben alkalmazott műanyag. Mindenféle szigetelő
lapokat készítettek belőle, majd készülékházakat is. Meglepően masszív anyag.
Ráadásul hőre keményedik. Persze ha odavágják, akkor eltörik. Gondolom
onnan ered a bakelit vászonnal való megerősítésének ötlete, hogy valaki
véletlenül (vagy a kollégák szórakoztak) belesütötte a zsebkendőjét.

 

 

Ez egy veszélyes mutatvány! Ilyenkor szokott kirepülni a fogó csőréből az alany,
majd a fogó hirtelen összecsukódó nyele odacsípi az ember ujját, vagy tenyerét.
A bekötött bal hüvelykem elnézve, nekem most pont egy véraláfutás hiányzik
a jobbomról. Minden napra egy baleset! Szerencsére ezt most megúsztam.

 

 

 

Mint ahogy a kapcsoló is túlélte a vegzálást. Milyen béna vagyok
így leragasztott ujjal... Avagy most legalább van mire fogni.

 

 

Mennyé csak vissza pajtáskodni a többiekhez...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.