Két áramkörös orosz kapcsoló
(mint a múltkori, csak ez dupla)

Géza felkeltette bennem a kíváncsiságot orosz kapcsolójával. Mondok, ilyen nekem
is van, csak nagyobb. Hátha ez biztosítékos "szakmájából" eredően illene, reméltem
vala. (Lásd lent.) Ezt a kapcsolót évekkel ezelőtt egy olyan ismerős öregtől kaptam,
aki kb. 40 éve volt még a hadsereg kötelékében, és elég sokat volt a repülősöknél,
hozzájutott hát ehhez-ahhoz.

 

 

Azt állítja magáról, hogy ő bizony egy 2PPN-45. Az, hogy 2, az oké.
De miért éppen 45? Talán csak nem azért, mert 45 fokban állnak a lábai?

 

 

20 Amper, és 28 Volt. Mit ne mondjak, igencsak törpefeszültségre lett méretezve.
Az előbbiekben vázolt típusszám ezen jellemzőket szerintem semmiképpen sem
tükrözi. Ellenpéldát is tudok mondani. Van hasonló kapcsolóm, ahol pedig de.

 

 

 

Kezdetektől fogva ez az érdekes viselkedése egy kis ellenszenvet váltott ki belőlem.
Nehezen is jár, de nem is akar megállni középen.

 

 

Imígyen néz ki alulról. Kissé hiányos, valószínű sikerült elkevernem valahova a nagy
kísérletezgetések közepette pár csavart. Majd ha kelleni fog, pótolom. Na, az se ma lesz...

 

 

Két M4-es csavarral lehet beépíteni. Valaki kiegészítette két anyával is a csavarhelyeket.
Így biztosan egyszerűbb hátulról betenni, pl. műszerfalba.

 

 

Nini, a gyártó logója is rajta van. Bár ebben nem vagyok biztos, hogy a gyártó logója.
Csakis arra bazírozhattak, hogy amíg a gonosz imperialisták ezen agyalnak, a dicső
szovjet alakulatok simán leigázzák fél Európát. Ja! Hogy már megtették?
Nem baj... Akkor a másik felét is.

 

 

A külső kontaktusokon lévő elszíneződést nézegettem egy darabig. Körömmel kaparva
nem jött le. Csavarhúzóval nekiesve egyből előtűnik régi csillogása. Mi lehet ez?
Ezüstözött kontaktusok? Vagy egyszerűen pár évtized, ami elszállt fölötte.

 

 

Nem sokkal tisztább a teteje sem. De várj csak! Mit látok én ott? Vörös festékfoszlányok?
Ezt se ma festették be vörössel. Kíváncsi lennék, hogy nézhetett ki eredetileg.
A szegecsek pedig egy masszív konstrukciót sejtetnek a belsejében.

 

 

Kinyitni viszonylag egyszerű. Csak egy csípőfogó és határozott kéz kell hozzá.
Kívánkozik kifelé a beltartalom... Ki tudja, hány éve lát először napvilágot.

 

 

Miközben szedem egyre széjjelebb, csalódok egy kicsit. Lónak a p...atája van itt, nem
biztosíték, meg egyéb hablanc. Azért láthatóan nem bonyolították túl a dolgokat.

 

 

Rendesen meg vannak pörkölődve az érintkezők, tehát valahol tényleg használták.
Érdekes, hogy csak az egyik fele van megégve. Vagy csak a fele volt
bekötve, vagy csak ezen a kontaktuson folyt nagyobb áram.

 

 

Még mindig koszos, csak most egy picit közelebbről.
A másik fele mintha gyári tiszta lenne.

 

 

Így néz ki a kar felőli része. Az a két rugózó pucuka mozgatja az érintkezőket.
Ami engem kissé meglepett, hogy ezek műanyagból vannak!

 

 

 

Ez a része rendesen mozog, nem ettől nehézkes.

 

 

Addig buzeráltam, míg szét nem esett. Még jó, hogy nem fejjel lefelé szórakoztam vele.
Az alkatrészek alighanem egy másik dimenzióban kötöttek volna ki ha leesnek.

 

 

Puritán rugók, szimpla műanyag babák.
Semmivel se több, csak amennyi a működéshez kell.

 

 

A belsejében van valami bakelitféle bélés. Lestem, hogy mire jó, amíg bele nem
söpörtem az ujjammal a koszosabbik részbe. Igen, azon a felén volt használva.
Így már értem.

 

 

Mondom én, hogy belenyúltam. Azt hittem, csak a felület van elöregedve,
és evégett van érdekes színe. Most meg jól összekoszoltam magam.

 

 

Nekiestem kicsit preventív megtisztogatni.
Ez még csak a bélésről jött le!

 

 

Azért itt is látszik, hogy pár kapcsolást már megélt.
Kézzel jól érezhetően megvan kopva a műanyag.

 

 

A bele alját is kicsit megpuceválom, még mielőtt nagyon összekoszítanám magam.
Na meg ha egyszer a kezeim közé került, akkor nem hagyom koszosan sínyleni.
Ennyit megérdemel.

 

 

Melyik is volt a beégett pár? Jól megdörgöltem réz, majd acél kefével. Mintha új lenne!

 

 

Csillog-villog, mint a Salamon töke. Hatott neki a fiatalító kúra, mondhatni.

 

 

Tisztulnak a hidak is. Formailag nincsenek deformálódva, és elégve sem a pogácsák.
Meglepve tapasztaltam, hogy az egyszerűség jegyében egy anyagból van
az egész híd, mégpedig alumíniumból. Még a pogácsák is!

 

 

Finom polírpapír + 20 év! Most már kb. az örökkévalóságig kihúzza. Pláne dobozban.

 

 

Itt is csak a kenődött műanyag volt jelen, de csak míg le nem szedtem onnan.
Mit ne mondjak, szépen kifényesedtek középen a használattól.

 

 

 

Itt látható az arretáló szerkezet teljes önmagában.
Nem valami hatékony, bár lehet tudnék igazítani rajta.

 

 

Szétszedni egyszerű. De összerakni? Szenvedtem vele bő negyedórát, mire sikerült
összekönyörögni. A rugók szét felé tolják, a pöcköket meg valahogy vissza is kellene
hajlítani, már ha nem esne szét. Satu és kalapács végül összehozta. Látszik is a szélén.

 

 

 

Kipróbáltam összerakás után is, hátha jót tett neki egy szétszedtem. Egy fityfenét!
Ugyanolyan mint volt. Pedig adtam neki egy kis kenést is.

 

 

Kicsit kegyetlen voltam, ennyi még elmegy.
Még egy szétszedést lehet túlél, de az összerakásban nem vagyok biztos.
Fogóval nem férek hozzá, satuba pedig nem tudom normálisan befogni.

 

 

Addig-addig keferésztem, míg ez a hegesztés meg nem adta magát.
Én ugyan vissza nem teszem...

 

 

Koszos a nyoma. Koszos a csavar is.
Úgy látom, hogy itt nem igazán törekedtek a felületkezelésre.

 

 

Az acélkefe nyomán feliratok bukkannak elő.
Akkor szinte biztos, hogy az anyásítás nem gyári alkotás volt.

 

 

Nem sok minden fogta már.

 

 

Nem tudom, hogy hegesztés közben rakódhatott-e rá mondjuk a salak, vagy időközben
a pórusokon apránként beszivárgott szenny jött-e le róla. A másik
anya stabilan tart, úgyhogy pláne nem értem.

 

 

Visszakapott egy kicsit a régi fényéből. Így mégiscsak jobb érzés forgatni.

 

 

Most, hogy az egyik anya lejött, olyan féltökűnek néz ki.
Vagy letöröm róla a másikat is, vagy, vagy...

 

Inkább hagyom így.
Immár testileg-lelkileg megtisztulva, visszatérhet pihenni a fiók mélyére.

Szöveg és képek: Tóth Ferenc
Összerendezés: Gömör Géza

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.