Fejszenyél
(csere)

Kicsit igazítani kéne ezen a fán. Szóval az úgy volt, hogy mivel a fa ágai elérték a jobbra
látható ház falát, gondoltam igazítok rajta egy kicsit. Asszony meg az ablakból figyelt,
s erőst riadozott, hogy biztos le fogok esni. Akkor ez a fa még jóval magasabb volt.
Ez egészen biztos. Onnan nézve ahol a fán álltam, a második emeleti erkélyünk
igencsak lentebb volt nálam. Rettenetesen megnyírtam ezt a fát! A "műtét"
után annyira tépetten nézett ki, hogy azt gondoltam, nem is fog tavasszal
kihajtani. Aztán eltelt pár év, s megint elérték az ágak a házat. Ekkor
valaki szólt a közös képviselőnek. Emberek jöttek darus kocsival,
láncfűrésszel. Az egyszerűség jegyében konkrétan félbevágták
a szerencsétlen fát. Na! Ahogy kinézett a szerencsétlen, azt
mondtuk a lakókkal, hogy ezt aztán tényleg nem fogja túlélni!
De a természet erős, ez a fa meg pláne az. Meg sem kottyant neki
az irtás! Innen hátulról nézve olybá tűnik, mintha a történtekből
rájött volna, hogy a szomszéd kert felé kell növeszteni az ágait.

 

 

Hogy a féloldalasság okán el ne dőljön, erőst támaszkodik a kerítésre. Ezt az állapotot
szerettem volna igen botor módon baltával megszűntetni. Szerencsére még éppen
idejében észbe kaptam. Mert milyen lusta egy ember is vagyok én? Nagyon!

 

 

Például annyira nagyon, hogy ezek a rönkök évek óta gyűlnek a fáspincében. Amit nem
csap szét a balta, az mindig be van dobva alulra. Gondoltam, ha majd egyszer olyan
kedvem lesz, akkor szétverem őket. Szétverős kedvem ugyan sokszor szokott
lenni, de eddig ilyenkor még nem evett le a fene a pincébe.
Pedig mint látjuk, igény az volna rá.

 

 

Csakhogy a szerszám körül gondok vannak. Nem csak hogy igen cefetül néz ki, de
a feje is lejár. A fej lerepülése egy fejszénél, pláne zárt térben, ahol
visszapattanhat, mondjuk rám, igencsak veszélyes!

 

 

Ez nem egy régi ócska szerszám! Mondjuk a fejsze feje nem egy mai darab, de a nyelet
azt pár éve vettem bele újonnan. Gondoltam én vagyok a béna (általában így van),
hogy rosszul csapok vele a fára, s attól hasadozott szét tőben szegény fejsze
nyele. De úgy néz ki, hogy nem! Vettem anyámnak egy szép új kisbaltát
a telekre, mert a régi szétment. Pont ugyan ilyen fehér fából van
a nyele, és pontosan ugyan ilyen módon hasadozik szét.

 

 

Az meg, hogy leesik a fej? Az nem is csoda! Ha egyszer ilyen trehányul van rögzítve.
Darabig forogtam, hogy vajon hová tettem le az új nyelet.
Pedig akkor olyan jó helynek látszott...

 

 

Megvagy!

 

 

Ez ugyan az a termék. Csak remélni merem, hogy az új nyél nem szálkásodik szét.
A keresztben elhelyezett lyukacsos vaslemez nem véletlenül került oda.
Komoly terveim vannak vele.

 

 

Meglehet, hogy szabványos vagy, meg német is, de tartósnak
az eddigi tapasztalataim alapján nem mondanálak...

 

 

Közvetlenül a fára van nyomtatva a vonalkód.

 

 

Rárajzoltam a nyélre, hogyan való rá a fej. Mivel ez a nyél egy jóféle (khm) formázott
darab, nem egy holmi levágott ág, ezért nem mindegy, hogy hogyan teszem rá a fejet.

 

 

A fejbe pedig nem mindegy, hogy mely irányból megy bele a nyél. Az kérem úgy van,
hogy jóféle fejsze fejében a nyél részére szolgáló lyuk falai nem párhuzamosak,
hanem kicsit összetartanak. Mondom a jóféle fejsze nyelében! Mert hogy
ez nem az. Persze olyan nincs, hogy egy szerszámba elsőre pontosan
illene a hozzá vásárolt nyél. Mint az az eltérő formákon jól
érzékelhető, lesz mit faragnom.

 

 

Gondoltam fogom a ráspolyt, s pár tolással elintézem a dolgot.
Na! Ennél azért sokkalta keményebb anyagból faragták ezt a nyelet!

 

 

A flexbe fogott csiszolókorong egy kifejezetten munkaerő kímélő szerszám.
Csak oda kell tartani, s már fogy is az anyag mint a veszedelem!

 

 

Alakul.

 

 

Innen nézve azért látszik, hogy van még mit igazítani rajta.
Hát akkor rajta!

 

 

A nagyobb vállakat később majd még elsimítom.

 

 

A vas lemezke nem véletlenül van ott.

 

 

Ha oda is csavarozom, akkor nem engedi lerepülni a fejszéről a fejet. Miután készlettem,
rájöttem, hogy jó ez, csak nem ide való, hanem a nyél másik oldalára. Ha ide teszem,
akkor mikor rácsapok a fejszével valamire, a lendülettől elkezd a lemezke vége
kiegyenesedni. Persze oda is csavarozhatnám. Majd legközelebb már tudom.

 

 

A kiskalapáccsal, meg a fejszével is kezdeni kellene valamit.

 

 

Ez konkrétan nagyon cefetül néz ki. Nem azért ilyen, mintha annyira sokat használtam
volna, hanem azért, mert a kalapácsfej (és a nyél is) rém gyenge anyagból van.
Valójában azért nem dobtam még ki, mert emlék. Az öcsémtől kaptam.

 

 

Ezt úgy hívom, hogy a "szép lomos" fiók. Az ebben található bigyók nem görbék,
nem rozsdásak, és még csak nem is koszosak. Szóval el lehet
képzelni, hogy a többi fiókban mik vannak.

 

 

Talán egyszer eljutok oda, hogy ezt a magnót is megmutatom. Ez az igazi ritkaság
a Neckermann katalógusból lépett ki. Valójában persze a Vaterán vettem.

 

 

Találtam a "szép lomos" fiókban két szép csavart.

 

 

Mindeközben, ha már úgy is a kezem ügyében volt a flex, a kiskalapácsot is kiigazítottam.

 

 

A széthasadozott fejszenyél hibás végét levágtam. A maradék épp jó lesz egyszer egy
kisebb baltához nyélnek. Ily módon ideologizálom meg, hogy minden kis leeső
sziriszar fadarabot elteszek. Persze idővel bekövetkezik, hogy látom, egy
árva darabka sem kell már belőlük. Ilyenkor pár napig velük fűtök.
De felesleges minden erőlködés, mert idővel újratermelődnek.

 

 

Nem csak az előbb említett okból vágtam le a szétforgácsolódott részt, hanem ezért is.
Kell belőle ez a pár fejetlen szeg éknek. Persze egy valódi ék jobb volna, s
még tán anyag is akadna hozzá. De ezt talán majd legközelebb...

 

 

Ugye, hogy milyen jó, hogy eltettem a fiam emeletes ágyára felvezető létrát
beakasztó vas lemezdarabkát? Már megint ez a lomgyűjtő ideológia...

 

 

Ha görbének épp nem is kellett, de mint egyenes vaslemez lyukakkal, épp megteszi.

 

 

Ez azért lesz itt, hogy még ha rá is csapok nagy ügyetlenül a fejsze nyelével
a széthasítandó rönkre, ne sérüljön meg a nyél.

 

 

Nem jól hasad ez a fa...
Illetve de. Hasad ez, csak nem jó, hogy teszi.

 

 

Alásimítottam a flexel a lemeznek, hogy rendesen felfeküdjön.

 

 

Indulhat a menet! Merre vannak azok az ezer éve őrizgetett rönkök?
Párat simán szétcsaptam, de akadt néhány keményebb dió.

 

 

Bevallom, hogy részemről nem szeretem a körfűrészt.
Valahogy kicsit félek tőle...

 

 

Bevagdostam az egyik elpusztíthatatlannak látszó rönköt. Hátha a résekbe éket ütve szét
tudom hasogatni. Ez azért kellett, mert a fejszét a fejem felöl lendítve, mindössze egy
 öt milliméter mély benyomódást sikerül elérnem ezen a tuskón. (látszik is a képen)

 

 

Külön erre a célra szolgáló ékem nem lévén, ez volt kéznél alapon, a kisbaltát vertem
keresztül a rönkökön a fejszével. Érdekes egy darab fa ez. Ha megnézzük a hozzánk
közelebb eső rész színét, jól látszik, hogy az fehér. Aztán közvetlenül a balta mellett
van benne egy vörös csík. A baltán túli résznek pedig enyhén kékes beütése van.
Mindezt egyetlen rönkön belül.

 

 

Több feladat is letudva.

- fejsze kipofozva
- rönkök felaprítva
- kiskalapács igazítva
- szétszedtem cikk megírva

 

Álljon itt egy leírás arról, hogyan is kellett volna rátenni a nyélre a fejsze fejét:

  A nyelet úgy kell a fejsze, (vigyázat, a csákány nyelet nem így kell) fokába illeszteni, hogy a nyél 1.5-2cm-rel nyúljon túl a lyukon.
 
A nyélbe fűrészelt résbe kerül az ék. Az ék olyan széles legyen, mint a rés szélessége. Az ék hossza, a befűrészelés mélysége + 2.5-3cm.
 
Az ék vastagabbik fele 6-8 mm legyen (a fénykép alapján ennyire tippelem) Természetesen más szerszámba került nyeleknél, az ék mérete változik.

  A módosítás menete:
- a nyelet kiveszed
- az éknek belevert szögeket kiszeded
- csak ott csiszolsz le a nyélből ahol a vas "megfogta" a fát
- ha a kívánt hossz kilóg már a fejszéből, visszarakhatod a vasalásokat
- a nyélben levő befűrészelést bekened valamilyen faragasztóval
- az éket is ragasztózd be kb. 3/4 részig
- felveszel egy kötényt, vagy köpenyt, addig a ragasztó beszívódik a fába
  (az ék beverésekor a ragasztó mindenfele fröcsöghet)
- az éket a kalapács oldalával verd bele a résbe
  (ha nem így teszel, az ék hosszában elrepedhet)
- az ék a nyelet odaszorítja a lyuk oldalához,
  és a vason túlnyúlt nyélrész egy kicsit ki fog "hajolni" a vas fölé
- most már levághatod a túlnyújtott felesleget
  a nyélből úgy hogy a nyél csak 3-4mm-rel legyen túlnyújtva a lyukon

  Ha ezt a módosítást nem csinálod meg, a vasalás ellenére is idővel laza lesz
a nyél a fejben. Így viszont majdnem olyan örökös lesz mint a szegénység.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.