12 Volt sok Amperes stabilizátor
(internetes forrásból megépítve)

Nem Fahrenheit forrasztóállomás van a dobozban. De ha az lenne, azt is szétszedném.
Ugyan néha (főképp kiforrasztáskor) értékelném a gombbal kényelmesen
feltekerhető hőfokot, én már csak megmaradok a Wellernél.

 

 

Nézzük csak meg, hogy mi van a dobozban, vagyis hogy miről is lesz ma szó.
Arról, hogy meg kell néznem, hogy vajon miért nem működik ez a tápegység.

 

 

Ez minden, illetve csak ennyit kaptam meg belőle. Természetesen tartozik hozzá
egy trafó, valamint gondolom, illetve nagyon merem remélni, hogy
doboza is van. No de nézzük csak szépen sorjában.

 

 

Ez a két drót megy a 24 Voltos váltakozófeszültséget szolgáltató trafóra.
Ezen trafó szerepét (a próba erejéig) majd a tápegységemre bízom.

 

 

Ebben a fekete kockában négy dióda lakik. Ők a 25 Amperes egyenirányító.

 

 

Ezek a szűrőkondenzátorok.
A nagyobbik a nyers egyenfeszültséget szűri (puffer), a kisebbik a stabkocka utánit.

 

 

Ez maga a 12 Voltos stabkocka személyesen. Az a dolga, hogy bármi (12 voltnál azért több)
feszültséget is adunk a bemenetére, a kimenetén stabilan tartja (legalábbis
a névleges áramterhelhetőségig) a 12 Voltos feszültséget.
Hagyományos, vagyis áteresztő tranzisztoros.
(a modernebb dolgok kapcsolóüzeműek)

 

 

Ha nincs panel a nyákba ültethetőnek, vagy előlap a foglalatosnak, akkor a célnak
megfelel ez a lengő biztosítékház is. Még mindig sokkal jobb, mintha nem lenne.

 

 

Ezek itt 6-an azt a célt szolgálják, hogy átvegyék a terhelést a stabkockától, mikor az már
nem bírja tovább. Mondhatni a 7812-es meg van fejelve a TIP2955-ös tranzisztorokkal.
Az emitterekkel soros ellenállások (rózsaszín rudacskák) biztosítják a teljesítmény-
tranzisztorok közötti egyenletes árameloszlást. (béta szórás miatt szükségesek)

 

 

Még egy lengőbizti a kimenetre, meg egy kis kondenzátor, s már készen is vagyunk.
No persze nem a stabilizátorral (mert az nem működik),
hanem csak az alkatrészek felsorolásával.

 

 

A kapcsolási rajz, s alá beszúrva a hibajelenség. A rajz alapjában véve jó, bár kissé hiányos.
A stabkocka ki és bemenetére illik tenni (a lábakhoz jó közel, vagy akár közvetlenül rájuk)
egy egy gerjedést gátló kondenzátort. Ez az adatlapban is szépen le van írva. (rajzolva)
Ezek a párszáz nanófarádos kapacitású hidegítő kondenzátorok azért kellenek, mert
amiben erősítő elem (jelen esetben tranzisztor) van, az szinte biztosan begerjed!
Kivéve persze, ha eredetileg oszcillátort szerettünk volna építeni.
No de nézzük csak meg közelebbről a hibákat.

 

 

A 7812-es stabilizátorhoz (már persze ha 12 Voltos kimeneti feszültséget szeretnénk)
kicsit sok lesz a rajzon szereplő 24 Voltos trafó. Nézzük meg, hogy miért.

 

 

Beadok a stabilizátornak (az előbb látott drótmalac) 27 Voltot. (jobb oldali műszer)

 

 

A stabilizátor (előbb látott drótmalac) kimenetén pontosan 12 Voltot mutat a multiméter.
Mondhatnánk "eddig jó", csakhogy van még tovább is.

 

 

Mert ha 30 voltot adok a stabilizátornak...

 

 

...akkor a kimeneten azonnal elszalad a ló.
Ez azért van, mert a 7812-es stabkocka nem visel el akármekkora bemeneti feszültséget.
(ismét lásd a katalógusból az ide vonatkozó adatokat)

 

 

Újabb teszt. Az eredeti felállás szerint a stabilizátor egy 24 Voltos trafóról kapja
a váltakozó feszültséget, és ezt én is tudom neki nyújtani a tápegységemből.

 

 

Rámérek a puffer kondenzátorra.

 

 

Gyök kettőször 24...
Ez mindenképp sok lesz annak a szegény 7812-esnek!
Mi volna akkor, ha legalább egy kicsit beterhelnék a tápnak? Hátha leesik annyira
a feszültség a terheléstől a pufferen, hogy észhez tér a stabkocka.
Ez annyira egy hülye ötlet, hogy akár be is válhat.
Persze üzemszerűen nem maradhat így.

 

 

Valamikor réges-régen volt a hátam mögött egy papírdoboz, mégpedig izzók felirattal.
Aztán nagyon sokáig nem láttam ezt a dobozt. Gondoltam biztosan levittem a pincébe,
a többi ritkán kellő tartalmú dobozommal egyetemben. Persze nem. Múlt karácsonykor
leltem meg, méghozzá idefent a lakásban. Pont a karácsonyfa mögött volt, csak mióta
legutóbb láttam (legalábbis emlékeimben így élt), fiók lett a dobozból.
Beletúrtam, hátha akad benne egy 24 Voltos izzó.

 

 

Hülye ötlet volt ez a beterhelés, s mint az a képen látható, nem is jött be.

 

 

Kicsit nézzünk bele az elvi oldalba. Hogyan is működik az a terhelés átvevős dolog?
Mikor a terhelésen folyó áram eléri azt az értéket, hogy a 100 Ohmos ellenálláson 0,6 Volt
(B-E nyitófeszültség) esik, kinyitnak a tranzisztorok, s átveszik a terhelést a stabkockától.
Ez az áram jelen esetben 6 milliamper. Szerintem R7 helyére pár ohmos ellenállás kell,
nem pedig 100 Ohmos. Az adatlap illetékes része például 3 Ohmot ír. Ha R7=3 Ohm,
akkor 200 milliampernél kezdik el átvenni a tranzisztorok az áramot a stabkockától.
Tudom, hogy a gyári ajánlás, meg a valós lehetőségek között elég nagy a rés, de ha
nem szeretnénk komplikációkat, ajánlatos dolog katalógusadatokra támaszkodni.

 

 

Ez meg mondjuk nem fél Wattos ellenállás, hanem kisebb.
De kicsire nem adunk...

 

 

Kíváncsi voltam, vajon van e hővezető paszta a tranyók alatt. Persze annyira azért nem
hajtott a vérem, hogy leszedjek a bordáról egy tranyót. Aztán azt gondoltam, miért
is ne? Kicsit meglazítom a szélső tranzisztor csavarját, elemelem a hűtőbordától,
aztán jól aláfotózok. Mint látható, megúsztam (és a tranyó is) ezt a procedúrát.
A hűtőborda lyukain keresztül látszanak a tranzisztorok hátai. Nincs itt semmiféle
hővezető paszta. Márpedig bármilyen zsír legalább ezerszer jobban vezeti a hőt mint
a levegő! Vagyis ha nem akadna ki ez a feszültség-stabilizátor a bemeneti túlfeszültségtől,
akkor használat közben (a tranzisztorokon átfolyó áram okozta melegedéstől) égne le.

 

 

Basszus!
Mintha épp az előbb mértem volna 35 Voltot ezen a 25 Voltos kondenzátoron.
Tiszte szerencse, hogy nem robbant fel!

 

 

Az a baj ezzel, mármint azzal, ahogy az asztalom kinéz, hogyha rendet teszek, akkor ha
mondjuk egy óra múlva ismét az adott témával szeretnék foglalkozni, kezdhetem elölről
az egészet. Már úgy értem, szedhetek elő mindent, kötözgethetek, satöbbi. Ez nekem
egy elég komoly probléma. Már úgy értem az, hogy nem lehet csak úgy egyszerűen
félbehagyni valamit, mert akkor foglalt marad az asztalom. (nem tudok mondjuk
számítógépezni) Pár évnyi morgás, s már meg is leltem a megoldást.
De erről majd egy más alkalommal...

 

 

 

Miközben unottan tekergettem a tápegységem gombjait, egy igencsak érdekes jelenségre
lettem figyelmes. Még bőven a 7812 bemeneti feszültségtartományán belül,
a bemeneti feszültséget változtatva, meg megszalad a kimeneti
feszültség. Mit ne mondjak, ez nem hangzik valami jól...

 

 

Hát nem is tudom... Én, vagy Timmy bárány néz hülyébben a drótmalacra?
Aztán újra átgondoltam a dolgot. Hoppá! Meg is van! Mert ugye mi volt a feladat?
Mindössze csak annyi, hogy találjam ki, hogy mégis miért nem működik a stabilizátor.
Azt meg kitaláltam. Elgondolkodtam (régebben ilyenkor már rég nekiálltam,
csak hol van már az ifjonti hév), hogyha az enyém volna e feladat,
illetve az lenne a dolgom, mit is kezdenék ezzel a táppal.

 

- először is kell valami alaplemez, amire felszerelném az alkatrészeket
  (lehet akár nyáklapból is, de még egy darab deszka is jobb, mint így)

- fogalmazzunk úgy, hogy "példás huzalozás"
  (földhurkok elkerülésére, mert jobb ha nem oszcillál, ha egyszer stabilizátor a neve)

- 25 voltos helyett legalább 40 Voltos puffer
  (franc se szereti az arcába azt a rengeteg sztaniolt)

- hővezetőpaszta a tranzisztorok alá
  (a stabkocka alá is, mert jelenleg ott sincs)

- mivel a trafó adott, ezért ki kell találni valamit, hogy ne akadjon ki a 7812-es
  (soros zéner, vagy a 7812 elé egy 7824, mert az bírja a bemenetén a 35 voltot)

- két kis kondi a 7812 elejére végére
  (ezek alá azért csak illene odatenni egy darabka nyáklapot)

- doboz
  (mert az azért elég egyértelmű, hogy ez így (szanaszéjjel) nem maradhat)

 

Az ebéd utáni fáradtságot legyőzve beugrott egy gyermekkori emlék. Ezermester újság!
Mindenből lehet készíteni valami mást. Vagyis minden jó még valami (akár egészen) másra.
Tehát ha szükségünk van valamire, akkor azt nem kell megvennünk a boltban, hanem csak
annyi a dolgunk, hogy keresünk egy a feladatra alkalmas eszközt. Jelen esetben ez
a tápegység valami LED-es világításhoz kell. Mi az amit tudunk az eszközről?

 

- bemeneti feszültség 230 Volt

- kimeneti feszültség 12 Volt

- áram igény úgy 10-20 Amper körül lehet

Két dolog merült fel bennem. Egyrészt valami brutális orosz akkutöltő, másrészt
a mindenütt fellelhető, teljesen szokványos, vagyis könnyedén beszerezhető,
hiba esetén boltból egyből pótolható, PC-hez való tápegység. Na itt a vége!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.