Kábeltévé Set Top Box
(csak a kapcsolója miatt)

Jaj!
Már megint mennyi kincsecske. Vajon ellent tudok-e állni a kísértésnek?

 

 

Hát nem.
Ráadásul mindjárt kettőt is elhoztam.

 

 

Ez neki a típusa. A másik meg 370-es. De ez engem annyira hidegen hagy...
Még ha mondjuk műholdvevő lenne? De ez kábeltévés box.
Kábel (bejövő jel) nélkül konkrétan nem jó semmire.

 

 

Tulajdonképpen csak a doboza, és a kapcsolója miatt hoztam haza.
Jó darabig bujkált a szekrényemben a munkahelyemen.
Többször is rezgett a léc, hogy visszadobom.
Csak ugye él még bennem a fiatalkori beidegződés,
mikor is ha csináltam valamit, általában az volt a legnagyobb
gondom, hogy mégis mi a csudából lesz a doboza. Van aminek soha nem lett...

 

 

Az eleje pont olyan, mint bármely más modern kütyünek. Mindegy, mert ha csak
a doboz kell, az előlapot a szép feliratával, meg a T-Kábel felirattal úgy is
lecserélem. Fura ez a jövő idejű megfogalmazás. Azt sugallja, hogy
csinálni fogok valamit, pedig ennek az utóbbi időben sajnos
egyre kevesebb az esélye.

 

 

Bármit ki lehetne hozni ebből a hátlapból. Lehetne valami videós izé. Vagy audió.
De akár PC is, hisz ott virít az alsó sorban egy soros port. Meg a koax.
Érzem én, hogy nem lesz ebből semmi. Valószínűleg sajnos csak
addig fogok eljutni, hogy kiszedem belőle a power gombot...

 

 

Elgondolkodtam rajta, hogy ezeket kiszedjem-e. Most, hogy e sorokat rovom,
szintén belegondoltam. Arra a következtetésre jutottam, hogy a valami
elkészítéséhez sajnos már nincs bennem elég szufla. A valami
elkészítéséről való gondolkodáshoz viszont még van.

 

 

Addig rendben, hogy ezért hoztam haza.
No de vajon minek nekem egy ilyen kapcsoló?

 

 

A kép közepétől kicsit jobbra, kicsit lentebb, ott egy fehér doboz.
Már annyi antennaerősítőt szedtem szét, hogy neki sem állok felsorolni.
Volt már kicsi fekete, meg nagy fényes, meg brutálisan nagy, de van még egy
kicsi fehér, aminek a szétszedéséhez azért nem jutottam eddig oda, mert hiányzik
belőle a power kapcsoló. Illetve azt hiszem még benne van, csak nem kapcsol.
Ez a fehér antennaerősítő olyan régi adósság, hogy már évek óta emlegetem.

 

 

Tetszik az alja. Annyi sok lyuk van rajta, hogy bármit is szerelnék bele, lenne hová
odacsavarozni. Persze már megint a feltételes módon van a hangsúly...

 

 

Az egyik boxban még a kártya is bent maradt. Mindegy, mert úgy
sincs hozzá kábelem. Tévém aztán meg pláne nincs!

 

 

Hogy minden kártyán bebarnul-e hátulról a chip idővel? Vagy csak ez van kiégve?
Sosem fog kiderülni...

 

 

Gondoltam bedugom a konnektorba. Miért is ne tenném? Ott lifeg a dobozon
a hálózati kábel. Mégis mi történhet? Gondoltam hátha akciózik valamit,
de csak ezt a pár számot írta ki. Jobbszerettem volna, ha a jövő heti
lottószámokat mondja, de ha csak ennyi van, ezekkel is beérem.

 

 

 

Gondoltam kipróbálom, hogy lehet-e léptetni a számokat. Jelentem alássan lehet.
Mivel tévém nincs, a SCART dugó pedig nem megy bele a monitoromba, így
már sosem fogom megtudni, hogy rajzol-e valamit ilyenkor a képernyőre.
Ez persze nem egy akkora probléma, hiszen már eleve nem is érdekelt.
Mégis mit számít az, hogy egy csak kapcsolójáért kukázott
doboznak mi az utolsó üzenete?

 

 

Ez van belül. A másik box ettől mindössze annyiban különbőzik, hogy annak
az alaplapra van szerelve a kártyaolvasója. Ha egyszer mégiscsak
doboznak találnám használni, akkor van benne táp is.

 

 

Kicsit nem figyeltem oda, s máris elemeire hullott.
Persze segítettem is neki.

 

 

Elmerengtem a hálózati zsinórvégen. A táppanelről lekapom az aljzatot, arra megy
a szürke dugó, a két saru pedig a hálózati kapcsolóra. Aztán itt el is akadtam
a nagy tervezgetésben. Szóval az van, hogy majd lesz egy dobozka, egy
egyszerű kis erősítő lesz benne. Kb. annyi, mint mondjuk egy aktív
hangfal. Persze pár extrával. De ez a most boncolt doboz nem
illik hozzá. Próbáltam keresni a céges szemetesben a feladathoz
illő dobozt, de nem találtam. Ettől persze még lazán hazajött velem,
egy rakat kábeltévés modem. De róluk talán majd egy más alkalommal...

 

 

Jó. Tudom. Egyszerűbb lett volna kivenni belőle a kapcsolót, s csak azt hazahozni.
De akkor most miről írnék?

 

 

Mi lenne, ha eltenném ezt a tápmodult? Valami olyasmi, mint ami a hálózati trafó,
vagy a dugasztáp gyűjteményemmel történt. Áttekinthetetlen túlburjánzás!

 

 

Még csak ki sem kéne mérnem, mert szépen rá vannak írva a feszültségek.

 

 

Mivel a digitális technika teljesen kívül esik az érdeklődési körömön, ezért részemről
semmit sem tudok kezdeni egy kártyaolvasóval. Pedig ez egy jóféle aktív modul.

 

 

Kiszedem belőle a kijelzőt, meg az infravörös érzékelőt.
Szerintem egyikkel sem fogok kezdeni semmit.

 

 

Ezt meg ha kibontom, ferritgyűrűt találok majd benne.

 

 

Hogy mire kell majd, azt még nem tudom, de ha egyszer van "ferritek" feliratú dobozom,
akkor csak nem fogom veszni hagyni!

 

 

Biztos rosszalkodott, hogy így berácsozták szegényt. Persze nem, hanem az a kis rács,
az  rádiófrekvenciás árnyékolás. Azért kell oda, mert a fotodióda nem csak mint
infravörös érzékelő működik, hanem képes mint egyszerű detektoros vevő
is üzemelni. Ha a mögöttes elektronika nem is tud mit kezdeni (mert
nem értelmes kódolás) az éterből összeszedett zavarjellel, attól
még egy nagyobb szintű RF jellel ki lehet borítani az AGC
fokozatot. Aztán nézünk, mitől bizonytalan a távirányító.

 

 

Az alaplap (így egyben) nem jó semmire, csak amire kitalálták.

 

 

Olyan, mintha erős szembeszélben mennének valahová a kondenzátorok.
Mondjuk mennek is. Bele a kondenzátoros dobozomba.

 

 

Egy ilyen szép (és majdnem átlátszó) színes plexi csík mindig kellhet valamire.
Csak ugye felmerül az emberben a kérdés. Míg kelleni fog, addig hová tegyem?
Én ezt a dolgot úgy oldottam meg, hogy van a pincében egy "átlátszó műanyag"
feliratú asztalfiókom. Hogy aztán ez kelleni fog-e valaha valamire? Ki tudja...

 

 

Nézegetem, s közben mindenféle dolgokat álmodok bele. Későn érkezett ez a doboz.
Pár évtizeddel korábban jön, akár még bármi is történhetett volna...

 

 

Odaképzelem alá az előlapot a mindenféle gombokkal.

 

 

Ide nem képzelek semmit.
Tudom, hogy a csavarokat elteszem, a reszli pedig megy a szemetesbe.

 

 

Meg ne kérdezd, hogy minek hoztam egy kuka irányába tartó eszközhöz távirányítót!
Hoztam és kész!

 

 

Mivel a fényképezőgép (az emberi szemmel ellentétben) látja az infravörös fényt, ezért
ellenőrizhető vele a távirányítók működése. Azt találtam ki, hogy nyomom a gombot
a távirányítón, s közben fényképezek. Persze az infra LED a távirányítóban nem
folyamatosan világít, hanem villog. Gondoltam a nagy számok törvénye alapján
egyszer csak sikerül pont akkor exponálnia a gépnek, mikor épp villan a LED.
Majd sikertelenségem látva, úgy a huszadik kép után feladtam a próbálkozást.

 

 

 

Ezt műveli az infra LED, mikor működtetjük a távirányítót.

 

 

Mielőtt a kukabödön beharapja őket, még utoljára
ízlésesen elrendeztem az alkatelemeket.

 

 

Ezek a rugók megtetszettek. Pont jók lesznek kisrádió teleptartó javításhoz.
No meg épp van is (nekem ne lenne) "teleptartók" feliratú dobozom.

 

 

Nagyon szépen szét vannak rendezve a csavarjaim. Ha kell, mindig tudom, hogy melyik
dobozba nyúljak. Sajnos az újabb szerzemények -lustaságom okán- ömlesztve vannak.

 

 

Ezekben a nagy nejlonokban jöttek velem haza a boxok, nehogy összekarcolódjanak.
Most meg ezekben fognak lemenni a kukába. Ez olyan szomorú...

 

 

Próbáltam összerendezni a dobozfedőket. (valójában három boxot hoztam haza)
Sehogy sem akartak jó helykitöltéssel összeállni.
Aztán megmérgesedtem.

 

 

Nem kelletek nekem, mert olyan kis gyenge anyagból vagytok!
Mondtam magamnak vigasztalólag, miután próbaképp
ki akartam simítani a lemezeket, s ez lett belőlük.

 

 

Most nincs kedvem paneleket bontani, inkább tornyocskázom őket.

 

 

A kapcsolókat oda tettem a kis fehér antennaerősítő mellé.
Mit lehet azt tudni? Hátha összeállnak...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.