Technics RS-TR232 kétkazettás deck
(javítás lett volna)

Csak ez az egy szem gép hibádzik a Hi-Fi toronyból, s akkor mehet is vissza a helyére.
A változatosság kedvéért ebbe nem csak úgy belenézek, mert ez sajnos hibás.
Ahhoz képest, hogy mennyire nem volt agyonhasználva, elég gyorsan
bedöglött. A bal oldali mechanika nem hajlandó vinni a szalagot.

 

 

A bal oldala egyszerű, egy irányba játszó. Ellenben a jobb oldala oda-vissza játszó.
Felvenni persze csak a jobb oldalával lehet. Még jó, hogy nem az a fele döglött be.
Bár amilyen sűrűn manapság bekapcsolom... Persze régen ez nem így volt, hanem
mondhatni egész nap szólt a zene. Az AKAI orsóssal vettem fel a rádióból zenét,
s ami megtetszett, azt átvettem kazettára. Először egy AIWA F220-ast vettem.
Aztán lett belőle még egy, hogy tudjak kazettát másolni. Majd egész véletlen
vettem egy SANYO decket a bizományiban, amit potom 3.000 forintért
adtak, mert nem tudtak vele mit kezdeni. Pont az volt a baja, mint
ennek a Technics gépnek, vagyis elakadt benne a felcsévélő
orsó meghajtása. Először csak néztem, hogy miért nem
akar forogni, aztán rájöttem, hogy vagy kiesett,
vagy valaki kiszedett belőle egy rugót.
Majd került még egy F220-as.
Sok magnóm volt...

 

 

 

Évtized multával is jól működik a kazettaajtó lassító mechanikája.
Ezt csak azért említem meg, mert van olyan gép, melynél begyorsul,
vagy éppen zörgőssé válik. De olyan is akad, ami eleve nem lassított.

 

 

Elsőre kicsit fura volt a felvételi szintbeállításnál a balansz gomb, de meg lehet szokni.
Az alsó gombsorral vezérelhető a jobb oldali mechanika működése. Az első gomb
hatására normálisan működik. A második gombot benyomva oda vissza játssza
le a kazettát. A harmadik gombot benyomva, ezt többé nem is hagyja abba.

 

 

A Synchro start kazettamásoláskor egyszerre indítja el a két mechanikát,
s mint az látható, gyorsmásolni is lehet ezzel a magnóval.

 

 

Fejhallgató csatlakozó hangerő gomb nélkül.
De tényleg csak azért írom, hogy kötözködjek egy kicsit...

 

 

 

Íme a hibajelenség.
Ha egy pillanatra el is indul lejátszáskor a felcsévélő orsó, egyből leáll, majd daráló hangot ad.
A következő kép arról szólt volna, mennyit fogyaszt ez a magnó, mikor kikapcsolom.
Az asztal oldalánál guggoltam a fotómasinával, mikor is láttam, hogy nem látok
semmit, s egy rutinos mozdulattal magamhoz lendítettem az asztali lámpát.

 

 

És akkor puff! Kirepült belőle a villanykörte.
Ehhez kapcsolódva van nekem egy igen régi történetem. Gondolom meséltem már párszor.
Ültem az asztalnál, valamit barkácsoltam. Ez olyan régen volt, hogy akkoriban még nem
a PC, hanem a páka ette az áramot. Szóval egyszer csak egy hangos pukk, majd kilőtte
magát a foglalatból a körte. Igen meglepődtem, mert nem láttam mi történt.
Persze, hiszen ahogy az izzó kiesett a helyéről, egyből sötét is lett.

 

 

Ő volt az az izzó!
Azért néz ki ilyen cefetül, mert egyszer beleesett valami trutyiba, ami ráégett.
Tovább szőve a történet fonalát, megszemlélve az eredményt, arra a következtetésre
jutottam, hogy a szétrepült izzónak semmi baja. Már persze azon kívül, hogy kiröppent
a menetes részből. Valamivel beragasztottam, a drótokat pedig visszaforrasztottam
 a helyükre, aztán bedobtam az izzót egy pár évtizedre egy dobozba. Ez az izzó
150 Wattos! Nem csak szépen világít, de fűt is becsülettel. Azt mondanám,
télen még jól is esik, de nyáron rászárítja a bőrt az arcomra. Szóval nem
igazán szerettem ezt az izzót. Most is csak azért ez volt betekerve,
mert nemrég pakolászás alkalmával megtaláltam, s mivel sehová
sem fért, elől hagytam. A minapi kábelkészítésnél, mikor kiégett
az izzó az asztali lámpámban, ez volt kéznél. Kár volt betekerni!
Az okozott kárt majd mindjárt mutatom, csak előbb lenyugszom.

 

 

Felkészült vagyok. Az ilyen esetek biztonságos kezelésére múltkoriban felszereltem
egy oldható kötést a lámpa kábelére. Már persze csak azért, mert ha az izzó
kiégett, akkor a hülye nyomógombos kapcsoló miatt eldönthetetlen,
hogy akkor most be van-e kapcsolva a lámpa, vagy nincs.

 

 

Pótizzót már a múltkor sem találtam. Kitekertem ezt a 60-ast egy steklámpából.

 

 

60-as izzó? bekapcsoltad? Világít már?
Kérdezte a fényképezőgépem gunyorosan hunyorogva.
Bár minden képem ilyen jól sikerülne...

 

 

Hogy az a jó kur... A fennhangon (többszöris) elhangzottakat most nem részletezném.
Gondolom mindenki tudja folytatni magától is.

 

 

Nincs egy hetes a szőnyeg, és máris kapott egy kiszedhetetlen ónpacát.
Megnéztem közelebbről. Kivághatatlan! Tövig beette, akarom
mondani beolvasztotta magát. Hülye műanyag szőnyeg!
Az ónpaca a lámpából repült ki, mikor az izzó kiesett.
Én vagyok a barom! Minek forrasztottam olyan
kövérre, illetve miért nem inkább hegesztettem?

 

 

Pákával és ónszippantóval mentettem ami menthető. Az ón igen, a szőnyeg nem.
Annyira megmérgesedtem, inkább félre is tettem a magnót.
Nehogy még valami kárt tegyek benne. Is.

 

 

Ez az izzó azért ilyen "kecses" formájú, mert orosz. Apukám hozott egy ládával.
Ahogy az a szocializmusban megszokott volt, megmaradt egy gépátalakításból.
Érdekessége a formáján kívül ennek az izzónak az állaga is. Gyári hullámpapír
csomagolása van egyenként, az összes meg egy hatalmas papírdobozban lakik.
A pincében ültek eldugva évtizedeken keresztül. A mi pincénk teljesen száraz.
Persze por az van. No de milyen legyen, ha egyszer fáspince?

 

 

Szóval a zárt helyen, ráadásul becsomagolva tárolás ellenére elhomályosodott az üveg.
Persze -mint az látható- erős dörgöléssel lejött róla a mattság.

 

 

A pincénkben nem rozsdásodik semmi, szóval ez gyárilag ilyen.

 

 

A magnó alja olyan, mint a szita!

 

 

Ez a magnó egy család része. Egységes alkatelemekből felépített sorozat.
Van belőle mindenféle. Az egyszerű egykazettástól a duplakazettás,
mindkét fele felvesz oda vissza kivitelig. Érthetően így olcsóbb.
Igaz, rendesen meg kell logisztikázni, de kevesebb alkatrészből
megvan, mintha minden géphez, minden alkatrész más lenne.

 

 

Big foot
De csak azért, hogy csillogtassam a francia tudásom.
Jó. Tudom. Norvégül van...

 

 

Van rajta Dolby matrica. Szokásos felirat, hogy ne piszkáljam.
Valamint japánban készült.

 

 

Kedves dolog a gyártótól, a borotvazsinóros hálózati kábelcsatlakozás.
Nem lifeg a drót, ha épp félredobom a gépet.
Persze így meg elkeveredik.
De valamit valamiért.

 

 

Az RCA csatlakozásokat nem kell bemutatnom, tuchel meg már nincs. Ha rendszerbe
van illesztve, akkor a "remote control in / out" úton felfűzhető. Ilyenkor a rendszer-
távirányítóval kezelhető a magnó is. A "synchro edit" pedig együtt
indítja el a magnót a hozzá illő CD lejátszóval.

 

 

Hurrá!
Nem zöld benne a panel.

 

 

Ez a magnó nem csak kívülről szép, hanem belülről is.
Példás rendben sorakoznak az alkatrészek.

 

 

Nagy fekete agyas IC is van benne.

 

 

Fogadjunk, hogy ez is eszi az áramot, mikor ki van kapcsolva.

 

 

Ha bekapcsolom, 8 Wattot fogyaszt. Ha ki, akkor is eszi az áramot.
Méghozzá 2 Wattot! Hiába nem sok, ha egyszer sok kicsi sokra megy.
A lényeg, hogy most már kapcsolós dugó van a Hi-Fi torony tápzsinórján.
Azt pedig, hogy mibe került nekem tíz év alatt ez a 2 Watt, azt ne is firtassuk.

 

 

Balra nézek mechanika. Jobbra nézek mechanika.
Míg a fejem forgatom, hát nem belopta magát a kettő közé egy zöld panel?
Az előbb félbehagytam a magnó megvásárlásának történetét. Valahol ott tartottam, hogy
volt itthon egy marék AIWA F220-as, meg a nagy műszeres gyönyörűség, bár igencsak
zajos SANYO. Meg aztán ott volt még az Unitra M531-es. Az F220-as gépeket és a
SANYO-t eladtam. Az M531-est pedig elajándékoztam. Ezen utóbbi magnóért
ugyanis értelmes ember pénzt nem ad. Én is hülye voltam, mikor megvettem.
Na szóval! A sok gép helyett lett ez az egy, és akkor be tudtam tömszködni
a Hi-Fi toronyban felszabaduló helyre az AKAI orsóst. A torony tetejére
visszakerült a lemezjátszó. Akkora lett a rend, hogy menten leszoktam
a zenehallgatásról. Ebben a magnóban van egy kazetta, amire csak
úgy próbából felvettem pár zenét a rádióból. 20 éves számok...

 

 

A mechanikából hátulról alig látszik ki valami, vagyis mindenképp ki kell innen szednem.
A két szíj ép, legalább azokkal nem kell foglalkoznom. Jópofa a forgásérzékelőnek
felhasznált Hall elem. Aki nem tudja mi ez, elsőre simán tranzisztornak nézi.

 

 

Szerencsémre igen korrekt kis készülék ez.
Oldható elektromos kötések vannak a mechanika, és az elektronika között.

 

 

Mondjuk azt nem értem, hogy az mire volt jó, hogy kétféle csatlakozó típus lett beépítve.
A bal oldali három úgy nyílik, hogy fel kell húzni a fehér részt. Ellenben a jobb oldalon
látható lenyomós fajta. Ez meg mire volt jó? Beugratásnak semmiképp, hiszen rá van
írva a panelra, hogy "pull" vagyis húzni, illetve hogy "push", vagyis hogy nyomni.

 

 

Pár csavar oldásával (rohadtul tartottak) kijött a mechanika. Ugyan első ránézésre
nagyon hasonlít az AIWA F220-as mechanikájára, de szerencsére ez egyszerűbb
felépítésű. Ez nem olyan, mint az óraszerkezet. Vagyis nem két lemez közé
vannak szorítva a fogaskerekek. Ha szétszedem, nem hullik darabjaira.

 

 

A fej olyan fényes, hogy a fotómasina mindenáron a feliratra fókuszált.
Már rájöttem, úgy tudom beugratni, ha odateszek valamit, amit nézhet.
Már úgy értem valami olyat, amire tud (és akar) a kamera fókuszálni.
Aztán elveszem, de addigra ő már rég becsapva fókuszban van.

 

 

Persze mit piszkálom folyton a szerencsétlent? Mikor én nem tudok fényképezni!
Ez is milyen jó kép lett elsőre. Mondjuk én nem vágok hozzá jó képet,
engem ugyanis elszomorít egy fogatlan fogaskerék látványa.
Pláne, ha az a fogaskerék az én magnómban lakik.

 

 

Nem úszom meg a mechanika bontását, mert a fogaskerék nagyon belül rejtőzik.

 

 

 

Rendben. Működött míg működött. Szépen csendben.
De csak így egyszerűn görbítni tengelyt egy deckben?

 

 

Szinte semmi szalagnyom sincs a görgőn.
Amúgy a kép nem erről szól, hanem arról, hogy mivel útban volt, kivettem.
Semmi csavar sem tartotta, csak egy kis pöcköt kellett megnyomni.

 

 

A mechanika engem érdeklő részeit, az előbb már látott mozgatható fémlap takarja.
Ezt a lapot se nagyon tartja semmi, csak azt a kis pöcköt (s a párját) kell megnyomni.

 

 

Ez is útban volt, hát félretettem.
Semmi baj, pár alkatrész helyét még fejben tudom tartani. (bíztatom magam)

 

 

Mikor odaér a meghajtó tengelyhez a fogaskerék azon része, ahol nincs neki foga,
akkor megáll a felcsévélő orsó. Most honnan szerzek egy ilyen fogaskereket?
No de mintha valaki ígért is volna egy ilyen magnót, aminek véres a torka.
Persze mi van akkor, ha nem megy a magnóm egyik mechanikája?
Semmi, hiszen a működő felét sem igazán használom...
Amúgy van egy megoldásom a foghiányos
fogaskerékre. Megfaragom!
Hagyjuk...

 

 

Szépen megtöröltem a kazettaajtón az ablakot.
Aztán rájöttem, hogy belülről is koszos.
Szerintem akkor ezt is hagyjuk...

 

 

 

Majd elfelejtettem megmutatni! Így forog benne a fej.
Nem egy bizalomgerjesztő részlet!

 

 

Hopp halló!
Megtelt a torony. Már mehet is vissza a helyére.

 

 

Az nagy AKAI még nincs rajta, de csak azért, mert nem szeretem azzal együtt tologatni.
Felteszem az i-re a pontot, és hopp! Már készen is van a szőnyegcsere a hallban.
Az ember azt gondolná, ripsz ropsz megvan egy ilyen egyszerű feladattal.
Már előre félek, abból mi lesz, mikor kicserélem a konyhában a hűtőt.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.