Plexi tokos ébresztőóra
(leesett)

Anyukám hazahozta ezt az órát a telekről. Mi történt vele? Kérdeztem jó anyámtól.
Leesett, s azóta nem működik. Eddigi tapasztalataim alapján,
ebből első nekifutásra elemcsere lesz.

 

 

Gondoltam rámozdulok a feladatra, csak közben eszem valamit.
Ezt sikerült kiötlenem. Nagy bögre cukros citromos teával.
Kenyér nuku! Hiszen mint azt tudjuk, a kenyér hizlal.

 

 

Ez egy egészen szép óra, vagyis a külalak rendben.

 

 

Valamikor réges-régen, a mutatók végében az a zöld csík cinkszulfidból volt,
ami sötétben foszforeszkált. Mikor leoltottuk a lámpát, még egy jó darabig
látszottak a mutatók, így tudtuk hány az óra. Ez a nagyszerű ötlet mára
-mint annyi más valaha értelmes részlet- holmi zöld festékké szelídült.

 

 

A KANSAI nem egy jó hírű svájci óragyár.
No de milyen világ is volna az, ahol mindenki azt csinálná, amihez ért?

 

 

A plexi tokba egy teljesen szokvány ébresztős óramechanika van beletolva.

 

 

Talán csak annyiban tér el az eddig látottaktól, hogy az elemtartónak fedele is van.
Hiába cserélgetem az elemet, vakargatom a csatlakozókat, nem indul el.
Jó. Rendben. Szétszedtem project a neve. Azért nem kéne úgy
lennie, hogy mindig mindent! Néha működhetnének
is a dolgok. Csak úgy meglepiből! Hibátlanul...

 

 

Nézegettem egy darabig. Vajon mi tartja össze? Tulajdonképp semmi. Egyszerűen csak
méretpontos. A plexi tok egy picit kisebb mint az óramechanika, így az beleszorul.

 

 

Mivel szemből nincs semmi rés amin keresztül ki tudnám tolni a tokjából
az órát, marad a megszokott -és eddig egészen jól bevált- csavarhúzó.

 

 

Viszonylag könnyen adta meg magát.

 

 

Ez például nem én voltam. Vajon mit ártott az időbeállító pöcök, hogy le lett tépve?
Kérdeztem anyámat, de semmit sem tud a hiányzó gombocskáról.

 

 

Megijedtem, hogy a kapcsolóval magát az órát lehet kikapcsolni. Én meg szedem
szét lelkesen, csak ugye teljesen feleslegesen. De szerencsére nem,
hanem csak az ébresztés funkciót lehet vele kikapcsolni.

 

 

Nem hogy láttunk már ilyet, de a múltkor át is tekercseltem egy ilyen óra motorját.

 

 

Vakargattam, méregettem, de nincs szerencsém.
Vezeti az áramot az érintkező.

 

 

Gondoltam akkor majd ott lesz a hiba, ahová a nyíl mutat. Biztos az van, hogy nem
érintkezik rendesen a lemezke a panellel. Ez sem jött be, mert érintkezik.

 

 

Elsőre nem láttam át, hogy mi ez, csak arra gondoltam, hogy kontakthiba. Még jó, hogy
nem forrasztottam fixre. Már persze csak azért, mert ez az ébresztő funkció
kikapcsolójának az érintkezője. Úgy kapcsol ki, hogy bemegy alá
(az érintkezők és a panel közé) egy műanyag ék.

 

 

Ez e!
Gondoltam megmutatom hogy csipog, de az óra nem akarta magát produkálni.

 

 

 

Akkor viszont hallgassuk meg azt, hogy milyen hangosan ketyeg. Meg ne kérdezd,
hogy mitől indult el az óra! Elindult és kész. Biztos ügyes vagyok. (khm...)
Persze a hangra rátesz egy kicsit a fényképezőgép felvételi automatája,
de ettől függetlenül ez egy igen hangosan ketyegő óra. Én a magam
részéről biztosan kivágnám a szobámból. Zajongjon máshol!

 

 

Ezek az alkatrészek nem azt jelentik, hogy szétborítottam az órát. Ezek egy korábbi
sikertelen óraszerelés maradványai. Szóval az "óraalkatrész" feliratú dobozom
nem egy jó ómen. Ráadásul pont az nincs benne, amit keresek. Már úgy
értem, hogy kicsi fekete tekerő gombocska, a mutató állításához.

 

 

Gondoltam vidékre (telek) jó lesz, de ekkor megállt az óra. Próbáltam a rázogatást,
bonctűvel való belepiszkálást, de meg sem rezdültek a mutatói!
Most meg mi baja van? Mikor az előbb már jó volt...

 

 

Ez neki a baja. Az elektromotor forgórésze ez a picinyke mágnes, ami berozsdált.

 

 

Eredetileg konkrétan úgy lötyög a helyén, mint aki nincs csapágyazva. Mondjuk nincs is.
De hogyan tudott járni ez az óra az előbb, mikor annyi benne a rozsda, hogy ha ide
berakom a forgórészt, egyszerűen megszorul. Még azt is megkockáztatnám,
hogy nem is járt, csak úgy mondom. De ha egyszer még videó is van róla!

 

 

Gondoltam kiborítom, és kifújom belőle a beszóródott rozsdaszemcséket.
Mert ugye ha valami eshetne kifelé, meg befelé, akkor biztos, hogy
a dolgok természetüknél fogva automatikusan rosszra fordulnak.

 

 

Például a forgórész beesett ide.
Múltkor mutattam, hogy mivel jár a középső fiókom kitakarítása.
Na ezt most nem. Megy az óra a kukába! Majd veszek egy másikat a piacon...

 

 

Azért csak belekotortam a fiókba. Az apró forgórész természetesen nem lett meg,
ellenben meglett a minden NDK autót nyitó álkulcsom. No nem autófeltöréshez
használtam, csak annyiszor zártam be a kulcsot a Barkasba, hogy kínomban
megtanultam bánni az álkulccsal. No de hol van ma már
az NDK, az ő csodaautóival...

 

 

Ahogy a szocialista tábor szétesett, úgy ennek az órának is vége lett.

 

 

Persze a használhatónak ítélt alkatrészeket elteszem.
Ennek előbb utóbb az lesz a vége, hogy kell majd egy nagyobb óraalkatrészes doboz.
Vagy egyszerűen ki kell szórnom a szemetesbe, ami oda való.

 

 

Ezt a jópofa átlátszó dobozkát megtartom.
Jó lesz csavartartónak, mikor valami olyat szedek szét, amit össze is szeretnék rakni.

 

 

No nem mintha nem volna az asztalom leghátsó zugában, az erre a feladatra
alkalmasnak ítélt dobozokból egy egész kis gyűjteményem...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.