Székszétverés
(aztán mégse, majd mégis)

Rettegve húzódik a párna fedezékébe a mackó. Pedig nem neki van félnivalója,
hanem a széknek, amiben ül. Megbarkácsoltam helyette a régi székem. Ez meg
ugye törött. Szóval mennie kell innen. Valamint a szék mögötti rendetlenségnek
is mennie kell. Már úgy értem, hogy le a pincébe. Szép sorjában bedobozolva.
A széken kívül van itt egy másik régi tárgy is, melyet mindjárt lerombolok.
Mégpedig szegény tévé. Ennek ugyan semmi baja, ha csak az nem, hogy
nincs rajta videó bemenet. Sajnálom szegényt, de akkor is elpusztítom.

 

 

Mint az ebből a képből kiderül, egyáltalán nem kapkodom el a dolgokat. Ugyan
a régi Videoton tévénket már lecseréltem, de a szék még mindig stabilan egyben
van. Illetve nem stabilan van egyben. Ezért is kell mennie. Már úgy értem, hogy
nem csak eltörött alul, hanem ráadásképp elgörbült felül. Amilyen jól néz ki,
sajnos olyan kényelmetlen benne ülni. Ülőkéje behorpadt. Tisztára olyan
lett, mint egy vályú. A háttámla pedig elgörbült hátrafelé. Az utóbbi
időben már kénytelen voltam odatenni egy párnát, hogy ne essen
hátra a fejem. Hiába kapott a múltkor szép új borítást a karfa,
ennek a széknek ezennel befellegzett.

 

 

Azt gondoltam ki, hogy szétcsavarozom. A kárpitos részből kihúzgálom a szögeket.
A fa részeket felaprítom, és eltüzelem. Kárpit akár még jó is lehet valamire.
Kerekei jók, tehát elteszem őket. No nem mintha nem szoktam volna
használhatatlan alkatrészeket is eltenni. Aztán megsajnáltam.
Gondolom a minapi tévészétverés lehetett az ok.

 

 

Mi lenne, ha kicserélném benne az elgörbült fa alkatrészeket? Akkor is csak
a baj van vele, mert olyan nagy, hogy egészen egyszerűen nem fér be
a szobámba. Illetve elfér, (eddig is ott volt) de elmenni mellettem
mikor éppen benne ülök, na azt már nem lehet. Monstrum ez!

 

 

Kerítettem egy krovát a szétszedéshez. Nem volt messze. A hallban ült a polcon.
Múltkor kicsit berágtam, hogy ami kell az el van dugva. Bezzeg ami nem kell?
A polcon terpeszkedik! Átrendeztem a kacatokat, hogy elől legyen ami kell.

 

 

Megkönyörültem. Nem szedem szét jobban, hanem így ahogy van, leviszem
a pincébe. Egyrészt így már (úgy értem, hogy két darabban) kifér a lakásból.
Másrészt attól, hogy kicsit törött, meg itt ott görbe, attól a pincében még jó lesz.
Mondjuk egy egyszerűbb (úgy értem, hogy karfa nélküli) szék talán jobban
illene (illetve férne be) az asztal alá, de a pincébe ez is megteszi.

 

 

Innen nézve kutya baja.
A rárakódott portól eltekintve pont olyan, mint újkorában.

 

 

Viszont mikor megfordítom, kiderül a bibi. Már ha a három milliméter vastagságú
 vaslemezen, egy 15 centi hosszúságú törést, bibinek lehet nevezni.

 

 

Gondoltam szétkapom, és beviszem a melóba. Csak van otthon valamely kollégámnak
hegesztő aparátja. Vagy végső esetben ott vannak a gépészek. Nekik biztosan van.
Illetve csak találok valakit, ki elvállal aprópénzért egy 15 centis varratot. Aztán
elkezdtem nézegetni, hogy hogyan is fog ez nekem szétjönni. Nekem sehogy.
Illetve igen, de nem nekem, hanem a flexemnek. Illetve "től". Merthogy
ahová a nyíl mutat, az ott egy szegecs. Jaj már! Mindig csak azok
a fránya problémák! Így marad ez törötten...

 

 

Úgy is az a lényeg, hogy kiürült a sarok. Hónapok múltak el, miközben kedvenc
tevékenységemnek (halogatás) hódoltam. Ugyan egy kicsi (?) rumli
még van a sarokban, de azon túlteszem magam valahogy.

 

 

Mondjuk ezen a barikádon (de hogy minek egy báránynak kád, ezt sosem értettem)
viszont már nehezebben. Gondoltam felkapom a cipőm, s leszaladok a szék
darabjaival a pincébe. Csakhogy mikor lehajoltam, bélműködésem
hírtelen felindulásból másképp döntött. Két kérdés is felmerült
bennem. Egyrészt vajon miért nem akarja az ég, hogy végre
levigyem ezt a nyomorult széket a pincébe? Másrészt
melyik hülye torlaszolta el, az éppen kellő budi ajtót?

 

 

Jöjjön, aminek jönnie kell! Illetve menjen, aminek mennie.
Komolyan elgondolkodtam azon, hogy így hagyjam-e?

 

 

Végül úgy döntöttem, hogy nem fokozom tovább a rumlit a pincében.
Semmibe se tart betekerni négy csavart. Persze a krova, az fent maradt...
De semmi baj. Már úgy is kezdek hozzászokni az értelmetlen szaladgáláshoz.

 

 

Most meg az van, hogy két székem is lett. Mivel sosem szoktam többedmagammal
üldögélni a pincében, (valójában eddig még egyedül se) ezért az egyik szék
biztosan felesleges. No de miért dobnék ki, egy amúgy jó állapotú
széket? Gondoltam megnézem, hátha van neki valami baja.

 

 

 

Talált! Süllyedt! Ennek bizony szét van törve a támlája. Már épp kiötlöttem,
hogy két fadarabbal (esetleg laposvassal) könnyedén meg tudnám
támogatni, mikor észbe kaptam. Hiszen nekem erre a hétre
rombolást írt fel az elmeorvos! Az orvosi utasítást meg
igencsak ajánlatos betartani, ha nem akarom, hogy
rosszabbodjon az elmeállapotom.

 

 

Akkor legyen úgy. Illetve így. Már szét is kaptam a zöldkárpitos csővázas széket.
Kirontottam a pincéből, mint aki jól végezte dolgát. Persze nem tartott
sokáig az öröm, mert mindjárt éreztem, hogy valami kimaradt.

 

 

Első körben például az, hogy elfelejtettem kidobni az immáron
feleslegessé vált csővázat. Persze biztos az lesz, ha ezt most
kidobom, holnap szükségem lesz 90 fokban elgörbített,
krómozott, ráadásul vékonyfalú csőre.

 

 

Gondoltam minden rendben. Szépen látszik a sarok. Illetve a rendetlenség, aki
nálunk a sarokban lakik. Na jó. Az egész lakásban, de most koncentráljak
csak ide! Első ránézésre nemhogy nem hiányzik innen semmi, hanem
talán még kicsit több is van a kelleténél. Valamiért
mégis hiányérzetem van.

 

 

Persze, hogy nem hoztam fel üres dobozt a pincéből! Illetve most
már igen, de ez a kép öt perccel, illetve egy gyors, a pince
irányába megtett le s fölszaladással később készült.

 

 

Nem mondom, hogy most, hogy már két doboz is lakik a sarokban, (ráadásul
az egyik ferdén áll) most jobb. De ez van. Majd rápihenek pár napot,
s nekiállok kipucolni ezt a sarkot. Illetve bedobozolni a lomokat.

 

 

Már félórája is megvan, hogy kitettem a kuka mellé, de még mindig
nem csaptak le rá. Mi van ma ezekkel a vasgyűjtőkkel?

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...