BRG M9 Qualiton orsós magnó
(A Calypso M8-as kistestvére)

Komolyan mondom, hogy nem vagyok normális! Persze ezt nem szükséges különösebben
bizonygatnom, hiszen ebben az állításomban eddig még senki sem kételkedett. Szóval
az van, hogy itt ül a sarokban egy BRG M8-as Calypso magnó. Olyan régen ül itt,
hogy a táblázatban 33-as sorszámmal szerepel. Ez a cikk pedig már a 714-es.
Szóval a beszerzés óta már eltelt egy kevéske idő. Én meg nem ám az M8-at
szedem szét, hanem veszek a Vaterán egy M9-et, és azt boncolgatom. Persze
az rendben, hogy szeretném bemutatni, hogy mivé lett az M8 összefűrészelve.
De talán először magát a kiindulási pontot (Calypso) kellett volna bemutatnom.

 

 

Doboz a dobozban, szépen csomagolva. 2322 + postaköltségbe fájt a pénztárcámnak.
A Vaterán az eladó a következő leírással hirdette meg:

BRG M9-es típusú szalagos magnó kb.1967-68-ból. A vezetéke végéről hiányzik
a villásdugó. Pár éve lett utoljára kipróbálva, akkor még működött. Most is ki
szerettük volna próbálni, de mivel hiányzik róla a villásdugó, nem mertük
beledugni a konnektorba. Ha időközben orvosoljuk ezt a problémát,
akkor jelzem.

Ez a leírás bármit is jelenthet. Persze nekem mindegy. Akár működik a magnó,
akár nem, én azt belekalkuláltam. Szóval nem lesz harag, ha belül véres a torka.

 

 

Itt valaki írni tanul, s közben szeretni is...

 

 

Tervem, hogy ezt a magnót elpasszolom. Gondoltam jó lesz az a doboz postázni amiben
jött, s fel is dobtam menten a fáskosárba. Ha meg nem, akkor pont jó helyen van hozzá,
hogy az első borongósabb őszi napon eltüzeljem. Az a valami a kályha tetején, az meg
a 87-es sorszámú ferde előlapos SANYO kazettás magnóm. Nekiálltam, aztán úgy
félbehagytam, hogy csak na! Remélem az M9 nem jut erre a sorsra.

 

 

Ez a magnó, mint azt már említettem, a BRG M8 Calypso kistestvére. A mechanika
kapott egy kisebb szögletes dobozt, valamint lehagyták róla a cafrangokat. Úgy mint:

- sebességváltó
- számláló mechanizmus
- felvételi trükk nyomógomb
- hangszín szabályzó gomb
- pillanat állj kapcsoló
- hangszórókimenet

Ha jól belegondolunk, átlag magnós nagyon jól elvan ezen funkciók nélkül. Ami talán
mégis hiányozhat, az a pillanat állj gomb, ami jól jön a felvételek könnyed indításához.
Szerencsére ezt (illetve ezen funkciót) nem herélték ki teljesen. Ugyan nincs a magnón
pillanat állj gomb, de az egyik előlapi csatlakozóról a távvezérlési funkció elérhető.
Tuchel, darab drót, s egy kapcsoló, és már meg is vagyunk a távvezérlővel.

 

 

Mondta az eladó, hogy nincs rajta dugó. Persze ez engem nem hat meg.
Egyrészt van itthon dugóm. Másrészt pedig van itthon komplett tápkábelem.
Harmadrészt egyáltalán nem félek csupasz drótvégeket dugdosni a konnektorba.

 

 

Csakhogy hiába dugtam be, a magnó meg sem nyikkant!
Akkor ennyit mára az eladó "múltkor még működött" kijelentéséről.
Rámértem műszerrel. A hálózati zsinór végén szakadást mérek. Ez akár még jó
jel is lehet. Például hátha csak a biztosíték, vagy a hálózati kapcsoló.
Mondjuk ha a trafó, annak speciel nem örülnék. Elkezdem
megbontani a gépet. Itt van az alján mindjárt
ez a két szép levehető műanyag rács.

 

 

Az egyiken keresztül az elektronika egy részét érjük el.

 

 

A másik alatt a feszültségválasztó kapcsolót láthatjuk, ami amúgy nem működik.
Nem hibás, hanem gyárilag eleve nincsenek leágazások a trafó primer tekercsén.
A motor (mint azt láthatjuk) külső forgórészes Papst. Érdekes megoldás, mert ez
a magnó az olcsóság jegyében született. Ellenben az a motor nem olcsó mulatság.
Már csak azért se, merthogy tőkés import.

 

 

Hurrá! Szakadt a biztosíték.
Persze megeshet, hogy attól szakadt, merthogy lehet leégett trafó...

 

 

Mióta megvettem ezeket a szép szortimentes dobozokat, azóta semmit sem találok.
Mégis mit keresnek az ágyguriga, a csavarok, és az akasztókampók között a biztosítékok?

 

 

Annyira ramaty volt a hálózati zsinór vége, hogy ha dugót nem is tettem rá,
de legalább egy rögtönzött felújítást ráeresztettem.

 

 

Ránézésre úgy nagyjából megvan benne minden. Az üres lyukakból hiányzó mechanikai
elemek a sebességváltóhoz tartoztak. Tapogatom, fogdosom, nyomkodom.

 

 

Hogy azt a jó k*rva édes anyádat!
És én még azt hittem, hogy a mállékonnyá váló gumialkatrész az Philips sajátosság.
Ezzel a szarral az a baj, hogy a szíj gumi állagból kátránnyá változott.
Ragad mindenhez. Letörölhetetlen. Egészen egyszerűen
nem lehet tőle megszabadulni. Juj de undok!

 

 

Azért kell nagyon vigyázni az ilyen szétmállott szíjazással, mert nem csak a kezünket,
s a kezünknél fogva minden mást mocskol össze, hanem álnok módon le is esik.
Ha lehullik a parkettre, belelépek, széthordom. Mehet a szőnyeg a kukába.
De akkor bizton mondom néktek barátim, repül utána ez a magnó is!

 

 

Nem csak a bal orsózó koszos, hanem minden más is a magnóban.
Szerencsére nem zsírköd ragacsos, hanem csak úgy egyszerűen jó poros.
Ez utóbbi azért jó, mert simán kiszedi a fölös anyagot a magnóból a porszívó.
Mint a képen jól látható, mindkét ékszíj hiányzik. Majd beletúrok a dobozomba...

 

 

 

Majd elfelejtettem mondani! Bedugtam a zsinórvéget a konnektorba. Jelentem a motor forog,
bár igencsak randa hangja van. Lejátszás állásban a kombináltfej forrcsúcsát tapenolva
repked a varázsszem legyezője. Vagyis első ránézésre jó a trafó, és az elektronika.
A hangszóróval persze még akármi is lehet, de azt majd csak megoldom.
Mikor valamire így legyintek, akkor azzal biztosan megszívom...

 

 

Ezt a vastag port a porszívó nem hozza ki csak úgy, de majd én jól ecsetelem a helyzetet.

 

 

Ahová a piros nyíl mutat, ott (oda) ki kellene lógnia a görgőhidat működtető
elektromágnesből egy pálcikának. A pálcika nyomná meg szegény
árva érintkezőt. Majd később utánanézek, hogy hová tűnt.

 

 

A gumilábak szegecselve vannak. Nem ők, hanem hat másik csavar fogja oda a magnó
alját a dobozhoz. Ahonnan a hálózati zsinór kibújik, az pedig egy kicsiny ajtó.

 

 

 

Ha kinyitjuk, akkor előtűnik egy üreg, amibe a hálózati zsinór behajtogatható.
Azért van így, mert ez egy hordozható magnó (van füle),
s szállítás közben útban volna a kilógó zsinór.

 

 

Most mond már? Én ugyan ki nem húztam...
Arról meg pláne fogalmam sincs (bár nem vagyok rá büszke), hogy milyen értékű
biztosítékot tettem bele. Valamit kivettem a dobozból és kész. Juj de barbár dolog!

 

 

A magnó alja műbőrborítású rétegelt lemezből van.
Bele lehetne kötni, de minek? Ezt tudtuk olcsón előállítani.
No meg erre volt kidolgozott technológiánk, hiszen a többi magnó is
(Terta 811, 922, Koncert, Calypso) ugyan ilyen rendszerű dobozban lakott.

 

 

Valamikor réges-régen, a rádiók hátlapjára rá volt nyomtatva egy un. csőtérkép.
Ezt megszemlélve tudtuk eldönteni, hová (melyik foglalatba) milyen cső való.
Ezen kedves szokás tranzisztor korszakba történő átültetési
kísérletének vagyunk most szemtanúi.

 

 

A magnó belseje alulnézetből.
Mindig van mibe belekötnöm, de menjünk csak szépen sorban.

 

 

Azt már említettem, hogy az Ikladi (magyar gyártmányú) motor helyett Papst van benne.
Azt is említettem, hogy a hálózati feszültségválasztó kapcsoló az csak úgy ott van,
de a biztosítéktartáson kívül már nem csinál semmit. Diódák helyett pedig
azért van benne szelén, mert akkoriban még ez volt az olcsóbb.

 

 

Az elektronikára majdnem azt mondtam, hogy szedett-vedett. Aztán persze beugrott,
hogy erről szó sincs. Amit itt láthatunk, az az 1960-as években
nálunk elérhető kommersz alkatrészkészlet.

 

 

Tungsram tranzisztor.
Mivel más nem volt, ezért AC125-ös lett betéve az előerősítőbe első tranzisztornak.

 

 

Eloxált alumínium lemez alatt (árnyékolás) rejtőznek a zavaroktól védendő alkatrészek.

 

 

A szénréteg ellenállásokat, és azokat a csúfos barna pilincka lábú kondenzátorokat
én bizony már réges-rég kiszórtam a dobozaimból.

 

 

Akkor induljon a kötözködés. Mégis hogy néz ki itt ez a kapcsoló?
Ráadásul mi a csudát keres a hálózati tápkábel vége a bemeneti fokozattól egy centire?

 

 

Kellett nekem beszólni! Szakadt a magnó hangszórója. Szóval ezért nem szólalt meg.
Ez nem egy egyszerű darab. Egyrészt igen fura méret és forma. Másrészt 50 Ohmos.
Emlékeim szerint semmi másban nem volt ilyen szörnyszülött hangszóró.
Vagyis ha nem tudom megjavítani, nehéz lesz pótolni.

 

 

Majd pótolom a hiányzó gumikarikát, meg a csavart.
Ez nekem nagyon úgy hangzik, mintha ki akarnám pofozni ezt a magnót.

 

 

Pedig az az igazság, hogy inkább meg akarnám pofozni.
Hullajtja itt nekem a mocskot szanaszéjjel.

 

 

Szerencsére annyira poros volt a szíj, hogy nem fogott. Próbaképp megnyomtam
a papírlappal amivel az asztalról felszedtem. Fog ez is. Még szerencse,
hogy ezt a fogós dolgot nem az asztalom lapján próbáltam ki.

 

 

Majdnem üres a doboz, már csak a hangszóró van benne.

 

 

Illetve már az se.

 

 

Mint az jól látható, nem egy szokvány forma.
Kissé túlzásba esett a konstruktőr ezen ovál hangszóró megtervezésekor.

 

 

Nem én lyukasztottam ki, hanem már ilyen volt. Nem jó jel. Remélem, hogy csak
azért lyukas, mert a leesett hangszórórács helyén véletlenül belenyúltak.

 

 

Mint azt már említettem volt, az M9 egy az M8 alapjaira épített magnó. A valaminek
a továbbfejlesztése, vagy alapulvétele még nem volna baj, no de ha az alap nem
stimmel, akkor az sem fog, amit ráépítettek. Márpedig az M8 nem egy
kiforrott konstrukció. De róla majd inkább ott olvassunk.
Már persze ha valaha is elkészül az a cikk...

 

 

A trimmerekkel a végtranzisztorok nyugalmi áramát lehet beállítani. A cél egyrészt
az alacsony nyugalmi áram, másrészt a keresztezési torzítás eltüntetése.
Nagyon merem remélni, hogy ezt csak úgy megemlítettem, és
a gyakorlatban egyáltalán nem kell majd belefolynom.

 

 

Ezek itt a végtranzisztorok emitter ellenállásai.
Ellenálláshuzalból készültek, egy szokvány ellenállást felhasználva csévéül.

 

 

Hogy ez a fazékmagos tekercs a korrekciós lánc része, vagy a fázisfordító trafó?
Remélem nem lesz rá szükség, hogy visszafejtsem.

 

 

Ez a tekercs a kapcsolási rajzon L4-nek van jelölve. Onnan tudom, hogy mi ez, hogy volt
ilyen a Terta 811-es magnómban. Búgáskompenzáló tekercs. A lejátszófej, mivel tekercs
van benne belül, mindenképp össze fog szedni a környezetből kevéske hálózati brummot.
Zavarforrásnak ott a motor, a trafó, meg az egész vezetékezés. Épp az előbb láthattuk
a hálózati kapcsolót az ő vezetékeivel, méghozzá közvetlenül a legérzékenyebb
fokozatok mellett. Szóval ez a tekercs arra való, hogy az összeszedett
hálózati zavarjelet egy ellenfázisú huszárvágással kioltsa.
Szerintem az a jó megoldás, ahol eleve nincs
zavar, de ettől még működik ez
a kompenzálós is.

 

 

Volt a Terta 811-es, meg a Terta 922-es. Nem mondom, hogy ezek valami csodák
voltak, de hogy finoman fogalmazzak, a Tertában (telefongyár) volt hagyománya
a magnógyártásnak. A BRG-ben meg nem. A BRG részéről a totálisan elcseszett
Koncert magnót pusztán jóindulatból jobb meg sem említeni. Szóval mikor én azt
látom, hogy úgy kell kitekerni egy csavart, ahogyan az a képen látszik, akkor
bennem sok minden felderül, de átgondolt konstrukció az valahogy nem.
Tegyük fel, ezt én követem el. Azt mondom, hogy elsőre lett ilyen.
Van is nekem egy pont ilyen szerencsétlen konstrukcióm.

 

 

Az M8-ban a panel meglehetősen hozzáférhetetlen volt. Ez a panel, ha nem is könnyen
(több helyen is akad), de kihajtható. Vagyis legalább ezen a problémán segítettek.
Mondjuk ha akkor is ki lehetne hajtani a panelt, mikor a mechanika benne
van a dobozban, de ne legyünk telhetetlenek...

 

 

A lendkerekes témát már kiveséztem a Calypsónál...

 

 

A panel is rettenetesen poros. Ez azért érdekes, mert a magnó alapállásában, mikor
a hasán fekszik, ez a rész lefelé áll. Ha meg be van csukva a doboz, és a hátfalon ül,
akkor meg függőlegesen áll a panel. Szóval csak úgy lesz ilyen poros, ha a tetejére
van letéve. Persze egy padláson bármi előfordulhat. Tíz év állásban meg pláne!

 

 

A középső tuchel kapcsolós. Mikor beledugjuk a dugót, oldja az elektromágnes áramkörét.
Vagyis innen lehet kapcsolgatni a pillanat állj funkciót.

 

 

Hol van ez már...

 

 

Kivettem a lendkereket. Egyrészt ki kell venni a meghajtó szíj cseréjéhez, másrészt koszos.
Persze a kosztól nem lesz neki semmi baja, ha csak az nem, hogy kicsit benő.
Mivel megtette (kézzel nehéz volt megforgatni), hát kivettem.

 

 

Ritka szép nagydarab ez a lendkerék!

 

 

Már megint ez a ragadós szíj! Csak ne potyogjon ki, és ne kenjen össze semmit.
Van egy jópofa négysebességes Philipsem a pincében, amiben pont ilyen állagú a szíj.
De nem csak hogy pont ilyen, hanem olyan hosszú, hogy fel sem merem hozni!
Majd akkor állok neki, ha egyszer végre rend, illetve hely lesz a pincében.
Vagyis soha...

 

 

Konkrétan meg mertem volna rá esküdni, hogy van itthon hozzávaló szíjam.
Találtam is a dobozban, csakhogy mind a három szakadt.
De hogy szakadt szíjat minek tartok...

 

 

A jobb orsózóhoz viszont akadt szíj.
Legalább ezt nem kell venni a boltban.

 

 

Ez egy nagyon de nagyon rejtekdoboz. Ne is kérj innen semmit, mert úgy sem adok!
Apukám vésztartaléka a szekrény mélyéről. Persze M8 széria lendkerék szíj az nincs.

 

 

Csak olyan mintha találtam volna szíjat. Persze nem. Csak a méretazonosítás miatt tettem
ki egyet holnapra. Érdekes, de kétféle méretet találtam. A hosszabbik lesz a jó.
Hátha mást is érdekel, ezért ideírom. BRG M9 Qualiton szíjméretek:

lendkerékhez 146x2

jobb orsózóhoz 125x2

A szíjak kaphatók az Oring KFT-nél a Szinyei Merse Pál utca 14 szám alatt.

 

 

Rakosgattam ide-oda, végül összetekertem.

 

 

Míg nem lesz szíj, addig is pucolgatom a magnót ahol illik. Vagyis mindenhol.
Például a leeresztő orsó tengelyébe -pont mint a főtengelybe- bele volt nőve a zsír.

 

 

Az apróbb műanyag alkatrészek a csapban fürdenek.

 

 

Kicsit ráuntam. Mára elég volt belőle.
Úgy szétborítottam szerencsétlent, hogy már mindenhova jutott belőle egy egy darab.
Ezek itt az ágyam előtt ülnek.

 

 

A magnó teteje a nagyszobában hever. Az okozott rendetlenség engem meg lever.
Itt még nincs ám vége a cikknek, csak annyi a kép, egy oldalra sok lett volna.
Ha a továbbiak is érdekelnek, akkor kérlek nyomd meg az alábbi gombot.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...