Próbalámpa
(hálózati feszültséghez)

Na mim van nekem?
És nem ám a festőmasinára, és még csak nem is a ventilátorra célzok.

 

 

Kalapács, zseblámpa, RDS autórádió, órásrádió. (gyorsan el is dugtam őket)
Utóbbi három a piacról. Pedig fogyaszthatnám a felhalmozott készletet is...
De most nem ezekről lesz szó, hanem ami az előző képen lóg jobbra lent.

 

 

300 forintom bánja, csakhogy én meg nem! Az eladó nem tudta mi ez.
Bár ha tudta volna, akkor sem kért volna érte többet.
Szóval ez egy erősáramú próbalámpa.

 

 

Kicsit bumfordi költemény bakelitre, s vastag gumikábelre.

 

 

Ez az egyik mérőcsúcs, ebben belül nincsen semmi.

 

 

Tévedni emberi dolog.

 

 

A vezeték vége bele van forrasztva a saruba.
A valami meg bele van folyva a tapintócsúcsba.

 

 

Elég csúnya a drótozás, és a kizöldült biztosíték sem mutat valami jól.

 

 

Hatalmas 7 Ohmos ellenállást rejt az üresnek vélt tapogató csúcs.

 

 

Ha az erősáramú szakember kifejezésben az "erős" nem az áramra, hanem az emberre
vonatkozik, jobb ha az erős ember nem áll neki valami kényes műszerrel méregetni.
No meg van az úgy, hogy nem is vagyunk rá kíváncsiak, hogy hány a Volt, hanem
csak arra, hogy ott van-e. Ez a műszer pont erre az egyszerű mérésre való.
Ez egy nagy krumpli "van feszültség / nincs feszültség" típusú műszer.

 

 

Fentebb elmondottaknál kicsit azért bonyolultabb, hiszen van rajta műszerfal.
No nem vitték túlzásba a lehetőségeket ezzel az egyetlen gombbal.

 

 

 

Például nagyszerűen lehet vele zajongani, miközben a kuncsaftra borítjuk az iskolában tanult,
átlag földi halandó számára persze teljesen érthetetlen szakkifejezéseket.

 

 

 

Persze az ügyfél mindebből csak annyit fog érteni,
hogy ez az akció neki már megint sokba lesz.

 

 

A lyukon benézve látszik, hogy villanykörte van benne.
Meg egy szál csúnyán szerelt fehér vezeték...

 

 

Akinek 1 percnél hosszabb bekapcsolási időtartamra van szüksége ahhoz,
hogy el tudja dönteni, hogy világít-e a lámpa a mérőcsúcsban,
vagy sem, az konkrétan ne menjen villanyszerelőnek.

 

 

Még az ilyen rém egyszerű műszer is lehet univerzális.

 

 

Azért van benne két darab sorba kötött izzó, hogy a 380 Voltot is mérni, valójában persze
csak mutatni tudja. Alapesetben a két izzó sorba van kötve. Ha 380-ba (most már 400)
tapenolunk vele bele, akkor szép erősen világlanak az izzók. Ha 220-ba (ami most
már 230) akkor haloványan. Ha meg 110 Voltba (ami nálunk már nincs) döftük
a mérőcsúcsot, akkor a gombot megnyomva, az egyik 230-as izzó rövidre
záródik, a másik (szintén 230 Voltos) pedig fél feszültségről világít.

 

 

A melós már csak olyan, hogy vagy leejti, vagy felrúgja.
Vagy ha csoda mód egyik se, és még csak el sem hagyta, akkor véletlen beleönt valamit.

 

 

Ha másra nem, hűtőgépbe tartaléknak pont jók lesznek ezek az izzók.
Na ugye, hogy nem veszítettem az üzleten!

 

 

Vajon jutott-e a löttyből a mikrokapcsoló belsejébe?

 

 

 

A videón azt kellene látnunk, hogy mikor megnyomom a gombot, rövidre záródik az egyik izzó,
tehát felére esik az ellenállás. Hiszen ez a "műszer" belül tulajdonképpen abból áll, hogy két
izzó sorba kötve. Illetve mikor a gombot megnyomom, akkor csak egy izzó. De mutat ez
a műszer mindent, csak 1:2 arány nem akar neki kijönni. Gondolom ha méltóztatnék
kimosni a mikrokapcsolóból a belefolyt trutyit, akkor előnyére változna a helyzet.

 

 

Már majdnem írtam egy külön cikket a mikrokapcsolónak, de aztán mégse.

 

 

 

Majdnem elfelejtettem megmutatni, hogy hogyan működik.
A kontakthibás kapcsoló miatt kifejezetten határozatlanul...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...