Eee PC
(aranyos, csak olyan kicsi, hogy alig látom)

Ezt a töppencs izét kaptam javításra. Vagy ha nem sikerül, hát tegyek vele amit akarok.
Jelen pillanatban az összes tudása annyi, amit a képen látunk.

 

 

Se több, se kevesebb. Nulla életjel, csak a LED-ek pislákolnak rajta haloványan.
Nincs érkezésem az ilyen apró dolgokhoz, meg úgy általában a számítástechnikához...

 

 

Gyűlnek felettem a viharfelhők. Vagy ha ez nem is az, de akkor is jól néz ki. És én is.
Az előbb teljesen kifogytam. Kattogtatok a fotómasinával, egyszer csak azt mondja, hogy
hagyjam már abba, mert megtelt a kártya. Valóban elfelejtettem leszedni a gépről az utóbbi
napok szétszedéseinek anyagát. Mondjuk eddig még sosem telt meg a 4Gigás kártya, csak
most volt pár nagyobb darab videó. Betolom a kártyát az olvasóba. F6. Gép is pofázik
hogy megtelt a merevlemezem. Nehogy már teleírtam a 400Gigás Dokumentumok
HDD-t anyaggal! Pedig de. Mondjuk itt legalább könnyű a selejtezés. Találtam
egy csomó régi cikkből "megmaradt" felesleges fotót. Legalább jól elvoltam
a rendezgetésükkel. Gondoltam miközben én selejtezek, jól el lesz a gép
azzal a feladattal, hogy a félkész cikkeket feltöltöm a helyükre. Ekkor derült ki,
hogy a webtárhely kapacitása is betelt. Gondoltam elég volt. Hagyom mára az egészet.
Lefekszem inkább aludni, csak előtte még kicsit rendet rakok. Ne gondolj semmi
különösebbre. Mindösszesen annyi volt a tervem, hogy az Eee izét felteszem
valamelyik polcomra. Végül itt telt be a pohár, s egyben a szobám is.
Egészen egyszerűen nem volt annyi hely a polcokon, ahová be tudtam volna
suvasztani egy könyv méretű tárgyat. Vettem egy mély lélegzetet. (arra még stabilan
telik a keretből) Ha már úgy is kimondtam az előbb a varázsszót, legyen
hát akkor könyv. Már úgy értem, teli a szoba fölös papírral.

 

 

Találtam egy egész kupacot, ami ahogy van, dobozba vele, majd irány a pince.
Ami már végképp nem kell, azokat majd ősszel eltüzelem.

 

 

A medve röhögve integet, a nyúl viszont meg van illetődve.
Plüssállatok maradnak, hatalmas iratgyűjtők mennek.
Valamint nemsokára a székem is megy a levesbe.

 

 

Felhoztam a pincéből egy dobozt a papíroknak. Ha már úgy is lementem, igazán
levihettem volna az M9-es magnót. De persze nem. Nem hogy fogyna a lom, de
egyre csak gyűlik! Ott van az a rádió is. Megláttam a piacon, s egyszerűen nem
bírtam a véremmel! Azt gondoltam magamban, hogy több ezer lehet az ára.
Erre abból következtettem, hogy már hetek óta mindig kint volt a piacon.
Gombjai az idővel egyre csak fogytak. Egyre porosabb. Eső is megverte.
Gondoltam rákérdezek. Ötszáz forint volt az ára, ami törve azonnal
négyszáz lett. Már úgy értem nem a rádió, hanem csak az ára lett
törve. / 1,25-el. Mindeközben itthon a helyzet az, hogy
a szobám végképp megtelt rádiókkal...

 

 

Leszedtem a polcokról mindenféle oda nem való papír anyagokat. Olyan könyveim
vannak, hogy évek óta nem nyitottam ki őket. Egyenként elgondolkodtam felettük.
(ezzel is jól telik az idő) Vajon levenném-e a polcról, s belelapoznék-e a következő
akárhány ötezer évben? Ha kicsit is a nem felé hajlottam, repült a könyv a dobozba.
Úgy is megvan szkennelve...
Mikor azt hiszem, hogy kész. Már nincs több! Mindig akad egy újabb elbújt mappa.
(épp mutatja a tévé maci, hogy vigyem már onnan a francba)

 

 

Nem lehet mindent kidobni, illetve levinni a pincébe. Vagy ha le is viszem, attól még
egyszer kellhet, ezért a nyilvántartás elkészítése helyett a szkennelést választottam.
Ha kell valaminek a rajza, a gépemen biztosan előbb megtalálom, mint a pincében.
Vagy az a még az ennél is jobb megoldás, hogy felteszem a rajzot az internetre.
Mikor keresem, akkor a google megmondja, hogy pontosan hová is tettem.

 

 

Elrepült az utóbbi néhány nap, s újfent kedvet kaptam (ez azért mondjuk erős túlzás)
a laptophoz. Mellétéve egy normál méretűt, tulajdonképpen nem is olyan kicsi.

 

 

Akkor jöjjön a hozzákapott történet:
Ha itt alul megnyomkodták, akkor volt, hogy elindult.

 

 

Ez itt kérem a gép memóriája, azaz a RAM modul.
Ha valaminek működés közben nem megyünk ujjacskával a közelébe, akkor az ez!
Egy kis statikus feltöltődés, érezhetetlen apró villám, s már annyi is a memóriának.
De úgymond félig meddig is tönkre lehet tenni. Megy, csak időnként hibázik.
Az ilyen rejtett hibák felderítésére szokás napokig RAM tesztet futtatni.
RAM tesztre jelen esetben semmi lehetőség, hiszen el sem indul a gép.

 

 

Persze lehet, hogy hibás, csak mivel a gép be sem indul, így nincs mivel tesztelni.
1Giga RAM. Az Amigámhoz még csak 1Megás volt a bővítő modul...

 

 

A kép címe: Meg ez a lyuk is itt van.
Most készültek a képek, s már nem tudom, mit takarhat ez a cím...
Persze mikor harmadjára olvasom át a cikket, beugrik.
Hiányzik a takaró lemez, majd pótolni kell.
Alig vagyok ám elbizakodott...

 

 

Az akkupakk ügyesen jön ki, már ha én is ügyes vagyok. De persze nem...
Percekig bénáztam, mire rájöttem, hogy míg a kijelzőt be nem csukom, nem jön ki az akku.

 

 

Vannak rajta audió csatlakozók.

 

 

Meg két USB.

 

 

Helyesbítek: Három USB, és egy LAN.

 

 

Még SD kártya olvasó is van benne. Kezd tetszeni ez a gép. Csak kikapom a kártyát
a fényképezőből, betolom ebbe, aztán elgondolkodtam, micsoda rémálom
volna a mini képernyőn szerkeszteni a szétszedtem rovat fotóit.

 

 

Táp és külső monitor csatlakozó.

 

 

Nézegettem darabig az USB aljzattól jobbra azt a lyukat. "K" mint kurvára nem értem,
hogy mi akar ez lenni. Végül is ha a piktogramnak lakat formája van, akkor biztosan
a lyuknál fogva lehet odakötni a gépet valamihez. Vagy ha nem, akkor bakfitty!

 

 

Hiába tekertem ki az alul található összetartó csavarokat. Nem nyílik. Próbálom én is ott
feszegetni, ahol már jártak előttem. Mert már jártak a gépben előttem. Már többen is
visszaadták, hogy nem tudnak vele mit kezdeni. Ez régen is pont így volt. Mikor
valami megérett a kukába hajításra, akkor bízták a gondjaimra. Ez persze több
dolgot is jelenthet. Egyrészt azt, hogy akkora a baj, hogy itt már csak én segíthetek.
Vagy azt, hogy ennek már olyan mindegy, mert kuka pozitív. Bátran Gézának lehet adni.
De persze azt is jelentheti, hogy mostanra került abba az állapotba, amin már
én sem tudok rontani. Hány ilyen romhalmaz járt nálam régen...

 

 

Szóval az van, hogy ha nem megy alulról, akkor felülről kell.
És tényleg!

 

 

Nem vagyok vele kibékülve. Kicsik is a gombjai, meg kevesen is vannak.

 

 

Olyan lapos a billentyűzet, hogy vastagság terén alig van fizikai kiterjedése.
Persze így kell lennie, különben kövér lenne tőle a laptop.

 

 

Íme a billentyűzet szalagkábelének csatlakozója az alaplapon.
Úgy nyílik ki, hogy a fekete részt hátra kell tolni.

 

 

Nem tudom kik jártak itt előttem, de hogy egy normális csavarhúzójuk nem volt...

 

 

Miután pár csavart kitekertem, lepattinthatóvá vált a gép teteje.

 

 

Csinálhattam én ezzel a csatlakozóval mindent, nem akart a fekete rész hátratolódni.

 

 

Megtévesztésemre egyre újabb trükköket eszelnek ki a gyártók. Ez a csatlakozó
például azért nem nyílt ki, mert a változatosság kedvéért nem hátratolós,
hanem trükkösen felhajtós. Én meg hogy megijedtem, hogy eltörtem!

 

 

A középvonaltól balra az alaplap látható, jobbra pedig a HDD.

 

 

Valami processzor. Három is van benne. CPU, GPU, meg az alaplapi chipset.
Ezen fellelkesülve ki is megyek a konyhába, s hozok magamnak egy kis csipszet.

 

 

Balra egy brutális méretű ventillátor, jobbra pedig a touch pad alaplapi csatlakozója.
Ez utóbbi csatlakozó is felhajtósan nyílik.

 

 

Úgy nagyjából felismerem a dobozban a dolgokat. Ez például az elem.
Így utólag pedig már azt is látom, hogy valóban az. Még oda is van írva...

 

 

Kínai SD kártya foglalat. Mondjuk ez eleve egy kínai gyártású gép.

 

 

Újabb felhajtós csatlakozó.
Ha a párját is kiakasztom, ki tudom venni a kábelt, ami keresztben van a HDD felett.

 

 

Szent ég! 160Giga HDD.
Ha nem tudom életre kelteni a gépet, már megérte elfogadni!

 

 

Wlan modul.
A koaxiális csatlakozóról ismertem fel.
A csatlakozót meg onnan, hogy a múltkor boncoltam pár dolgot, amiben volt ilyen.

 

 

A HDD csatoló felülete szabványos. Ez nem minden laptopban van ám így!
Van itt nekem jobbról a sarokba állítva egy ehhez hasonló, csak régebbi gép.
A csatlakozója alapján nem jöttem rá, hogy milyen felületű HDD kellhet bele.
Ugyan, mikor a kezembe nyomták ezt a masinát, adatmentésről nem esett szó,
attól még illik ügyelni az ilyesmire. Ha jól emlékszem, van SATA külső házam.

 

 

Jól emlékszem. WD MyBook a neve, csak sajnos döglött a szentem. Illetve csak
a HDD pusztult meg benne. Ellenben a laptopból kikapott HDD él. Nem kell
kínlódnom a fájlrendszerrel, mert szerencsémre nem Linux, hanem XP
van rajta. A lényeg persze az, hogy lementhetők róla a családi fotók.

 

 

Ahová a nyíl mutat, a lemezke nem jó szögben áll.
Ha így áll, akkor nem marad meg stabilan a billentyűzet a helyén.

 

 

Még jó, hogy van itthon rugóhajlító kézi készülékem.

 

 

A rugóhajlító szerszámnak ez a furcsa végkiképzés a lényege.
Ugyan az érintkezők rugóit szinte bármiféle eszközzel jól el lehet
görbíteni, ellenben rendesen kiegyenesíteni csak egy ilyennel lehet.

 

 

Már bele is akad a pöcök ahová bele kell neki akadnia.
Érdekes, de ez a "kiesik félig a keyboard" egy elég tipikus "javítás" utáni állapot.
Legalábbis én már jó pár gépen találkoztam ezzel a jelenséggel.

 

 

Valamit kiírt a kijelző.

 

 

Még jó, hogy nem tud bootolni, hiszen a HDD az asztal másik sarkában ücsörög.
Beszereltem.

 

 

Én is üdvözöllek...

 

 

Ez az az eset, mikor az ember egy Windows desktopnak örül.
Apróbb hiba, hogy tulajdonképp a szétszedésen, s persze az összerakáson
kívül nem csináltam vele semmit. Szóval az persze jó, hogy jó. No de mitől lett jó?

 

 

 

Mozi is fut a gépen hiba nélkül.

 

 

Mondjuk a szétszedtem rovat cikkei furán mutatnak rajta, mert ehhez a pici monitorhoz
túl nagyok a képek. Én meg pont azt szoktam gondolni szerkesztgetés közben, hogy kicsik.
Mondjuk én vaksi vagyok, ezért 24"-on nézem, full HD-ben. Tesztelgettem a laptopot.
Ültünk az asszonnyal az ágyon, s egy jó órát Vateráztunk. Belőttem a routeremen
a wifit, hogy ne kelljen húzni magam után a drótot. Úgy néz ki, hogy minden
hiba nélkül fut a gép. Gyanús ez nekem. Nem szoktam ennyivel megúszni!

 

 

Méretet veszek a lyukról.
Nem illik úgy visszaadni, hogy bele lehet tapizni a RAM modulba.

 

 

Kihúztam a középső fiókom. Ha konkrét anyag nem is akad benne, de ötletet mindig ad.
Most például azt, hogy pont jó lesz a fedélhez alapanyagnak a nyomtatott áramköri lap.

 

 

 

Persze voltak más jelentkezők is. Ez a lemez például azért esett ki, mert túl hajlékony.
Pedig már épp kezdtem örülni, hogy reszelés helyett megúszom egy kis ollózással.

 

 

Balra a lenti fiókban hátul a panelek. De rég is volt, hogy utoljára erre jártam...
Talán mikor a mikrofonerősítőt barkácsoltam.

 

 

Épp méretes ez a darabka panel.
Kicsit ugyan irigy vagyok rá, de mivel van még belőle, hát ebből lesz a fedél.

 

 

Húztam rá egy vonalat, majd végigvágtam szép egyenesen lombfűrésszel.
Azt a két tizedet pedig majd csak lereszelem belőle valahogy...

 

 

A leeső darab nyákon látszik, hogy amit az előbb írtam (végigvágtam szép egyenesen)
az finoman szólva is túlzás volt.

 

 

Már megint nem találtam meg a derékszögű vonalzómat. Meglehet, hogy ez attól van,
hogy a múltkor berágtam, hogy mindenhonnan kiesik egy, s jól lehordtam őket.
No persze nem (csak) szitok szókkal, hanem konkrétan egy pincei fiókba.

 

 

Már majdnem lemértem, hogy pontosan hová is kellenek a lyukak, mire eszembe jutott,
hogy mennyivel egyszerűbb a helyüket átrajzolni.

 

 

Mégis mit tettem ezzel a bitang masszív pontozóval, hogy így elfogyott a hegye?
Majd leviszem a pincébe. Van már a polcon egy egész csomó élezni való szerszám.
Először csak gyűjtöttem őket céltalanul, hiszen nem is volt köszörűm. Most már van.
Csak mindig az van, hogy a köszörű meg az életlen dolgok lent, szemüveg pedig fent.
No persze nem az orromon, hanem valahol a lakásban...

 

 

Őőő... Izé... Ez csak a kamera torzítása...

 

 

Ezen az oldalon meghagytam a fóliát. Pont jó lesz árnyékolásnak.

 

 

No nem mintha nem épp az előbb (mikor a papírjaim közt turkáltam) ne találtam volna
a célra megfelelő öntapadós alufóliát. Ahogy a dátumot elnézem, ezt se ma szereztem.
Ripsz-ropsz eltelt az a 35 év, és már szükségem is lett rá. Na ugye, hogy na ugye!

 

 

A sarkokat kicsit túlkerekítettem. Persze ez nem csoda, hiszen oda sem néztem.
Már úgy értem, hogy a mintára. Csak toltam a reszelőt érzésre.

 

 

Gondoltam eljátszódom vele. Tesztelgetem.
Vírust írtok. Mert hogy van rajta egy brontok féreg.
Meg mint később kiderült, egy csokor más egyéb kártevő is.
Szóval ha el is indult, a kis genya brontok azonnal kikapcsolta a gépet,
ha úgy érezte, hogy közelíteni merek hozzá. Msconfig tipikusan nem indult a gépen.

 

 

Hogy lehet valaminek ilyen hülye nevet adni?
Mondjuk a fagylalt is jól hangzik például csehül:
zmrzlina
Pont eltörik a nyelvem, mire kimondom. Akkor meg mivel fogom nyalni?

 

 

 

Azt gondoltam ki, hogy kimondom a nevét.
Azt hiszem nem kell ragoznom, hogy nekem mindig hülye ötleteim vannak...
Most például épp az jutott eszembe, hogy lehet-e ezen a gépen, mondjuk a budin ülve, vagy reggelizés
közben műszaki könyveket lapozgatni. Ahogy a gépet felkaptam az asztalról, egyből meg is állt.
Most legalább tudom, hogy mi a baja. Kontakthiba. Modul ki, modul be, s ha el is indul,
asztalhoz koccintásra egyből meg is áll. Mégis mekkora az esélyem, hogy az én
vaksi szememmel, bármi össze nem érőt megtalálok ebben a dobozkában?
Nulla. Mondjuk nullánál azért több. Ha a RAM modult nyomkodva
elindult, akkor valószínűleg a RAM modul környékén lesz a hiba.

 

 

Hármas b*zdmeg fennhangon elénekel.
Sapka földhöz csap. Megtapos.
Oldalra többször kiköp.

A RAM modul alaplapi csatlakozójának lábai (nem csak ez a kettő) nincsenek beforrasztva.
A csatlakozó lábai eredetileg arany színűek. Mikor beforrasztódnak, ezüstre vált a színűk
a forrasztóóntól. Mint a pirossal keretezett részen jól látható, két láb (odébb még pár)
színe maradt aranynak. Vagyis nem futotta be őket az ón. Úgy sikerült kiszúrnom
ezt a hibát, már úgy értem, hogy úgy láttam egyáltalán ezeket a mini izéket,
hogy minden elérhető közelségben található szemüvegem egyszerre
felvettem. Négyesre a két és feles, arra meg a kettes. Persze
a mélységélesség beszűkült, de így már láttam a bonctűm
hegyét, amint megmozdítja a be nem forrasztott lábakat.
A hiba már megvan. Már csak a megoldást kell kiötleni.

 

 

Egy kivénhedt Weller hegybe lyukat fúrtam, majd a lyukba hármas menetet.
Egy darabka rézdrótra menetet vágtam, s betekertem az átalakított Weller hegybe.
Reszelővel nagyjából hegyesre formáztam a toldalék drótvéget,
majd finom csiszolópapírral igazán hegyesre.

 

 

Ekkora egy benga szerszám egy ekkorka feladathoz...
Az átmérő 0,7-es forrasztóón a rengeteg szemüvegemen át nézve brutálisan kövér a RAM
csatlakozó lábaihoz képest. Annyira az, hogy nem is mertem odanyomni az ónt.
A páka hegye meg olyan vékony, hogy szinte semmi ón sem marad rajta.

 

 

Nem mondom, hogy büszke vagyok rá, de most legalább be van forrasztva.

 

 

Nem égtem le a javítással, hiszen a képernyőn a tűz csak imitáció.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.