Stern Elite 2001 táskarádió
(már megint nem bírtam a véremmel)

Szemeztem a piacon ezzel a nagydarab táskarádióval. (katicás szatyor rejti épp)
Az eladót és az árukészletet nézegetve úgy gondoltam, hogy igencsak drága
mulatság lenne ez nekem. A drága (jelen esetben) négy számjegyű összeget
jelent. Aztán egyszer, mikor már több hete nem vitte el senki, piac végén
rákérdeztem. A négyes stimmelt, de szerencsére csak annyiban, hogy csak
két nulla volt utána. A rádió méretét elnézve, még csak enyhe ingerenciám
sem támadt alkudozni. Pár gombóc fagyi árát csak feláldozhatom érte, hogy
megmutassa magát belülről. Persze a nagy túróst akart ez a rádió bemutatkozni!
Mint azt már tőlem megszokhattuk, mindig csak én vagyok a kíváncsi.
Szóval elhoztam ezt a szerencsétlent, lássuk mi lakik benne.

 

 

Miután a délutáni alvásból feleszméltem, még az ágyban fetrengve azt eszeltem ki,
hogy márpedig ma rádiót fogok boncolni. Két jelölt is volt. Az előbb látott nagy,
és egy kicsi, ami Oxford névre hallgat. Utóbbit nem találtam meg. Ellenben
az asztalomon szabad hely helyett, két pár papucsot, azt igen. Kicsit
bekenem őket ragasztóval, aztán mindjárt jöhet a rádió.
Döntötte el helyettem az asszony...

 

 

Juj de harapósak!
Miután megragadtak, bevágtam magam a székembe. Jöhet a rádió!

 

 

De előtte még a székem. Kellett volna ide egy videó, melyben megörökítettem
volna a szék által keltett hanghatást. Persze akkor nem tagadhatnám le
a szomszédnál, hogy tőlem származott az a rettenetes nyekergés.

 

 

A BRG M9-et már láttuk, jöhet a Stern rádió.

 

 

Hát... Őőő...
Ennek kérem egészen egyszerűen buta arca van.

 

 

A 2001 csak egy futurisztikus szám, korántsem készítés a dátumra utal.
Már csak azért sem, mert ez a rádió a hetvenes évek terméke.

 

 

A rádió teteje az igazi előlap.
Nekem innen nézve sem tetszik. Kérdezhetnénk: Akkor minek vettem meg?
Hát... Biztos nem azért, mert rádióhiányban szenvedek...

 

 

A "svetlo", és a többi feliratból arra következtetek, hogy ez a rádió lengyel piacra készült.
Persze ahogy az már lenni szokott, tévedtem, mert a feliratok Csehül vannak.

KV  - krátké vlny - rövidhullám
SV  - střední vlny - középhullám
DV  - dlouhé vlny - hosszúhullám
VKV  - velmi krátké vlny - nagyon rövid hullám, vagyis URH

Köszönet a a fordításért Troskó Zoltánnak!

 

 

A fényképezőgép sokszor valóban jobban lát, mint én. Például jelen esetben én egészen
egyszerűen nem láttam keresztül a koszon, s nem szúrtam ki, hogy ez a rádió URH
sávos is. Szóval kicsit pufogtam, hogy ekkora egy dög, s még URH sincs benne.
Mondjuk lengyelül "VKV", de ekkorka nyelvi különbséget igazán le kellett volna
küzdenem. Már persze ha egyáltalán látom. Hogy nem, fogjuk rá mondjuk a koszra.

 

 

Ez a gomb még csak csak elmegy. (majd a csapig mosogatósdizni)

 

 

Mennyi emlék...
Ezeken a gombokon megőrződött néhány vasárnapi menü az utókor számára.

 

 

Még jó, hogy van benne tápegység! Valamivel csak ki kellett tölteni ezt az óriás dobozt.
Külső hangfalat is rá lehet kötni, és magnó, illetve lemezjátszó csatlakozója is van.

 

 

A hátulján nincs semmi, csak a hatalmas puszta téglalapos minta.
Méretre ez a rádió a Riga 103, illetve a Selena rokona.
Ezen utóbbi két fent említett annyival szebb...

 

 

Az eladó a ligetbe az árukészletét egy platós kisteherautóval szokta kihozni.
Ponyva persze sehol. Szóval ez itt az utóbbi hetek esőzéseinek nyoma.

 

 

A teleptartó a készülék aljába került. A két csavart kitekerve lejön az egész fedél.

 

 

Balra az a kis rekesz mondjuk a hálózati kábel tárolására szolgál, míg a jobb oldali
teleptartó kapacitása "mindössze" 6 db. góliát elem. Vagyis ez a rádió 9 Voltos.
A fedélben belülről vannak nyomok, de nem vészes.

 

 

Jól van no. Tudjuk honnan jöttél.
Hazamenni persze már nem tudsz, hiszen hol van már ez az ország...

 

 

Mikor az előbb (fejjel lefelé) fordítottam a rádiót, valami nagyot koppant a parketten.
Franc aki megnézi! Majd ha rálépek. Jelentem ráléptem. Ahogy ez
az antenna kinéz, ennek már úgy is mindegy...

 

 

Mekkora füle van...

 

 

Ez meg vagy gyárilag ilyen, vagy nem.

 

 

Kitekertem őket.
Rádióban ritka madár az M5-ös csavar, még ha egy ekkora batár nagy állatról is van szó.

 

 

Konkrétan nem csak hogy hülyén néznek ki ezek a pilincka gombok, de még kényelmetlen
is őket tekergetni. Ráadásul még csak hasonló gomb sincs a dobozomban. Márpedig
az egyiket pótolni kéne. Persze nem leszek idegbajos (hiszen ez már korábban
bekövetkezett), ha tegyük fel eltérő fazonú gombok lesznek ezen a rádión.

 

 

Épp az előbb említettem ezen rádió orosz testvéreit, kik fadobozban laknak. Erre tessék!
Ez is csak kívülről műanyag. Amúgy készült egy dicsérő felhangú videó arról, hogy
milyen egyszerű is kidobozolni ezt a készüléket. Két csavar tartja az alját, két
másik pedig a fülét, s ezek oldása után maga a rádió egyetlen mozdulattal
kihúzható a dobozából. A videón sajnos én is szerepeltem. Persze csak
mint háttér a rádió mögött. Kisgatyában. Kispocakkal. Ezen kisfilm
megtekintését mellőzzük. Franc se akarja legyőzni Hallywoodot...

 

 

Nem, eredetileg ez nem ilyen. Ezt az üresen tátongó antennacsövet már én nyomorgattam
össze. De csak azért, mert a rádió előző gazdája a lötyögő antennával játszadozva,
kiperemezte a cső szélét. Még így zömítve sem akart átférni az előlapon.

 

 

Mész a mosásba.
Remélem most megússza a skála, nem úgy mint szegény Rossija esetében.

 

 

Most mit mondjak erről a részletről?
Precíz mérnöki munkának elmegy, de valamiért olyan semmilyen benyomást kelt.

 

 

Javítás szempontjából ötletes, hogy a hangszóró a vázba van csavarozva. Vagyis ez a rádió
(ahogy most épp látjuk) a doboza nélkül száz százalékban, vagyis minden funkciójában
üzemképes. Amúgy meg mi a tökért van benne ferdén a ferrit? Meg az URH tuner?

 

 

Nem hogy a tuner, de az egész forgó ferdén van benne.

 

 

Kerestem funkciót a forgó ferdeségnek, de nincs. Innen nézve úgy néz ki, mintha még
az előlap (a valóságban ez a rádió teteje) is ferde lenne. És nem csak úgy néz ki!
A trafó még "békebeli" normális méretű, nem a ma szokásos alulméretezett.

 

 

Ki, akarom mondani leszereltem a vázról a hangszórót.
Persze csakis azért, hogy alá tudjak fényképezni.

 

 

Tesla elkó. Ez a szín volt a Csehszlovák válasz, a mélabús színű orosz alkatrészekre.
Szerintem ez egyszerűen meghatározhatatlan. Legalábbis én, ha az életem
múlna rajta, nem merném egyértelműen rózsaszínnek nevezni...

 

 

Ők az AC187/188 tranzisztorok, a teljesítménynek megfelelő hűtőbordán.
Rendes dolog ez. Például az Orionton rádióban a hangfrekvenciás végfok
teljesítmény tranzisztorai csak álltak magukban, mindenféle hűtés nélkül.

 

 

Milyen jelzőt is említettem az előbb az orosz alkatrészek színével kapcsolatban?
Mélabús. Bevallom, hogy ettől az élettelen zöldtől még én is bedobnék egy vodkát.
Persze az NDK sem akart lemaradni a színháborúban. Az orosz illetőségű (zöld színű)
ellenállás felett, ugyanis egy német seszínű látható. Gondolom az lehetett a kiinduló
ötlet, hogy adjunk egy kis türkizt a szürkéhez, oszt gondolkodjon rajta aki akar.

 

 

Kockafejű NDK műanyag tranzisztor bókol a nagyfejű fémkalapos maradi orosz előtt.
Ez gyárilag ilyen! A kapcsolási rajzba is MP20-as orosz tranzisztor van beírva.

 

 

Dupla KF sor. Azért van bennük két hangolómag, mert az egyik az AM, a másik pedig
az FM KF frekvenciára van hangolva. Elektromos szempontból sorba vannak kötve
a rezgőkörök. A távoli frekvenciák (455 kHz, illetve 10,7 MHz) miatt egyáltalán
nem zavarják egymást a működésben.

 

 

Nem tudom, hogy mi történhetett... Konkrétan az van, hogy egészen egyszerűen
elfelejtettem kinyitni az URH tunert. Bocsánat...

 

 

A vasmagos tekercsek (jobbra kettő) pont úgy néznek ki, mint amik félbe lettek hagyva.
Mintha a konstruktőr elment volna ebédelni, s mire visszajött, a félkész rajzok alapján
már le is gyártották a látszólag hiányos konstrukciót. De biztosan nem így történt...
Mondjuk az is lehet, hogy félúton elvitte a Stázi (politikai rendőrség) a tervezőt.

 

 

Na... Mi sem voltunk különbek se a cseheknél, se az oroszoknál, se a németeknél.
A (talán) zöld színű kondenzátor ugyanis magyar gyártmány. Mégis mit evett az a liba?
És ha ki is jött belőle, attól még igazán nem kellett volna kondenzátort színezni vele!

 

 

A képen két darab trimmer potmétert látunk, csak nem. Ez a két hangszínszabályzó
potméter hátulnézetben. Gyárilag ilyen fedetlenek. Mi van ma a német precizitással?

 

 

Mosás után kiraktam száradni az alkatrészeket az ablakba. Tehettem, hiszen rajtam kívül
nincs itthon senki, aki kirúgná őket az utcára. Jelentem tenmagam is épp elég voltam
ehhez az akcióhoz. Ha nincs az ablakban a láda muskátli, egy jól irányzott, bár
vétlen s egyben igencsak váratlan rúgással kijövöm az utcára az előlapot.
Ugye, hogy milyen hasznos dolog az ablakban egy láda virág?

 

 

Ha majd kellenek a gombok, itt kell őket keresnem.

 

 

A képen látható kapcsoló az elemek áramkörét szakítaná meg.
Már persze csak akkor, ha működne. De sajnos nem teszi...

 

 

A hangerőszabályzó potméter kapcsolós. A hálózati trafó primer áramkörét szakítaná meg.
Ő teszi a dolgát. Megszakít. De össze azt nem kapcsol a nyomorultja!

 

 

Olyan stabilan 50 ohm körüli ellenállást mérek rajta, hogy kezdtem magamnak
gyanús lenni, hogy rossz helyre csíptettem a krokodilcsipeszeket.
Krokodilcsipesz. C, c, c. Mintha érdekelne egy holmi
kis csípés, egy akkora benga nagy állatot...

 

 

Gondoltam biztos csak az egyik fele rossz, hiszen a másik (kettő van) kontaktus be sem
volt forrasztva. Próbaképp át pöttyintettem az eddig kihasználatlan kapcsolófélre
a drótokat. A rádió továbbra sem kapcsol be. Mérve a másik kapcsolófél
ellenállása is 50 Ohm. Mi van már? Miért nem akar ez a dög élni?

 

 

Lefúrtam a szegecseket, melyek a kapcsolós részt fogták a tulajdonképpeni potméterhez.

 

 

Az a papír már én vagyok. Polírozom a kontaktusokat. Rámértem a kapcsolóra.
Jó lett. Ugyan nem volt egyszerű de azért össze tudtam rakni.

 

 

Kiderült, hogy ez a rész is el van törve. Innen nyúlt ki egy kis karocska, ami eredetileg
 a kapcsolót mozgatta. Mondanám neki, hogy dögölj meg! De sajnos már nem él...

 

 

Áttúrtam magam egy doboz potméteren, de semmi...

 

 

Ha ki akarom kapcsolni, majd kihúzom a konnektorból. Vagy kap a hálózati
zsinórjára egy plitty-platty kapcsolót, mint minden döglött
hálózati kapcsolós gép a régi szép időkben.

 

 

Csak nem ma! Visszatért a kánikula.
Annyira őrült meleg van, hogy egyszerűen nem tudok dolgozni.
Már így (semmittevés közepette) is izzadok, hát még ha felkapcsolom az asztali lámpám!
Pihenés és persze hűsölés céljából le is vonultam a pincébe fiókban turkálni.

 

 

Ahogy megjött a hűvösebb idő, visszatértem a problémához. Maga a probléma léte talán
segítségemre lesz abban, hogy leszokjak a döglött rádiók vásárlásáról. De persze nem...
Elég volt mára a nyafogásból! Koncentráljak végre a feladatra. Itt ez a jó kis kapcsoló.
Mondjuk nyomógomb, de ez most mindegy. Ahogy így elnézem, simán ki tudom
cserélni egy Isostat rendszerű hálózati kapcsolóra. A skálavilágítás pedig
(mint a nyomógomb eredeti funkciója) ugyan mégis kit érdekel?
Ha majd be lehet kapcsolni, lesz egy hatalmas Kossuth
vevő rádióm. No de ezt meg mégis minek?

 

 

Legalább az URH sávja lehetne nyugati normás.
No nem mintha akkor hallgatnám...

 

 

Nézegettem a rajzot, és arra a következtetésre jutottam, mint a múltkor. Ugyan régen,
mikor még fordítva, azaz nyugatiról keletire kellett hangolni, és az nekem ment, de
visszafelé már nem. Néhány plusz kondenzátor még csak csak... No de hogy én és
a tekercsek? Az kérem nem fog menni! Tervezek egy rádió építős projectet, de
műszerek (valamint idő, kedv, hozzáértés, és még ki tudja mi minden) hiányában
egyelőre áll. Pedig már el is képzeltem egy kis AM adót (tulajdonképpen jelgenerátor),
amiben egy szem tekercs sincs. Hagyjuk... Ha mégis lenne valami a tervből, akkor majd
visszatérek, s belinkelem. Visszarángatva magam a jelenbe, az jutott az eszembe, hogy
mivel ez a rádió negatív testelésű, minden probléma nélkül bele lehetne építeni egy
nyugati URH sávos tunert, egy nagyon (vagy nem is annyira) bóvli autórádióból.
Kikapnám a táskarádióból a tunerkockát, bedrótoznám a helyére amit szegény
autórádióból kitermeltem. Így nem kéne a tekercsekkel foglalkoznom, csak
a forgókondit (a meglévő trimmerekkel) hozzálőni. Ebből nem lesz semmi!
Ilyenkor úgy érzem, leginkább a csatazajban lelőtt katonához hasonlítok.
 Tulajdonképpen már meg is haltam, csak még nem fogtam fel, s futok
tovább. Mily rég is volt az az idő, mikoron minden esze ment
ötletemet azonmód nekiálltam megvalósítani?
Nagyon rég!

 

 

Legalább szép tiszta lett, bár nekem így sem tetszik.
Ugyan látom benne a szépséget (valahol mélyen), de nem az én ízlésem szerint való...

 

 

 

Mivel a tápáramkör mind a primer, mind pedig a szekunder áramköri kapcsolóját
rövidzárba forrasztottam, így már szól. Persze kellett még némi kontaktspray
a kapcsolókba és a potméterekbe, hogy ne recsegjen. De persze hiába
hozza jól a Kossuthot, ha egyszer nem szoktam hallgatni...

 

 

Így nézne ki szemből, vagyis ezt látnám belőle, ha feltenném a polcra.

 

 

Juj de nehéz vagy...

 

 

Keringtem körbe a szobában, de nem találtam neki helyet. Szerintem ezt a rádiót
el fogom cserélni valakivel valamire. A gond csak az, hogy még nem ötlöttem
ki, hogy mire is van pontosan szükségem. Ahogy elnézem a szobám,
leginkább helyre. Helyet persze nem adnak a rádióért...

 

 

A skála ugyan megúszta a vegzálást, de csak sikerül valamit örökre lemosogatnom a rádióról.
Ez a felirat, mint ahogy maga a rádió is, árnyéka már csak önmagának...

 

 

Nem, nem itt fogsz ülni, hanem majd jól elduglak valahova...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...