Fidelio telefon
(nagytakarítás)

Nem azért van becsomagolva, hogy megvédjem az ütődéstől,
hanem azért, hogy ne legyen koszos.

 

 

Már úgy értem, hogy ettől a kis leprástól a szatyrom. Egy nénikétől kaptam ajándékba.
Még szépen át is volt kötve a saját zsinórjával. Persze hibás. Ki is adna
nekem működő dolgokat? No meg mit is kezdenék velük?

 

 

A készüléken sok gomb, a gombokon pedig meglehetős mennyiségű kosz található.

 

 

Balra a kihangosító feliratozott kapcsolóját látjuk. A középső gombot nem lehet
lenyomni, mert az nem gomb. A jobb oldali gomb pedig azért nem
nyomható le, mert egy anyagból van a készülék házával.

 

 

Ez neki a neve.
Gondolom létezett belőle egy komolyabb változat is, melyben itt ült a kijelző.

 

 

A kézibeszélő ebből a szögből nem mutat valami jól.

 

 

Innen nézve pedig pláne előnytelen a formája!
Vajh milyen feje lehetett a konstruktőrnek, ha ez illett hozzá?
Mondjuk még mindig jobban illeszkedik, mint a manapság divatos okostelefon.

 

 

A készülék alja olyan, mintha valaki rámaszatolt volna egy rágógumit.
És ez pontosan így is történt!

 

 

Az automata villája masszívnak néz ki, ennek ellenére könnyű járású.
De mi az ott középen?

 

 

Gondolom jegyzetfüzet lehetett itt valamikor.
Vagy programozási utasítás.

 

 

A kézibeszélőben a szokásos mikrofon és hallgató található.

 

 

A készülék belsejében pedig meglehetős mennyiségű háztartási hulladék.

 

 

Ez nem egy Tajvani dzsunka lom, hanem egy teljesen korrekt készülék.
Csak a külseje olyan, mintha le lett volna szedálva a dizájner...
A készülék fedele belülről nézve meg teljesen érdektelen.

 

 

Na itt a hiba! A jelenség a következő volt. Ha a néni letette a kézibeszélőt, a készülék
nekiállt őrült módjára csörögni. Néha csak úgy magától abbahagyta. Máskor meg
az éjszaka közepén minden előjel nélkül jött rá a dili hopp. Létezik egy ilyen
hibája a telefonközpontnak, de jelen esetben nem a központ volt a bűnös,
hanem aki a készülékbe ily csúfosan gányálta bele a zsinórt. A piros
vezeték erei, ha épp olyan kedvük volt, hozzáértek a csengő érintkezőihez.
Ilyenkor a csengő közvetlenül megkapta a vonali feszültséget. Neki meg aztán édes
mindegy, hogy váltóáramot kap kondenzátoron keresztül, vagy egyenfeszültséget direktbe.

 

 

Nagy (50 Ohmos) impedanciájú hangszórója van.
Ha mást nem is, de ezt biztosan megtartom.
Jó lesz például a rádióépítős projecthez.
Csak ugye én, meg a rádió építés...

 

 

A készülék fenéklemeze. Semmi érdekes. Hacsaknem a színe. Tejeskávé színű készülék...
Érdekes dolog ez a szín kérdés. Először az anyag tulajdonsága miatt famintásak voltak
a telefonok, majd fényesek, hiszen fémből voltak. A CB35-ös, és a CB55-ös fekete
volt, bár létezett belőlük bordó és fehér is. A CB67-es készülékből már egész szép
 színválaszték volt. A CB76-osból meg pláne! Érdekes, hogy egyik típusból sem
készült se kék, se barna. (bár nekem volt egy világoskék 67-es készülékem)

 

 

Kellemes (bár alig látni a felöntéseket) segédlet az elem behelyezéséhez (balra),
a drótok bekötéséhez (jobbra). A középső táblázat a készülékben
található négy jumperhez (kapcsolócska) tartozik.

 

 

Azon lamentáltam, hogy vagy kidobom az alkatrészeket a bontás sorrendjében,
vagy kimosom őket, ahogy szoktam. Csak ugye utóbbit mégis minek?

 

 

A panel is tiszta kosz. (inkább csak por meg szösz) Mossam ki ezt is?

 

 

Az alkatrészeknek egyáltalán nem árt egy kis víz. Mondjuk nekem meg a kosz.
De azért mégiscsak jobb érzés tiszta alkatrészeket bontani a panelből.

 

 

Tudtam én, hogy rákos a Barbie! Azért olyan gebe az a csaj. Ezt támasztja alá,
hogy elhagyta a fele műmellét. A gumi tötty pedig a nyomógombsort.

 

 

Mibe fogadjunk, hogy halott benne az elem?

 

 

Ez meg mégis miről szól? Ilyenkor jön jól, hogy neve van a képnek.
A panelről leforrasztott kishangszóró könnyed ívet véve szállt át a billentyűzetem felett.

 

 

Szerintem ez nem az én kezem...

 

 

Bevágtam a mosatlan részek közé a panelt is. Ha nem élné túl a fürdetést, akkor sem
vesztek semmit. Annyira nem érdekelt a telefon sorsa, hogy ahogyan azt
szoktam, fürdés után estig bent felejtődött a fürdőszobában.

 

 

Ebből a képből tucatszám készült. Többször mondtam magamnak, hogy most aztán nekiállok,
s összeszerelem a készüléket. Persze nem szereltem össze, csak mondtam. Minek kapkodni?
A háttérben megbúvó ferde elejű SANYO deck úgy is egy hónap előnyben van a telefonhoz
képest. Szépen lemostam a magnót, hogy ne legyen olyan poros, erre azóta már megint az.

 

 

Újabb magasságokba emelkedett a háttérválasztási tudományom.
Barnás alapon tejeskávészín telefon...

 

 

Az úgy volt, hogy magamra parancsoltam. Géza! Márpedig most aztán tényleg összerakod!
Már csak azért mert, elkezdődött a fűtési szezon. El ne olvadjon szerencsétlen a kályha
tetején. Persze már megint nem kapkodtam el. A telefon egyik fele az asztalomon...

 

 

...a maradék részek pedig az egyik polcon ücsörögtek még pár hetet.

 

 

Aztán csak eljött a nap, melyen az alkatrészek újra telefonná egyesültek.

 

 

Nem mondom, hogy a nehezebbik végével kezdtem, mert nincs neki olyan.

 

 

Mikrofonra gumikupak.
Jaj! Hogy megizzadtam ebben az erőt próbáló feladatban...

 

 

Vajon hogyan sikerül eltörni a hallható előtt terpeszkedő rácsot?
Túl erősen hallgattak bele? Vagy mi? Mindegy... Nem fáj ez így senkinek...

 

 

Miután beszereltem a hallgatót és a mikrofont, végre felszabadult az asztalomon
a piciny fatányér, amit csavartartónak használok. Jöhet a következő alany.

 

 

Itt egy kicsit elidőztem, mert elsőre egyáltalán nem illett ez az aljzat a házba.

 

 

A panelről lógó drót végén fityegő sarunak is meg lett a helye.

 

 

Így kell beforrasztani a drótokat, nem pedig úgy, ahogyan azt pár képpel ezelőtt láttuk.

 

 

Már majdnem eltettem a pákát, mikor észrevettem a hangszóró árván lógó drótjait.

 

 

Nagyon kompakt kis készülék!
Kifejezetten profi mérnöki munka. Sehol semmi lógó drót. Minden passzol a helyére.
Ez például egyáltalán nem mondható el a CB811-es telefonról.

 

 

Ezek a krumpli csavarok valahogy egyáltalán nem illenek a képbe.
Illetve valaki előttem értelmetlen módon megtépte őket, s most üresben forognak.

 

 

Ez a lapocska nem akart bepattanni a helyére.
Aztán persze rájöttem, hogy nem bepattanós, hanem nútba tolós.

 

 

 

Szépen csörög. Ráadásul a csengő kikapcsolója az előlapon kapott helyet.
Már úgy értem, hogy így legalább látszik, ha ki van kapcsolva a csengő.

 

 

 

A kihangosító fokozat is szépen szól.

 

 

Borzasztó külsőbe rejtett profi tartalom.
Olyan csúnya, hogy megszántam a szerencsétlent.
Mégsem dobom ki. Elücsörög szépen a pincében a többi közt.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.