Festékszóró
(épp kapóra jött)

Nincs mese! Illetve van. Olvass csak tovább, épp most fogom elregélni. Szóval az úgy volt,
hogy a múltkor, mikor nekiálltam felújítani a pincét, jó szokásomhoz híven, félbe hagytam.
Egyrészt hatalmas lyuk tátongott az aljzatbetonban. Másrészt meg úgy voltam vele, ha még
egyszer fel kell emelnem a kezem, benne az egyre csak nehezedő festőhengerrel, ott halok
menten a néhai mosókonyhában. A minap (ez hónapokkal ezelőtt volt) jártam egy kiváló
barátomnál, aki hogy, hogy nem, de igen! Épp egy festőgépet sózott rám a szétszedtem
rovat részére. Van az úgy (csak persze ritkán), hogy az élet épp megfelelő lapot oszt,
mégpedig pont a megfelelő pillanatban. Mondjuk tudni kell várni. Már úgy értem,
több mint két éve várom, hátha valaki kifesti a maradék pincét. És most tessék!
Itt a gép. Igaz, csinálhatom a munkát magam. De ez mindig így szokott lenni.

 

 

Juj de szép ez a műszer!
Ezen egyszerű okból kifolyólag nem is érdekel, hogy működik-e.
Mit számít az, ha egyszer úgy is dísznek vettem.
A festőgép dobozát alóla kivettem.

 

 

Az addig rendben, hogy nem új a doboz. Tudtam róla, hogy garanciában hozták vissza.
No de arról nem volt szó, hogy a kék pólós csaj (már, vagy eleve) nem tartozék!
Amúgy ez egy igencsak különös kép. A gép tartályában fehér festék van.
Ehhez képest ami a csövön (szórófej) kijön, az bárhogy nézem, piros.
A festett felület színe az előbbiek ellenére kék. Ebből mi lesz kérem...

 

 

Azzal hozták vissza garanciába, hogy hibás. Szerencsére nem a kompresszor részével
van a baj, hanem a fejével. (rám is mindig ezt mondták, csak a kompresszort nem)
A "rossz fej" jelző arra utal, hogy nem kifújja a festéket, hanem furcsa mód
belebugyborékol. Törött? Repedt? Lyukas? Vagy csak egyszerűen
rosszul szerelték össze? Majd én mindjárt kiderítem.

 

 

Értem én... (imígyen szoktam magam elbízni)
Kompresszor, cső, tartály, szórófej. Jól összedugom őket, aztán csak festek.

 

 

Nagyon szépen visszacsomagolták.
Minden egyes darabja külön zacskóban van, méghozzá celluxszal leragasztva.

 

 

Állítólag ez a része rossz.
Elsőre nem látszik rajta semmiféle komolyabb hiba.

 

 

Ezt egy darabig nézegettem, mire rájöttem, hogy ez egy vállpánt.
Ugyan nem értettem, hogy minek a festékszóróhoz, de aztán megnéztem a rajzot.

 

 

Olyan, mint a porszívó csöve, csak ez valamivel merevebb.

 

 

 

Ilyen merev ni!

 

 

Ebbe a tartályba kell majd beledöntenem a festéket.
De fogom-e majd merni? Hát persze, hogy merni fogom!
Mégis ki meri döntögetni a 10 literes vödörből a diszperzitet?

 

 

Hússzúró tű? Persze tudom én azt, hogy az apró lyukak kipiszkálásához van, de akkor is
jólesik néha hülyeséget beszélni. Jó, akkor bármikor jólesik hülyeséget beszélni.
Szoktam is gyakorolni eme kedves szokásomat, hajnaltól egész napestig.
Az éjszakáról ne is beszéljünk! Olyankor sokkal sötétebb vagyok.

 

 

Ez a bödli egy un. viszkozitás ellenőrző eszköz.
Ha átfolyik rajta a festék, akkor a szórófejen is át fog jutni.

 

 

Ez a formás kék valami a kompresszor. Ha jó (nem hajó, mondom, hogy kompresszor),
akkor ezt (illetve a belsejét) majd csak a festés után fogjuk megtekinteni.

 

 

 

Mikor bekapcsolom, akkora szelet nyom ki magából, hogy eltolja a karom.
Bár sokkal hangosabb, mint az ecset vagy a festőhenger, de nekem tetszik!

 

 

Van hozzá füzetecske is.
Sajnálatos módon magyarul egy szó se, csak mindenféle krikszkraksz nyelveken.
De annyi baj legyen! Majd nézegetem a képeket, mint kiskoromban.

 

 

Ez már volt, csak most fekete fehérben látjuk. Meséltem már? No, akkor ezt sem úszod meg.
Szóval az úgy volt, hogy épp a TV shopos boltban voltam összecsukható, un. Barbie
létrát venni. (hogy minek egy anorexiás műanyagcsajnak létra, azt hagyjuk)
Az előttem álló bácsika egy polírozó korongért jött. Tetszett neki, csak
nem értette, hogy a tévében azt is mutatták, ami forgatja. (fúrógép)
Ez esettel ellentétben, amit itt látunk, mind benne van a dobozban.

 

 

A "paint" annyit tesz mint festék, a "zoom" pedig hangutánzó szó.
De igen! Én már sokszor hallottam! A száguldó méhecskék szokták mondani.

 

 

Sok hülye külföldi...
Egy se tudja kimondani, hogy használati utasítás.

 

 

Ezt a képet szemlélve jöttem rá, hogy a vállpánt a kompresszorhoz tartozik.

 

 

Ez az ábra pedig a vállpánthoz.

 

 

Juj de bonyolult a megfejtés! Ha lefelé irányban festünk, akkor előre, viszont ha felfelé,
akkor hátra irányban álljon a tartályban a festékfelszívó cső. Így tudjuk majd
kiszórni a festékes tartályból az anyagot, mind az utolsó cseppig.

 

 

A cső bajonettzáras vége megy a kompresszorra,
a sima pedig a festékszóró pisztolyba.

 

 

Aki eddig még sosem festett festékszóróval, az ennél az ábránál biz elakadhat.
Pedig egyszerű. Ha szemből nézzük a festékszórót (az ég szerelmére,
ilyenkor be ne kapcsold), akkor a felső ábrasor szerinti kép
tárul szemünk elé. (ha csak közben mégis be nem
kapcsoltuk a kompresszort) Ha vízszintesre
állítjuk (tekerni lehet), akkor függőleges
tájolású ovális foltot festünk a falra.
Szerintem nem ragozom tovább...

 

 

Bal oldali ábra, amiről épp az előbb regéltem. A jobb oldali pedig egy gombról szól,
mellyel a szórófej fúvókájának átmérőjét tudjuk állítani. Mivel használat
közben szinte semmi hatása sem volt, ezért nem törődtem vele.

 

 

Most erre mit mondjak? Aki úgy áll neki szórópisztollyal festeni, hogy a feje felett pörgeti,
azon a festőn ez az ábra már úgysem segít. A többieknek meg nem kell. A lényeg
csak az, hogy lehetőleg egyenletes távolságot tartsunk a festendő tárgytól.

 

 

Modelleztem kiskoromban. Szóval fog ez nekem menni.

 

 

Az utolsó ábrán szerepel egy karika, ami a valóságban nincs meg.
Így nem is csoda, hogy nem a megfelelő irányba ment az a fránya levegő!

 

 

Még jó, hogy gumikarikából jól fel vagyok készülve.
Ehhez bezzeg van magyarnyelvű...

 

 

Csak ki kell választanom egy megfelelő méretet.
Pont így vagyok az évek óta csepegő konyhai csappal. (ahhoz vettem a karikákat)

 

 

Most lesz jó!

 

 

 

Gondoltam kipróbálom. Ami van itthon hirtelen elérhető közelségben
kiszórható folyadék, az a víz. Sajnos nem sikerült. Szerencsére
csak a videó nem. A víz átlátszó, ezért nem látszik belőle
a videón semmi. De a gép nyomja kifelé mint állat!

 

 

Ha nem megyek le a pincébe a felszereléssel, az biz magától ki sosem festődik.
Szóval rajta!

 

 

Kell még egy merőkanál a festékhez.

 

 

Meg egy állvány a kamerához.

 

 

Meg egy zacskó, amiben majd felhozom a szórófejet kimosni.
Már csak azért, végig ne csepegtessem az egész lakást.

 

 

Eddig úgy néz ki, hogy minden együtt van. Mondjuk ha lenne valahonnan egy festő...
De ha nincs, beérem persze magammal is.

 

 

Mondjuk a hokedli az nem egy festőlétra. Bár ahogy megmozgattam, pont úgy lötyögnek
a lábai. Már úgy értem, a festők létrája nem olyan, mint amit úgy általában otthon tart
az ember. A szép új (vagy csak néhanap otthon használt) létra viszonylag masszív.
A festőké ellenben minden irányba lóg és lötyög, hogy rendesen lehessen vele
menni. A festőlétrával (lazult csavarok) nem csak oldalra, de előre s hátra
is lehet menni. A forgásról nem is beszélve! Vagy az a sok sörtől van?

 

 

 

A víz valahogy jobban jött belőle.
Persze a festék a víznél sokkalta sűrűbb. Szinte olyan, mint a tejfel.

 

 

Ezt a keverőszárat még a múltkori fürdőszoba festéshez vettem, csak oda nem kellett.
És most tessék! Pár év telhetett el... S milyen jó, hogy van?
Belekeveri a vizet a festékbe sebesen!

 

 

Jó ez, csak mivel nehezen jön ki a festék, nem valami haladós.

 

 

Fehér vödörben fehér festék, s abban egy nagyrészt elmerült fehér merőkanál.
Hát persze, hogy a manókra fogtam, hogy nem találtam!

 

 

 

Így már mindjárt más! Jön a festék a szórófejből rendesen.
Mennyivel könnyebb ez, mint a festőhengert tologatni...
Csak lóbázom a kezem, s közben szépen fehéredik a fal.

 

 

Ez még csak egy réteg festék, meg vizes is, de már így is szinte vakító a fehérség.

 

 

Kimostam a pisztolyt, bele ne száradjon nekem holnapra a festék. Mosogatás közben
különös dolog történt. Előkerült az elveszettnek hitt gumitömítés! Ez biztos, mert
az eredeti szegletes fazonú volt. Gondoltam, akkor majd beleteszem azt. Erre
fel ismét eltűnt! Vagy leúszott a csap túlfolyóján, vagy elbújt a pisztoly
valamely rejtettebb résébe. Mindegy... Jó hozzá a kerek gumi is.

 

 

Ezzel a finomsággal leptem meg magam vacsorára. (csak ez volt a hűtőben)
Finom a körözött magában is, nem is kell hozzá kenyér. (pláne, hogy nincs is itthon)

 

 

Ez meg pont ott van, mint tegnap!
Úgy látszik, hogy nem fest itt rajtam kívül senki...

 

 

Ez a békés pisztoly való nekem, nem az a vérontós másik. Le is szaladtam vele
a pincébe. Sajnos nem lehet felhordani a falra a következő
réteget, mert még nem száradt meg az előző.

 

 

Ez nem az a pince amit az előbb láttunk, hanem ez egy másik. Itt a télire való tüzelő
szokott lenni. A fának aztán mindegy, hogy fehér-e a fal, vagy sem. Azonban
nekem, mikor hasogatom, azért jól jön ha látom, hogy mégis mit csinálok.
Mert ugye ha mellécsapok? Mindjárt vége szakad a lábatlankodásnak.
Hogy van ez? Igen. Éppen fordítva. Majd még csak akkor kezdődik.

 

 

Upsz! Hát nem kifehéredett?
Ezer valamennyi a legolcsóbb 10 literes festék. Ha elfogy, majd hozok másikat.

 

 

Nem igazán akar száradni, ezért nyomok neki egy kis forszírozott szellőzést.

 

 

Masszív bicikli ez! Meg sem kottyan a csomagtartónak egy vödör festék, vagy egy zsák
beton. Mondjuk mikor a múltkor egy kollégám ráhajtott, attól azért kicsit elgörbült.

 

 

Mikor kaptam, szebb állapotban volt.
De a szerszám már csak ilyen...
Koszolódik a használattól.

 

 

Nem...
Nem folyó vízben mostam ki.
Nem vagyok én olyan hülye! (nem-e)
Hanem csak többször letöröltem vizes szivaccsal.

 

 

Ha eddig meglett a cikk (illetve a hozzávaló képek), akkor innen már csak egy apró
lépés, hogy készen is legyek vele. De öreg vagyok én már az ilyen hebehurgya
ugrabugráláshoz! Rá kell arra az utolsó pár képre pihenni. S úgy is tettem.

 

 

Hetek teltek el, de eljutottam addig a felismerésig, hogy ennek a festőgépnek
a pincében van a helye. Illetve a hetek nem az ismerkedéssel, hanem
azzal teltek, hogy apránként rendbe tettem a pincét.
De az már egy másik project...

 

 

Kicsit pettyes maradt, de kicsire nem adunk!

 

 

Innen nézve nem is látszik, hogy hol vesz levegőt, mert a rács zártnak tűnik.

 

 

Oldalról kell nézni.

 

 

A kapcsolója volt az egyetlen dolog, ami használat közben tévesztett párszor.
Elsőre nagyon megijedtem, hogy bedöglött, s majd tologathatom
a hengert. Aztán kis piszkálásra hajlandó volt kapcsolni.

 

 

Még gumilába is van.
Franc se nézte eddig alulról...

 

 

Olyan, mint egy porszívó, csak itt természetesen nem a szíváson, hanem a fújáson
van a hangsúly. Működés közben rendesen bemelegszik. Annyira, hogy még
napokkal a festés után is úgy éreztem, melegebb a bal oldalam, mint a jobb.
Ez persze sokkalta elviselhetőbb érzés volt, mint amit a múltkori
hengerrel történő mennyezet festés után éreztem.

 

 

 

Nyitott állapotban nem mertem 230-ról járatni (még el talál szaladni a motor),
de a tápegységem 24 Voltos pákakimenetéről is szépen forog.

 

 

Nem piszkálom a kapcsolót. Ha határozottan kapcsolok, akkor nem is kontaktos.
(már megint mily megnyugtató választ találtam hanyagságomra)

 

 

Még zavarszűrő kondenzátor is van benne. Azt kell mondjam, hogy ez egy meglepően
korrekt gép. Persze a helyén kell kezelni. Lakásba sima falra nem állnék neki ezzel
festeni, mert ott akár az ecset, akár a henger sokkal hatékonyabb mint ez. Ez a gép
külső, akarom mondani nem sima falra egy áldás! Például sima tégla vagy beton
(pont mint nálam a pince fala) felületre, mivel ezek rücskösek, s pláne üregesek,
épp ez a masina való. Szépen befújja a festéket mindenhova. Mivel nekem
vasamba nem került, hisz ajándékba kaptam, de nem azért dicsérem!
Amire én használtam, arra pont megfelelt. Annyira belelendültem
a festésbe, mivel szinte semmi energia befektetésbe sem került,
hogy még a pincéhez vezető folyosószakaszokat is kifestetem.

 

 

Szóval dolgozott a kompresszor rendesen. Órákig nyomattam vele a festéket.
Engem nem érdekelt, hogy meleg, mert úgyis hűti magát.

 

 

Már úgy értem, hogy az ezen turbina által beszívott levegő hűti a motort.

 

 

Nem, nem szedem szét jobban...

 

 

Tehermentesítő a bevezető kábelen. Elég sanyarúan bántam vele.
Rángattam vele magam után a hosszabbítót.

 

 

Ahhoz képest, hogy mennyit forgott, alig valamicske por rakódott le benne.

 

 

A következő festésig elteszem.
Már úgy értem, maradt még némi festék, s festetlen fal a pincében a folyosón.
Azért hagytam abba, mert ahol még festeni tudnék, hiányos az aljzatbeton.
Mikor többedszerre fordult ki alólam a lábam, úgy döntöttem, hogy majd
a betonozás után fejezem be a festést. Szóval már megint elnapoltam
(mint tapasztalhattuk ez éveket jelent) a pince project befejezését.

 

 

Ha megvettem volna, akkor se bánnám!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.