Felhúzós kisautó
(pincében hevert)

Ezt a kis gyönyörűséget magam gyűjtöttem be egy korábbi lomtalanítás alkalmával.
Még fiatal voltam, s oly sebes, hogy megelőztem a nomádokat.
Szóval biztosan tízen sok éve hevert a pincében.

 

 

A két kerék között látható kis pöcköt kell tekerni. Vagyis felhúzós. Ezért is hoztam el.
Érdekelt, hogy mi van benne. Persze tudom. Pont mint a felhúzós órákban, melyekből
kora gyermekkoromban rengeteget szedtem szét. (szomszéd bácsi órás volt) Kisautót
is sokat szedtem szét. Egy sem maradt meg, tehát mindahányat, amit csak kaptam.
Gézukának (ez voltam én) csak masszív, azaz fémből készült lendkerekes autót
(tipikusan Pobjeda taxi) volt szabad venni, mert az bírta jól a boncolást.
Már úgy értem, hogy a többszörit. Mert mindig (míg csak
még lehetett) össze is raktam az autókat.

 

 

Meglepő, hogy csavarok tartják össze, s így roncsolás mentesen lehet szétszedni.
Mai világban javítható játék? Anakronisztikus...

 

 

 

A parkettánk annyira nem tetszik neki, hogy szinte egyből támadni akar!

 

 

Attól kacsázik összevissza, hogy nem a merev első tengelyének nyomán halad, hanem
a középen látható bolygókeréken tévelyeg.

 

 

Az már igaz, hogy manapság mindent hamisítanak. De miért koppintanék le egy kisautót?
Gyurmázok másikat, hogy nem is hasonlít (esetleg autóra se), és akkor az már nem is az.

 

 

Nincs túlbonyolítva a belseje.

 

 

A felhúzó tengelye a másik oldalról nézve rögzítve van.

 

 

 

Bolygókerék nélkül egészen egyenesen megy.

 

 

 

El van a gyerek, ha játszik...

 

 

 

A motor rögzítését nem vitték túlzásba...

 

 

A lendkerekes (most hogy megemlítem, majd szedhetek szét egy olyat is) autóban
sokkal jobban látszott a fogaskerekek alkotta áttétel. Méghozzá annyira jól,
hogy tulajdonképp már nem is értem, minek hajtogattam szét folyton.

 

 

 

Még ebben az erősen lecsupaszított állapotában is üzemképes.
Legalábbis én jól eljátszottam vele.

 

 

A kerekek rögzítése mindössze csak annyi, hogy rászorulnak a tengelyre.
A lemezárugyári lendület taxi autónál is így volt, csak ahhoz (mivel
fémből volt) fogó is kellett. Sej azok a régi szép véraláfutások!

 

 

Seikoken a hajtómű gyártója. Meg is találtam a céget a neten.

 

 

A széthúzás sosem vezet semmi jóra.

 

 

Ugye megmondtam!

 

 

Milyen piciny rugó van benne... Jó, értem én, hogy nagyobb bele sem férne. De akkor is!
Ekkorka kis vacak, s a benne tárolt energiával képes keresztülrohanni az egész lakáson.
Jó, akkor kicsi a lakás...

 

 

Egy vekkeróra alkatrészkészletéhez képest, ezt a két fogaskereket, meg azt
a himbát helyretenni, nem jelenthet gondot.

 

 

Nem hát! Persze hogy nem így kell.
Csak azért mutattam, hogy figyelsz-e rendesen...

 

 

 

Ugyan ráment pár percem, de végül csak sikerült összeraknom.
Gondolom nem tetszett neki a műtét, azért menekül ilyen veszettül.

 

 

Nem a Sonata rádió előtt fog ücsörögni, hanem a pincében egy dobozban.
Egyik sem értelmes kisautó tároló hely, egy majd ötven éves embertől...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...