Kismegszakító
(modern)

Mindig csak gyűlnek a szétszedendő apróságok.
No nem mintha a nagydarabokból nem lenne egyre több...

 

 

Ezt választottam mai alanynak. A cégtől hoztam. Kicserélték a szünetmentest
(az egész épületet vitte), s a maradványai (óriás fémszekrények) a folyosón
hevertek elszórva hosszú hónapok óta. Ha lehet nagyívben elkerültem.
Még ki találnék belőlük szedni valamit. Ezeket például nézegettem.
Szerencsére nem tudtam, hogy kell őket levenni a kalapsínről.
Erre fel valaki nem leszedett belőlük egy marékkal? De!
Aztán lerakta őket a korlátra. Felhívás keringőre.

 

 

 

Így működik. Illetve nem. Ez ugyanis egy automata biztosíték (mai nevén
kismegszakító), és egy kapcsoló kombinációja. Mivel eredetileg egy hatalmas
(egész épületnek való) szünetmentes tápegység része volt, ezért nem egyszerűen
lekapcsol, hanem át. Mikor a túláram leveri az automatát, akkor a vele
mechanikailag összepárhuzamosított kapcsoló rákapcsolja
az óriási szünetmentes tápegységet a kimenetre.
Legalábbis gondolom én, mint telefonos.

 

 

Be akartam tolni a billentyűzetet a helyére, de nem fért be. Emlékszem rá, hogy nem
is oly rég szinte harcot vívtam ezért a helyért. Úgy látszik nem tanulok a saját
káromon sem, hiszen már megint belaktam valami lommal ezt a zugot.

 

 

Ez kérem egy vérlázítóan gagyi PC hangfal belseje. Valami ilyesmiből szedtem ki.
Mégpedig az okból, hogy így mégiscsak kisebb helyet foglal.
Most persze el kéne tennem valahova.
Megvan! A rádió építős doboz.

 

 

Tudom, hogy ez a rádió (merthogy ez az) kifejezetten szánalmasan néz ki, de én
már hallottam szólni. Ez lenne (amúgy valójában az is) a 29-es sorszámú
szétszedtem project. Egészen biztos, hogy nem az lesz
a baja, hogy elkapkodtam!

 

 

Majd detektoros rádiót is szeretnék építeni. Mire odajutok, lesznek hozzá
alkatrészek. A kérdés csak az, lesz-e még akkor középhullámú adás?

 

 

Ez pedig egy rádió építős project akart lenni. Azokból az alkatrészekből építenék
rádiót, melyek épp a kezem ügyébe kerülnek. De ez a doboz is csak telik...

 

 

Ezek hárman vannak, meg még egy egész IKEA szekrény kisfiók.

 

 

Visszatettem a dobozokat a szekrény tetejére. Ne is lássam őket!
Talán majd egyszer, egy messzi messzi galaxisban...

 

 

A bal tányérkában a Fidelio telefon alkatrészei pihennek, a jobb kupában pedig
a SANYO deck csavarjai porosodnak. Még jó, hogy a kismegszakító
nem javítás. Nem kell összeraknom, így nem kell a tartó bödli.

 

 

Persze ezeket a szép csavarokat, ezeket biztosan ki fogom innen menteni.

 

 

Most már értem, hogy hogyan kell leszedni őket a helyükről.
Meg kell húzni csavarhúzóval a műanyag pucukát.

 

 

Azt, amit jobbra fent látunk. Mivel ezt nem tudtam, majdnem nem lett ez a project.
Viszont aki tudta, ráadásul le is szedte ezeket, vajon miért nem vitte el?
Pontosan ugyanígy került hozzám a fekete áramváltó kocka.
Az is a folyosón hempergett egy hétig, mire megszántam.

 

 

Ez a valami két különböző dolog mechanikai összekapcsolásából áll.
A bal oldali pusztán egy kapcsoló, míg a jobb oldali 10 Amper hatására leold.

 

 

Így vannak összekötve, a karocskájuknál fogva.

 

 

Nem igazán látom, hogy fog ez nekem szétjönni, mert sehol sem látok illesztési rést.
Most mond már! Legfeljebb majd törik valahol...

 

 

Magyar gyártmány.

 

 

Értem én, hogy sosem kell kinyitni, de attól még nem tetszik, hogy szegecselve van.

 

 

Most fúrhatom le a szegecseket...

 

 

A két kapcsoló felet nem csak a szegecsek, de ez a matrica is összetartja.

 

 

Íme a kapcsolási rajz. Erről beszéltem az imént.

 

 

 

Azért tartom ferdén a fúrógépet, mert különben nem lefúrja a szegecset,
hanem forgatja. Mondjuk így sem fúrta le, hanem inkább kimerült.

 

 

Nem fogom megvárni, míg a gyári fonnyadt töltője annyira megtolja az akkupakkot,
hogy újra tudjak fúrni, hanem inkább állat módra megtolom a tápegységemből
4 Amperrel. Fél percet ha odafogtam a krokicsipeszeket, s máris feléledt
a fúró! Persze miután a maradék két szegecset lefúrtam, feltöltöttem
az akkupakkot a saját töltőjével. De ez lényegtelen, mert úgyis
le lesz merülve az akku, mikor legközelebb előveszem.

 

 

A szemetet, ahogy az már nálam megszokott, a középső fiókom kapja meg.

 

 

Kitoltam a szegecseket a másik oldalról.
Úgy látom, hogy mindjárt lesz nekem három egyenes réz csövecském.

 

 

Ezt speciel rosszul láttam...

 

 

 

Gondoltam megküldöm direktbe a tápom pákakimenetéről, hátha van benne annyi
áram rövidzár üzemmódban, hogy leverje az automatát. De nem volt.
Aztán persze kipróbáltam, hátha a másik két érintkezőre kell
nyomni a drótokat (szerintem igen), de arra sem reagált.

 

 

Pedig áram úgy "ránézésre" volt rendesen.

 

 

Szegény krokicsipesz...

 

 

Ez a fél csak kapcsol.

 

 

 

Kikapcsoláskor alaposan eltávolodnak egymástól a kontaktusok.

 

 

Ezeket a szép pogácsákat lehet, hogy később még megszerzem.
No nem mintha most nem az enyémek volnának...

 

 

És akkor, illetve éppen most, a szolidaritás okán, a kamerában is kimerültek az akkuk.
Ezekkel nem állatoskodom. Egyrészt van hozzájuk rendes töltőm,
másrészt vannak feltöltött tartalék akkuim.
A CB55-ös készüléket meg már láttuk.

 

 

 

Kapcsolgatom le s fel, de ez nem valami izgalmas.

 

 

Nézzük meg inkább a maradékot, vagyis a tényleges túláram kapcsolót.

 

 

Az meg mégis mi a csoda?

 

 

Sok kis lemez egymás mellett, papírlemez távtartókkal.

 

 

Szerintem ez valami elosztott paraméterű szikraköz.
Ez olyan hülyén hangzik, hogy akár még igazam is lehet.
És igen! Ez egy úgynevezett ívoltó kamra. Itt olvasható a leírása.

 

 

Kellenek is ide a vastag anyagok, mert itt aztán folyhat áram rendesen.

 

 

Ez a tekercs van sorba kötve az áram útjával.
Ha berántja a balra kilógó vasmagot, akkor leold a megszakító.

 

 

Most már látszik, hogy hogyan volt összekötve a két fél kapcsoló a karjuknál fogva.
Szóval a szélén kellett volna illesztési rést keresnem.
Utólag persze könnyű okosnak lenni.

 

 

Amit balra látunk, az balra el.

 

 

Nézzük meg kicsit közelebbről az érdekesebb részt.

 

 

 

Így old le a hirtelen túláramtól.

 

 

Ez a rész pedig a lassan kialakuló túláramra reagál.

 

 

 

A bimetálra tekert vaslemez felmelegszik, a bimetál
a melegtől elgörbül, s megnyomja a kioldót.

 

 

Ezek mennek a szemétbe. Nem mondanám, hogy sok helyet sikerült felszabadítanom.
Ráadásul ebből már volt is itthon, csak nem ez a modern, hanem még a régiféle.
Csakhogy azt nem találtam meg! Kettő is van belőle, de úgy eltettem őket,
hogy hiába forogtam meg turkáltam a szobában fél órát, semmi nyomuk!
Persze majd akkor találom meg őket, mikor valami egészen mást keresek.

 

 

A megszerzett apró kincseket beszórtam a dobozomba, hiszen bármikor kellhet pár
görbe szegecs. Vagy egy vaslemez lyukkal. Erről az izéről nem is beszélve!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...