A4Tech egér mikrokapcsolója
(épp aktuális lett)

Mai szétszedésem tárgya nem maga az egér, hanem annak egy igen lényeges alkatrésze.
Név szerint a dolga végeztét halk kattogással jelző mikrokapcsoló. Ez a szétszedés most
nem kényszeres. Illetve már hogyne lenne az! De most nem csak a vérem hajt, hanem a
kényszerűség is. Ez az egér oly régi, hogy megvan már vagy 15 éves! Emlékeim szerint
(melyek megcsalhatnak...) 5.400 forintomba került. Eleve tetszett a formája, ráadásul
a PC Guru nevű újságban is dicsérték. Az eredeti driverével a bal görgő függőleges,
a jobb pedig vízszintes görgetést végez. Például Excel táblázatban igen könnyedén
lehetett velük navigálni. Annyira tetszett (hozzászoktam egy perc alatt),
hogy még bentre (munkahely) is vettem egyet.

 

 

Hagyományos görgős egér. Mutattam már görgőst belülről. Meg az ősét is. Meg optikait is.
Az egérben látható kosz nem 15 éves (tán csak egy), mert időnként ki szoktam takarítani.

 

 

Szerencsére a kábel vége nincs fixre kötve, vagyis lehúzható az egér paneljáról.
Ez most azért fontos, mert miközben az egeret (illetve a mikrokapcsolót) javítom,
jó szokásomhoz híven nem kapcsoltam ki magát a számítógépet. Meglátjuk mit szól
mindehhez a PS2 protokoll. Eddigi tapasztalataim szerint a PS2 koránt sincs olyan
rugalmas, mint az USB. Például ha lehúzom a billentyűzetem, majd visszadugom,
akkor a lenyomva tartott billentyű ismétlési sebessége nagymértékben lecsökken.

 

 

Ezekből az alkatrészekből áll az egér. Csak azért szedtem szét ennyire, mert ha már úgyis
nekiálltam, nem árt neki (ez annyit tesz, hogy erősen rászorul) egy alapos takarítás.

 

 

Legalább nem zöld a panel...

 

 

Erről szól a mai szétszedtem. A céltárgy neve: Mikrokapcsoló
A mikro kicsit jelent, de ez (jelen esetben persze maga a kapcsoló is kicsi) nem
a kapcsoló méretére vonatkozik, hanem az őt működtető erőre utal.
Alig kell megnyomni, s már kapcsol is. Csak persze éppen nem.

 

 

 

Kattogni nagyon szépen kattog, csak nem mindig kapcsol. Illetve a helyzet ennél azért rosszabb.
Ugyanis az játssza, hogy egy kattintásra két impulzust is lead. Mondjuk törlök egy levelet,
erre vele együtt repül a sorban következő is. Kb. fél éve dühít ezzel a hülyéskedéssel.
Szóval nem is vagyok én annyira ideges típus. (vagy az van, hogy lusta vagyok)
Csinálta ezt már máskor is. Akkor úgy orvosoltam a hibát, hogy megcseréltem
a bal szélső kapcsolót a középsővel. Azóta persze a középső gomb prellezik...
De ez nem egy akkora hiba, mert azt ritkábban használom. Például ő (mármint
a középső gomb) nyit új ablakot a böngészőben. Én meg csak nézek a duplaságra...

 

 

Leírjam? Ne írjam le? Persze, hogy leírom! Hiszen végül is erről szól az egész szétszedtem.
Mindig az van, hogy egyre újabb és újabb szétszedni, illetve bemutatni való tárgyak
kerülnek kéz közelbe. Most például ez az ónszippantó. Ilyenkor, illetve mikor
kész az adott cikk, újra átolvasom, s beírom egy óriási táblázatba, hogy
mik azok a tárgyak, melyeket megemlítettem az adott cikkben.
Aztán ha egyszer valamikor a távoli jövőben sorra kerül, akkor majd jöhetek vissza beszúrni
a linkjét. Néha elgondolkodok (szétszedés helyett) azon, hogy honnan is kéne nekiállni,
nekikezdeni a rendrakásnak. Sajnos annyi a szempont, hogy képtelenség normális
felépítményt kreálni belőlük. Például megtehetném, hogy azzal kezdek, ami
a szemem előtt van. Ez speciel a labortápom. Ennek szétszedése úgyis
aktuális volna, mert a fele oldalát tönkretettem. De játszhatnám
például azt is, hogy szétszedem a szobámban található összes rádiót. (elég nyomasztó tömeg)
Ezt persze játszom is. Mégpedig olyannyira, hogy már jövő karácsonyig érnek az előre
elkészült rádiós szétszedtem cikkek. Vagy mondjuk felszabadíthatnám az előszobát.
Ilyen project már volt, de ez mindig teljes eredménytelenséggel szokott végződni.
Persze egy egy pillanatra kiderül az ég, elfogynak a tárgyak az adott helyről, de
aztán kezdődik elölről az egész. Aztán van még az az elképzelésem, hogy méret
szerint haladok. Ha a legnagyobb tárgyaknak esnék neki, akkor lenne hely. Ehelyett
azt szoktam művelni, hogy a polc széléről lehulló apróságokkal foglakozok. Lehetne rendező
elv például az is, amit a minap gondoltam ki. Az történt ugyanis, hogy kb. mindenhonnan
egyszerre futottam ki a helyből. Minden betelt. Hely a weben. HDD (mind) a gépemen.
A pince. A szoba. Mindezt megkoronázandó még a fényképezőgép memóriakártyája is.
Ekkor nekiálltam rendet tenni. Kipofoztam a maradék (pár éve ugyanis félbehagytam)
pincét, majd esténként apró adagokban rendeztem a felhalmozott videókat s képeket.
Töröltem tonna filmet, melyeket már rég megnéztem. Szóval a mértéktelen rendrakás
közben jutott eszembe, mi lenne, ha befejezném a félbehagyott cikkeket?
Gondoltam az azért nem egy akkora tömeg. Már megint tévedtem!
Neki sem állok a felsorolásnak. Hosszú lenne, és értelmetlen.
Aztán találtam még egy mappát, telve olyan képekkel, melyek esetleg később még kellhetnek
valamihez. Ezeket először el kell nevezni, hogy tudjak köztük keresni. Az sem árt, ha
html oldalba vannak szerkesztve, hogy egyben gyorsan átlássam őket. És az is
egy komoly előny volna, ha nem az én gépemen foglalnák a helyet, mikor
ilyesmik tárolására, illetve megosztására éppen jó hely az Internet.
Több nap, többszöri nekifutás, de végül csak készen lett. Íme az eredmény. Persze ez sem volt
ilyen egyszerű, mert kiderült, hogy van még kép az elsőre találtakon kívül is.
Ha már egyszer nekifogtam, nyitottam nekik egy újabb oldalt.
De szerintem most már nézzük a mikrokapcsolót.

 

 

Szabadak a lábak. Így már könnyedén kihúzható a kapcsoló a panelből.
Az ónszippantó ismét jól dolgozott.
A panel meg zöld...

 

 

A méret érzékeltetése végett, balra az a hatalmas csavar, az kérem egy szelepsapka.
Persze értem én... Hiszen ha mondjuk ujjnyi vastag kapcsoló volna az egérben,
mekkora lenne maga az egér? Mondjuk akkor legalább látnám a kapcsolót...

 

 

Mondanám, hogy hiszem ha látom, de oda van írva, hogy 1 Ampert képes kapcsolni.

 

 

Oly piciny volt az összeakasztó pöcök, hogy ki kellett hozzá hegyeznem a bonctűt.

 

 

A kapcsoló teteje, s a rugót megnyomó apró piros pöcök. Ha ez utóbbi elrepül,
azt biz többet meg nem találom! (sajnos olyan jól már nem látok) Ellenben
azt tisztán látom, hogy ebben az esetben kapok magamtól egy új egeret.

 

 

Hogy jobban (egyáltalán) lássuk a lényeget, kerítettem egy szép fehér hátteret.
Ahhoz, hogy az érintkezőket megtudjam dörgölni polírozó papírral,
ki kell szednem a helyéről a kapcsoló mozgó érintkezőjét.

 

 

Ez eddig nem egy kunszt.
Visszarakni! Na, az már valami!

 

 

Így (jó ez a makró fokozat a fényképezőgépen) nem is tűnik olyan aprónak.

 

 

Kézbe (pontosabban szólva ujjak közé) véve azonban már igenis hogy apró.

 

 

Mikor kell a polírpapír, az szinte természetes, hogy az ágyon van a középső fiók.
Kicsit megbarkácsoltam a székem. Ettől olyan magas lett, hogy
nem fért el a lábam, ezért volt útban a fiók.

 

 

Ne a hatalmas méretű polírpapír darabkához, hanem a háttér papíron látható betűk
méretéhez viszonyítsd a kapcsolót. No de mit morgok? Még meg tudom fogni.
Valamint ha nem is egyszerűen, de a sok szemüvegemmel még látom is.

 

 

A lényeg, hogy a befeketedett érintkező pogácsa szép tiszta lett.

 

 

Nincs valami sok darabból...

 

 

Addig addig nézegettem, míg csak találtam benne valami hibát. A felső érintkező páros
tökéletesen lényegtelen, hisz az be sincs kötve. Ami viszont lényeges, az az alsó páros.
A képen épp ők érnek össze. No de hogy? Nem a sarkukkal, hanem a lapjukkal kéne!

 

 

Az érintkező beállítására alkalmas szerszám a juszta fogó. Persze nem arra van,
hogy jusztát fogjunk vele, hanem arra, hogy jusztírozzunk. (beszabályozás)

 

 

Ez az egészen vékonyra elkeskenyedő vég épp alkalmas a rugóállításhoz.

 

 

 

Az érintkező beállítása sikerült, az ezt reprezentáló videó azonban kevésbé.
Szerencsére a kapcsoló működőképességén van a hangsúly.

 

 

A piros pöcköt sem veszejtettem el. Ugyan megfogni csak csipesszel sikerült,
mely műveletnek alapvető velejárója némi repülés, de szerencsére
az aprócska piros pont jól látszott az új barna futószőnyegen.

 

 

Mit is szedtél szét ma? Mikrokapcsoló? Ühüm...
Az kicsi? Ühüm... Akkor mégis miért van ekkora rumli?
De most nincs itt az asszony... Szóval csak magamat pörölöm...

 

 

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy családfa tövestül való kirohadást kívánjak,
a kelleténél eggyel kisebb egérpad kiagyalójának.

 

 

 

Próbából lenyomtam egy parti pasziánszot. Hiba nélkül működik az egér gombja.
Szinte furcsa, hogy mindig kapcsol, s mindig csak egyet. Beidegződött,
hogy időnként kettőt kattint. De annyira, hogy szinte már hiányzik!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.