Jakab csap
(javításnak indult, de csere lett belőle)

Itt ez a jó kis WC tartály. Mi lenne, ha méltóztatnék végre valahára megjavítani?
Ahogy mostanában a javításokhoz állok, valószínűleg különleges világnap.
No meg komoly hátráltató tényező is fellépett egy pók személyében.

 

 

 

A tartály a feltöltődés oldaláról nézve nagyszerűen működik. Ami mostanában nem, vagy nem
helyesen működik, az a fontossági sorrend érzékelő szervem. Mert ahogy belevideóztam
a tartályba, azonnal el is ment a kedvem az egésztől. Be kell valljam, hogy rengeteg
mindenhez értek, többek közt a vízszereléshez sem.

 

 

Mi lenne, ha mondjuk belenéznénk ebbe a korábban épített igen érdekfeszítő tartalmú
erősítőmbe, ami épp itt vendégeskedik. Mivel ez is javítás, ezért ez is azonnali
elhalasztásban részesült. Hogy mit keres a virágállványon egy CB55-ös
készülék? Nem mindegy, hogy hol tartom? Amúgy is láttuk már
belülről. Viszont a hozzá illő kihangosítót még nem. Viszont
a 301-es STB-t meg igen. Na húzzak csak gyorsan vissza
vizet szerelni. Hülye hajcsár! De utálom most magam...

 

 

 

Itt sincs baj. Bár néha nehéz lehúzni, de az most nem érdekel. Szóval az öblítés úgy működik,
hogy meghúzzuk a kart. A kar a jobb oldali puttonyban felhúz egy lapocskát, ami annyira
megemeli maga felett a vízszintet, hogy a középen látható ívben elkezd lefelé folyni
a víz. Ahogy elindult, már viszi is magával a többit. Már úgy értem, hogy az
egész tartálynyi víz lezúdul. Finoman fogalmazva nem takarékos.

 

 

Penészes a csap. Ezzel sincs baj. Sokat nem lehet ellene tenni. Mivel a sloziban hideg van,
viszont szellőzés is, ezért a lakásból a párás levegő errefelé távozik. Amint a meleg
párás levegő találkozik a hideg fallal -jelen esetben csővel- a pára azonnal
lecsapódik. Ezt a környezetet imádja csak a penészgomba! Én viszont
egyiküket sem nem szeretem. Sem a hideg budit, sem a gombás falat.

 

 

A lényeg a lényeg! Folyik a budi. No nem nagyon, csak egy kicsit. Mondhatni idegesítően
csoronkázik a tartályból lefele a víz. Mindez azért van, mert hiába telt meg a tartály,
a Jakab csap nem zárja el a víz útját. Szereltem már ilyet. Egyáltalán nincs benne
semmi bonyolult. Ezt is én tettem fel a múltkor. Ez nem elbizakodottság, hanem
csak arról próbálom magam meggyőzni, hogy nem lesz baj. Mivel rossz érzésem
van, szóval ebből a projectből valami baj lesz. Nem véletlenül nem álltam neki...

 

 

Van szerszámom a csap leszereléséhez, és nem félek használni!
Illetve de. Az az igazság, hogy félek...

 

 

Be akartam jelölni, hogy hol állt a vízszint, de már bevolt.
Szerintem ezt a nyilat még apukám rajzolta ide.

 

 

Az emelkedő vízszint felemeli ezt a labdát, ami a karocskánál fogva egy szeleppel
elzárja a víz útját. Mikor lehúzzuk a WC-t, a víz lezúdul, a labda leesik,
a szelep pedig kinyit, majd újra elzár. Rém egyszerű szerkezet.

 

 

Nem mániám a mindennek feltétlen megfürdetése (amúgy igenis de), csak ez koszos.
Franc se trutyizza össze az asztalt, ha nem muszáj.

 

 

Ez nagyon jó kis anyag! Ráfújom a penészgombára, s annak menten vége. Persze a biológiát
nem ilyen egyszerű megállítani, mert az élet mindig utat tör magának. De a Szavo mindezek
ellenére igencsak jól használható vegyszer. Még arra is képes, hogy a fehér falra nőtt fekete
gombát lefújva vele, az nyom nélkül eltűnik. Már úgy értem, hogy minden egyéb trükk
nélkül újra fehér lesz a fal. Kicsit egyszerűbb dolog fújkálni párat, mint egy festés.

 

 

Le is fújtam vele a csapot, meg az egész környékét.
Hogy én mennyire utálom azt az undok csípős szagát!

 

 

Papíron eredetileg telefonszerelő vagyok, a valóságban viszont kotnyeles. Vagyis egy
szakmám van, de ha jól számoltam, 1000 mester vagyok. Persze ez egyáltalán nem
a zsenialitásomra utal, hanem csak arra, hogy mindent nekem kell megcsinálnom.

 

 

Egy szép új kifolyócső a Jakab csaphoz.
Persze ez nem igaz! Ez a régi, csak megfürdettem.

 

 

Gumikarika. Ez volt bent tömítésnek a Jakab csap, és a falból (illetve a vízórától) jövő cső
között. Én tettem be. Úgy néz ki, hogy bevált. Nem csöpögött a víz. Legalábbis itt nem.

 

 

Márpedig én akkor is úgy emlékszem, hogy ezen a helyen eredetileg egy hungarocell
gömb leledzett. Gondolom, mikor a múltkor kicseréltem, az új csap végén már ez volt.

 

 

Nem. Nem a rúd görbítésével kell beállítani a vízszintet.

 

 

Balra ott egy csavar, ami láthatóan úgy van kiképezve (nagy ricnis fej), hogy szabadkézzel
is lehessen forgatni. Azt kell (kellett volna) tekergetni a vízmagasság beállításához.

 

 

Minél bentebb tekerjük a szintbeállító csavart, az annál jobban kilóg. (jobb oldali nyíl)
Minél jobban kilóg, annál előbb nyomja be a szelepet mozgató bogyót. (bal oldali nyíl)
Minél bentebb tekertük a csavart, annál alacsonyabb lesz a vízszint a tartályban. Na!

 

 

Csakhogy nem nyomja be a rézcsavar vége a pucukát, mert nem lehet beljebb tekerni,
mert a csavar beszorult. A rúd pedig hiába lett elgörbítve, hogy lentebb legyen
a bója, ha egyszer a piros nyilakkal jelzett helyeken megakad az áttétel.

 

 

Ez az előbb még nem volt eltörve. Egyrészt én vagyok a tettes, mert ha kitekerem a bója
karját, akkor (szerencsés esetben) nem hatott volna semmi erő a műanyagra. Másrészt
nem gondoltam, hogy el fog törni. Nem feszegettem ezt a részt annyira. Alaposabban
megnézve az előző képet, ha azon még eltörve nem is, de hajszál repedve már van.
De lépjünk tovább. Ezt a részt majd megoldom valahogy, mikor már visszafelé
(összeszerelés) haladok. De elbíztam magam már megint...

 

 

Ez a kis pöcök nyomja meg a gumilapot, ami már magának a szelepnek a membránja.
Nem mutat valami jól, de vizes környezetben gyakran így szoktak kinézni a dolgok.

 

 

Hogy elengedte magát a gumi? Nem csak hogy apró vájatok keletkeztek benne, melyekben
a zárt szelepen is átjut a víz, hanem szó szerint mállani kezdett az anyag. De ez sem gond,
mert van itthon gumilapom. Már csak a fél Jakab csap kéne, amit talán nem dobtam ki.

 

 

Gumi van, Jakab csap nincs.

 

 

Másik vizes dobozban (apukám kincsei) sincs.

 

 

Viszont találtam új vízirányváltó szelepet a fürdőszobai csaphoz.
Azt is csinálhatom meg, mert természetesen az is folyik.

 

 

A csavaros dobozomban sincs Jakab csap elrejtve.

 

 

Ez egy neuralgikus pont. Legalábbis engem idegesít, hogy tudom, hogy vannak
itt dolgok, csak a rumli (egymásra pakoltság) miatt képtelenség bármit
is megtalálni. Már ahhoz, hogy egyáltalán megláthassuk ezt...

 

 

...ennyi vackot (kábelgyűjteményem) kellett kidobálni a szekrényből.

 

 

Romokban áll a budi. Rumli az asztalon. Nekem meg persze, hogy az kell, amit kidobtam!
Ennek már megint az lesz a vége, hogy majd megint nem merek semmit betenni a kukába.

 

 

Ha oldalról kicsit megpatkolnám?

 

 

Kiborultam. És az alátétes dobozom is. Nem szeretem, mikor megoldhatatlan feladattal
találom szembe magam. Persze az is igaz, hogy már eleve azt az esetet
sem szeretem, mikor megoldhatóval. Öregszem na!

 

 

Nadrág, cipő, kabát, s újra a pincében vagyok. Ugyan nem ez a fiók volt a cél, de ha
már itt jártam, belenéztem. Minden van benne, de Jakab csap az persze nincs.

 

 

Egész jó világ ez, hogy egy ilyen szép téli estén csak elkarikázok az OBI-ba alkatrészért.
Le sem kapcsoltam a lámpát a vasparipán. Gondoltam csak berontok
a boltba, lekapok egy csapot a polcról, s uzsgyi haza!

 

 

Ha itt nincs, akkor sehol! Gondolta vidáman a szerző. Nem volt. Azt a választ kaptam,
hogy kifutott termék. Hogy a jó édes k*rva any*tokat b*sznátok sz*jba az összes
termékkifuttató menedzserek a t*tves okostelefonjaitokkal, meg a kib*szott
lapos tévéitekkel, hogy egy telibeb*szott csapot nem lehessen kapni!
Hát micsoda világ ez? Gondolta a szerző immár kifejezetten
barátságtalanul. No! Ennek a projectnek mára vége.
Majd holnap bemegyek valami vizesebb boltba.

 

 

Viszem magammal, hogy ilyet kérek. Biztos lehet kapni. Gondolta elbizakodottan a szerző.
Némi árnyék vetül tervemre, miszerint kezdenek bevillanni a múltkori Jakab csap csere
project képei. Akkor (a változatosság kedvéért) nem a két kis kiálló lapocskát, hanem
a kifolyócsövet sikerült letörnöm a csapról. Már a múltkor sem volt az első boltban
pótlás. Csak a sokadik boltban kaptam, és ott is csak úgy, mint kifutó darab.
Szóval beszaladtam pár boltba. Mutattam mit kérek. Persze nem volt.

 

 

Cserébe kaptam ezt.

 

 

Meg ezt a csövet, hogy odaérjen a víz, ahová kell.

 

 

Nagyon nem úgy néz ki, mint amit kiszedtem. Persze ezt nem ilyen finoman
fogalmaztam meg, de az előbb már kikáromkodtam magam.

 

 

Tévedtem. Újfent kiborult az átokláda! Az igaz, hogy ez a WC tartály egy krehácsolás
eredménye. Vagyis össze nem illő alkatrészek művészi variációja. De ettől még igazán
stimmelhetne a régi helyére az új Jakab csap. Akarom mondani mai nevén töltőszelep.
Persze nem stimmel. Biztosan azért nem, mert érzi, hogy nem szeretek vizet szerelni.
Méghozzá egyre inkább nem. No de ha apukám össze tudta hozni az újfajta műanyag
tartályt a régiféle Jakab csappal, akkor csak nem esett messze az alma a fájától?
Legfeljebb a fejére...

 

 

Másik oldalt is van lyuk a töltőszelepnek, csak odáig nem ér el cső.

 

 

Ha kiszedném innen ezt a fa távtartót, akkor lejjebb kerülne a tartály.
Kis szerencsével beférne a töltőszelep oda, ahol eddig is volt.

 

 

Ahogyan azt mifelénk úri körökben mondják: Meg egy nagy l*f*szt férne be!

 

 

Az ott egy csavar, még ha nem is úgy néz ki.
Nem is oly rég festettem ki a budit, s akkor új alátétet tettem ide.
Most majd megint kap újat...

 

 

Ezt a részletet nagyon nem szeretem így látni...
Hiába budi, de akkor sem áll jól neki, mikor egyre szarabbul néz ki.

 

 

A tartály és a fal között volt egy kondi anya távtartónak.
Azért sem szedem ki a létrát, hogy hozzáférjek!
Inkább kibiliárdoztam a partfis nyelével.

 

 

Egyszerűen nem értem, hogyan működik ez a töltőszelep. Mindegy, hiszen úgy sem
lesz már belőlem vízvezeték szerelő. Illetve most épp azt játszom, hogy mégis csak
az vagyok. Haladjunk! Ha nem fér oda, ahol eddig volt, akkor most legyen máshol.

 

 

Márpedig én azt üzenem innen a partszélről, mégpedig az összes jól bevált terméket
kivezető termékmenedzsernek, hogy nőjön köröm a p*csére, mindnek, ha nem
tud öt percen belül egy átmérő 20-as lyukat prezentálni egy WC tartályra!
Szerintem sokan járnának manikűröshöz a himbilimbijükkel...

 

 

Mehet fel a helyére. Persze hiába mondom neki. Esze ágában sincs!
No de mit morgok? Mikor én is csak kényszerűségből...

 

 

Nagyon műanyagnak néz ki. Remélem nem fog csak úgy magától szétesni.
Mert ha ez kipukkad? Képezhetem át a családtagokat árvízi hajósnak!

 

 

Vastag hatos alátétet választottam. Az pont olyan, mint a Gumiám, meg a sasszeg.
Ezekkel szinte mindent meg lehet oldani!

 

 

Jól látszik, hogy a rozsdapettyek kivételével a Szavo eltűntette a csapról a nyomokat.
Valamint az is látszik, hogy a szerzővel együtt a vízcső is becsavarodott.

 

 

Igen kényelmesen, s felettébb pontosan lehet beállítani a piros csavarral a vízszintet.

 

 

Tudom, hogy egyáltalán nem lesz jó alkatrésznek a régi az újhoz, de azért elteszem.
Mert a múltkor nem tettem el, azt most mi lett belőle?

 

 

Három év garancia? Ezt a papírt elteszem. Bár nagyon merem remélni, hogy
nem lesz rá szükség. Itt a vége! Gondolta a szerző újfent elbizakodottan.
Aztán szedhettem le megint a tartályt, de ez már a jövő heti történet.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...