Érpárkereső adórésze sk.
(valahonnan a 80-as évek elejéről)

Mikor a PTS érpárkeresőt bemutattam, megemlítettem ezt a magam gyártotta jeladót.
Egyetlen példányban készült, mégpedig Bodnár Pál kollégám részére. A megrendelés
oka, hogy Pali un. gyors ember, míg a segítője, Farkas Gyuri, ki kiváló ivócimborám
volt, kifejezetten lassú. Pali végighúzta mondjuk egy fali dobozon a tárcsás beszélő
krokodilcsipeszeit, mind a 10 érpáron, miközben tízszer kimondta, hogy hali.
Mindezt egyetlen másodperc alatt! Mindeközben Gyurkának még arra
sem volt ideje, hogy levegőt vegyen a megszólaláshoz. Vagyis
Gyurival nem lehetett átbeszélni egy érpárat.
Legalábbis Pali szerint nem.

 

 

Hogy ezen sebességbeli problémák kiegyenlítődjenek, legyártottam ezt a dobozt.
Ahogy akkori magamra emlékszem, Palinak ez legalább két három sörébe került.
Meglehet, hogy nem szép e doboz, ellenben kiválóan működik! Évekkel később
magam is használtam. Csak rácsíptettem a krokodilcsipeszeket a konnektorra,
s a tápfejen (telefonelosztó, tipikusan valahol a kapualjban) pillanatok
alatt megtaláltam, hogy melyik érpáron kapom a fura sípolást.

 

 

Hihetetlen, de még emlékszem, hogy miről származik ez az embléma!
Egy lemezjátszóról. Úgy nézett ki, mint egy pofa. Mint a mai szendvicssütők,
amik rácsukódnak a kenyérre. Nem rá kellett tenni a lemezt, hanem bele,
majd rácsukni a lemezjátszó másik felét. Persze a lemez mindeközben
jórészt kilógott a szerkezetből. Majd mindjárt túrok egy képet, mert
ez a leírás, ez így egy kissé zavaros. Mondjuk a látvány is az volt.

 

 

Már úgy értem, hogy mikor megkaptam ezt a kis szörnyszülöttet, akkor nem
volt benne lemez. A kar is hiányzott róla. Ezek nélkül pedig nehezen
volt hihető, hogy ez egy lemezjátszó. Bocsánat az Internetről
való képorzásért! No de honnan máshonnan?

 

 

A doboz oldalnézete nem sok mindenről árulkodik. Annyi azért kiderül,
hogy eredetileg ez a doboz hosszabb volt, csak félbevágtam.
Amúgy eredetileg Tanért mértani hasáb.

 

 

Alulnézet. Mint az jól látható, csúnyán bántam a csavarokkal.
Valamint sok oldószert használtam a ragasztáshoz.
Akkoriban (és később sem szerettem meg)
rosszul álltam hozzá az elkészült
készülékek dobozolásához.

 

 

Nem egy bonyolult műszerfal, de nem is kell több kezelőszerv.
A gyárin is csak egy power gomb van.

 

 

Úgy nézem, hogy apait anyait beleadtam, hogy létrehozzam a világ legrondábban
rögzített kapcsolóját. Ha ez volt a cél, akkor azt kell mondjam, nem is rossz!
A kapcsoló amúgy természetesen orosz, s egy Neywa rádióból származik.

 

 

Így nyílik ki a doboz. Mentségemre szolgáljon, hogy... De erre nincs mentség...
Lehet, hogy nem adtam meg a módját, de masszív kis dobozka ez, ha kibírt
tízen sok évet egy szerszámos táskában. És még mindig nincs összetörve!

 

 

Balra az oszcillációt beállító trimmert látjuk. (már persze aki felismeri)
A működési frekvencia a dobozon kívülről, alulról állítható.
Jobbra tekintve pedig az egy szem tranzisztor látható.

 

 

Van még itt két trafó, melyek Cosmos kisrádióból származnak. Hogy miért van kettő?
Mondhatnám, hogy erre a kérdésre harminc év távlatából nem tudok felelni.
Pedig de! Mikor egy trafó volt benne, persze még "fejlesztés" közben,
akkor kimeneti rövidzártól, vagy idegen feszültségtől (telefonvonal)
leszakadt az oszcilláció. Azaz egyes esetekben elhallgatott a doboz.
Két trafóval meg az jött ki, hogy semmi sem érdekelte! Sípolt vidáman!

 

 

Az elemtartó nagyon cefetül néz ki, és jelen esetben
sajnos nem csak azért, mert belerohadt az elem.

 

 

Mechanikai munkák iránti ellenszenvem tanúsítja, a képen látható elválasztó lemez.
Jól láthatóan annyi fáradtságot sem vettem magamnak, hogy méretre reszeljem.
Egészen egyszerűen letördeltem egy darabka szikosztirol lemezből a fölös
részt, majd beragasztottam keresztben a piros hasábba. Randa munka!

 

 

Amit látunk (csak nem nagyon) az a kimenő kábel tehermentesítője.
A rárohadt elemtrutyitól egyes részeit nem tudom értelmezni.
Már persze ha voltak valaha értelmes részei egyáltalán...

 

 

Mindig mondom, hogy használaton kívüli készülékből vegyük ki az elemet!
De mint az látszik, sajnos még magamnak is hiába.
Persze az is lehet, hogy Pali volt.

 

 

Tettem bele elemet, de meg sem nyikkan! Úgy mértem, valamivel sikerült kilőni
a készülék lelkét, vagyis az egy szem tranyót. Olyan mélyen van,
meg úgy bele van ragasztva, hogy nem szedem ki.

 

 

Mint ahogy ezt a kimeneti DC leválasztó kondenzátort sem szedem ki a szigszalagból.
Megy a szerkezet a többi emlék közé a pincébe, dobozba. Először még úgy volt,
hogy beteszem a többi sípoló közé, csak nem fért be a fiókba. Rezgett a léc,
hogy kivágom, de éveken át jól szolgált. Szerintem megérdemli a pihenést.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...