Mozgásérzékelő
(véletlenül ráléptem)

Itt ez dobozka. Sajnos hiába nézegetem, nem boldogulok a rajta lévő feliratokkal.
Szerintem ez egy mozgásérzékelő, de nem vagyok benne biztos. Talán majd
a későbbiekben kiderül. Ez persze elég furán hangzik, de jelen esetben
igaz, ugyanis most, hogy e sorokat rovom, a dobozka még nincs is szétszedve.
Eddig mindig utólag készült a szöveg, csak most az van, hogy írni támadt kedvem, de
nem volt mihez. Gondoltam hátha elmúlik az írhatnék, s belefogtam ebbe
a szövegbe. Honnan is van ez a doboz? Teszem fel magamnak
a nem is olyan egyszerűen megválaszolható kérdést.

 

 

Néha nem a szokásos útvonalon jöttem ki az épületből (néhai munkahely), hanem
választottam magamnak a sok közül egy másik lépcsőházat. Barangolásaim
során eljutottam ehhez a furcsa csigalépcsős kijárathoz. Rákaptam,
és szerettem itt lejönni, mert ez a kijárat viszonylag közel volt
a biciklitárolóhoz. Valamint soha senki sem jött szembe,
aki megkérdezte volna, hogy ugyan már hova megyek.

 

 

Aztán egyszer (persze, hogy épp télvíz idején) az jutott eszembe, hogy ugyan sokszor
lejöttem már itt, de be (illetve fel) még sosem mentem. Gondoltam akkor épp itt
a nagyszerű alkalom! Ezen elgondolásomban az sem akasztott meg, hogy
a csigalépcsőből -korom sötét lévén- mindössze ennyi látszott. Az persze
még nem baj, ha az embernek hülye ötletei támadnak. Hanem mikor elkezdi
őket megvalósítani! A terv persze alapjaiban véve rendben volt. Vagy legalábbis
elsőre úgy nézett ki. Gondoltam benyitok az ajtón, felkapcsolom a villanyt,
majd felmegyek a lépcsőn. Végigkacsázok a folyosón, majd balra, majd
kicsit megint fel, s már ott is állok az öltöző előtt. Ehhez képest
már közvetlenül a belépést követően elakadtam.

 

 

A villanykapcsolókat ugyan megtaláltam, de ezek nem csináltak semmit. Már úgy értem,
hogy a kattogáson kívül. Persze, ahogy ezek ketten kinéznek... Már úgy értem, hogy
a jól látható korukból gondolhattam volna. Már úgy értem az üzemképtelenségre.
No de mit nekem felmenni egy lépcsőn? Persze (mivel tél van) korom sötétben.
Ezzel a résszel nem is volt gond. Hanem mikor beléptem a folyosóra? Azonnal
beleakadt a lábam valamibe, amitől bukdácsoltam is előre esetlenül pár lépést.

 

 

Világosban -az ellenkező irányból megközelítve- ez a lépcső eddig még sosem tűnt fel.
Most viszont majd kitörtem rajta a nyakam. De ez még semmi! Miután sikerült
visszanyernem az egyensúlyom, bátran elindultam a koromsötét folyosón,
majd azonnal neki is mentem valaminek, amire egyáltalán nem számítottam.
De nem csak nekimentem, hanem le is vertem valamit. Majd a következő lépésnél
természetesen bele is rúgtam. Ezt követően pedig rá is léptem. Ugyan a koromsötétben
semmit se láttam, de azért felvettem a földről a valamit. Még pár kósza tárgyat
felrúgtam a folyosón, mire végre sikerült kiérnem egy világosabb részre.
A valami -amit sikerült magammal hoznom- lesz mai boncolásom
tárgya. Elgondolkodtam, hogy hátha kell valakinek ez a valami.

 

 

Még aznap délután visszanéztem a folyosóra, hogy mégis hogyan néz ki világosban.
Ez a kiírás némileg fényt derít az események okára. Mivel télen ritkán járok biciklivel,
ezért az elmúlt napokban nem jártam erre. Vagyis nem láttam a kiírást. Amúgy is
a folyosó ellenkező végén van, mint amerről reggel jöttem. A melósok sem
tűntek fel, hiszen az utóbbi időben szinte mindig dolgoztak valahol.

 

 

A folyosó egyik szakasza így néz ki.

 

 

A kanyar utáni pedig így. Még szerencse, hogy élve átjutottam! Hiába nem néz ki egy
leküzdhetetlen akadálypályának, de nekem mondhatni az. Például az öltözőnk
előtt volt a fal mellé letéve egy tűzoltó készülék. Most nem sorolnám fel,
hogy hányszor estem át rajta. Ha már úgyis itt jártam, mindjárt körül
is néztem, hátha akad itt valahol még valami boncolni való kincsecske!
Szerencsére az építési törmeléken kívül semmi. Persze miután innen elsétáltam,
egyből belefutottam az udvaron egy óriási szemetes konténerbe. Próbáltam
nem odanézni, de mire észbe kaptam, már velem is jött egy fénycsöves
vészvilágító lámpatest. Ezek a kis vickem-vackok olyan ragaszkodók,
hogy csak na! Persze az nem úgy volt, hogy egyből hazajöttek velem
a dobozok, hanem előbb néhány hónapot várakoztak az öltözőszekrényem
tetején. Mit lehessen azt tudni? Hátha elviszi őket valaki más. De persze nem...

 

 

És nem csak, hogy nem vitték el a szemeteim, hanem mindig került
hozzájuk egy újabb valami. Volt nekem ez a melóhelyi
asztalom. Ugye, hogy milyen szép üres?

 

 

Aztán egyszer csak odakerül valami. Napokig nézegettem a telefon alatt
ücsörgő gurigát. Mégis mi lehet az? S mivégre került az asztalomra?

 

 

Végül azért csak rájöttem, hogy az épületben mindenfelé ebből van a függöny. Azt sem
volt különösebben nehéz feladat megfejteni, hogyan került egy guriga az asztalomra.
Épp csak egy pillanatra kellett odafigyelnem, hogy mik ülnek a folyosó párkányán.
De ekkor már késő volt, mert már rég hazahoztam a szürke vászoncsíkot. Szegény
javítóember meg gondolom később hiányolta. Persze hiába az olthatatlan vágy
a tárgyak birtoklása után, azért én sem szedek össze mindent. Például
a múltkor is. Kilépek a liftből, erre mi jön velem szembe?

 

 

Hoppá! Itt egy zongora. Ezt azért nem
hoztam el, mert hatalmas, és nehéz.

 

 

Mikor ezt a táblát megláttam, mindig elgondolkodtam a megrongált feliraton.
Nem lesz ebből baj, mikor visszajönnek a kommunisták?
Mivel még mindig nem volt kedvem nekiállni
a mozgásérzékelő szétszedésének,
ezért kerestem magamnak
valami más feladatot.

 

 

Itt van például ez a táblázat. Illetve eddig nem volt itt, hanem csak most került ide,
merthogy végre méltóztattam feltölteni az idei számokkal. Az adatokat elnézve
mindenféle következtetéseket lehet levonni. Például a weblap főoldalából
kiderül, hogy a legkorábbi datálású cikk 2005-03-12-én készült. Vagyis
a szétszedtem épp a minap volt tíz éves. Van egy rettenetes méretű Excel
táblázatom, amiből kiderülnek ezek a számok. 2014 végén 882 tétel volt beírva
a táblázatba, amiből 80 tárgyhoz még csak hozzá sem fogtam! Ellenben másik 80 cikk
már előre meg lett írva. Utóbbi két adat évek óta stagnál. Idei tervem, hogy az előre
kész cikkek száma elérje a 104-et. Ez épp két évi adag. Ekkor tartok két egész év
pihenőt, és megpróbálom rendbe tenni az egyéb elmaradásaimat. Persze ezeket
is le fogom fotózni. Nem állok neki felsorolni, hogy mi minden van körülöttem
szétesőben, mert túl hosszú lenne a lista. No meg annak is neki kéne ugrani,
hogy az a 80 tétel amit előre beírtam a táblázatba, kezelhető mértékűre,
vágyaim szerint valahova úgy húsz köré, de inkább alá csökkenjen.
Persze ez is egy újabb évre való szétszedtem cikket jelent.

 

 

Végre elkészült a tematikus oldal. Ezt csak azért írom, mert kellett minden egyes
cikkről valami jellemző kép a sorok elé. Volt, hogy nemhogy az első húszban,
de egyáltalán nem találtam a témabeli tárgyról használható képet! Jelen cikk
legalább a témába vágó képpel kezdődik, bár maga a téma csak a 14. képnél
indul. Balra egy relét, jobbra pedig egy mikrokapcsolót látunk. Utóbbi azt
a célt szolgálja, hogy ne tudjuk észrevétlenül levenni a doboz tetejét.

 

 

Kilóg belőle egy darabka kábel, hiszen nem új a doboz, hanem leszerelt.

 

 

Akarom mondani leflexelt.
A bontómunkások ugyanis ritkán finom lelkű emberek.

 

 

Szeretem ezeket a feliratokat. Vannak, csak nem látom őket.
Mint az okos lány a királynak vitt galambokkal.
Hozott is valamit, meg nem is.

 

 

Szabadalmak...

 

 

Eltaláltam! Ez valóban egy mozgásérzékelő. Csak én nem érzékeltem.
Illetve de. Éreztem mikor levertem, belerúgtam, majd
ráléptem. Ezek pedig mind mozgások!

 

 

Be van jelölve a dobozon, hogy hová fúrhatunk lyukakat a felerősítő csavaroknak.
Jó dolog ez, mert ha nincsenek itt ezek a jelölések, akkor könnyen
kerülhet rossz helyre a csavarfej a dobozon belül.

 

 

Riasztókábel. Nem szerettem. Legalábbis azt nem, hogy egyesek (lakásfelújításkor)
telefon vezeték helyett ezt szokták beépíteni. Nehéz megértetni az emberekkel,
hogy attól, hogy épp vezeti az áramot, attól még nem jó minden drót minden
feladatra. Ennek a kábelnek például, bár van sodrása, de attól még nagyon
rossz a zavarvédettségi szintje. A riasztónak persze mindegy, hiszen az akkora
jelszintekkel dolgozik, ráadásul alapjaiban véve elvi szinten digitális, hogy a kábelen
futó jel megzavarhatatlan. Ellenben a telefon, illetve a telefon dróton futó ADSL
jel igencsak kényes a külső zavarokra. Ezért kell neki un. sodrott érpár.
Ez azt jelenti, hogy az érpár (két szál drót) össze van egymással
sodorva. Itt viszont az összes van megforgatva.

 

 

Ráadásul a riasztókábel erei nem egyforma érvastagságúak. A piros és a fekete
vastagabb mint a többi, mert ezen a kettőn megy a központon kívüli egységekhez
a tápfeszültség. Mivel a lakásfelújító villanyász általában már látott telefondrótot,
ezért tudja, hogy a pirosat meg a fehéret szoktuk használni. Mondjuk mi nem
ebből, hanem telefonvezetékből, de ez persze neki mindegy. Sajnos ebből
a fajtából a piros és a fehér vezeték nem fogható fel sodrott érpárnak,
hanem csak inkább valamiféle hosszan elnyújtott tekercsnek.
De most nem erről van szó, csak már megint
elkalandoztam.

 

 

Kivettem a panelt a dobozból, és nem is szándékozom visszatenni.
Egyrészt nincs meg a teteje, másrészt nincs rá szükségem.

 

 

Az előbb a feliratoknál a "CAN" ugyan azt jelenti, mint itt a falevél. Vagyis Kanadát.
A jumperelési leírásra pedig nem lesz szükségem, merthogy nem üzemelem be.

 

 

Ebben az IC-ben van az elektronikát működtető szoftver. Hatalmas lehetőséget
jelent, hogy a filléres (már nincs is ilyen pénzünk) processzorra bármiféle
program megírható. Már persze csak annak, aki ért a programozáshoz.
Én sajnos valahol az analóg technika elejénél elakadtam.

 

 

A fehér tokban van a mozgásérzékelő. Mint azt a panelen olvasható felirat mondja,
ennek az érzékelőnek kettős látása van. De minek iszik, ha nem bírja?

 

 

Mi van benne? Csak egy szép zöld lap.
Magamtól tán nem is szedtem volna szét, de mivel valósággal elém vetette magát!

 

 

Barkácsolni, már úgy értem, hogy kísérletezni, szétszedni, összerakni, módosítani,
szóval amit én szerettem az elektronikában, arra nem igazán alkalmas az SMD
technológia. Viszont apró dolgokat építeni igen. Itt most megálltam néhány
percre, s végigvizslattam a szobában található magam építette dolgokat.
Már persze csak azért, hogy rájöjjek, mégis mibe építettem be SMD
alkatrészeket. Végül beugrott, hogy a frekvenciamérőm bemeneti fokozatába.
Ezt a műszert még nem mutattam be belülről, mert akkor, ha már úgyis
szétkapom, le kéne fényezni az előlapját. Lehet, hogy úgy halok
meg, hogy ennek a műszernek az eleje alumínium alapon,
alkoholos filces firkálás? Tulajdonképpen ha eddig
(megvan az már egy évtized is) nem zavart...

 

 

Legyen. Ha ennyire oda van írva, adok neki egy esélyt.

 

 

 

Kapott 5 Voltot a tápomból, erre fel nekiállt villogni.
Szerintem kicsit sok ennyi alkatrész, annak az
egy szem piros LED-nek a villogtatásához.

 

 

Mi ez az öcsi panel?

 

 

Levegyem? Ne vegyem le?

 

 

Levettem. Ha belemegy az 5 Volt, akkor valami aktív eszköznek kell benne lennie.
Szörnyet is halnék, ha nem nézhetném meg, hogy mi az!

 

 

Annyira unalmas alja van, hogy még az időjárásról sem lehet vele beszélgetni.
Pedig angol.

 

 

A fekete szétnyomott bogyócból tartotta össze négy.
Persze csak addig, míg le nem vágtam őket.

 

 

Ez azért elsőre kissé zavaros.

 

 

Innen nézve azonban már érthető. Ez egy nagyfrekvenciás közelítésérzékelő.
Vagyis igaza volt a feliratnak a panelen. Valóban kettős látása van az érzékelőnek.
Ahogy ezt a panelt elnézem, az én orosz oszcilloszkópommal fényévekre vagyok
az ő működési frekvenciájától. Bár most, ahogy belegondolok, valahol van egy
gigahertz felett is működőképes frekvenciamérőm. Ilyenkor elgondolkodom.
Korábban mennyi csudálatos limlomot megvettem, amiből nem lett semmi...

 

 

Addig addig nézegettem, míg kiszúrtam, hogy ennek az alkatrésznek tulajdonképpen
csak két lába van. Persze ilyen nagy frekvencián, a két alsó láb akár lehet
különálló is. Úgy értem, hogy ott az a hatalmas félmenetes tekercs.

 

 

Érdemes volna ránézni egy spektrum-analizátorral, hogy mit szór ez a kis panel.
Persze csak ezért nem fogok venni egyet.

 

 

A piros nyilakkal mutatott helyen csatolódik át a jel az érzékelő panelra.
De ezek a Gigahertzes dolgok nem nekem lettek kitalálva.

 

 

Szerintem meg fogom szerezni a panelből ezt a pár beültethető csokit.
Már a múltkori Matávőr modem boncolásából is
csak ezeket találtam hasznosnak.

 

 

Meg persze a szép színes drótokat. Most veszem csak észre, hogy a kábel köpenyére
rá van írva, hogy honnan jön. Rendes emberek ezek a riasztósok!

 

 

Zsupsz! Berepült a panel a többi bontanivaló lom közé.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...