Vészvilágítás
(közvetlenül a sittes konténerből)

Jé... Mennyi szemét! Mi lehet benne? És én marha oda is mentem megnézni!
Egyből találtam is egy darab álmennyezet lapot, rajta egy vészvilágító lámpával.
Természetesen nem hagytam ott. Mondjuk az álmennyezetet azért leszereltem róla.

 

 

Nem azért tettem nejlonzacskóba, hogy ne karcolódjon össze,
hanem azért, mert mégiscsak a szemetesből vettem ki.

 

 

Kicsit poros. De ez már csak így szokott lenni a tárgyakkal, melyek évtizedet
töltenek a mennyezeten. Valamint még pár napot egy sittes konténerben.
Ez amúgy egy un. vészvilágító lámpatest. Olyankor világít, mikor nincs
áram az épületben, hogy mégse menjünk neki mindennek a sötétben.

 

 

Gondoltam egy karóra melléfényképezésével érzékeltetem a méretét.
A karóra szokatlan mérete miatt, ez a kép nem igazán mérvadó.

 

 

Az óriásvekker sem valami értelmes támpont.

 

 

Ez a jó kép! A CB 55-ös készüléket mindenki ismeri, s az valamivel kisebb, mint
a Szotyola nevű mackóm. A lámpa meg akkora, mint Szotyola.
Ha még most sem tudod, hogy mekkora a lámpa,
sajnos már nem tudok rajtad segíteni...

 

 

Plexi pöcök tartja a lámpa buráját.

 

 

Alaposan bejelölték a rögzítésre felhasználható furatok helyét.
Az álmennyezet lapjáról én csavaroztam le.

 

 

Ellenben a kábelt a bontómunkások vágták el. Én a részemről kissé erősnek érzem
a másfeles rézdrótot, ehhez az egészen minimális áramot fogyasztó szerkezethez.

 

 

Most aztán minden ki van derülve! Például az, hogy olasz. A fénycsöve 6 wattos.
Belül az akku 2,4 voltos. Kívülről pedig 230 kell neki. Már csak az a kérdés,
hogy mire kell ez nekem. Például ha lenne egy ilyen lámpám a pincében,
akkor is látnék, mikor épp elmegy az áram. Ha ritkán is, de előfordul.
Ilyenkor ablak híján oly sötét van, hogy az elemlámpát sem találom.

 

 

Mini fénycső. Unalmas. Inkább elmesélem, hogy a múltkor a pincében rendezkedés
közben levertem a steklámpámat. Persze azonnal kiégett benne az izzó. Az izzószál
helyén keletkezett ív pedig lecsapta a lépcsőházban a kismegszakítót. Toporogtam
a sötétben. Nemhogy bent, de kint is korom sötét volt! Így van ez, ha az ember az
éjszaka közepén megy le a pincébe. Szóval állok a sötétben. Elemlámpa ugyan van,
de a másik pincében. Oda átmenni? Sötétben? Elemlámpa nélkül? Teljesen esélytelen!
Persze ha levinnék a polcról egy dinamós lámpát... De ez az adott esetben már úgyis
mindegy volt. Szóval csak álltam a sötétben. Nem jön az az áram vissza magától.
Kibotorkáltam hát a lépcsőházba, és beletapogattam a villanyóra szekrényébe.
Minden fel volt kapcsolva, amit csak találtam. Mivel gyanúsan sötét volt
a lépcsőházban, ezért kimentem az udvarra, és onnan is körbenéztem.
Ott is gyanúsan sötét volt. Mire észbe kaptam, hogy nem központi
áramszünet van, hanem éjjel, addigra sajnos már be is csukódott
mögöttem a ház ajtaja. Igen! Eltaláltad! Az elektromos zár ugyan
arra a kismegszakítóra van rákötve, amit az előbb nem találtam meg.
Végül betörtem a kaput, mert kulcs az nem volt nálam. A koromsötétben
nem volt kedvem, no meg eszembe sem jutott kipiszkálni a pinceajtóból.
Még tiszta szerencse, hogy a kapunk alul nem volt bezárva. Belöktem.
Akkorát szólt a kapu, hogy azt hittem, minden lakó összeszalad!
De senki sem jött elő. Akkor ennyit mára a figyelő
szomszédok nyújtotta biztonságról...

 

 

Még az is rá van rajzolva, hogy melyik része kerüljön felülre.
De ez szerintem szőrszálhasogatás...

 

 

Pont olyan a kicsi fénycső csatlakozása, mint a nagyé, csak persze kicsi.
Úgy látszik, hogy ma ilyen értelmes mondatokat írós napom van...

 

 

Próbáltam célt találni neki, de az eredeti felhasználáson kívül semmi sem ugrott be.

 

 

Ez meg itt ugrik is mindjárt ki.

 

 

Juj de szép zöld panel!
Hrrr...

 

 

Hogy ebben a szerkezetben nincs hová bekötni a földelést?
Attól még a villanyszerelők három erű kábelt húznak!

 

 

A barna visszahurkolás gondolom azt a célt szolgálja, hogy így bekötve automata.
Mikor elmegy a betáp, egyből kigyullad a fénycső. A barna dróton keresztül,
már ha épp nincs rövidzárban, lehetne a rendszert kívülről is vezérelni.

 

 

Nincs mit mondanom, kérem kapcsolja ki...

 

 

Szép fekete akkupakk.

 

 

Rá vagyon írva minden lényeges adat.

 

 

Rendes népek ezek az olaszok! Igencsak egyenesen állnak az alkatrészeik.

 

 

Már majdnem rájöttem, hogy mire lesz nekem jó ez a mini hálózati trafó,
mikor szerencsére még éppen idejében észbe kaptam. Mégis mi az,
hogy jó lesz nekem valamire? De hiszen az munkát jelent! Fúj...

 

 

Másik mini trafó. Akkor elmondom, hogyan működik. Bejön a 230 volt. Mini trafó tölti
a 2,4 voltos akkupakkot. Ha elmegy az áram, akkor az elektronika bekapcsolja
a transzvertert, ami a 2,4 voltból előállítja a fénycső működéséhez szükséges
viszonylag magas feszültséget. Ha megjön az áram, lekapcsol a vészvilágítás.
A kis fehér trafóval felépített tápegység újratölti a kimerült akkumulátorokat.
A modern vészvilágításban persze már nem fénycső van, hanem LED. Mivel a
LED a fénycsővel ellentétben direktben akkuról jár, a második tápegység elmarad.

 

 

Ebben is van LED, de csak egy zöld, melynek fénye meg van toldva egy plexirúddal.

 

 

Pont ezt a kábelt kerestem! Csak nem most, hanem a múltkor, mikor egy erősítőt
akartam rádugni az asztalomra nagy sokára kiépített kábel végére.

 

 

Te kellesz nekem! Illetve a vészvilágító lámpatestnek.

 

 

Bekötöttem a kábelt, majd bedugtam a másik végét a konnektorba.
Tölt. Mi mást is tehetne, ha egyszer ez neki az ő dolga.

 

 

Ahhoz képest, hogy benne a fénycső cserélgetve biztosan
nem volt, igencsak érdekes állaga van a foglalatnak.

 

 

Egy egész napra békén hagytam, gondoltam töltődjön kedvére.

 

 

 

Tettem mindezt sajnos teljesen hiába. Mindössze ennyi lett az eredmény.
Mikor kihúztam a konnektorból, egy pillanatra felvillant a fénycső.
Aztán ahogy leesik a kapacitáscsökkent akkupakk feszültsége,
egyből le is kapcsol. Hát... Majd csak megleszek nélküle...

 

 

Az asszony meg már megint büntetésben internetezik.
Ha legközelebb rossz lesz, szórok ki neki kukoricát is.

 

 

Tízen akárhány éves akkutól nem várható el, hogy működjön.

 

 

 Szerintem ez Khomeini Ajatollah. No de minek ez Andinak? Szerinte ez az egyik
három királyok. Most erre mit mondjak? Én meg egy döglött lámpával játszom.

 

 

Rámértem az akkura, jól tölti-e a töltő. Jól tölti.

 

 

Ha akarom világít, de csak úgy, ha csalok! Megtámogattam áramügyileg az akkupakkot
a tápegységemből. A fénycsőhöz szükséges transzverter eszi az áramot rendesen!
Belegondoltam, hogy fel tudnám-e éleszteni, mint működő vészvilágítást. Fel.
Kiszedném a fénycsövet, majd betenném helyette a botlámpából kiszerelt
LED sort. A LED-eknek nem kell nagyfeszültség. Transzverter nélkül,
közvetlenül az akkuról eljárnának. Nem is fogyaszt annyit a LED sor,
hogy a leeső fesztől az elektronika (az akkut védendő a mélykisüléstől)
letiltsa a világítást. Szerencsére beugrott, hogy ez az akkupakk 2,4 voltos.
A nagy fényerejű LED-eknek pedig minimum 3 volt kell, hogy beinduljanak.
Úgy látom, hogy szerencsém volt. A lomösszeépítős projectet ezennel megúsztam.

 

 

Ücsöröghetsz még itt egy kicsit, aztán majd téged is jól elduglak valahova.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...