WC tartály javítás
(nem szeretem ízű project)

Addig rendben, hogy a minap kicseréltem a töltőszelepet, s most már rendesen tölt, nem
csepeg, nem folyik, de azért csak maradt még két hiba a rendszerben. Egyrészt nem
öblít rendesen, másrészt lehúzni is nehéz. Egyrészt az van, hogy az öblítő szelep
valószínűleg szétesett. Másrészt el van szakadva a lehúzó lánca. Egyszerre
csak egyet. Jöjjön először az öblítő szelep. Illetve mielőtt még nekiállnék,
meg kellene nézni a pincében, hátha akad egy kis maradék fehér festék
a rozsdásodó csapra. Na! Ez már a harmadik probléma. Szaporodnak...

 

 

A minap találtam egy majdnem teli doboz fehér festéket, csakhogy azt el is használtam.
Szerencsém van. (nem kell venni) Az alsó polcon látható doboz fehér festéknek néz ki.
Remélem nem döglött. Persze az esély az nagy rá, mert egyáltalán nem emlékszem rá,
hogy az utóbbi időben selyemfényű zománcot vettem volna. Öreg már az a doboz.
Mondjuk a minap fellelt sem volt épp friss. Igazából csak a kíváncsiság hajtott
mikor kinyitottam a dobozt. Gondoltam beszáradt. Kidobom. Lesz hely.
Erre fel az történt, hogy a felületi bőr alatt még folyós festék volt.

 

 

Azonnal (a valóságban persze egy jó hét múlva) fel is kentem az egész doboz tartalmát
erre az ajtóra. Olyan fehér lett, hogy mivel nem üt el a színe a faltól, ezért alig látni.

 

 

Mikor az ajtóval kívül belül végeztem, még mindig maradt egy kevés festék a dobozban.
Gondoltam ne vesszen kárba, s elkezdtem a maradékkal lekenni a földet. (aljzatbeton)
Ha a festékem el nem fogyott volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Most persze az a kevés festék kellene, amit a földre kentem.
No de mindegy... Van másik megkezdett doboz.

 

 

Ez pedig egy másik megkezdett project, csak nem nagyon látszik.
Először nem is vettem észre, csak mikor fennakadtam a kifeszített spárgán.

 

 

Ez a festék első ránézésre sokkal rosszabb állapotban van, mint amit a minap kikentem.

 

 

Ha kellett is hozzá némi erőfeszítés, de végül is sikerült kirángatnom
az ecsetre száradt bőrréteget a dobozból.

 

 

Ami alatta van -az bár keverhető- de nem mutat valami jól...

 

 

Felhoztam a festéket, s letettem ide. Gondoltam most jön az, hogy lövök egy képet
a tartályról. Futás vissza a pincébe, mert persze, hogy lent maradt a fényképző!

 

 

Annyira nem szeretem így látni a budit...

 

 

No meg a tartály sem mutat valami jól a kádban.

 

 

Ugyan minden fehér, de a friss festék fehérebb a réginél. Hogy ne legyenek fehér
pacák az időtől sárguló fehér alapon, újságpapír borítást alkalmazok.

 

 

Ha már úgy is vissza kellett mennem a pincébe a fotómasináért, felhoztam a virágállvány
átalakítós project lakkozott fa alkatrészeit is. De erről majd egy más alkalommal...

 

 

Ez a leghalálosabb kombináció! Nyitott festékes doboz, egy élére állított kartondobozon.
Ha felrúgom, egyrészt csúnyákat fogok mondani. Másrészt lesz új szőnyeg az előszobában.

 

 

Tulajdonképpen el van ez így, csakhogy van nekem egy vízióm.
Elrozsdásodik a cső, vagy a csap. Kilyukad, elreped, lerepül. Árvíz. Ég ne adja!

 

 

Újabb újságpapír gombolyagot vetettem be a lecsorgó festék ellen.
Sokkal könnyebb papírt gyűrögetni, mint megtanulni lecsepegés nélkül festeni.

 

 

Egyes részfeladat letudva.
Netán döglött a festék? Nem szárad meg?
Semmi Gond! Idő van bőven. Majd szépen ráhűl a csőre...

 

 

Nem csepegtettem le semmit, csak nekitámaszkodtam a falnak, amiről pereg a festék.
Legalábbis most már, hogy nekitámaszkodtam, pereg.

 

 

Arról a gumikarikáról -árvízvédelmi okokból- jobb volna nem megfeledkezni.

 

 

Eljátszottam kicsit a tartállyal.
Hiába rángatom a kart, nem emeli meg eléggé a dugattyú a vízszintet.

 

 

Kicsit elméláztam a feladaton (óriás csavar kitekerése), de aztán beugrott a megoldás.

 

Egy japán kamionos verekedni hív egy franciát.
Pár mozdulat, s a francia földre kerül.
A francia nyögdécselve kérdi, hogy ez meg mégis mi volt?
Ez?
Ez kérlek japán technika, karate a neve.
A következő pihenőnél ismét verekedni hívja a japán a franciát.
Pár mozdulat s a francia megint a földön találja magát.
Fájdalmas arccal kérdi, ez meg mi volt már megint?
Ez?
Ez kérlek szintén távol-keleti technika, mégpedig a taekwando.
Harmadjára a francia kamionos hívja verekedni a japánt.
Ezúttal a japán találja magát a földön.
Elfúló hangon kérdi, hogy ez meg mi volt?

 

Ez kérlek a franciakulcs.

 

 

Innen kimaradt pár kép, mert nem mertem hozzányúlni a fényképezőgéphez.
A fekete gumilap egyrészt keresztben elszakadt, másrészt pedig fog.
Valami egészen valószínűtlenül feketék lettek tőle az ujjaim!
Mint a csapon hagyott nyomokból látszik, a víz oldja
a gumi anyagát. Most már legalább tudom, hogy
mégis mitől voltak a fekete csíkok a budiban.
Szó szerint fogott a tartályból leérkező víz...

 

 

Ezek az alkatrészek gyorsan tiszták lettek.

 

 

Ezzel viszont megkínlódtam, mire lejött róla a feketeség. Persze a színe mindegy volna,
csakhogy fogott! Jobb nem összekoszolni vele az asztalt. Most az jön,
hogy a szétmállott gumilapot pótolni kell valamivel.

 

 

Ez a gumilap egyrészt igencsak hiányos. Másrészt kicsi az átmérője.
Harmadrészt pedig túl merev, mert van vagy három milliméter vastag.

 

 

Ez meg kicsi.

 

 

Viszont ez a koszlott lemezjátszó tányérgumi, első ránézésre tökéletesen megfelel a feladatra.
Na! Ezért nem szabad kidobni semmit. Már persze csak annak, aki szeret barkácsolni.
Mikoron épp WC tartályt szerelek, olyankor mindig felmerül bennem a kérdés:
Valóban szeretek barkácsolni? Igen. WC tartályt nem, de amúgy igen.

 

 

Koszló gumi, rozsdás alátét...

 

 

Annyira valószínűtlenek érzem, hogy elsőre sikerült megfelelő anyagot találnom,
hogy ez nekem gyanús.

 

 

Ebből a pár plusz alkatrészből...

 

 

...varázsoltam egy ilyet.
Már persze csak azért, mert a zöld gumilap középen kissé repedezett.

 

 

Már csak össze kell rakni, ami nem egy feladat.
Bedugom, alátét, kampó.

 

 

Már bent is a helyén a dugattyú.

 

 

 

Mikor meghúzzuk a WC lehúzót lefelé, akkor az emelőkar tartályban
található része meghúzza a képen látható rudat felfelé.

 

 

 

A rúd másik végén található a dugattyú + szelep kombináció. (a lyukacsos tányér,
és a zöld gumilap) Ahogy a dugattyú felfelé mozdul, megemeli maga felett
a vízszintet. A víz elkezd lezúdulni a csőben, s maga után rántja
az egész tartálynyi vizet. A megindult víz eltolja
az útjából a gumilapot. (szelep)

 

 

Nem tudtam róla, hogy van itthon egy tubus Gumiám. Ez azt jelenti, hogy nagyon régi lehet.
Ez amúgy egy csodálatos anyag! Ha megszárad (légnedvesség hatására térhálósodik),
akkor közelítőleg gumi lesz belőle. Mióta ráakadtam, nem is használtam tömítést
a motorjaimhoz. Simán kibírja azt a meleget, ami a hengerfejnél van, és még
a kipufogó környéki hőtől is csak bebarnul. Például olyan feladatra is jó...

 

Tomi barátom motorját raktuk össze az előszobában. Kiderült, hogy a 250-es MZ
hengeréből kiszakadt a kipufogó hollanderének menete. Mindenféle (amúgy helyes)
megoldások születtek. Például nagyobb menet, nagyobb hollander. Nagyobb hollander,
önmetszős kiképzéssel. Én meg tekertem a hollanderre egy réteg Gumiámos rongyot...

 

 

Furcsa az állaga. Kicsit mintha darabos volna.
Emlékeim szerint a Gumiám valahogy krémesebb szokott lenni.

 

 

Persze kit érdekel, hogy milyen az állaga, ha teszi a dolgát.

 

 

A csavarhúzómra kenődött Gumiámot látjuk. Már majdnem letöröltem, mikor eszembe
jutott, hogy azzal egyrészt kivégzem a porrongyom. Másrészt ha holnapig így
hagyom, akkor reggel egyből látom, hogy megszáradt-e. Ha megszáradt,
akkor egy rétegben szépen le fogom tudni húzni a csavarhúzómról.
De nem száradt meg. Pont olyan ragadós maradt, mint este volt.

 

 

Mivel nehéz volt kitekerni a nem is oly rég betekert csavarokat,
kerestem helyettük nagyobb fejű, s egyben nagyobb sliccű példányokat.

 

 

Kitakarítottam a budit, hogy ezzel már ne kelljen holnap foglalkoznom.

 

 

Visszatettem a létrát, hogy addig se legyen útban. A lelógó flexi csőből kicsit
csepeg a víz. Gondolom öreg a csap, s már nem zár tökéletesen.
Na most ezzel meg mi a csudát csináljak holnapig?

 

 

Ma olyan zseniális vagyok...

 

 

Erősen esteledik, ezért elkezdtem tempósan rendet rakni. Egyrészt helyükre teszem
a szétpakolt dolgokat, másrészt keresem a helyükről hiányzókat. Már úgy nézett
ki, hogy hozhatom ki a hallba a széket, mászhatok vissza a gumis dobozért
a szekrény tetejére, mikor végül meglett a fényképezőgép kupakja.

 

 

Most, hogy a budit épp nem lehet lehúzni, talán nem a legjobb ötlet bedobni
vacsorára egy egész doboz olajos halat.

 

 

Mindegy...
El van itt a kefe reggelig...

 

 

Gondoltam legyen egy próba, hogy ne a helyén derüljön ki, hogy nem sikerült a műtét.

 

 

 

Márpedig nem sikerült. Ez így nem lesz jó, mert alig jön ki a tartályból valamicske víz.
Konkrétan az van, hogy valószínűleg elillesztettem a gumilap méretét.

 

 

Az előbb már volt egy majdnem ilyen kép, csak ez most nem a WC keféről szól, hanem
a franc tudja mit keres itt (amúgy egy virágágyásban találtam) STB tetejéről lelógó
biciklibelső adta ötletről. Már úgy értem, hogy már tudom is, hogy honnan lesz
nekem alkalmas méretű gumilapom. Persze a bicajhoz való belső nem csak
hogy vékony, de még kicsi is! Sajnos bárhogy is forgatom, egyszerűen
nem ad ki egy megfelelő méretű karikát. No de mim van nekem?

 

 

Motor belsőm!

 

 

Felhasítva ez már kiadja a megfelelő méretű gumilapot.

 

 

Nem kentem újra a Gumiámot. A tömítőgyűrűt is csak ímmel-ámmal tettem oda.
A töltőszelepet sem szereltem be, hanem a csappal variálva töltöttem fel a tartályt.
Megnyomtam lefelé a kart. Már zubogott is lefelé a víz. Ez eddig nem így volt...
Lehetett érezni, hogy nem mozdítja meg a dugattyú a vizet. Vagy csak kicsit.
Persze nem is indult el a víz lefelé. Rángatásra sem reagált. Most tökéletes!
Persze az egyszerű dolgoknak, mint ez is, nem is szabadna elromlaniuk.
Feltöltöttem a tartályt, s hagytam állni. Ha nem csepeg alul a víz, én
ugyan nem fogom szétszedni "szépen" begumiámozni. Jó ez így...

 

 

 

Így kell működnie!
Remélem, hogy most egy darabig nem kell piszkálnom...

 

 

Ezeket elteszem, hiszen most is milyen jól jött, hogy voltak itthon. Persze felmerül a kérdés,
hogy miért nem vettem egy új WC tartályt. (mint a többi normális ember) Nem az ára
tart vissza, hiszen 5.000 forint közelében van egy új tartály. A gond az ennél is
nagyobb munkával van, mert a többi tartály mind magasabb a mostaninál.
Vízcsövet alakítani meg nem tudok. Az végképp nem az én asztalom...

 

 

Ez viszont az én szobám, melynek közepén egy fel nem használt tubus Sziloplaszt,
s a hozzá illő kinyomó pisztoly díszeleg. Majd holnap leviszem őket a pincébe.
Úgy is van lent egy kis dolgom, mert le kell fűrészelni a WC lánc csövéből.
De ez már a következő project...

 

 

A fiók azért van az ágyon, mert útban volt a satunak.

 

 

A satu meg azért van az előszobában, mert útban van a pincébe.

 

 

Épp a csavarhúzót mosogattam, ezért nem okozott különösebb problémát megbontani
vele az eldugult lefolyót. De mára aztán elég legyen a vizes feladatokból!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...