CD meghajtó laptophoz
(felvettem a földről)

Hogyan lesz egy ennyire lapos eszközből, akárcsak egy kicsit is érdekes cikk?
Ha meg eleve ilyen negatívan állok hozzá, akkor mégis minek vettem
fel a földről? Persze tudom, hogy vannak az életemnek olyan
kérdései, melyeket semmi értelme sincs feszegetni...

 

 

Ez az oldala annyival érdekesebb, mint a másik,
hogy itt legalább van egy rakat felirat.

 

 

Nekem a balra eső, kb. középmagasságban látható bekeretezett számsor előtti karakterek
nyerték meg a tetszésemet. Vajon a képírás olvasásakor hogyan lehet megállapítani,
hogy én vagyok-e tanulatlan, vagy pedig az író szórakozott pár új ábra erejéig?

 

 

Pedig biztos vagyok benne, hogy volt valami ötletem a Koreai forrásra. Múltkor az volt,
hogy eljutottam a cikkben úgy nagyjából az első betűig. Aztán betettem magam ázni
egy kád forró vízbe. Míg a kádban punnyadtam, meg is írtam a képekhez az egész
szöveget. Persze csak fejben. Egész jó lett. Kuncogtam is kicsit a hülyeségeimen.
Aztán kimásztam a vízből, s gondoltam gépbe rovom a megálmodott betűhalmazt.
A betűk ugyan rendre darabra megvoltak mind, de a kiötlött sorrendből
sajnos semmi sem maradt. Majd legközelebb teszek magam
mellé egy magnót. Gondoltam. Persze nem...

 

 

Tíz évvel ezelőtt biztosan nagyon örült valaki, az ezen meghajtót tartalmazó laptopnak.
Most meg csak úgy lazán eldobva hevert a folyosó kövén. Azért ez szomorú.

 

 

Én már tisztán látom, hogy ismét csavarokat fogok zsákmányolni.

 

 

 

Ügyes tőle, hogy ki-be mozog, csak sajnos semmi ötletem sincs arra, hogy ez mégis
mi a csudára lenne jó nekem. Már persze az eredeti funkcióján kívül.
Öregszem. Kopik belőlem kifelé a kora gyermekkoromban
olvasott tengernyi Ezermester újság mellékhatása.

 

 

Régebben eltettem az ilyen szép darab lemezeket (balra), de ma már az alattuk
rejtező elektromechanika (jobbra) sem gyakran él túl engem.

 

 

Na! Erre például van egy hasznosítási ötletem. Ráteszek egy lemezt. Meghekkelem
a vezérlést, és akkor... Tényleg... Mi van akkor? Mit kezdjek egy forgó lemezzel?
Egyszer, még nagyon régen, mikor CD lemez még nem is létezett, összeszereltem
egy műanyag repülőt. Már úgy értem, egy modellt. Nézegettem a művet. Ugyan
szépnek szép volt, csak unalmas. Finoman fogalmazva, engem egyáltalán nem
érintett meg a modellezés szépsége. Gondoltam mi lenne, ha repülne? Persze
tudtam én, hogy a valóságban nem tud, és nem is így értettem. Hanem úgy,
hogy menjen a szobában a mennyezet alatt körbe körbe. Ahhoz, hogy ez
sikerüljön, bele kellett volna nyúlnom a csillárba, mint tartószerkezetbe.
Ezen ötletemet -atyai intelmeket figyelembe véve- sebesen elvetettem.
Végül feláldoztam a project érdekében a rajztáblám. Az egyik sarkára
felfúrtam egy kicsiny elektromotort. Kicsit odébb, potméter tengely
csapágyazással felszereltem egy régi rádió skáladobját. Rádobtam
egy befőttes gumit. Már készen is volt a meghajtás. Rászereltem
a repülőt. Persze nem körbe repült, hanem egyhelyben forgott.
Rászereltem egy fadarabot a skáladobra, majd ennek a végére
lógattam fel két damillal (hogy ne imbolyogjon) a kisrepülőt.
Most már, ha nem is nagyon, de azért körbe körbe repült.
Már csak az egész miskulancia elhelyezése volt hátra.
Először ismét a csillár, majd a plafon környékére
gondoltam. Illetve közvetlenül ezek után a
korábban eltárolt atyai intelmekre.
Végül egy könnyed mozdulattal bedugtam
a rajztábla szabad végét a polcra, a könyveim alá.
Pár percig elvoltam vele, aztán ráébredtem, hogy ez unalmas.
Valahol itt ért véget a szerző találkozása a modellezéssel, mint hobbyval.

 

 

Tévedtem. Ezt a vezérlést nem hekkelem meg...

 

 

Ez egy annyira mikrokapcsoló, hogy valóban nagyon kicsi.

 

 

Nem tudom, hogy mire lesz jó, de egy elektromágnes mindig jól jön a háznál!
Tekertem rá egy kis szigszalagot, majd jól eldugtam.

 

 

Az első CD lemezjátszómban ezek voltak a hibás alkatrészek. Összementek, illetve
megroggyantak a mechanikát feltámasztó gumibogyók. Ettől a mechanika leült
a doboz aljára. Elég volt nagyobb lélegzetet venni, s már ugrott is a lemez!

 

 

Majd ha megint szétesik a szemüvegem, lesz itthon pótcsavar.

 

 

Ezeken is elmerengtem, majd megadóan besöpörtem őket a vegyes dobozomba.

 

 

Ezt a mini motort! Ha ilyenem lett volna, még a propeller is forgott volna
a modellrepülőmön! Gondolom ebben az esetben a két perc alatt
történő ráunás, akár három percig is elhúzódott volna...

 

 

A kiolvasófej egy igencsak komplex elektromechanikai szerkezet.
Például a lézersugarat a lemezre (illetve a pitekre) fókuszáló
lencse mozgatása úgy van megoldva, hogy a lencse az
állványán (jórészt) elektromágneses térben lebeg.

 

 

Sajnos nem sikerült kivennem a lézer LED-et. Lehet jobb is, mert még csinálnék
belőle valamit. Persze nem. Valahol van a pincében egy hélium neon lézer,
azzal sem csináltam semmit. A szép piros sugár persze csak a dohányfüstben
látszik. Illetve már csak látszott, hiszen azóta már rég leszoktam a dohányzásról.

 

 

Sajnálom, de nem kellesz...

 

 

 

Forog. No de mit tudnék én kezdeni egy szabadon forgó CD lemezzel?
Csinálhatnék belőle mondjuk egy malmot. A CD lemezből lenne
a malom vitorlája, a motor meg hátulról forgatná. Ez van
annyira értelmetlen project, hogy akár meg is csinálhatnám.
Csak az a fránya lustaság... Aztán még az is eszembe jutott, hogy
van nekem erre a célra alkalmasabb lomom is a pincében. Csak
mire odaérnék ahhoz a fiókhoz, ugyan hol lesz már ez az ötlet?

 

 

Tudom, hogy nem így (csavarhúzóval feltépve) kell levenni
a motort, de ha egyszer azt is tudom, hogy nem kell...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...