Antennaerősítő
(igencsak elhúzódó project)

Ez egy annyira egy elhúzódó project, hogy csak na! Az úgy volt, hogy vettem a piacon,
majd hoztam a melóhelyi szemétből mindenféle antennaerősítőket. Mivel tévém nincs,
így elég egyértelműen szétszedési, illetve bemutatási célzattal. Aztán egyszer csak az
a kép ugrott be, amint állok egy gyenge antennajel mellett, mégpedig erősítő nélkül.
Azt gondolom, mindenki előtt tiszta, hogy ez egy tarthatatlan állapot. Gondoltam
(de még ha csak gondoltam volna...) veszek egy erősítőt, ami működik, ha kell.
Ez a kis fehér volna az. Már persze, ha be lehetne kapcsolni. De persze nem.

 

 

Nem mondanám, hogy különösebben formás, de azért sokkalta
jobb az alakja, mintha csak egy szögletes hasáb volna.

 

 

Fel is lehet akasztani, tipikusan egy tetőtéri gerendába vert szögre.

 

 

Most már mindent tudok, és mindent megértek, csak a betűket nem ismerem...

 

 

 

Ez a kapcsoló, ez bizony nem kapcsol.

 

 

Két tévét is rá lehet kötni, de nekem persze egy sincs. Most mi lesz?
Még jó, hogy nem vagyok az a kétségbeesős típus.
Nem kötök rá semmit. Így lesz ez jó...

 

 

Tévé helyett nézzünk be inkább a dobozba. Innen, azaz alulról kell kinyitni. Bonyolult
dolgok ezek az összetartó csavarok. Már csak azért írom, mert múltkor egy ügyfélnél
láttam egy különösen cefet állapotú Askey ADSL modemet. Nyolcas lyukak voltak
fúrva a doboz tetejére hűtésnek. Mindezt persze csak azért, mert az ügyfél olvasta,
hogy ez egy különösen rosszhírű melegedős fajta modem. Miközben a modemet
odébb raktam, zörgött. Célzottan megráztam. Nagyon zörgött. Ennek valami
baja van, mutattam az ügyfélnek a zörgő modemet. Erre kaptam válaszul:
Nem. Nincs annak semmi baja... Csak a forgács zörög benne! Forgács?
Igen forgácsok, amik belehullottak, mikor állványos fúrógéppel fúrt
az ügyfél lyukakat a modem tetejére. Nem akartam forszírozni
 a kérdést, hogy nem-e lett volna egyszerűbb megkeresni
a dobozt összetartó csavarokat.

 

 

Mint ahogy nekem is sokkalta egyszerűbb lett volna megkeresni ezt a két kapcsolót
itthon, ebben a kis dobozban, az asztalomon, mint hazahozni a melóból három
kábeltévés boxot csak azért, hogy holmi kapcsolókat termeljek ki belőlük.

 

 

Valamire fel akartam csavarozni a kamerát, csak ugye a kamera csavarja elég spéci.
De semmi baj, hiszen kell hogy legyen itthon kameracsavar. És találtam is!
Aztán úgy betettem az előbb látott fadobozba, hogy teljesen elfeledtem.
Ahogy azt is, hogy mégis mi a csudára akartam rácsavarozni a kamerát.

 

 

Nemhogy hoztam hármat (háttérben), nem hogy eleve volt itthon kettő (előtérben),
de ahogy az antennaerősítő vásárlása után jöttem hazafelé, találtam is egy épp
megfelelő kapcsolót a földön. Maga a kapcsoló, s a róla készült kép (amint
reám várva hever a járdán) az idők folyamán persze valahol elkeveredett.
Aztán egyszer csak megtaláltam, és eltettem valami jó helyre, de úgy, hogy
megint nem volt sehol, mikor kellett volna. Mivel rengeteg kép van a gépemen,
még akkor is nehéz közöttük megtalálni valamit, ha valami csoda folytán tegyük fel
értelmesen van elnevezve. Megjelenés előtt még egyszer át szoktam olvasni
a cikkeket. Ahogy most ideértem, úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz!
Márpedig ez a cikk egészen addig nem megy ki, míg csak meg
nem lelem a keresett képet! Ráment egy órám, de meglett!

 

 

Azt nem állítom, hogy megérte megkeresni. Azt sem mondható ki egyértelműen, hogy
kimutatható mértékben bentebb lennék azzal, hogy a kismillióból helyére került egy
kép. De az ilyen apró haladás is haladás. Persze az érdekesség az egészben, hogy
micsoda fura dolgokat képes produkálni az élet. Már úgy értem, hogy mégis
mekkora esélyem van arra, hogy megtörténjen, hogy egy a piacon vett
hibás kapcsolós antennaerősítőhöz, hazafelé jövet találok egy épp
megfelelő kapcsolót? Csak úgy egyszerűen eldobva a járdán!
Gyakorlatilag nulla. Most, hogy ezt leírtam, belegondoltam.
Találtam én valaha is a járdán kapcsolót? Már úgy értem
ezen kívül. Ha csak nem lomtalanításkor, de az nem ér.

 

 

Egy igen informatív kép a porrongyomról. Még jó, hogy a minap készült, így még
élénken emlékszem rá, hogy mit akartam vele. Szóval az úgy van, hogy felnyúlok
jobbra, s lekapom a polcról a denaturált szeszes üveget. Kupak le, rongy rá, majd
fejjel lefelé fordít, vissza, már lehet is a lötyis ronggyal dörgölni a koszos tárgyat.
Hogy ki cserélte meg a denszeszes üveget az etilacetátossal? Azt kizárt dolog,
hogy tudjam! De a múltkor tisztogatni kívánt ragacsos dobozka tetejére,
néhány pillanat alatt rágyógyult a törölgető rongyom. Ennyit mára
a kémiával, mint ismeretlen területtel való találkozásomról.

 

 

Sejtettem, hogy nem holmi kigyúrt kidobó emberek emelgetik az antennajel szintjét.
Már csak azért sem, mert egy ekkorka dobozba legfeljebb ha manók férnek.
Amúgy a jelemelő manók a balra eső nagy fényes puttonyban laknak.

 

 

Három kémény van a házikójukon. Az egyik tűzhelyen kalácsot
főznek, a középsőn sütik a kakaót, a jobbszélsőn
pedig komoly gólpasszok múlnak.

 

 

A tápegység mini, de nem is kell több, hiszen
a manóknak alig kell valamicske villany.

 

 

Úgy látszik, hogy a beteg hálózati kapcsolóból kiesett a mozgó kontaktus.
Persze mi mind tudjuk, hogy mi az igazság. Az egyik jelerősítő
manó (név szerint a Béla), elhagyta a lúdtalpbetétjét.

 

 

A kapcsoló alsó, kivezető érintkezős fele.
(milyen hülye egy cipője van ennek a Béla manónak)

 

 

Nem csodálom, hogy szétesett a kapcsoló, hiszen jórészt hiányzik a pereme.
(biztos Béla manó rúgta ki azzal a kacsa lábával)

 

 

Melyik kapcsolót építsem be? Béla manó a középsőre szavazott.

 

 

Nem vagyok hülye! (más források ettől egészen eltérő véleményen vannak)
Nem tartok egy doboz tejfelt az asztalomon!
Biztos ez is a Béla manó volt.

 

 

Ha kihúzom az asztal középső fiókját, és ha ideiglenesen is, de átteszem
fiókot az ágyra, akkor még a múltkori székemelő műtét
után is befér a lábam az asztal alá.

 

 

Csakhogy a forrasztáshoz szükséges gyanta -illetve az ón is- a fiókban lakik.
Szerintem a Béla manó keveri össze a dolgokat.

 

 

Míg a páka bemelegszik, találtam az antennaerősítő dobozában
egy fröccsöntési hibát. Persze, hogy hibás! Mikor
a Béla manó döntögeti magába a fröccsöt!

 

 

Egyrészt azt mondanám, hogy elkapkodtam, hiszen már készen is van.
Aztán belegondoltam, hogy mióta is várunk erre az akcióra a Bélával?

 

 

Hová lett a sárga vezeték? Arról szó sem volt, hogy szétrombolom ezt a dobozt!
Mit kapnék érte a Béla manótól?

 

 

Ha már úgy is meleg a páka, no meg csavarhúzó
is akad, benézünk a manók házába.

 

 

A maguk kicsinységében ezek valóban manók.
De melyik lehet a Béla?

 

 

Kicsit nem figyeltem oda, erre egészen véletlenül nem összeszereltem
a hibás kapcsolót? Még tiszta "szerencse", hogy amint kipróbáltam,
azonnal szét is esett. De nem ijedtem meg, mert van belőle bőven.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...