Mágneskapcsoló
(váltóáramú, erősáramú, relé)

A polcok a kiürítésével teljesen hiábavalóan próbálkozom, ha egyszer folyton újabb
és újabb lomok kerülnek be a már feldolgozott, illetve bemutatott régiek helyére.
Értelmes szétszedési sorrend meg talán nem is létezik! Persze próbálkozom, de
bizton állíthatom, hogy igencsak kevés sikerrel. Hol azt találom ki, hogy szép
sorjában szétszedem az összes rádióm, máskor meg azt, hogy felszabadítom
a sarkokat. Vagy tegyük fel, most ezt a polcot. Szóval csapongok erősen.
Aztán szoktam még gondolni olyat is, hogy mi lenne, ha nekiállnék, és
könyörtelenül haladva végig a soron, befejezném az összes olyan cikket,
amit korábban valamiért félbehagytam. Vagy ha mindet azért talán nem is,
de legalább azokat, melyekhez már csak a betűk hiányoznak. De persze mit
sem ér az összes nagyszerű ötletem, ha egyszer képtelen vagyok megállni
a gyűjtést. Aztán meg csak nyafogok. Persze tudom, hogy teljesen
feleslegesen teszem, ahelyett, hogy szétszednék valamit.

 

 

Ez egy úgynevezett mágneskapcsoló, amit a továbbiakban egyszerűen csak relének
fogok nevezni. Ez tulajdonképpen egy relé, ami váltóáramról (tipikusan hálózati
feszültségről) működik, és igencsak nagy áramokat kapcsol. A kapcsolásokat
az ívkioltás miatt sorba kötött érintkezők végzik. Ez az alkatrész kifejezetten
erősáramú kapcsolási és vezérlési feladatokra lett kitalálva, nem házi barkácsra.

 

 

Egytől ötig 16 ampert, hattól kilencig 6 ampert tud kapcsolni. No de mi van
a kilenctől hajnali egyig terjedő időintervallummal? És mégis mi a csuda köze
van a kapcsolható áramerősségnek ahhoz, hogy épp hány óra van? Kérdeztem
volna kíváncsian, ha erősáramú suliba találtam volna járni. Középen, ahol
egy ablakban mintha trafóvasat látnánk, ujjal benyomva azt a vasat
(merthogy tényleg az), kézi erővel tudjuk működtetni a relét.

 

 

Alulról nézve semmi különös.

 

 

Ellenben oldalról nézvést azt látjuk, hogy ez a relé szétszedhető.

 

 

Ez a beakadó körmös vasdarab tartja össze a relé két felét.

 

 

Nézegettem egy darabig az összetartó elem hozzáférhető végét. Meglehet, hogy létezik
a kiakasztásához valamiféle szerszám, de nem jöttem rá, hogyan kellene kinéznie.

 

 

 

 Ha ilyen egyszerűen kiakasztható, akkor minek ide spéci szerszám?

 

 

Mivel ebben az állapotában a vezetékeket képtelenség bekötni
a helyükre, ezért egészen biztos, hogy kettőbe lehet venni.

 

 

 

Mégpedig így.

 

 

Ez az alja, vagyis a relé foglalata. Először ezt kell odacsavarozni.

 

 

Majd be kell kötni a drótokat a csavarok alá.

 

 

A relé érintkezői nagyfelületű kontaktusokkal csatlakoznak a foglalathoz.

 

 

A két vastag lemez csatlakozik be a foglalatba.

 

 

Ha ebből a szögből mutatom, akkor jól látszik, hogy a relé kontaktusai
különálló darabokból vannak.

 

 

 

Mielőtt az eddig látottnál jobban szétszedném, összeraktam egy kicsit.
Gondoltam bemutatom, hogyan is működik. Már persze csak
azért, nehogy az legyen, hogy nem tudom összerakni.

 

 

Akkora zavart termeltem a relé csattogtatásával, hogy a számítógépem is érzékelte.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy felugrik a képernyőre ez a két ablak.
Megpróbáltam újfent előidézni ezt a fura jelenséget. Persze nem sikerült.

 

 

Ha ez a kampós izé benne van, akkor biztosan nem fog szétjönni. Már úgy értem,
hogy nem csak a relét tartja bent a foglalatban, de magát a relét is összetartja.

 

 

 

Ha lehet ezt mondani, még egyszerűbb kiakasztani, mint az előbb.
Még csak szerszám sem kell hozzá.

 

 

Az eredeti funkcióján túl, nem sikerült beleálmodnom semmit.

 

 

A vasmag egyik fele, a relé felső részében van.

 

 

Pont úgy néz ki, mint egy "E" magos trafó, amit kettészeltek.

 

 

A vasmag másik fele a relé aljában van.

 

 

Ezen szürke műanyagdarabkák segedelmével mozgatja a kontaktusokat.

 

 

Ez pedig a behúzó tekercs.

 

 

Nagyon szép mintája van a ruhájának.

 

 

Meglehet, hogy innen már nem fogom összerakni.
Egyrészt nem figyeltem meg, hogy mi hol volt.
Másrészt mégis mi a csudának raknám össze?

 

 

Kívülről egyformák, belülről azonban eltérőek. Gondolom azért van így,
hogy mindenféle kontaktusrendű relét össze lehessen belőlük rakni.

 

 

 

Van a készletben kisáramú bontó érintkező.

 

 

 

És természetesen van nagyáramú bontó is.
Ennek szemlátomást nagyobbak a kapcsolópogácsái.

 

 

 

Nagyáramú zárót is találtam.

 

 

Ez nagyon egyszerűnek látszik. (bízom el magam)
Mi lenne, ha mégis összeraknám?

 

 

Hiába nézegetem az alkatrészeket, nem jók ezek
semmi másra, csak amire ki lettek találva.

 

 

Persze ha tekernék rá pár menetet szekundernek, akkor lenne egy pocsék trafóm.

 

 

A 220 volt oké, de hol 254 volt a hálózati feszültség?
Pláne 60 hertzes környezetben!

 

 

Hogy a kontaktusok nem úgy vannak benne, mint a feliraton, az hót ziher!
De legalább újra egyben van. Illetve már egy pince felé tartó dobozomban.
Ha sokat nem is, de egy kis helyet azért csak sikerült ma is felszabadítanom.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...