Zseblámpa
(szép régi darab)

Mai bemutatóm tárgya, a nagyítós elemlámpa.
Mogorván a nyúl dünnyögött: írd azt, hogy ott ül a nyúl mögött.

 

 

Hogy minek veszek meg egy ilyen kopottas elemlámpát? Nem volt egyszerű eset.
Az árus 50-ért adott mindent. Mindeközben úgy nézett ki, hogy egyáltalán nem
szerettem volna, ha visszaad a százasomból. Ezért választottam egy másik
ötvenforintos lom mellé, ezt a szépnek mondható régi elemlámpát.
Felvetül a kérdés: Ha annyira lelakott az eladó, akkor miért
veszek tőle bármit is? Hát mert tárgymániás vagyok!

 

 

Az én napom?
Mondjuk most már az enyém.

 

 

Azért hívják zseblámpának, mert egyrészt a mérete miatt zsebre lehet tenni, másrészt
pedig zsebteleppel üzemel. Mikor ezek divatba jöttek, még rengeteg helyen nem volt
elektromos világítás. Nagy szó volt, hogyha látni akartunk, nem kell gyufát keresni,
s begyújtani vele a petróleumlámpát. Csak egy gombnyomás, s már dőlt is a fény!
Gyermekkoromban, Kunmadarasi nyaralások alkalmával ez bizony még így volt.

 

 

Ez az a gomb (jobbra), amit meg kell nyomni (tolni), hogy a nap az enyém legyen.
A fülecske (balra) pedig az elemlámpa két felét fogja össze.

 

 

Bevallom, hogy én kifejezetten szeretem az ilyen egyszerű dolgokat, mint ez a zár.
Látszik rajta, hogy mi az. Azonnal érthető a működése. Emberléptékű!

 

 

Ezt az akasztót mely be, illetve kihajtható, a petróleumlámpától örökölte.
Ennél fogva lehet felakasztani a pottyantós budiban a szögre,
ha tegyük fel épp éjszaka akarunk rejtvényt fejteni.

 

 

Szerintem ez a lencse, ez inkább dekoráció, mintsem értelmes funkciójú optika.
Már úgy értem, hogy egyáltalán nem kell ide. Általában a többi lámpán sincs.

 

 

 

Tudom, hogy ez csak egy tartófül, meg egy rém egyszerű elemlámpa,
de én akkor is szeretem, az ilyen egyszerű és jól bevált dolgokat.

 

 

Ez van belül. Ami a gyári állapothoz képest némi plusz, az egy darabka papír.
No nem leírás, hanem csak a zsebtelep volt vele kitámasztva.

 

 

Ebben a típusban a foncsorba van rögzítve az izzó.
Más lámpákban az elektromos részben van a foglalat.

 

 

Tisztára lemezárugyári feeling, de ezt nem negatív éllel mondtam.

 

 

Az alsó érintkezőn jön be a telep egyik ága, s bár nem látszik, de átmegy a bakelit lap
alatt, majd egyből az izzó középső lábához ér. A telep másik sarka a jobb oldali
érintkezőbe fut, majd onnan a jól látható működési elvű kapcsolón keresztül
a lámpa házára, ami elektromosan egészen az izzó külső érintkezőjéig ér.

 

 

Az elemet kitámasztó papírdarab szerint harmadik hó tizedikére kell.
De hogy mi, arra sajnos már sosem fog fény derülni...

 

 

Honnan máshonnan tennék bele zsebtelepet, mint egy ugyan ilyen lámpából.

 

 

Van benne áram, pedig ezt a zsebtelepet még Regina adta.
Ő volt nálunk a raktáros, csak vagy tíz éve elment nyugdíjba.
Megnéztem a dátumot az elem alján. 2004 január. Mondom én!

 

 

Érdekes, de ebbe a lámpába jobban passzol, mint a polc széléről lógó feketébe.
Abba ugyanis alig lehet belepréselni! Ebben meg mondjuk lötyög egy kicsit.

 

 

A zsebtelep hosszabbik lába csak úgy egyszerűen
nekinyomódik a lámpa érintkezőjének.

 

 

Ellenben a rövidebbik be van ékelődve a rézlemezkék közé.

 

 

Kicsit elszórakoztam a megvilágítással, ami magyarul annyit tesz, hogy lőttem
vagy tíz teljesen használhatatlan képet, mire összejött egy olyan
fotó, amin látszik, hogy világít a picinyke izzó.

 

 

Ez se rossz kép az izzóról, csak ha nem mondanám meg,
hogy mi ez, igencsak nehéz volna kitalálni.

 

 

Annyiféle változat volt belőle, hogy csak na! Még színváltós is volt vasutasoknak.
A foncsor alatt volt három karocska, ezekkel lehetett beállítani a színt.
Amely színű gombot feltoltuk, olyan színű színes lapocska
tolódott be az izzó és a lámpa üvege közé.

 

 

A modernebb lámpának multifunkciós a gombja. Feltolva bekapcsol, pont mint a régi.
A fehér gombocskát benyomva szintén világít, de ha ezt elengedjük, akkor
el is alszik. Vagyis ezzel a gombbal lehet akár fénymorzézni is.

 

 

A régin az izzó előtti lencse a marketing, ezen pedig a foncsor állítási lehetősége.
Ugyan látszik valamicske hatás a fénykévén mikor tekerem, de hogy mivégre...

 

 

Hurrá! Már csak az alumínium membrános mélynyomót őrzi a nyúl. Persze ez azért
nem ennyire egyszerű, mert ott van még az a néhány energiatakarékos fénycső is.
Ezeket bele fogom tenni egy fiókba. Csak az a baj, hogy abban a fiókban jelenleg
öregecske magnószalagok laknak. Az a terv, hogy kipofozok egy orsós magnót,
legalább annyira, hogy meg tudjam rajta hallgatni a régi szalagokat, és akkor
az ő helyükre mehetnek ezek, meg persze a mindenfelé szétszórt összes
többi izzók. Bonyolult dolgok ezek! Gondoltam körbenézek, hátha
találok valahol valamit, amit még ki tudok paterolni a szobából.
Tudom is én... Hátha akad itt valahol egy már szétszedett, de még el
nem dobozolt lom. Vagy valami ottfelejtett szemét. Minő csoda! Találtam.

 

 

Ez egy orchidea, illetve már csak néhai orchidea, melyet ajándékba kaptam
egy virágboltban, vagy úgy öt évvel ezelőtt, mert megmutattam,
hogy az internet jó, csak rossz a routerük. Hogy minek
örültek? Hogy ezt minek őrizgettem?  Ki tudja...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...