Előerősítő
(Karcsi barátomnak készült)

Jaj! És még egyszer jaj! Egyrészt azért, mert megígértem magamnak, hogy többé
nem teszek ide az asztal alá semmiféle lomokat. Másrészt meg azért, mert
az eldugott fekete dobozzal dolgozni kell. Egyrészt nem lehet vele
semmi gond, hiszen magam készítettem. Másrészt már csak
nagyon halovány emlékeim vannak róla, hogy mégis
mit szereltem be annakidején a dobozba.

 

 

Mielőtt nekiállnék az előerősítőnek, keresek magamnak valami egészen egyszerű
feladatot. Ilyen apróság például ezeknek a hangszóróknak az innen történő
eltevése. Ezek úgy kerültek ide, hogy mikor telefont észleltem a raktári
szemetesben, egyből felmerült bennem két kérdés. Egyrészt az, hogy
van-e benne hangszóró? Másrészt pedig az, hogy ki fogom-e belőle
szedni? Eddigi tapasztalataim alapján bízvást állíthatom, hogy igen.
Igen, ki fogom szedni! Hogy aztán készül-e ezekből valaha is rádió,
vagy sem? Meglehet, hogy inkább sem. De ne álljak már hozzá ennyire
negatívan a dolgokhoz, hiszen az alanti erősítő is elkészült, pedig a szokásos
módon ígértem meg. Karcsi barátomnál, botor módon, erőteljesen ittas állapotban.

 

 

Úgy konkrétan ha agyonütnek, akkor sem tudtam volna lerajzolni az előlapját.
Persze ez nem is csoda, hiszen csak addig volt nálam, míg el nem készült,
az pedig nem volt valami nagy idő. Régen, mikor még nem volt itthon
számítógép, meg internet, a páka ette a legtöbb áramot. Folyamatosan
barkácsoltam valamit. Hogy sajnos-e, vagy sem, de az elkészült holmikból
alig maradt meg valami. Ez persze csak annak köszönhető, hogy én úgy játszottam
az elektronikával, mint más a Merklin fémépítővel. Vagyis folyton szétszedtem amit
összeraktam. A képen látható viseltes szerkezet ellenben nem ilyen céllal készült.
Karcsi elvitte (megvette) az erősítőmet. Boldog volt a fényjátékkal, csak ugye
a végfok és a műsorforrások közé illik tenni egy előerősítőt, illetve műsorforrás
választót. Karcsi úgy gondolta, hogy rendel egyet. Ráadásul tőlem! Mindezt úgy,
hogy egyszer éveken át készült egy neki ígért erősítő! Szóval ez bizony beteges
ötlet volt, de bejött. Ráadásul meglepően hamar elkészültem a képen látható
csodával. Szinte minden együtt volt hozzá, csak össze kellett lapátolnom.

 

 

A nagy piros gomb a bekapcsoló. A power felirat rég lekopott alóla. A három gomb
a hangszínszabályzó. Tudom (most már), hogy a mély az "bass", meg hogy a magas
az "treble", de akkor valamiért így írtam. Maga az előlap szikosztirol lemezből van.
Apukám hordta táblaszám a gyárból. Mivel fogytán a készlet, utána néztem, hogy
lehet-e kapni. Lehet. Dekorboltban. Sika lemez a neve. Az előlap fényezése nem
festék, hanem hígított Wallkid fekete színező paszta. A doboz nem alumínium,
mint azt a szegényből gondolhatnánk, mert az előlapon körbe az csak egy
vékonyka fém tapétacsík, a korabeli Ezermester boltból, fillérekért.

 

 

A fejhallgató 6,3-as jack aljzata alól is lekopott a "phones" felirat, pedig ezen
a festéken kifejezetten masszívan áll az Alfaset betűkészlet. Hogy mégis
mivel sikerült a feliratokat lekoptatni, az rejtély. De Karcsinál, ahol
a kutya megette az ekvalizert, bármi megeshet. A kicsiny tekerő
gomb funkcióját tekintve tévedtem. Azt hittem, hogy térhatás
szabályzó, de a füles hangerő gombja. Még látszik is alatta
a volume felirat. A két összemutató nyíl a csatornafordító,
a mono pedig a monosító gomb. Valamint mindezek felett
büszkén átvonul, a fele kivezérlés jelző LED-ek színes sora.

 

 

Két magnó, egy rádió, valamint egy tartalék.
Így lett rendelve.

 

 

A doboz széléről, ahol a fényes csík van, onnan is le lett koptatva a festék. Hogy ez
hogyan esett meg, elképzelni sem tudom! Ugyanis az van, hogy a fényes csík úgy kb.
fél milliméter vastagságú alumínium hatású tapéta. Rá van ragasztva az előlap szélére.
Ha csak le nem tépte onnan valaki, nem lehet mellőle (mert mélyedésben van) lekoptatni
a fényezést. Hogy a gombok éléről lekopott a festés, az még csak hagyján. Ez egyszerű
használati nyom. No de mi történt a bal oldali gombbal? Hogyan lehet a látott módon
összekarmolni egy süllyesztett gomb szélét? A gombokba épített LED, és körben
a többi, az nem az én ötletem. Karcsi barátom LED mániás, és nem is kicsit!

 

 

Ezek a különösen szép nyomógombok a saját előerősítőm építéséből maradtak meg.

 

 

Gondolom már meséltem (azért is elmondom még egyszer), hogy mikor a QUAD-ot
összeraktam, kiválasztottam hozzá egy gyönyörű, három centiméter átmérőjű,
rikító piros power gombot. Az a gomb, az akkor és ott úgy elkeveredett,
hogy azóta sem lett meg. Ezért van azon az erősítőn az oda illő szép
kerek helyett, egy az előlaptól elütő szögletes bekapcsoló gomb.
Hogy ide illik-e ez a forma, az mindegy. Ez van rajta, és kész!

 

 

Az erősítő alja. Gyanús nekem körben az a fekete tapétacsík.

 

 

Meg ezeket a csavarokat sem értem. Talán az lehetett, hogy átfúrtam a doboz alját,
s ezekkel a csavarokkal "tömtem be" az alul éktelenkedő lyukakat.

 

 

Ezt is meséltem már. Egy színiiskola személyhívó hangszóróinak
hoztam el az összes gumilábát dacból, mert nem
akartak adni egy hangszórós dobozt.

 

 

Ez pedig a CB67-es telefonhoz való gumiláb, mégpedig félbevágva.
A gomb mögött látható tapétázás viszont nem az én stílusom.

 

 

A hátlap nagyon egyszerű. Legalábbis az én előfokomhoz képest az.

 

 

Ezeket az RCA aljzatokat így lehetett kapni tömbben. Négy csavar, meg egy nagy
szögletes lyuk, és már bent is van a helyén a csatlakozók fele. Én - minden angol
tudásom latba vetve - ráírom ékes ánglius nyelven, hogy "IN", erre fel
Karesz sárgával rámatricázta, hogy "BEM". Hát érdemes így?
Disznók elé gyöngyöt...

 

 

Ezek pedig a kimenetek. A hátlap maga szintén szikosztirol lemezből van.
A feliratozás a legegyszerűbb, konkrétan betűsablon + grafitceruza.

 

 

Mit is írunk most? 2015-öt? Akkor ez a masina már 24 éves.

 

 

Ez a tuchel szolgál arra, hogy a korábban már bemutatott végfokban
található fényjáték jelszinttől független vezérlést kapjon. Bevallom
őszintén, hogy nem gondoltam volna, hogy a végfok hátán
található tuchelnek megvan a párja.

 

 

A hűtőborda talán túlzás, hiszen nincs a dobozban semmi ami nagyon enné az áramot.
Már úgy értem, hogy erősítő szinten. Mondjuk a LED-ek azért zabálnak rendesen.
Hogy miből gondoltam, hogy én vagyok Merlin? Talán mert úgy éreztem, hogy
varázslat, hogy elkészült ez a doboz. Jobbra pedig kilóg a hálózati kábel.

 

 

A hűtőborda meg hátra. Ez azért jó, mert egyrészt így hűl, másrészt pedig nem
lehet tőle betolni a dobozt a falig. A bordának persze mindegy,
ellenben az RCA harangcsatlakozóknak nem.
Vagyis ez egyfajta kábelvédelem.

 

 

A szép fekete fatapéta, a Hi-Fi tornyom építéséből maradt meg.
Vagy Karcsi is pont ugyanolyat vett a boltban.

 

 

Ez nem jó jel! Bár Karcsi barátom szakmája szerint úgy dereng, hogy
tetőfedő bádogos, de ez egyáltalán nem riasztja vissza attól, hogy
bármit kinyisson. Mondhatni én vagyok jobban megijedve!

 

 

Vajon mit tologatott Karesz ennek a doboznak a tetején?
Tudtommal ezer éve egy üvegből és vasból kreált polcos Hi-Fi tornya van.

 

 

Ez a gomb leginkább a második generációs Videoton erősítő gombjaira hasonlít.
Mondjuk lényegtelen, de az én gépemen volt ilyen előbb. Ugyan ennek a gépnek
1991-es a dátuma, de a gombok formája egy sokkal korábbi erősítőmről származik.
Mivel még csak hasonlót sem lehetett kapni a boltokban, ezért ez házi gyártmány.
Az egyszerűség végett magából az előlap anyagából van. Először egy hármas lyukat
fúrtam az előlapba, majd jött egy fura szerszám, mégpedig a körkiszakító. Ez vágja
ki a gombnyi kerek lyukat. Az előlapból kieső fölös darab, az lesz a gomb alapja.
Szemből ráragasztottam egy szikosztirol lemezből levágott csíkot, hátulról pedig
egy értéktelennek minősített forgatógombot. Az előlapon tátongó lyuk hátulról
kapott egy műanyag lapot fedésnek, hogy ne lehessen a forgatógomb mellett
belátni a dobozba. Az előlapi lyukon nem férnek át a LED-ek, a mögöttes
takarólapon viszont igen. Ettől kerülnek egy síkba. Ugyan bonyolultnak
hangzik, de így ahogy soroltam, ültő helyemben elintéztem
a kezem ügyében található szerszámokkal.

 

 

Azért nincs külön power LED, mert ehhez a fényjátékhoz mégis minek?
Lehet, hogy giccses, de ez lett rendelve.

 

 

Még ebben a szép ívelt gombban is van egy LED. Ez a gomb is pontosan úgy van
beépítve, ahogyan azt az előbb felvázoltam. Vagyis nem rá van tolva
az előlapra, hanem bele van süllyesztve. Szerintem így szép.

 

 

Az erősítő teteje - mivel csavarok már rég sehol - egyszerű feszítéssel nyílik.

 

 

Az előerősítő belseje meglepően rendezett.
Már persze ahhoz képest, hogy a tartalmat én rendeztem bele.

 

 

Ez a részlet a tőlem már megszokott tehermentesítő.
Az a lényege, hogy a csomó nem fér át a lyukon.

 

 

Hogy a fekete kábel forrasztása nem én voltam, az biztos! Ahogy megmozgattam,
egyből le is vált. Hogy Karesz mégis miért cserélte a hálózati kábelt? Hagyjuk...
A kapcsoló Isostat, és sajnos nem a hálózati típus. Cserébe (hogy be ne égjen)
párhuzamosan kötöttem a kapcsoló 4 kontaktusát. A kapcsoló a hálózatnak
csak az egyik ágát szakítja meg, de ez ilyen szabad szerelésnél mindegy...
Ha valaki ész nélkül beletapizik a dobozba, az meg is érdemli a lórúgást!
A kapcsolót - az egyszerűség jegyében - a minden feladatra
alkalmas piros hasábok tartják.

 

 

Mint ahogy némi szikosztirol lemez közbeiktatásával a tápegység kondenzátorait is.
Valamint (balra a trafó mögött) a készülék oldallapját, vagyis magát a dobozt is.
Ez a piros hasáb, ez kérem egészen egyszerűen mindenre jó! Illetve abból
építkeztem, amit az itthoni dobozokban találtam. Márpedig Apukám
hozott a gyárból (néhai Tanért) egy nagy zsák piros hasábot.

 

 

Teker trafót átlag igényre a franc! Épp megfelelt egy Tesla lemezjátszó trafója.
A diódák meg jól elvannak a trafó és a kondenzátorok közt a levegőben.
Nem kell feltétlenül minden alkatrésznek külön nyáklapot faragni.

 

 

Mint ahogy a stabkockák is köszönik szépen, jól elvannak a hűtőbordán,
csupaszdrót bekötéssel. Érdekes a hűtőborda felfüggesztése.

 

 

No nem az az egy szem csavar, hanem az áttörés a hátlapon.
Mondjuk - mivel nem melegszik - jó ez így...

 

 

Ezek az óriási MM elkók, ezek kérem sosem fognak kiszáradni! Mondanám én,
hogy rohadjon rá a gyártóra az összes kínai kiszáradós elkós szar, de
az igazság az, hogy nem rájuk, hanem sajnos ránk rohad.

 

 

Mint azt már írtam volt, némi fantáziával és kézügyességgel, piros hasábból
és szikosztirol lemezből, szinte bármit meg lehet komponálni!

 

 

Egy pont földeléses rendszer. Ez az az egy pont, ahol az összes földszál összefut.

 

 

A piros vezetékek a +12, illetve a +24 voltos feszültséget viszik a panelekhez.

 

 

Mi más is vezethetné a dobozban a drótokat,
mint áttört piros hasábok sora.

 

 

Mire az amúgy tömör hasábból kialakul ez a forma, szóval van vele némi munka.
De ez nem egy bonyolult tevékenység. Fúrógép, satu, reszelő.
Pont olyan kikapcsolódás, mint a pasziánsz.

 

 

Természetesen a hátlapi csatlakozókat, s egyben magát a hátlapot is piros hasábok
támasztják. Árnyékolt kábel meg egy centi nem sok, annyi sincs a dobozban!

 

 

Ez a panel a már említett korábbi erősítőmből származik.
Tulajdonképpen erre a panelre alapozva lett felépítve az egész erősítő.

 

 

Illetve (mivel sztereó) kettő van belőle. Ezek eredetileg (az előző dobozban)
függőlegesen álltak, csak itt, mivel ez a doboz sokkal
alacsonyabb, állítva nem fértek el.

 

 

A három trimmerpotméter a bemenetek érzékenységét szabályozza.
Nem szintszabályzónak vannak bekötve, szóval nem leosztják a jelet,
hanem az előerősítő fokozat erősítését szabályozzák. Ezekkel lehet
hozzáállítani a bemenetek érzékenységét a végfokhoz, illetve
az előlapi kivezérlés-jelzőhöz. Hiszen a fény a lényeg!

 

 

Kicsit nézegettem, hogy mégis mi a csuda lehet ez a panel, de a színes drótok
irányából hamarost kikövetkeztettem, hogy ez a magnókimenetek panelja.
Szerintem ezt a részt (finoman szólva) egy kissé túldimenzionáltam.
Ki kell fordítanom, hogy lássuk mi van a panel másik oldalán.

 

 

Konkrétan simán megtette volna, ha hat darab ellenállással visszahatás mentesítem
a magnókimeneteket. A hosszúkás kék elkók NDK telefon mikrofonból
származnak. Raktam bele mindent, amit csak itthon találtam.

 

 

A korábban mutatott tuchel belülről.
Szóval mégsem valósult meg az elképzelésem a fényjáték különálló vezérléséről.

 

 

Ezt felismerem, ez a fejhallgató erősítője.
Balról hozzá van toldva a panelhez, egy a jelszintet megemelő fokozat.

 

 

Valami komplementer emitterkövető dereng, egy régi RT újságból...
Ez a panel is, mint ahogy az előerősítő fő panelja,
a korábbi erősítőmből származik.

 

 

Ez a panel viszont direkt ide készült. Ez egy egyenirányító,
illetve szintbeállító a kivezérlés jelző LED sorokhoz.

 

 

Érdemes megfigyelni az alkatrészkészletet. A sárga és a zöld ellenállások a Kandó régi
számítógépéből valók. Középen a vékonyka zöld ellenállás orosz. Jobbra az elkó
japán. Természetesen bontott. A fura forma fekete valami a kék csíkkal, az
pedig egy Csehszlovák tranzisztor. A 80-as években tíz forint környéke
volt a boltban egy átlagos, mondjuk BC107 tranzisztor. Az Ezermester
boltban ellenben 200 forintért 100 darab KC149C nevű csodát adtak!
Hát csoda, hogy mindenbe ilyet tettem? Ugyan undok lemez lába van
a megszokott drót helyett, ráadásul rövid is, cserébe meglepően olcsó.

 

 

A három hangszínszabályzó potméter, az őket tartó konzollal. A háttérben pedig
a LED-eket tartó panel. A két szélső potméter Csehszlovák, a középső passz.
Maga a hangszínszabályzó nem a szokásos megoldás, hanem az alanti.

 

 

Forrás: Sipos Gyula - Hi-Fi erősítők építése
Persze nekem semmi sem jó úgy ahogy van, mint ahogy
ebbe a rajzba is belehekkeltem egy középhangszín szabályzó potmétert.

 

 

Nem mondom, hogy szépen vannak szerelve
a LED-ek előtét ellenállásai, mert nem.

 

 

Ez a két panel pedig azért van ilyen felemásan beszerelve, mert az egyiket fejjel
lefelé kellett fordítanom, hogy középről fusson szét a két fénysor. A LED-eket
meghajtó panelek alatt a műsorforrás választó Isostat kapcsolósor látható.
Természetesen az elmaradhatatlan piros hasáb felfüggesztéssel.

 

 

Ezt a panelt, ezt nem én követtem el, hanem kittben vettem. Olyan olcsó
volt a modul, hogy szinte IC árban adták. A panel bal sarkán a rajz
a LED-et ábrázolja, hogyan kell a panelba helyesen beültetni.

 

 

Vajon miért rövidebb az egyik zöld LED?

 

 

 

Kicsit bénázok mire feladom a kamerára a fejhallgatóm, miközben
ő valahova a végtelenbe fókuszál. De a lényeg úgy
is az, hogy szépen villognak a LED-ek.

 

 

Csodák csodája, a füles jack aljzatát vaslemez tartja, nem pedig piros hasáb.
Ez azért jobb így, mert a 6,3-as jack dugóra néha rátámaszkodik az ember.

 

 

 

Meglepően hangos! Még a térdemre tett fejhallgatóval is erős szobahangerőt
képes produkálni. Vajon mekkorát szól valami normálisabb hangszóróval?

 

 

 

Háttérzajnak vagy szobahangerőnek, szerintem bőven megteszi.
Szóval a fejhallgató erősítő fokozattal kicsit túllőttem a célon.

 

 

Ha jól néztem a drótokat, akkor ezzel a csatlakozóval le lehet választani az előlapot.
Hogy minek? Azt nem értem. Mégis ki, s mivégre akarná leszedni az előlapot?

 

 

Ezt a kábelt nem találtam a múltkor. A lényeg, hogy azóta meglett.

 

 

Ugyan be van fújva kontakt löttyivel a panel,
illetve a trimmerek, de nem itt van a hiba.

 

 

 

Hanem itt. Ezek a különösen olcsó RCA csatlakozó sávok szegecselve vannak.
Illetve talán még az se, hanem csak úgy köpködte ki őket millió szám a présgép.
Egyáltalán nem arra lett tervezve, hogy ki-be húzkodja belőle az ember a dugókat.
Gondolom Karcsi nem bánt velük finoman. Miért is kéne? Hát azért, hogy ne
lazuljanak ki. No de ki látott már kilazult RCA harang aljzatot. Mi. Most.

 

 

Kitekertem a hátlapból az összes látható csavart, így már csak a tapéta tartotta.
Ezt miért kellett Karesznak rátenni? Lehet, hogy nem tetszett neki a fa szín?

 

 

Stílusosan Rádiótechnikát toltam a panel alá,
míg átforrasztom a kontakthibákat.

 

 

Nem azért, mert én csináltam, de egész ügyes konstrukció. Percek alatt leszedtem,
majd vissza is raktam. Ha már úgy is lent volt a hátlap, aláhajtottam a tapétát.

 

 

A doboz maga - a már többször is megemlített - 30x40-es fatáblából van.
Ez volt raktáron. Jobb mint a semmi. Még oda is van írva!

 

 

Konkrétan ráférne az előlapra egy újrafestés, feliratozás, de ez most elmarad.
Öreg vagyok én már az ilyen bonyolult dolgokhoz...

 

 

Ez a nő meg azt mondta: Már megint nem velem foglalkozol!
Ez mindennek a teteje!

 

 

Nem. Ez csak ennek a doboznak a teteje. A doboz tetején a belső oldal
le van alufóliázva a szigetelőszalag alatt. Ellenben Karcsi kikötötte
az árnyékolást a dobozzal összekötő drótot. Akkor legyen így!

 

 

A doboz fedelét nem lehet fordítva feltenni, mert a trafónál ki van vágva belőle
egy darab, hogy elférjen. Jó ez a rétegelt lemez! Síkban is lehet farigcsálni.

 

 

Természetesen az előlapot is piros hasáb tartja, csak itt épp le van festve feketére.
Mivel a piros hasáb és az előlap azonos anyagból van, ezért kevéske oldószerrel
(toluol, illetve etilacetát) összeragaszthatók. De úgy ám, mintha mindig is egy
anyagból lettek volna! Valami rém egyszerű velük a munka.

 

 

Jól átgondolt konstrukcióba nem kellenek kilométerszám a drótok,
de ha már így alakult, legalább megadtam a módját.

 

 

Rendben. Láttunk. Már teszem is rád a fedelet.

 

 

 

Adtam magamnak még egy esélyt, de úgy látszik nem éltem vele. Én, a kamerám,
és a fókusz, nem vagyunk összehangolódva. Talán ha méltóztatnék hátrébb
állni a géppel, és rá zoomolni a témára. Talán majd legközelebb. Mert
az természetes, hogy csak azután derült ki a fókuszhiba, miután
visszaadtam az erősítőt. Ennél nagyobb bajom sose legyen!

 

 

Ráhúztam egy kötegelőt a hálózati kábelre, miközben
lehúztam a szétszedős listámról ezt az erősítőt.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...