Westminster rádió
(military kivitel)

Egyrészt a formája, másrészt a színe miatt úgy néz ki, mint valami katonai holmi,
pedig csak egy teljesen szokványos zsebrádió. Az úgy volt, hogy valamely régebbi
rádióboncolós cikkben megemlítettem ezt a készüléket. Gondoltam, majd ha látok
egyet a piacon, akkor majd megveszem. Csak az ám a baj ezzel a gondolatmenettel,
hogy nem csak erről az egy kisrádióról van szó! Telve a pince a direkt szétszedésre
beszerzett lomokkal. Persze, mint azt már többször említettem, nem panaszkodom,
hanem dicsekszem. A lényeg, hogy azt találtam ki (a vásárlási láz megfékezésére),
hogy amennyiben veszek, illetve elfogadok valakitől valami szétszednivalót, akkor
azt záros határidőn belül (ez lehet aznap, egy hét, de akár egy hónap is, mikor mit
ígérek meg magamnak) le kell rendeznem az adott lomot. Erre a rádióra például
azt mondtam magamnak: Csak akkor vehetem meg, ha még ma szétszedem.
Komoly lelki tusa volt, de én nyertem! Vagy ki tudja...

 

 

Olyan, mintha jól össze lenne csavarozva, de persze nem. A "solid state" pedig
azt jelenti, hogy szilárdtest. Ennek semmi értelme, de angol nyelvterületen
ez annyit tesz, hogy nem elektroncsöves. Az első tranzisztoros rádiók
megjelenésének idején még volt értelme ennek a feliratnak, de
a hetvenes években már nem sok, hiszen ki gyártott
már akkoriban csöves kisrádiót?

 

 

Kifejezetten szép a hangszórórács! Mondhatni megadták a módját.
A fröccsszerszámot meg úgy is csak egyszer kell legyártani.
Szóval érthetetlen, hogy egyes készülékek hogyan
lettek csúnyák, mikor szépek is lehettek volna.

 

 

Balra lentről a Westminster felirat, jobbra fentről pedig a rádió skálája hiányzik.
Nem mai darab, az biztos! Ha meg használják is, akkor persze, hogy kopik.
Valamikor a 70-es évek közepén volt ilyen kisrádiója az öcsémnek.

 

 

Hátulról semmi fakszni. A lyukaktól eltekintve tisztára szappantartó formája van.

 

 

Lett ott fejlődés rendesen a hetvenes évek óta.

 

 

Az előbb említettem a kopást. A hátlapról majdnem lekopott ez a felirat.
Ez a másik pedig már ennyire sem látszik.

 

 

A hangerőgomb recézettsége - ellentétben egy hasonló korú Sokollal,
vagy Selgával szemben - teljesen ép. De az már egy másik történet,
mégpedig az oroszok esete a mechanikailag stabil műanyaggal.

 

 

Megkíséreltem egyenesre fotózni az állomáskereső gombot.
Mondhatni kevés sikerrel...

 

 

Sehol egy csavar, vagy különálló teleptartó fedél. A lyukba bármivel benyúlva,
majd megfeszítve, lejön a rádió egész hátulja. Morgok, mert nem jó ez így.

 

 

Mikor egy elemcsere kapcsán ezt látja a kedves tulajdonos, biztos, hogy belepiszkál!
Mondjuk megigazít valamit, mert ferde. Képes és beleteker a KF trafóba, mert nem
tetszik neki, hogy ferdén áll benne a csavar slicce. Majd miután mindent sikeresen
kiegyengetett, vagyis pár bogyóckának letörött a lába, tekercsek elhangolva, jön
a rácsodálkozás: Vajon miért is nem szól a rádió? Visszatérve a képen látható
tartalomra, én azt mondanám, hogy gyanúsan kevés alkatrész van benne.
Például KF trafóból is csak kettő. (általában három szokott lenni)

 

 

A jó megfigyelő azonnal észrevesz egy hatalmas különbséget a fenti kép, és a gyári rajz között.
Gondoltam beszúrok egy csokor entert, hogy legyen idő játszani, de aztán mégsem tettem.
A teleptartóról van szó. Ezen a rajzon két ceruzaelem szerepel, míg a valóságban egy
9 Voltos elem csatlakozóját láthatjuk. A háromszoros tápfeszültséget semmiképp
sem nevezném egészségesnek! Szerencsétlen esetben pár perc, és már vége is
lett szegény kisrádiónak. Majd meglátjuk, hogy maradt-e benne valami élet.

 

 

Ez a rádió minimál koncepciós. Az első tranzisztor RF erősítő, oszcillátor, és keverő is egyben.
A második tranzisztor az egész KF erősítő. Rá hatásos az AGC. A maradék három tranzisztor
a hangfrekvenciás végfokozat. Az erősítőben található 3 darab 10 nanófarádos kondenzátor
azt a szent célt szolgálja, hogy a mindennemű negatív visszacsatolás nélkül járatott (vagyis
teljes gőzzel erősítenek a szegény tranzisztorok) HF fokozat nehogy begerjedjen. Vagyis
nincs benne semmi, ami nem feltétlenül szükséges a működéshez. Talán a fülhallgató
csatlakozót lehetne kiszedni büntetlenül. De olyan kis kopaszka ez a rajz, hogy én
inkább beletennék alkatrészeket, mintsem kiszednék. Az RF fokozat hagyján,
eljár az két KF trafóval is, de az erősítő részbe illene még egy tranzisztor,
meg pár emitter ellenállás. Az ennyire leegyszerűsített erősítő felel az
ehhez hasonló felépítésű kisrádiók pocsék hangjáért. Már eleve
borzasztó hangja van egy 5 centi átmérőjű hangszórónak,
amit egy kilyuggatott szappantartóba szereltek, és
akkor erre még jól rátorzítanak a végfokkal.

 

 

Az utolsó adat, na azaz, ami szerintem nem stimmel!
Vagy inkább úgy kellett volna írni, hogy: Torzítás: minimum 10%
Engem mindig elfog egy különös érzés az ehhez hasonló kisrádiók hangjától.
Nekiállok köszörülni a torkom, mintha belőlem jönne az a furcsa reszelős hang.
Pedig nem!

 

 

 

Mielőtt még valami kárt tennék benne, kipróbálom. Mondhatni várakozáson
felül teljesít! A vártnál sokkal normálisabb, hallgathatóbb hangja van.
De ez nem is csoda! Mert amekkora állat vagyok, a kapcsolási
rajzra oda sem figyelve, csak a teleptartó csatlakozójára pillantva,
automatikusan 9 Voltra tekertem a tápot. Ekkora tápfeszültségről hajtva
rendesen elmásztak a tranzisztorok munkapontjai. Mondhatni kétszeresen
is pozitív irányba. Egyrészt a megszokottnál több áramot vesz fel a rádió,
másrészt nem torzít annyira a végfok. Meglepően jól bírja a háromszoros
tápfeszt! Szólt pár percig az asztalon, de nem olvadt el benne semmi.

 

 

A ferritrúd már rég leszakadt a tartójáról, ellenben ügyesen ki lett szivacsozva.
Ez a ferritrúd leszakadás tipikus jelenség a kisrádióknál. Tisztelet a kivételnek,
eleve gyengén vannak rögzítve, miközben a legnehezebb alkatrész a dobozban.

 

 

Egyszer, mikor már nagyon nem bírok magammal, lesz rádióépítős oldalam is.
Például tervbe van véve, hogy kipofozok, felturbózok egy ilyesmi kisrádiót.
Addig is, míg ez az idő be nem köszönt, serényen gyűjtöm az alapanyagot.
Amíg a szétszedtemnek vége nincs, addig persze nincs értelme nekiállni.
Öreg vagyok én már a multitaskhoz... Pedig olyan jó terveim vannak...

 

 

A panel felülete igencsak különösen néz ki.

 

 

Közelebbről szemlélve olybá tűnik, mintha hiányozna egy réteg műgyanta
az üvegszálas szövetről. Persze biztosan direkt ilyen. Vagy selejt...

 

 

Ezt hogy utáltam... Gondolom még most is van valamely rejtekdobozomban tartalék,
mondhatni pót potméter kisrádióhoz. De ezeket cserélni? Na az egy rémálom!
Ugyanis gyárilag (igencsak aljas módon) először beleszegecselték őket
a panelba a lábaiknál fogva, aztán még be is forrasztották. Úgy
kiszedni, hogy be lehessen tenni helyette egy másikat...

 

 

A hangszórónak egészen normális mérete van. Már úgy értem, kitölti a dobozt faltól falig.
Ellenpélda erre, mondjuk a Pocketmate rádió, a különösen lapos, és átmérőben is kicsiny
hangszórójával. Persze annak olyan is a hangja. Már attól megtáltosodik egy ilyen rádió,
hogy az ócska mini hangszórója helyett rákötünk egy nagyot. Sokkalta hangosabb lesz!
Ilyenkor persze azonnal előkerül két újabb probléma. Egyrészt a mély hangok hiánya.
Ugyanis hiába nagyobb membránfelületű a hangszóró, ha egyszer a rádió erősítőjét
5 centis hangszóróhoz méretezték. Először jól fog szólni, majd pár perc hallgatás
után hiányérzetünk támad. A másik probléma a torzítás. Egy normális méretű
hangszórón nagyon fog hallatszani, amit a jelen esetben minden negatív
visszacsatolás nélküli három tranzisztorok művelnek. Szóval nagyobb
doboz kell, nagyobb hangszóró, nagyobb kimenőtrafó, (minimum)
emitter ellenállások. Valamint egy tranzisztor a kiesett erősítés
pótlására. Igazi -már úgy értem normális méretű és gombú-
hangerő szabályozó potméter. Nagydarab forgókondi,
látható skálával. Ha egyszer valóban megérjük
a rádióépítős oldalt, majd megmutatom.

 

 

Egyszer csak elhallgatott a rádió! Mondom magamban, eddig bírták a tranyók.
Szerencsére csak a telepcsatlakozóról szakadt le a vezeték.

 

 

Elteszlek szépen a többiek közé. Szerintem megérdemled a pihenést.
Már bőven kiszolgáltad az időd. Aztán valakinek
megtetszett, én meg odaadtam...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...