Elektroakusztikai Gyár (EAG) MPE-141
(fénymutatós kivezérlésmérő)

Szeretnék bemutatni egy igazi korjelleges különlegességet, az EAG (később BEAG) gyártmányát,
a stúdió-keverőasztalok tartozékát, az MPE141 típusú tükrös-fénymutatós kivezérlésmérő
műszert. Többek között ezt a műszert építette be a gyár az 1960-as évek végétől
a „szürke” FIT - jelű keverőasztal családjába. A FIT: Flexibilis Integrált
Technika, építőkocka elven kialakított rendszertechnikát takar.

 

 

Megjegyzem, ez a műszer a mono rendszerek tartozéka, míg a sztereó asztaloknál alkalmazták
ennek kettős skálával ellátott változatát (MPK-141), vagy a szingli cuccból építettek be
kettőt egymás mellé. A +6dB-ig skálázott változat  neve MPE-149. A bemutatott
műszer egy kicsi, kétcsatornás mono, ún. átjátszó-keverőasztal (FIT-PKP08/S)
tartozéka, amit a Magyar Rádióban használtak. Látható, hogy a műszernek csak
a felső, skálával ellátott része emelkedik ki az asztal síkjából. Az alsó szakasz az ún.
„tükörreflexiós kamra”, de erről később. A képen látható keverőasztal saját példány, 1969-es.

 

 

A műszer működési elvét tekintve egyértelmű „hazai alkalmazása” a korabeli, jellegzetes
Siemens-WSW keverőasztalok hasonló felépítésű műszereinek. (kép forrása: Wikipedia)

 

 

Az MPE141 kivezérlésmérő elengedhetetlen tartozéka az MAE129-típusú, a keverőasztalba
épített modul, az ún. meghajtó-mérőerősítő. Ez az egység kapja a hangfrekvenciás
vezérlőjelet, majd alakítja át a műszer részére egyenfeszültségű vezérlőjellé.

 

 

Itt végezhető el a műszer kalibrálása, hitelesítése trimmerekkel, három kitüntetett mérési értéken.

 

 

Úgy a műszer maga, mint a meghajtó erősítő (és a keverőpult többi betétegysége) speciális,
aranyozott érintkező felületű csatlakozókkal (DS - csatlakozók) illeszkedik az asztal
váz-kábelezéséhez. A képen látható, vázba szerelt „mamák” ellendarabjai
találhatók a cserélhető modulokon.

 

 

A műszer fényforrása egyszerű 6V/10W gépjárműizzó „cseresznyeizzó”. Ez a körte egy
lámpaházban foglal helyet, melynek hőjét hűtőborda vezeti el. Kis kosz van...  :o)

 

 

Feszültség alá helyezve az izzót, a skálán az alábbi fényjelenség látható.
(nyilván a fénycsík alaphelyzetbe állna, itt vezérlőjelet kap)

 

 

Nézzük a mérőmű működési elvét. A lámpaházban, az izzó előtt helyezkedik el a blende.
Ez állítja elő a „pálcikát”, ide vetül az izzólámpa fénye.

 

 

A fényrekesz előtti excenterrel állítható be a lámpaház pozíciója, ezáltal a fénycsík erőssége
(fókusza), ugyanis a fényrekesz által létrehozott kis csík (melynek skálára vetült egyenes
állása a rekesz finom jobbra-balra fordításával állítható be) egy ferde optikai tubus
segítségével egy lencsére vetül. A lámpaház alatt, a műszer „hasában”.

 

 

De hová is vetül a lencse képe, a kis, fix helyzetű pálcika? Hát ide, a mérőmű által mozgatott
lengőtükörre. Ugyanis a mérőmű maga egy egyenáramú, lengőtekercses (Deprez - elvű)
elektromechanikus műszer speciális változata. Nem feszített szálas mutató, hanem
egy nagyon könnyű kis tükör található a tengelyén. A vezérlőjel ütemében e kis
tükör kileng, a rávetített kis pálcika képét a felette található vetítő tükörre kerül.

 

 

A kép középvonalában lévő plexi-elem egy mechanizmus segítségével a lengőrendszer
visszatérítő rugójának előfeszítését szabályozza (lásd előző kép). Mint minden Deprez
műszernél, itt is ily módon lőhető be az alap-nulla állás, vagyis a nullhiba korrekciója.

 

 

 Rendkívül fontos a mérőmű gyári pozícionálása, ugyanis ez biztosítja, hogy a skálán szökdelő
fénypálcika a teljes mérési hosszon párhuzamosan haladjon a skálával, ne „szökjön”
le róla. Látható a műszerház fedele alatt körbefutó szilikon tömítő csík is.

 

 

A műszer mérési metódusa ún. csúcsmérő. Nagyon rövid felfutási idejű, de csillapított lefutású
műszer. A jel átlag-hangossága helyett a maximális csúcsokat indikálja. Stúdiótechnikában
általában ez terjedt el Európában. Tengerentúlon az átlagérték,  VU (VolumeUnit) mérése
jellemzőbb, 0dBm/775mV normálszint mellett. Nagyon leegyszerűsítve. A stúdió kivezérlés-
mérők tárgyköre ettől lényegesen összetettebb. Ezek után nézzünk bele a meghajtó erősítőbe.
Ruha nélkül. Mivel professzionális célú eszköz, rettenetesen drága volt  a maga idejében.
A '70-es években egy ilyen modul áráért komplett szobabútort ülőgarnitúrával (!!!)
lehetett volna vásárolni, de ilyen műszerekhez magánember nem juthatott hozzá,
csak a célzott felhasználói kör. Ennek ellenére vegyes érzések ébrednek.

 

 

Ugyanis a rossz emlékű, szörnyű „merő kontakthiba” trimmereket láthatjuk benne egyrészt.
(érdekes, itt nincsenek megfeketedve a lábak)

 

 

Másrészt a korában egyik legjobb, szinte méregdrága SFERNICE műszer-potenciométereket.
Ambivalens módon, a kettő között VT trimmer látható...

 

 

Jól megférnek egymás mellett a germánium, és PNP szilícium tranzisztorok.
Meglehetősen „lakossági” alkatrészkészlet.

 

 

Ezzel kapcsolatban annyit hadd jegyezzek meg, hogy más funkciójú betétekben a kor
legkiválóbb műszerminőségű alkatrészei kerültek beépítésre, mestermunka színvonalú,
egyedi szereléssel kivitelezéssel, pl. EME 123 csatorna szintszabályzó modul, YBK111
sztereó bázisszabályzó betét, stb. Ez a műszererősítő valahogy kilóg a sorból...
Ez a betét egész biztosan 1975 02. hónapban, vagy utána készült.

 

 

A NYÁK mintája milliméterpapíron készült, szintén nem túl igényes papírbakelit hordozóra.
A vas vázkereten látványosan jelölve van a „+”, felhívva a figyelmet arra, hogy
a germánium tranzisztoros áramkör pozitív ága van testre hozva!

 

 

 

Miután megismerkedtünk ezen igazán korjelleges különlegességgel,
íme egy kis videó a működéséről.

Kiss Béla László - Győr