Tűzőgép
(összetákolás)

Pedig hogy megígértem magamnak, hogy nem nem dobálok semmit a sarokba...
Aztán mégis mindig akad valami. Most például a kék tűzőgép.
Ez nem itthoni, hanem a melóból hoztam. Javítani.
Hogy mégis minek javítok meg egy tűzőgépet?
Ki tudja? Valószínűleg csak megszokásból...

 

 

Újabb gyöngyszem a "hogyan ne válasszunk hátteret" című galériába.
Sárgás faminta alapon, sárga szín fából készült fésű.
Vajh mit evett ebédre a fésűn látható kakas?
Ahogy a kipufogását elnézem, babot...

 

 

De térjek csak vissza a tárgyhoz. Ezt a szerencsétlent addig ütötték a kollégáim, míg
egyszer csak szétesett. Ez mondjuk így ebben a formában persze nem igaz, hiszen nem
most esik szét először. Nap mint nap van vele valami baj. Hogy a többi kolléga asztalán
miért nincs tűzőgép? Azt konkrétan nem értem. Illetve lehet, hogy valamikor volt, csak
ugye a hozzáállás miatt tönkrement. Mert ugye az úgy van, hogy odalép egy kollégám
az asztalomhoz, majd felkapja a tűzőgépem, s összetűz vele pár papírlapot. Ez eddig
rendben, csakhogy a tűzőgép nem ám napsugarat eszik, hanem tűzőgép-kapcsot.
Vagyis időnként illik megtankolni. Ha nem magam látom, tán el sem hinném.
Tűz vele egyet a kolléga, majd visszadobja az asztalra, hogy már megint
kifogyott ez a szar. Hiába van a tűzőgéptől harminc centire a bele
való tűzőgép-kapocs dobozszám, olyan, mintha ott sem lenne!
Az meg végképp nem szép dolog, mikor beleteszik a papírt,
majd akkorát csapnak rá, hogy az asztalom is beleroggyan!

 

 

Számomra kényelmetlen volna felállni az asztaltól, odasétálni egy másikig, s az ottani
tűzőgéppel összetűzni a papírokat. Pláne úgy, hogyha átsétálok a folyosó végére
Marikához, pont mint ahogy most is tette, kapok szép új tűzőgépet. Mint azt
a melléket ábra mutatja, egyszerre akár kettőt is! A nevem meg nem azért
írtam rá, mintha kényes lennék a holmimra, hanem csak azért, mert így
tán nehezebben teszik magukévá a kollégáim. No meg visszaszerezni
is könnyebb a gépet úgy, hogy nem lehet tagadni az eszköz forrását.

 

 

Mikor még élt a Verseny utcában a lomos piac, ha már úgy is ott jártam, s épp találtam
megfelelő (értsd masszívnak látszó) tűzőgépet, meg is vettem. Volt már gyönyörű,
átlátszó kék színűm. Volt olyan is, aminek a fogása volt jó, mert gumírozott volt.
Vettem nagyon régi, tiszta fém lemezárú-gyárit. No de mikor ezt a hatalmasat
megláttam? Egyből tudtam, hogy ez az, amire szükségem van! Illetve ez az,
amit a kollégáimra (illetve az ő gépekhez való viszonyukra) szabtak. Mit ne
mondjak, két hétig bírta. Ez a tűzőgép oly brutális, hogyha áthajítom a termen,
a másik sarokból röptéből visszaküldik egy szívlapáttal, attól még csak be sem jelez
az eszközbe épített atrocitásjelző! Mondjuk ha engem ütnek ily elszántan
két hétig, én is feladtam volna. Illetve ahogy én magamat ismerem,
hát én bizony már az első pofon után megadtam volna magam.

 

 

Ez sem bírta sokáig. Ránézésre (legalábbis a műanyagokhoz képest) olyan mint egy tank!
Addig püfölték a kollégák, míg teljesen el nem görbült. Igaz, már nem működik,
de ettől még hazahoztam dísznek. Talán majd egyszer kiegyenesítem...

 

 

 

Nem mondom, hogy elsőre rájöttem, hol kell megtankolni, mert nem triviális
a kapcsok behelyezésének módja. Ellenben nem kell kettéhajtani
a töltéshez. Ebből is gondoltam, hogy majd tovább bírja.

 

 

Mert ugye ezt így (ennyire kettéhajtva) kell megtölteni. Ez szinte előre vetíti
az eszköz sorsát. Elég egy idegesebb kolléga, egy röpke "hát már ez
a szar sem működik" hangulat, s már vége is a tűzőgépnek.

 

 

Ez a része -a rugó állásától eltekintve- úgy nagyjából rendben van.

 

 

Putty! Már a helyére is ugrott a rugó.

 

 

A kicsiny lemezke tolja ki a helyéről a tűzőkapcsot.

 

 

 

Valahogy így.

 

 

Csakhogy a lemeznek nem ott kéne lennie, ahol az előbb láttuk, hanem itt.
Illetve egyszerre kéne lennie itt is, meg ott is.

 

 

A rugó helye -a bemarásnak hála- eltéveszthetetlen.
Ez persze nem akadályozza meg kollégáimat, hogy kihagyják belőle...

 

 

Most kell összenyomni, és akkor a lemezke beakad az erre a célra kialakított felöntésekbe.

 

 

 

Csak persze nem akad be. De panaszra nem lehet okom, hisz épp ezért hoztam haza.

 

 

A lemezkét kell valami módon a felső részbe rögzíteni.
Nem úgy néz ki, mint egy megoldhatatlan feladat.
Csak persze bent a melóban, szerszámok híján...

 

 

Jó játék! Hol innen, hol meg onnan repül ki belőle valami.
És ez egyáltalán nem azért van, mert egy kézzel (másikban a kamera van) próbálkozom.

 

 

Ha beteszem a helyére a lemezkét, úgy néz ki, mintha megtartanák a pöckök.

 

 

Csak persze nem tarják meg, mert a püföléstől némileg széttöredeztek.

 

 

Most mi legyen? Nem sok mindenhez értek, de ha már egyszer telefonos vagyok,
ami köztudottan nagyrészt drótból van, hát akkor legyen úgy.

 

 

Kell két lyuk, amin átfűzöm a drótot. Még jó, hogy van ez a Miniplex. Meg tápegység.
Azt tudom, hogy a tápomat még nem szedtem szét (pedig már ráférne), ellenben
biztosan emlékszem rá, hogy a Miniplex fúrót már felboncoltam. Ellenben
valami érthetetlen okból kifolyólag nincs benne a táblázatban. Aztán
persze rájöttem, hogy miért nincs. Olyan régen szedtem szét, hogy
még nem is volt szétszedtem! A képek is webkamerával készültek.
Majd beszúrom ide a linket, ha egyszer megtalálom a cikket valami
ősrégi mentésben. Vagy szétszedem újra. Vagy egy oroszt szedek szét.

 

 

Zumm, zumm! Már készen is van a két lyuk.
Alkalmas szerszámmal ez ennyire egyszerű.

 

 

Találtam vastag rézdrótot. Megmaradt a múltkori relés doboz barkácsolásból.

 

 

Úgy gondolom, hogy ez nem egy számottevő szépséghiba.
Meg még azt is gondoltam, hátha nyomot hagy a tűzőgépet csapkodó kolléga kezén.

 

 

Belül csak erre arra elgörbítem.

 

 

Majd levágom, s mindkét végét lehajtom.

 

 

Semmi sehonnan sem esik ki.
Mondhatni olyan, mint újkorában.

 

 

 

Ezt a típust így kell megtankolni.

 

 

Elgondolkodtam, nem-e lesz útban a beépült rézdrót a kilógó, beakadó, tudom is én minek.
Mert ha igen, akkor a lemezke nem fogja eléggé kitolni a tűzőkapcsot.

 

 

 

Mivel a munka mindig jobban ment, mint a gondolkodás, ezért fejtörés helyett inkább kipróbálom.
Pont olyan, mint újkorában volt! Azaz ha több papírt teszek bele, azt nehezen viszi át.
Illetve az is előfordul, hogy nem csukja össze a papír másik oldalán a kapcsot.

 

 

Kaptál egy új életet. Persze ez sem örökre szól, hanem csak a következő tönkretételig.
Pont mint én, holnap reggel te is mész vissza a melóba dolgozni.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...