Tárcsás beszélő
(gyorsszerviz)

Ez még nem az a cikk, mikor elemi darabokból szerelek össze egy tárcsás beszélőt.
Most egyszerűen csak arról van szó, hogy a szerszámos táskámban összeveszett
a tárcsás beszélő, meg a fúrógép. A fúrógép bizonyult erősebbnek. Na ja...
A tömeg az tömeg. Hazahoztam szegény beteg szerszámot, mondván
itthon biztosan van valahol elrejtve egy műanyag tárcsahátam.

 

 

Addig jó, hogy megtaláltam a telefonos lomos dobozom. Bevallom őszintén,
nem gondoltam volna, hogy van egy rakat mikrofon meg hallgató fedőm.
Bezzeg a tárcsára gondoltam. Mondjuk van is, csakhogy nem a lengyel
amit keresek, hanem MM tárcsa, aminek puha műanyag a háta.
Mivel nem volt egyszerű előásni a többi alól ezt a dobozt,
(szétpakoltam érte a fél pincét) ezért (ha már egyszer
idejutottam alapon) tovább turkáltam a dobozban.

 

 

Míg valami használható ötletem támad, önarckép készítéssel szórakoztattam magam.
A háttérben természetesen szétszedésre váró tárgyakat látunk.

 

 

Beugrott, hogy lennie kell egy fióknak is, melyben telefonos lomok laknak. Persze lengyel
tárcsa porvédő fedő az itt sincs. Ellenben találtam földelt villásdugót, ami egyáltalán
nem ide való. Rendet kéne már tenni ezekben a fiókokban, meg dobozokban.
Nem visz rá a lélek, mert tudom mivel jár. Mindent ki kell borítani, majd
egyenként visszatenni a helyére. Ezt a projectet akkor majd máskor...

 

 

Gondoltam kiszedem én azt a porvédőt mondjuk egy készülékből. Minek az bele?
Illetve nekem most jobban kell. Elő is kaptam egy CB811-es készüléket, s ki
is nyitottam. Meg ne kérdezd minek! Mikor ebben a készülékben teljesen
egyértelműen MM tárcsa van. Még rá is van rajzolva hatalmas betűkkel!

 

 

Szerencsére találtam egy másik készüléket. Ez -mint az a háttérben látható- zöld.
Persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy lengyel benne a tárcsa.

 

 

Bevallom, hogy ez bizony nem ma tört le. Már egy hete ilyen csúfosan néz ki.
Nem mutattam vele valami jól, mikor előkaptam a táskámból.
Ráadásul már az egyik vezeték is leszakadt.
Szóval már nem is működik.

 

 

Mielőtt még valami félresikerülne, összenézem a két porvédőt. Egyformák. Persze nem
halogatni akarom a munkát, hanem csak nem szeretnék mellélőni. Láttam már ilyet.
A tárcsás kézibeszélő nem gyári szerszám, hanem mindenki csinál magának amilyet
akar, vagy amilyet tud. Abból áll össze, amit épp talál az ember a lomosban, vagy ami
van a raktárban. Tipikusan nem szokás műanyag alkatrészekből készíteni, bár a bakelit
is az. Alapvetően a CB55-ös készülék beszélője való hozzá, mert eddig még az volt
a legerősebb. Tárcsának a CB35-ös készüléké vált be, ez ugyanis csupa fém, időtálló
elpusztíthatatlanság. Természetesen krómozott fém ujjkoronggal. A tárcsa háta, amivel
tulajdonképpen rá van rögzítve a beszélőre, egy viszonylag ritka alkatrész. Ilyet a nem
24-es mintájú tárcsával szerelt CB24-es alapú készülékből lehetett kitermelni. Illetve
mondhatni nem ki, hanem inkább le. Merthogy kívül volt a házon, nem pedig bévül.
Ezek a készülékek már az én fiatal koromban (80-as évek) is ritkán kerültek elő.
Ellenben mindig akadt helyettük valami hasonló, korabeli alközponti készülék.
Zsinórnak meg vagy vászon, vagy a valamivel modernebb műanyag. Kell még
két krokodilcsipesz, s már készen is vagyunk. Illetve természetesen be is kell kötni
a drótokat. Valamint kell még a beszélőre a tárcsát rögzítendő két lyuk, meg még egy,
amin bemennek a tárcsából a vezetékek. Ezt most minek mondtam el? Mikor lesz
egy ilyen összeszerelős project! Talán csak azért, mert ezen bekezdés elején az
alkatrészek összepasszolásáról beszéltem. Szóval láttam én kollégákat az
öltözőben úgy építeni tárcsás beszélőt, hogy végül is nem lett belőle
semmi. Épp az egyetlen lényeges részt, a tárcsa és az ő tartója
összepasszolását nem ellenőrizték. Mondjuk annyi sör után már nem
látja az ember az apróbb hibákat. Mivel nem volt elég hely a porvédőben
a tárcsának, ezért vagy lötyögött, és akkor forgott, vagy nem lötyögött, és akkor
akadt. Olyan húsz perc drótigazgatás után csapta földhöz a kolléga a projectet.
Remélem, én majd nem teszek ilyet, mikor végre összerakom
a fentebb említett alkatrészekből az enyémet.

 

 

Mint az a fölös lyukból látható, korábban már volt javítva. Nem igazán merültem bele
a javításba, csak gyorsszerviz jelleggel fúrtam két új lyukat a porvédőre.
Már úgy értem oda, ahol még tartott valamicskét az anyag.

 

 

Bevallom, hogy először kifejezetten ellenségesen néztünk az erősen műanyag bóvlinak
látszó lengyel tárcsára. Aztán persze rájön az ember, hogy nem olyan nagy baj
az ha nincs mit állítani, ha egyszer nem is kell. Mert ugye mennyivel
egyszerűbb ez a rugócsoport, mint a 35-ös mintájú tárcsáé!

 

 

CB67-es mintájú telefon hallgató. Vajon szedtem már szét ilyet? Ha nem, hát majd fogok.
Úgy is készül egy jó kis hangszórós szétszedtem cikk. Már persze csak akkor, ha az
"évente írok hozzá pár sort" hozzáállást egyáltalán készülésnek lehet nevezni.
Ez a kép meg arról szól, hogy lekötök egy drótot a hallgatóról. Ez hozta
a hallgatóra a rövidzárat, hogy tárcsázáskor ne kattogjon. Mivel egyrészt
nem a fülembe kattog, másrészt be is csapott párszor, nem fog hiányozni...

 

 

1979 VII. hónap. Még egy év volt hátra az ipari suliból.
Minap múltam ötven. Hogy múlik az idő...

 

 

No de térjek csak vissza sebesen a főcsapásra!
Itt vannak ezek a lyukak. Ezeknek a helyét kéne átjelölni a porvédőre. Ez eredetileg
fordítva szokott történni. Vagyis először a porvédőt fúrja ki az ember, majd
a már lyukas porvédőt rátéve a beszélő közepére, könnyedén át lehet
jelölni a furatok helyét. Csak ugye itt most kicsit más a felállás.

 

 

Ugyanis most a beszélőn meglévő lyukakat kell átjelölni erre a porvédőre.
Belátható, hogy ez így azért jóval nehézkesebb.

 

 

Először is húztam egy egyenes vonalat a porvédőre. És ha nem egyenes? Mit számít az?
Aztán ebből a vonalból hipp-hopp kettő lett. Természetesen a második sem lett egyenes.
Persze nem is a vonal, hanem a tárcsa ferdesége miatt kellett húznom egy újabb vonalat.

 

 

Először -mint mégiscsak vasipari munkás- mindenféle csalafinta mérésekben gondolkodtam.
Aztán bevetettem azt a technikát, amit a család barátja asztalos Karcsi bácsitól lestem el.
Egymásmellé tettem a két anyagot, majd csak úgy szemre átjelöltem a furatok helyét.

 

 

Na tessék! Az mondjuk igaz, hogy épp most csináltattam új szemüveget.
Avagy okos ember az asztalos...

 

 

Fúrok egy nagyobb lyukat is a drótoknak. Természetesen a forgácsot besöpörtem
a középső asztalfiókba. Az a jó a már elékészült projectekben, hogy
mikor megemlítem őket, csak be kell szúrni a hivatkozást.

 

 

Mondanám, hogy szép munka, de mint az látható, a tárcsa porvédőjét csak úgy ahogy
sikeredett középre szerelnem. Ahogy azt a szerszámkészítők mondják: Vidékre jó lesz!

 

 

 

A lényeg persze csak ennyi. Rajtavan, forog, szaggat.

 

 

Illetve azt, hogy szaggat-e, azt még ellenőrzöm egy 9 voltos akku segítségével. Jelentem,
hogy sikerült nem elkötnöm a két szál drótot, és a hallgatóról is a megfelelő vezetéket
kötöttem le. Ez utóbbit azért cselekedtem, mert mint azt már említettem, párszor
becsapott. Mikor a fülemre tettem a beszélőt, elforgott az ujjkorong, ami aktiválta
a hallgató-mikrofon rövidre záró rugót. Én meg persze hallgattam a nagy süketséget...

 

 

Természetesen ezt a törött porvédőt nem dobom ki, hiszen a pincében van egy telefon
az asztalon, amiből éppen ez az alkatrész hiányzik. Belülre mindegy, hogy lyukas...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...