Minimulti MM2004 multiméter
(kocsiban találtam)

Íme a szétszedtem project fővédnökének szobra. Persze ha lassan is, de attól
még haladok.
Gondoltam mi lenne, ha rendet tennék a melós kocsiban?
Persze ezt nem most gondoltam, hanem még valamikor évekkel
ezelőtt, mikor még dolgoztam. Hogy akkor miért most van
itt ez a cikk? Nos azért, mert képes vagyok akár még
ennyire rettenetesen trehányul is bánni az egyes
cikkekhez való képsorozatokkal, vagy akár
még magukkal a félkész cikkekkel is.

 

 

Ahogy ezt a kupit elnézem, sokkal több kedv kellene a rendrakáshoz, mint amennyi
nekem most rendelkezésemre áll. Gondoltam keresek valami egyszerűbbet.
Ilyen esetekben, mikor valamiről el szeretném terelni a figyelmem,
és az a valami munka, igen sikeres vagyok. Most például azt
találtam ki, hogy: Jé... Mi az az izé ott a jobb sarokban?

 

 

Nini! Egy multiméter. Ugyan szedtem már szét hasonlókat, de ilyet speciel még nem.
Ezt a szürkét már megemlítettem párszor, vagyis majd szúrhatom be a linkeket.
Az eddig nem szétszedésnek egyrészt az volt az oka, hogy az ebből a típusból
felhalmozott készletemet (több is volt belőle) elajándékoztam, erre a kóbor
példányra pedig nem is emlékeztem. Szóval egyszer minden kikerekedik.

 

 

Illetve ez a műszer nem igazán kerekedik, mert ugyan a szélei
kicsit ívesek, de az egész valahogy mégis olyan szögletes.

 

 

Már évek óta egy nem éppen minőségi kínai mini multiméter van a táskámban, amit
egy ezresért vettem a piacon. Azért cseréltem le ezt a szürkét, mert a kínai társa
olyan pici, hogy elfér a táska egyik zsebében. Másrészt meg, mivel a sajátom,
nem kell leadni a raktárba, mikor jönnek a műszereket hitelesíteni. Ahogy
most visszaolvastam magam, azt kellett megállapítsam, hogy már megint
mellébeszélek. Mindössze oda akartam kilyukadni, hogy több éves elem
lehet a multiméterben. Kapott az évek alatt fagyot, meg hőgutát. Gondoltam
már rég megadta magát. De nem! Ha ennyire élni akar, hát hazahozom. Egyrészt
éppen jó lesz egy újabb szétszedtem alanynak, másrészt pedig akár még mérni
is lehet vele. No nem mintha nem volna itthon éppen elég multiméterem.

 

 

Annyira fellelkesültem a talált multiméteren, hogy jó alaposan beletúrtam az autóba.
Gondoltam hátha belefutok még valami kincsbe. Persze nem... Ellenben a turkálás
következményeképpen a melósingem ujja fehérből csúf szürke csíkosra váltott.
Gondoltam veszek egy tisztát, csakhogy nem találtam. Mérgemben nekiálltam
kipakolni az öltözőszekrényem. Kiderült, hogy nemhogy tiszta ingem van...

 

 

...de a régóta keresett tiszta törölközőkből is egészen szép készletet halmoztam fel.
Én meg csak hordtam be otthonról az egyre újabb és újabb példányokat.

 

 

Nemhogy egy, de egy egész rakat fehér inget találtam!

 

 

Tiszta nadrág is akadt. Végül az derült ki, hogy az volt a probléma legfőbb oka, hogy
teljesen összevissza volt beszórva mindenféle a szekrénybe. Érdekes mód, míg ki
nem pakoltam mindent, úgy tűnt, hogy alul csak régóta elhanyagolt szennyes
van. Persze ott volt köztük tiszta zacskókban, szépen rétegezve, az otthonról
hozott mosott melósruha is. Most megígértem magamnak (ez de régen volt),
hogy ezentúl csak tiszta lesz a szekrényben. A szennyest egyből hazahozom!
Ha így teszek, akkor nem lesz keveredés. Csak ugye én, meg az én ígéreteim...

 

 

A hetekre való tiszta ruhán kívül - mint érdekesség - előkerült a szekrényből egy
zakó. Az, hogy keresztben kinőttem, az nem is csoda, hiszen mióta ez a zakó
legutóbb rajtam volt, eltelt vagy 15 év. No de az, hogy a karom is megnyúlt
volna? Persze értem én a dolgot. Biztosan úgy van, hogy vállra is híztam.

 

 

Az előző képen látható a szekrényem tetején egy cipős doboz. Gondoltam biztos a
legutóbb kapott melóscipő van benne, amit elfelejtettem betenni a szekrénybe.
Csakhogy nekem 43-as lábam van! Vagyis valaki valami érthetetlen okból
kifolyólag meglepett egy 41-es méretű cipős dobozzal.
No de mi lehet benne?

 

 

A doboz tartalma egy igen hosszú, még soha ki sem bontott, gumírozott soros kábel.
Hogy ebből mi lesz - mint ahogy arról sem, hogy kitől kaptam - fogalmam sincs.
Hogy ne legyen a szekrényem tetején, hazahoztam. Már csak ez hiányzott!

 

 

Mint ahogy a teljesen feleslegesen hazahozott kábellel, az asztal sarkára
letett, szépen becsomagolt multiméterrel sem igazán kezdtem semmit.
Kerülgettem egy jó darabig, aztán csak nekifogtam a boncolásának.

 

 

Egyszerűen képtelen vagyok megállni, hogy meg ne mutassam az előszobapolcot.
PLL szintézeres rádió, e-cigi, hajsütőgép, RDS autórádió, fura forma ébresztős,
és egy egészen modern Hi-Fi torony utánzat várja sorsát. Én meg 21-re húzok
egyre újabb és újabb lapokat. Persze egyszer ezekbe is belenézünk, csak
ugye mégis mikor? Mikor mindig valami mással foglakozok...

 

 

A múltkor nem volt kedvem valamihez, ezért az épp aktuális teendő helyett rendbe
tettem a hátam mögötti szekrényben a papírdobozokat. De nem ezt akartam ám
mondani, hanem azt, hogy ez a polc, illetve a dobozok közötti farostlemezek
eredetileg a most bemutatásra kerülő multiméterrel, illetve több darabbal
voltak feltámasztva. Nem hiszem, hogy gondoltam rá, hogy ez valaha
is bekövetkezik, mikor még az apukám építette műszerrel mértem
mindent. Ha meg valamit tényleg pontosan kellett, előkaptam az
Univekát a szekrény mélyéről. De hogy én mennyire öregszem...

 

 

Bevallom őszintén, hogy nekem ez a korszak kiesett. Már úgy értem, sosem volt ilyen
műszerem. Illetve volt, de már csak onnan, hogy mikor leselejtezték őket, akkor épp
jó helyen álltam. Mikor úgy döntöttem, hogy márpedig nekem digitális műszer kell,
akkorra a boltokban már mindenfelé a sárga színű METEX M-3800 volt kapható.
Később kukáztam ilyet is, mikor már ezeket is kidobálták. Milyen furcsa, mikor
az ember vágyai a szemétdombra kerülnek. Illetve a szemetesből teljesülnek.

 

 

Tudom kezelni ezt a műszert, de ettől függetlenül ezeknél a gomboknál egy kicsit
azért mindig elakadok. Ez a módi üzemmód-váltás, nekem valahogy zavaros.

 

 

Igaz, igaz, mintha csak magam mondtam volna...
Már úgy értem, hogy kicsi is, meg több funkciója is van.

 

 

A műszer nevében a 2004-es szám nem a gyártás évére utal, merthogy
ez a műszer valamikor a 70-es évek végén készült. Legalábbis
az Interneten leginkább erre utaló nyomokat találtam.

 

 

Érdekes, hogy ez a reklám a Minimulti 2002-est (tehát kettővel kisebb számú) műszert,
mint az év meglepetését hirdeti a Rádiótechnika 1982-es februári számában.

 

 

Mondom, hogy zavaros! Ugyan értem, hogyha benyomom mondjuk felülről
a harmadik gombot, egyébként pedig ellenállásmérésre kapcsoltam,
akkor 20 kiloohmig mér. De attól, hogy értem, attól még
szerintem valahogy nem ez van odarajzolva.

 

 

Mint az látható, az idő, no meg a kocsiban hányódás rendesen betett a matricának.
Illetve csak két Amperig mérjünk a műszerrel, különben leég a sönt.

 

 

Nem tudom, hogy mi lebegett a formatervező szeme előtt (talán a könnyű
zsebre tehetőség), hogy ezt a lapos formát választotta. Konkrétan
nincs rossz fogása a műszernek, csak valahogy olyan snassz.

 

 

A hátuljáról sajnos lemaradt a kitámasztó fül. Méréskor, hogy jól lássuk a kijelzőn
a számokat, nagyon jól tud jönni, ha nem lapjával hever a műszer az asztalon.

 

 

A távközlés valamikor a Postához tartozott. Ez történelmileg a posta,
távirat, távíró, telefon, rádió, tévé, vonal mentén alakult ki.

 

 

A szocializmus mondhatni "szépségei" közé tartozott, hogy ugyan volt nekünk jó
hírű műszergyártó vállalatunk, nem is egy, ez a műszer valahogy mégis
a Dunamenti MGTSZ Gödi melléküzemágában gyártódott.
A kukoricát ellenben a katonák törték.

 

 

Vajon mit keres a teleptartó fedelén egy színe tévesztett "egyéb úthibák" tábla?

 

 

A sárga elemet én vettem a boltban, mert nem volt raktáron. A cég egyszer csak
azt találta ki, hogy a rengeteg felhasznált elemek helyett áttér a környezetkímélőbb
akkumulátorok alkalmazására. Egy jobb elem ugyanis majd annyiba kerül mint
egy akku. Az akkut pedig igencsak sokszor fel lehet tölteni. Szóval az ötlet
alapvetően jó. Sokat lehet vele spórolni. Apró homokszem a gépezetben,
hogy míg az elem szinte az idők végezetéig kitart, addig az akkumulátoroknak
van egy úgynevezett önkisülése. Mivel megesik, hogy akár fél évig sincs szükség
a multiméterre, de amikor kell, akkor meg nagyon, ezért van benne elem.
Az akku ugyanis aljas módon fél év alatt hajlamos magától lemerülni.
A pecsétviaszos plombát pedig már feltörte valaki. Gondolom én.
Valami hiányzott. Az, hogy nincs meg a mérőzsinór, az még csak
hagyján. Biztosan elhányódott a kocsiban. De hová kellett bedugni?

 

 

A műszer tetején van két lyuk.

 

 

Illetve akad az alján egy harmadik lyuk is. Akkor jön
ide a banándugó, ha áramot akarunk mérni.

 

 

Amennyiben - az intés ellenére - mégiscsak 2 ampernél többet mértünk volna vele,
nem megy tönkre a műszer, hanem elég csak kicserélni a kiolvadt biztosítékot.

 

 

Pecsétviaszmorzsák...

 

 

Tulajdonképpen nincs benne semmi érdekes.

 

 

 

Ellenben ezen a különös jelenségen egy pillanatra fennakadtam.
Aztán persze rájöttem, hogy egy csövet tologatnak a melósok
a lefolyó rácsa alatt, abból tör fel a víz, meg a kimosott sár.

 

 

Zöld panel. Ha nem ilyen van valamiben, akkor is csak a színe változik. Majd egyszer
jól szétkapok valami régebbi csöves rádiót, amiben nincs panel. Már csak azért
is, hogy bemutathassam, légszereléssel is egészen jól el lehetett boldogulni.

 

 

Az érzékenyebb részek elölről hátulról árnyékolva vannak egy-egy paneldarabbal.

 

 

Most talán nem húznám ki a foglalatából az LCD kijelzőt, mert még eltöröm.
No meg minek is tenném? Mi más lehetne alatta, mint egy ICL7106-os IC.

 

 

Ezek hárman kifejezetten jó minőségű, műszerbe való trimmer
potenciométerek. Ezekkel lehet hitelesíteni a műszert.

 

 

Orosz, NDK, és magyar ellenállások. Érthetetlen, hogyha egy gyár gyártott
ellenállást, akkor hogyan lehetséges az, hogy nem gyártott mindenféle
értéket. Vagy gyártott? Csak bezavart a kereskedelem?
Véleményem szerint az utóbbi.

 

 

Nem akartam kigörbíteni a háromlábúakat a panelből csak azért, hogy megnézzem
rajtuk a feliratot. Érdekesség, hogy le van róluk vágva a hűtőfül, mint ahogy
az Isostat kapcsolók kilógó lábai is mind le vannak csipkedve.
Na ja. Mivel lapos a doboz...

 

 

A kijelzőt védő üveg valódi, vagyis tényleg üvegből készült.
Mint az látható, sajnos már két darabban van.

 

 

Nem igazán érdekel a törött üveg, hiszen egyáltalán nem akadályoz
a számok leolvasásában. Talán egyszer még mérek vele valamit...

 

 

Addig is kivettem belőle az elemet, majd bedugtam oda, ahol a többi ugyanilyen
műszer lakott. A hiányzó két papírdobozt pedig majd alkalomadtán legyártom.

 

 

Már hoztam is megfelelő méretű kartont, csak még nem értem oda a feladathoz.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...