Nyomógomb
(apróság)

A minap boncolt digitális mérleg kapcsán megígértem, hogy szétszedek egy ilyen mini
nyomógombot. Gondoltam beletúrok a dobozomba. Meg is tettem, de csak LED-ek
voltak benne. Ez úgy esett, hogy mikor legutóbb beleturkáltam a vegyes dobozba
- ha már úgy is ott járok alapon - szépen különválasztottam a kapcsolókat, meg
a LED-eket. Feliratot azt persze nem cseréltem. A lényeg, hogy minden
viszontagság ellenére, megleltem a mai szétszedtem cikk alanyát.
Nem lesz egy nagy ívű project, de csak tessék, tessék...

 

 

 

Ez nem olyan gumigomb, mint ami mondjuk a távirányítókban van,
mert ez nem sluttyan, hanem kattog. Mivel a project éppen erről
szól, mindjárt megnézzük, hogy pontosan mi is kattog benne.

 

 

Feldobta a talpát. Mivel jól láthatóan csak négy lába van, ezért biztosan nem bogár.
Azt már biztosan meséltem (úgyis megint elmondom), mikor egyszer (persze
többször is) leejtettem egy alkatrészt. Lenéztem magam mellé a földre,
majd már oda sem lesve vettem fel a bigyót, s szintén vakon kezdtem
el betenni a helyére. Szegény cincér bogár - kit az alkatrész helyett
felkaptam - nem tudta mire vélni a gyömöszkölős bizalmaskodást.

 

 

Mechanikailag a gomb körül elhelyezkedő négy darab melegen szétnyomott
pöcök tartja össze. A háttérben a vonalas minta, egy franciakockás füzet.

 

 

Ezeket az összetartó izéket - az egyszerűség jegyében - leszelem egy éles késsel.
A jobb oldali kettővel már végeztem is. A háttérben látható három
gombóc puncs fagyit pedig az ujjaim hegyével imitáltam.

 

 

Részemről egészen biztos vagyok benne, hogy ezt az apróságot manók faragták.

 

 

A nyomógomb hátteréül szolgáló kövér hurkák az ujjlenyomatom.

 

 

A nyomógomb hátából kilóg egy apró pöcök. Ez a kitüremkedő
rész nyomja meg a tulajdonképpeni kapcsolót.

 

 

Ez a kerek lemez kapcsol. Azon az elven működik, mint a vásárban kapható
lemezből készült játékbéka, ami nyomkodva hangos csattogó hangot hallat.

 

 

Mint az ebből a szögből látható, nem egyenes
a lemez, hanem szelet egy gömbfelületből.

 

 

A két szélén fekszik fel, illetve ér hozzá az egyik kontaktushoz.
Megnyomva átpattan a lemez a középponton, és
hozzáér a középső érintkezőhöz is.

 

 

Ugyan ez már a sokadik fotó, de végül mégiscsak sikerült
olvashatóvá varázsolnom az Alps feliratot.

 

 

Mivel ez a tárgy nem különösebben érdekes, mint boncalany, ezért eljátszottam
a gondolattal, hogy vajon össze tudnám-e szerelni, ha az volna a feladat.
Ha látnám amit csinálok, nem lenne lehetetlen küldetés. Egészen
apró fúróval át kéne lyukasztani az eredeti tartópöcköket,
majd a lyukakon átfűzött dróttal össze lehetne varrni.

 

 

 

Kiszerelve, ráadásul egy viszonylag puha felületen
(papír), már csak alig hallhatóan kattan.

 

 

Visszatettem a kapcsolóba a mozgó érintkezőt.

 

 

Betettem a helyére a gombot, majd még utoljára rádobtam a lemezkét.
Szia nyomógomb, szervusz olvasó...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...