Ovális vekker
(ezer éve rakosgattam)

Én végre nekiállok fényképezni. Erre fel az alany nem hanyatt vágja magát? De!
Valljuk be őszintén, egy óra feneke azért nem annyira érdekes,
mint mondjuk a lányok ugyanebből a szögből.

 

 

Az persze igaz, hogy a talpára állítva beszorul a polcba. No de akkor is...
Ahogy így elnézem ezt a polcot, szerintem sosem lesz rend.
Mondjuk a sípolót legalább már láttuk. Ellenben
azt a forgót be kéne építenem az Orionton
rádióba. Vagy lehet, csak a skáladobot?

 

 

Ez egy kifejezetten szép óra. Bár semmi szükségem sem volt rá, de azért megvettem.
Hogy valami olyasmit veszek, ami tulajdonképpen nem is kell, csak éppen olcsón
adják, ez az eset olyankor szokott előfordulni, mikor is az eladó elbődül:
Ötvenivel! Én meg ugye sok mindennek ellent tudok állni,
kivéve persze a kísértést...

 

 

Természetesen nem fából van, hanem csak utánzat. Egy időben nagy divat volt
a famintás tapéta. Nemhogy elektronikát burkoltak vele, de még autót is!
Emlékszem rá, hogy volt is ilyen Matchbox a készletemben. De még
fadarab forma rádió is járt nálam. Amúgy az óra neve Lorus, ami
egy normális óramárka. A mutatókat mozgató mechanikát pedig
a Seiko gyártotta. Valamikor réges-rég bármit el lehetett adni, szinte
csak elég volt ráírni egy varázsszót: Tranzisztoros Aztán, hogy kell-e egy
órába tranzisztor, vagy nem kell? Az már teljesen lényegtelen volt...

 

 

Az óra tetején a hatalmas gomb az ébresztő funkció ki-be kapcsolására szolgál.
Akár tranzisztoros, akár nem, ez már csak így szokott lenni.

 

 

Google: Lorus TP 440B Kaptam hideget meleget! Versenyautókat, ételeket, valamint
-mint mindig- meztelen lányokat is. Csak épp ezt az órát nem. Na akkor majd most!
Már úgy is az van, hogy alig tudok valami olyanra rákeresni, hogy ne szerepeljek
valamelyik bemutatott lomommal a találatok között. (már megint dicsekszem)

 

 

Ha benyomom a tekerőt, akkor az ébresztés idejét, ha nem nyomom be, akkor
meg az időt lehet beállítani az apró gombocskával. A felső rejtettebb beállító
szervvel pedig (lyuk mélyén csavar) az óra pontosságát lehet beállítani.

 

 

Természetesen elem is kell bele, ha már egyszer tranzisztoros.

 

 

Én már úgy voltam vele, hogy mindegy mire fókuszál a gép...
De hogy se a hátlapra, se a csavarra...
Mit látott a gép, amit én nem?

 

 

Cedar, azaz cédrus. A cédrus az szerintem fa.

 

 

Ez viszont egészen biztosan fémből van, merthogy rozsdásodik.

 

 

A feszültség ugyan még megvan, de az áram valószínűleg már régen nincs.

 

 

 

Szegény elem ennyire rozsdásan biztosan nem érintkezne, ezért megcsiszolom.
Mondhatni bármily reménytelennek is látszik, adok neki egy esélyt.
No meg úgy sincs itthon másik bébi elem...

 

 

 

Működik, csak hangos. De ezt eddig is tudtam. Eredetileg -legalábbis míg le nem vertem- szépen
csendben járt. Aztán egyszer álmomban nagyobbat hadonásztam a kelleténél, s szegény óra
-egy viszonylag rövid, ám annál laposabb ívű szárnyalás után- a szoba másik sarkában
végezte. Innentől kezdve, ha az idő nem is, de az óra hangja az megtáltosodott!
Gondoltam mindjárt szétkapom, s belenézek. Ha szét nem is szedtem, de
legalább emlékszem rá, hogy ezt terveztem. Ennek a gondolatnak
talán úgy hat hét éve lehetett. Szóval -mint azt már tőlem
megszokhattuk- nem kapkodom el a dolgokat...

 

 

A rácsra -amin a csörgő hangja kijön- azért van szövet ragasztva, hogy ne menjen bele
az órába a por. Mint azt múltkor a kólás óra esetében láthattuk, ez fontos szempont.
A porcica erősebb mint az óra egyes alkatrészeit mozgató erők, ezért könnyedén
meg tudja állítani a mechanikát akár egy szerencsétlen helyre került hajszál is.

 

 

Fura ez a lyuk a csavarfej közepén. Azon viszont már nem is csodálkozom, hogy
a fotómasina már megint sehová sem fókuszált. Szerintem utálja ezt a csavart!

 

 

Én viszont szeretem az órákat. Kiskoromban vekkerek szétszedésével edzettem magam.
Órás bácsi lakott a szomszédban, akitől mindig kaptam egy egy szép, ellenben annál
halottabb vekkert. Akkoriban még nem féltették a gyereket, hogy lenyeli az apró
alkatrészeket. Valószínűleg úgy voltak vele a szülők, hogy nem hülye az
a gyerek (esetemben persze tévedtek), hogy mindent megegyen.

 

 

Ez az óra harangja. Ezt kolompoltatja meg reggelente ébresztéskor.

 

 

Ami a zajt okozza, hogy a képen látható villanymotor meglóbálja
a műanyag karocskákra szerelt alátéteket. Pontosan
ezen az elven működik a bicikli csengője is.

 

 

Ugyan az elemben feszültség még volt, de áram már nem maradt annyi, hogy
a villanymotort is megmozdítsa, ezért rásegítek kicsit a tápegységemmel.

 

 

 

Most -hogy az elemre ráerősítettem- már szépen csörög.
Már persze ha teszik valakinek a reggeli óracsörgés...

 

 

Ez az a tranzisztor (fekete pötty), amiről az előlapi felirat regél.

 

 

Mágnesekkel ellátott tárcsákat rángat meg a tranzisztor által táplált tekercs.
Eddig a felhúzott rugóba rejtett erő mozgatta az órát, most meg elem.
Tulajdonképpen olyan mindegy... Ha reggel fel kell kelni, akkor
fel kell kelni. Ha gazdag leszek, kidobom az összes órámat!

 

 

 

Ha bekapcsolom (illetve beleteszem az elemet) ilyen szépen kalimpál.

 

 

Volt idő, mikor a távol-keleti holmi bóvlit jelentett. Később minőséget.
Aztán megint bóvlit. Íme az örök körforgás!

 

 

 

Határozottan lötyög a tengely. Gondoltam hátha
ettől hangos, ezért húzok rajta egy kicsit.

 

 

Ezt a csavart tekertem beljebb, de esze ágában sincs elcsendesedni! Illetve de, de csak
akkor, ha túlhúzom a csavart. Viszont olyankor meg is áll. Balra van az a kis rugó.
Őt is elkezdtem piszkálni, mint állítási lehetőséget. Ugyan nem értettem pontosan,
hogy mit csinál, mert ifjonti előképesítésem ellenére nem lett belőlem órás, viszont
valami mégiscsak ragadhatott rám (a koszon kívül persze), mert halkabb lett az óra.

 

 

Mivel az órára semmi szükségem, ezért kivettem belőle az elemet. Múltkor revíziót
tartottam ebben a dobozban, úgyhogy rendesen megcsappant a készlet.

 

 

Először úgy volt, hogy a többi távozó lommal együtt fog ücsörögni a sarokban,
aztán mégiscsak úgy döntöttem, hogy most csinálok rendet.

 

 

Időnként fogok egy ilyen dobozt, s megtöltöm a már szétszedett vackaimmal.
Ez a doboz immáron a tizedik a sorban. Illetve mindjárt a pincében...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...