Motorola kézibeszélő
(RLL terminálhoz, illetve travellerhez)

Ez még nem a mai céltárgy, csak azt mutatom, hogy ő is esélyes volt. Aztán úgy gondoltam,
hogy nincs itt annyira útban ez a billentyűzet, hogy foglakozzak vele. A locsolókanna
pedig azért ül egy IPTV STB tetején, nehogy a bútorra csöpögjön a kannából a
víz. Minden jó valamire... Avagy mindenki abból építkezik, amilye van!

 

 

Nekem például rendetlenségem van. Tulajdonképpen erre, illetve a rendetlenség rendé való
alakítására épül az egész szétszedtem project. No meg a Te és az én kíváncsiságomra.
Visszatérve a rendetlenségre, hiába rendeztem át a sorokat a minap, ha egyszer
a felszabadult helyre (éjjeliszekrény melletti zug) azonnal ledobok valamit.
Most például a címben szereplő Motorola kézibeszélő várja sorsát a zöld
szatyorban. A másik szatyor pedig egy villogó karácsonyi fényfüzért
rejt, de egy olyat korábban már szedtem szét.

 

 

Andit (hogy ne legyen útban) betoltam a nagyszobába a monitor elé. Amúgy nem volt
nehéz, mert hagyta magát. Viszonylag könnyen rá lehet venni, hogy babákat
nézegessen a Vaterán. Ezzel a feladattal órákig csendben el tud lenni.

 

 

Gondoltam mielőtt nekiállok a beszélőnek, kap a billentyűzet egy alaposat a porecsettel.
Ez a szöszmennyiség (valamit pár ragadós folt) túlmutat a porecset kompetenciáján.

 

 

Nem lesz belőle külön szétszedtem cikk, hiszen mutattam már belülről billentyűzetet.

 

 

 

A billentyűzet -ebben a szétszedett állapotában- nagyszerűen alkalmas zajkeltésre.
Andi mindeközben úgy elvolt a babáival, rá sem kérdezett, hogy mi ez a zaj!

 

 

Miközben elpakoltam pár előszedett (s használat után természetesen elől is maradt) kábelt,
találtam a fiókomban egy olyan kábelt, ami videokártya és a tévé közé való. Ha már úgy
is a kezembe akadt, nem bírtam megállni, hogy ki ne próbáljam az LCD tévénket mint
monitort. Andi először tiltakozott, hogy az asztal mellől át akarom költöztetni laptopostul
a tévé elé, de mikor meglátta 32 colon a babákat, rögvest megenyhült. A laptopot feltettem
egy székre. Andi hozott magának egy sámlit, s ebben a fura állapotban igen jól elvolt órákig.

 

 

Hetedik kép (valamint sokadik mellébeszélés), de végül csak eljutottam oda,
hogy felkerült a boncasztalra mai szétszedésem tárgya.

 

 

Mi is ez tulajdonképpen. Ez egy RLL terminálhoz való kézibeszélő. Ugyanez volt
a korabeli vállra vehetős retikülforma Motorola mobiltelefonokhoz is. Valamint
az RLL terminálok hálózatának tesztelésére szolgáló un. Traveller telefonhoz
is. Ez a példány speciel az utóbb tartozéka volt. Egy lomos pince mélyén
élte túl az utóbbi évtized rendrakási és selejtezési hullámait.

 

 

A Traveller tulajdonképpen egy kicsinyített RLL terminál volt. Vagy felfoghatjuk úgy is,
mint egy más formájú és persze célú mobiltelefont. Az RLL rendszerben nem volt
átjárás a cellák (bázisállomások) közt, ezért nagyon nem volt mindegy, hogy
hová telepítjük a terminált. A Travellerrel lehetett térerőt mérni, meg
mindenféle kunsztokat csinálni. Például ki lehetett hangosítani
a jelzőcsatornát, s így fülre lehetett belőni az opcionális
Yagi antenna irányát. Valamint ezzel a beszélővel
lehetett (illetve kellett) felprogramozni magát
az RLL terminált. Hogy ez milyen rég volt...

 

 

A gumigombokat hátulról apró LED-ek világítják meg. Ezt a fényjátékot
nem fogjuk látni, mert nincs mibe beledugnom a kábel végét.

 

 

Kicsit más hozzáállást igényel, ha a telefon először nem vonalat ad és aztán tárcsázunk,
hanem először a számot kell beütni, majd utána felvenni a piros gombbal a beszélőt.
De hogy a Travellerel hogyan kellett bánni, arra már egyáltalán nem emlékszem...

 

 

Van neki egy formája az biztos. Ellenben mind az ember fejéhez, mind pedig az alá való
készülékhez jól illeszkedik. Ezt persze csak azért írom, mert ugyanez
nem mondható el a mai modern okostelefonokról...

 

 

Ennek is -mint a póknak- nyolc lába van. Azaz: the spiders have eight legs

 

 

Már nem fog ki rajtam a torx csavar, mert van hozzáillő csavarhúzókészletem.

 

 

Ennek a készletnek az a története, hogy ki kellett nyitnom egy, illetve két mobiltelefont.
Az volt a feladat, hogy cseréljem meg bennük a SIM kártyát. Megnéztem mi tartja
össze a készüléket. Kimentem a közeli kisboltba, s elmondtam milyen fejű
csavarhúzót szeretnék. Aztán persze kiderült, hogy a készülékek
06-60-asok, tehát nincs is bennük SIM kártya...

 

 

A kék csavarhúzót csak azért tettem oda, mert ha nem volt ott, sorozatosan mellélőtt
a fényképezőgép a színhűségnek. No nem mintha így valami szín hű lenne...

 

 

Gondoltam megmutatom a hallgatót szemből. Oda vagyok ragasztva, gondolta a hallgató.
Hallgatót már láttunk... No de mi az a valami, amibe a két szál kék vezeték bemegy?

 

 

REED relé. Vagyis ha odateszek egy mágnest oldalról a beszélő mellé, akkor ez a relé
behúz (vagy ha nyitó kontaktusos, akkor elenged), s kapcsol is valamit.
Nem dereng, hogy tudtam volna erről a rejtett funkcióról...

 

 

A mikrofon rögzítése a szokásos megoldású. Egy a készülékházba illő gumidugóba
bele van tolva az electret mikrofon kapszulácska.

 

 

Erről nem tudok mit mondani, kérlek lapozz tovább a következő képre.

 

 

Szétszedéseim során eddig még sosem találkoztam ilyen trükkös nyomógombbal.
Ez maga a gomb, amit meg kell nyomni. No de mit nyom meg?

 

 

A gomb a hátába épített nyomógombot nyomja meg.
Ez azért nem egy mindennapi megoldás!

 

 

Van itt még pár csavar, melyek a csengő hangszóróját tartják.

 

 

Kimenteném belőle, csak ugye minek?

 

 

Pedig olyan szép kis hangszóró...

 

 

Ráadásul különösen lapos. Például lehetne köré építeni egy szintén lapos kisrádiót.
No de én, s az én rádióépítős terveim...

 

 

Mi legyen veled cimbora?

 

 

Végül úgy döntöttem, hogy nem dobom ki.

 

 

Mint ahogy szétszedtem (csak persze fordított sorrendben) elkezdtem összecsavarozni.

 

 

A történelem ismétli önmagát. Vagyis most is az lesz, mint ami már egyszer volt.
Ahogy tízen évvel ezelőtt is történt, most is bekerül egy dobozba...

 

 

Mielőtt csak úgy egyszerűen kidobtam volna, még egyszer ránéztem a karácsonyfa égősorra.
Miután lekötöttem róla a hibás elektronikát, közvetlenül adtam rá a sorokra a 230 Voltot,
de így sem működött. Kivágtam belőle egy izzót, majd rákötöttem a tápegységemre. Az
első izzó szemvillanás alatt kiégett. Persze mindezt azért, mert szerencsétlen módon
a tápegységem egyik oldalából jöttek a műszerzsinórok, miközben én a másik oldal
feszültségét szabályoztam vissza. Ellenben a következő izzó amit kivágtam a sorból,
már nem az én szerencsétlenkedésem hatására égett ki. Ő már eleve nem világított. Van
valami érzékem a dolgok megjavításához, az már biztos! Ezt például abból gondolom, mert
mégis kinek jutna eszébe hasonló esetben odacsapkodni az áramot egyáltalán nem vezető
izzó üvegburáját az asztal lapjához. Mert nekem eszembe jutott. Természetesen meg is
tettem. Sokéves tapasztalatom alapján mondhatom, hogy nincs az az izzó, ami ettől
megjavulna! Ellenben most használt. Nem hittem a szememnek! Ellenpróbaképp
kivágtam a sorból egy egész marék izzót. Kerestem egyet ami nem világít, majd
egyáltalán nem óvatoskodva odacsapkodtam az asztalhoz. Erre nekiállt
világítani. Nem értem... Sajnos hiába jók a megérzéseim,
ha egyszer nem vagyok valami okos...

 

 

Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a következő tárgy amit itt helyezek el.
Ha téged is érdekel... De úgy is megtudod...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...