Neywa 304 zsebrádió
(nem bírtam a véremmel)

Valós az alcím, hiszen mint az a képen látható, ismét nem bírtam a véremmel.
A telefonhangosító 200 forint volt, ő nyitotta meg a piacot. Legalábbis számomra.
A mai cikk tárgya, a Neywa 304 kisrádió a százforintos nénitől, mint az sejthető, egy
százasomba került. A romos LB37-es készülékért először sokalltam a 3.000 forintot,
miközben egyre táguló köröket írva keringtem az áru körül, Andi meg látványosan
rángatott el onnan. Erre fel lement az ára egy ezresre. 1.000 forint pedig - valljuk
be őszintén - akkor is csábító ár, ha csak a dobozban rejtőző induktort szeretném
bemutatni. Merthogy ilyen (vagy ehhez nagyon hasonló) készüléket régebben
egyszer már mutattam, de akkor az induktor boncolása valahogy elmaradt.
Gondolom talán azért, merthogy az nem az én telefonom volt. Ez viszont
már az enyém! Majd most nem marad el az induktorba belenézés.
Szerintem elég volt mára ennyi a mellébeszélésből.
Persze úgy sem tudom megállni...

 

 

Szerintem ez a rádió szép. Az oroszok talán nem is gyártottak csúnya rádiót.
Az meg nem is lehet vita tárgya, hogy a Szovjetunió rádiógyártó nagyhatalom.
Illetve most már csak volt. A rádió formája már egészen modern. Hogy
mikor gyártották, az alábbi reklámlapból (újságborító) kiderül:

 

 

Mivel a rádió az orosz Radio (kb. mint a magyar Rádiótechnika) 1987-es számának
borítóján mosolyog, ebből gondolva 1987-es gyártmány lehet. Aki nem tudná
elolvasni a rádió adatait oroszul, és érdekli, itt vannak a számok magyarul:

 

 

Az adatok alapján teljesen kommersz hosszú / közép hullámú zsebrádió. Pont mint
a Signal 304. (a Signal 304 egyébként teljesen ugyanez a rádió, csak abban óra
is van) A Sokol 407 meg pont olyan (legalábbis külsőre megegyeznek), mint
a Sokol 310. Olyat meg már szedtem szét. Egyre inkább úgy érzem, hogy
előbb halok meg, minthogy az évekkel ezelőtt indított, "szétszedem és
bemutatom az összes rádióm" fedőnevű - nem különösebben titkolt -
tervemnek a végére érnék.

 

 

Érdekesen néz ki a skála meghajtása. A recézett dekoráció mutatja, hogy
a kis gomb - mint valami fogaskerék - tekeri a nagyot. Gondoltam én...

 

 

Persze nem így van, mert a kicsi gomb a hangerő szabályzó. Még oda is van rajzolva
mellé egy hangszóró. A jobb felső sarokba viszont az van írva, hogy tuning,
vagyis hangolás. (illetve az ánglius felirat miatt export kivitel) De ha
semerre sem látom, akkor mégis hová tették a hangoló gombot?

 

 

Mert innen nézve csak a rádió hord fülének rögzítése látszik. A rádió többi éle pedig
(az elmaradhatatlan fülhallgató csatlakozótól eltekintve) konkrétan üres.

 

 

 

Rendben van ez így, de bevallom őszintén, hogy meglepett. Persze lehet az volt
a baj, hogy álmos voltam. Vagy valami más okból szétszórt. Mert egy
hangoló gombot nem megtalálni ennyi rádió boncolása után...

 

 

A készülék hátlapja.

 

 

Büszke felirat, valamint a gyártó logója s neve.

 

 

Az oroszoknál elmaradhatatlan a külső antenna csatlakozó aljzat, valamint
a hosszúhullám. Mifelénk ennek a hullámsávnak nincs semmi különösebb
jelentősege, de egy akkora országban mint a Szovjetunió, ahol akár száz
kilométerekre nemhogy adóállomás, de még csak lakott hely sincs, ott
a hosszúhullám jól jön a világvégére elérő terjedési tulajdonságaival.

 

 

A teleptartó. Mivel nem vették ki belőle idejében az elemet
(érts még a kilyukadás előtt), ahogy kell, belerohadt. Maga
az elem már nem, de a befolyás nyomai még jól láthatók.

 

 

Ha már úgyis folyt belőle a trutyi, más dolga nem lévén,
unalmában megette a telepcsatlakozó papucsot.
Ment még tovább is, majd mindjárt mutatom.

 

 

Nem feszítem a csavart, csak mutatom, hogy ott van. Mindezt persze csak azért, mert
a fotómasina azt játszotta velem, hogy szerinte a fekete alapon fekete fejű csavar,
az nem létezik. Hogy tettem mellé kontrasztnak valami fényeset, így már látja.

 

 

Mivel a doboz háta az egy szem csavar kitekerése után nem jött le, gondoltam
lennie kell még csavarnak a rádió másik végében. Benéztem a teleptartóba,
s mint azt sejtettem, igazam lett. A fura színű pötty az oroszoknál csavar.

 

 

Illetve ez nem maga a csavar, hanem csak a csavar fejéhez vezető utat
elzáró plomba. A plomba amúgy ólomzárat jelent, ez pedig
inkább csak valamiféle gitt, de ez most mindegy.

 

 

A lényeg, hogy kivakarható, és ott rejtezik alatta a csavar. Mivel a plomba ép volt,
ezt még senki sem piszkálta! Vagyis egy szűz rádió van a kezemben.
Mivel rég elmúlt 18 éves, már nyugodtan belepiszkálhatok.

 

 

Szép kis szerkezet, de nézzük csak meg alaposan a kapcsolási rajzát. Már persze
csak azért, mert mégis mi az, hogy csak egy darab trafó van a végfokban?
Olyasmi végfok volna benne, mint mondjuk az Orionton táskarádióban?
A csak fázisfordító trafós megoldás, az már régen kiment a divatból.

 

 

Íme a "hogyan szerkesszünk olvashatatlan rajzot halálos mennyiségű vodka bevitele
után" bajnokság győztes pályamunkája. Le a kalappal! Nagyon állatra sikerült ez
a rajz! A rádiófrekvenciás fokozat egyes részeinek összefüggései konkrétan
kibogozhatatlanok. Ez a több körös, többszörösen késleltetett AGC, ez
valami varázslat! Az, hogy V3 tranzisztort elhúzták a helyéről lefelé és
hátra, még a szakavatott, rajzolvasáshoz szokott szemet is megzavarja.
Azt pedig, hogy a bemeneti fokozat differenciálerősítő-e vagy sem, fejtse
meg aki ezt így kitalálta! Ami vonalat felül látunk végigvonulni a HF erősítő
felett, az nem a tápfesz, hanem a kimenet. Nézzük meg közelebbről ezt a trükköt:

 

 

Leradíroztam a rajzról a szemet megzavaró felesleges részleteket. A felül véget érő
vezeték jön a hangerő szabályozó potméter csúszkájáról, ez az erősítő bemenete.
Az erősítő felső tápfeszültség vonala nem az, amit elsőre annak néznénk, hanem
az a rajz alján végigfutó vonal. A végtranzisztorok nem egymás feletti, hanem
egymás melletti (illetve egymással szembeni) ábrázolása felteszi a rajzoló
fejére a koronát. Mindeközben szegény V10-es tranzisztor diódának van
kötve. Hogy miért kimenőtrafó van (ami amúgy csak egy szintillesztő
autótrafó), miért nem nagyohmos hangszóró (ha már mindenképp
a helyes illesztés a cél), az számomra rejtély.

 

 

Mint ahogy azt sem értettem elsőre, mégis hogyan előzhetett meg bárki is, egy a rádió
belsejében található csavar kitekerésében. Hiszen én szedtem le a dobozt összetartó
csavarról a plombát! Persze minden rejtélyre van megoldás. Jelen esetben a tettes
rezonancia őnagysága. Ez a némber oly piszkálódós fajta, hogy mindenkit kihoz
a sodrából! Persze a valóság az, hogy kimaradt a gyárban egy munkafázis.
Nem lett a csavar elfordulás ellen festékpettyel rögzítve. Történhetett
ez például azért is, mert éppen nem volt raktáron festék. Vagy
mert túl sok volt a műszak előtti (alatti) vodka bevitel.

 

 

A csavar egy olyan állatfajta, hogyha rezegtetik, akkor beidegesedik, majd mérgében
kiszabadítja magát. A hangszóró mágnese viszont megfogja. Kicsivel később
megtaláltam a panelt rögzítő másik, jelen képen a bal alsó sarokban
nem látható kettes számú csavart is.

 

 

A kíváncsi tekintetet szép rend, és egy marék
színjelzésű NDK ellenállás fogadja.

 

 

A menetek a következő miatt kócosak: Valaki kitekerte az egy szem látható csavart,
majd elkezdte szétfeszíteni a rádió dobozát. Ugyan (szerencsére) nem fért hozzá
az alkatrészekhez, de a doboz szétfeszegetése közben a csavarhúzó találkozott
a modulátor tekercs meneteivel. Avatatlan kéz több kárt csinál mint hasznot.

 

 

Ugyan az összes látható panelt rögzítő csavar kirázódott a helyéről, de a panel
még mindig kifejezetten masszívan áll a dobozban. Beakadós pöcök sehol!
Tehát lennie kell valahol még egy csavarnak. A harmadik paneltartó
csavar a kép közepétől egy kicsinyt balra látható. Illetve nem,
de majd én mindjárt megmutatom.

 

 

A sliccükből ítélve ezek ketten néznek ki csavarnak. A bal oldali persze nem az,
hiszen ő az antennacsatlakozó aljzat. Az oroszoknál már csak
ilyen furcsa formájuk van az alkatrészeknek.

 

 

Onnan lehet őket megkülönböztetni, hogy a csavarnak (balról lógatom be a képbe)
slicce van, ellenben az antenna csatlakozó aljzatnak hosszú vájata. Ez utóbbi
szolgál arra, hogy mint egy rugó megfogja a beledugott mini banándugót.

 

 

Biztos írtam már, de ettől még újfent elmesélem. Én úgy tervezek panelt, hogy alul
egy vonal a test, felül egy vonal a tápfesz, köztük meg szépen sorban az alkatrészek.
Tulajdonképpen a kapcsolási rajz kötőpontjait ültetem át a panelre, majd szépen
összehuzalozom őket a rézfóliával) Ezzel szemben az oroszok elrendezik az
összes alkatrészeket a panelen, majd a másik oldalon összekötik amit
össze kell kötni. Ettől a hozzáállástól természetesen olvashatatlanok
lesznek az így készült panelek. Persze ez mindegy. Legalábbis egészen
addig az, míg az ember neki nem áll rajz nélkül javítani egy ilyen panelt.
Mert akkor vagy nagy pufogás lesz, vagy elő kell kaparni a készülék eredeti
dokumentációját. Utóbbiban (mármint dokumentációban) az oroszok nagyok
voltak! Nem csak hagyományos kapcsolási rajzot adtak a készülékeikhez,
hanem nyomtatási, beültetési, mérési segédletet is. Sokszor még
a KF tekercsek és a HF trafók menetszámát is megadták.

 

 

Íme a skáladob végletekig leegyszerűsített formája, mégpedig orosz módra.
A karocska a csavarral a rádió forgókondenzátorának tengelyére van
rögzítve. A kar másik végén található lyukba illesztendő...

 

 

...a forgatógomb hátuljából kilógó, a képen piros nyíllal jelzett pöcök.
Nem tudok belekötni, mert nemcsak, hogy rém egyszerű
megoldás, hanem még tökéletesen működik is.

 

 

A potméter gombja sem hagyományos megoldás. A Sokol rádió gombjáról idővel
(ez a valóságban túl hamart jelentett) lekoptak a recék. A tengely kikopott,
lógni kezdett a gomb. Az oldalirányú koptató erőket egy huszár, akarom
mondani kozák vágással kiütötték a játékból, mégpedig az itt látható
ügyes megoldással. A potméter gombján csak egyetlen rica van.

 

 

Ez illeszkedik a jobb felső sarokban látható valódi forgatógomb hátuljába.

 

 

A hangszórót rögzítő csavarok nem tudnak kihullani, mert konkrétan nincsenek.
Az előlapi díszrács tartófülei a hangszórót is megtartják a helyén.

 

 

Ezt már részben mutattam. Mivel nem szakadt el a huzal, nincs vele dolgom.

 

 

Nem biztos, hogy jó ötlet a zárt Jack aljzat. Ha kontakthibás lesz, a felhasználók
(tipikusan bácsikák) hajlamosak mindenféle nem odavaló dolgokkal, illetve nem
a megfelelő irányból megpróbálni a tisztítást. Már úgy értem, hogy kívülről és
gyufával. Vagy éppen vattás végű fültisztító pálcikával. Amely (pláne
kapcsolós) Jack aljzat mindezek után még érintkezik...

 

 

Ha már úgyis érintkezési hibánál tartunk, álljon itt elrettentésül ez a gyönyörű példány.
A 9 Voltos elemből kifolyt a trutyi, ami az akkupapucson mint akadályon sikeresen
átjutva bejutott az elem negatív pólusát a panelre kötő vezetékbe. A réz szálak
mentén végigkúszott a műanyag szigetelésben, majd a vezeték immáron másik
végén kibújva, tőben szétette az anyagot, illetve a forrasztást. Juj de utálatos...

 

 

Szóval ezért nem szólalt meg a rádió a telepcsatlakozóra kötött tápegységtől.

 

 

 

Miután a leszakadt vezeték helyett a krokodilcsipesszel a panelra csatlakoztattam
a tápfeszültséget, rögvest rendben működik a rádió.

 

 

Ezt az elemet a minap dobtam ki a kisvödrömbe, s mint az látható,
egyrészt a csatlakozót az elemből, másrészt magát az elemet
a kisvödrömből már szerzem is vissza.

 

 

A vezetékek egy lyukon átfűzve, s úgy beforrasztva, sokkal tovább tartanak.
De ezt már rengetegszer mondtam...

 

 

Az oroszok egyik általam nem különösebben kedvelt szokása, hogy nem húzzák
egymás mellé a panelen fóliacsíkkal a tápfeszültség csatlakozó pontjait. Az egyik
drót sokkal hosszabb kell legyen, mert az közvetlenül a kapcsolós potméterre
van ráforrasztva. Mivel ezt a galádságot ismét elfelejtettem, kötést voltam
kénytelen létrehozni a pozitív ágon. Ennél nagyobb bajom sose legyen!

 

 

Szokásos kép a kieső alkatrészekkel, és az elmaradhatatlan
"ti már nem jöttök velünk tovább" szöveggel.

 

 

 

Úgy néz ki, illetve hallatszik, mintha rendben lenne, de nem. Valószínűleg valami
bibi van az AGC áramkör körül. Ha úgy állítom be a hangerő gombot, hogy halljam
a távolabbi adókat, akkor a skála elejére tekerve a Kossuth üvölt. Az AGC-nek
épp az volna a feladata, hogy ez ne legyen így. Persze annyira nem érdekel
a probléma, hogy megkeressem az okát. Úgy sem fogom hallgatni
ezt a rádiót. Ha meg igen, úgy is csak a Kossuthot...

 

 

Szia Pajtás! Már úgy értem, hogy most úgy elteszlek,
hogy talán soha többé nem látjuk egymást.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...