Dobozhajtogatás kartonpapírból
(végre találtam egy képességeimhez illő feladatot)

A kép dátuma szerint ezt fotót még valamikor 2011-ben lőttem. Vagyis, ahogy azt
már tőlem megszokhattuk, szó sincs róla, hogy elkapkodnám a dolgokat! Eddigi
tapasztalatom szerint a munkahelyen úgy vannak a feladatkiosztások, hogy amit
egyszer megcsinálsz, az onnantól kezdve automatikusan a te reszortod. Én egyszer
nem figyeltem oda, minek következtében óvatlanul hoztam papírt a kisraktárból
a nyomtatóba. Onnantól kezdve én hordtam a papírt, merthogy én tudtam, hogy
honnan kell hozni. A többiek mindössze a "már megint nincs papír" megállapításig
voltak hajlandók eljutni, a raktárig azonban sajnos már nem. De most nem erről
van szó, hanem a papírhordással kapcsolatban keletkezett felesleges anyag
hasznosításáról. Mivel a dobozok (amiben az A4-es tömbök voltak)
nem kellettek senkinek, illetve csak nekem, elhoztam őket haza.

 

 

Ahogy azt már tőlem megszokhattuk, a tárgyak először mindig az előszobában
állomásoznak. Jelenleg nem csak egyszerűen ül a rakat összehajtogatott doboz
a Paint Zoom festőgépen, hanem rá van téve a belőle formázandó doboz is.
Ez teszt. Ha ránézésre kiadja a rózsaszín dobozt, akkor doboz lesz belőle.
Ha nem adja ki, akkor egyszerűen eltüzelem. Mint az látható (szélesebb
a hozott anyag, mint a doboz), kiadja. Vagyis marad. Nekem a feladat.

 

 

Illetve nem marad, hanem lesz. Már úgy értem, hogy két idevaló doboz lesz belőle.
No persze nem gyorsan, hiszen mint az köztudott, a lassú munkához idő kell!

 

 

Ez itt egy statisztika a szétszedésekről, az idei év végéig bezárólag. Az "előre kész"
oszlopba írt 160-as szám erős túlteljesítést mutat (gyakorlatilag három évre előre
meg vannak írva a cikkek), míg az azt követő 89-es szám lemaradást. 2017-re
azt céloztam meg, hogy a táblázatba előre beírt, de szét nem szedett alanyok
mennyiségét letornázom 80 alá. Én is látom, hogy ez nem egy kifejezetten
nagy ívű terv, csak nem akartam magam túlvállalni. Mert ugye amiket beírtam
a sorba, hogy majd mindjárt ők következnek, de aztán mégsem szedtem őket szét,
azokkal mind van valami cifraság. Szóval nem véletlenül maradtak el. Mondjuk
ha hülye statisztikák helyett inkább a szétszedéssel foglalkoznék, akkor talán...
No persze nem csak ilyen viszonylag egyszerű számolgatást szoktam elkövetni,
mikor épp nincs kedvem szétszedni, vagy mint most, év vége van, hanem ennél
durvább rendezkedésre is rá tudom venni magam. A múltkor például fogtam azt
az óriástáblázatom, amiben az egyes cikkek mellé oda vannak írva, hogy melyik
másik szétszedtem (vagy más témájú) cikk linkje hiányzik belőle, és addig-addig
rendezgettem, míg csak a hiányzó linkek témája maradt belőle, egyetlen oszlopba
rendezve. A 2411-es szám elsőre egy kicsit talán (amúgy egészen biztosan) sokkoló
hatású volt. Miután kigyomláltam a duplázott sorokat (több cikkben is megemlített
valamik), majd kitöröltem a még be sem szerzett tárgyak neveit is, a maradék 406
tétel végigolvasása is mellbevágott. Ez az idők folyamán pluszban mindenképp
beeső (illetve eddig még csak meg sem említett) tárgyaimmal együtt simán
megvan úgy tíz évre való szétszedés! Ezután elkezdtem szétszedni az
oszlopot témák szerint. Újabb sokkoló élményként hatott, az építési
cikkek közül hiányzó 74 tétel. Szóval hajrá Géza! Irány a barkácsolás!

 

 

Kihúztam a szekrényből egy dobozt, hogy méretet vegyek róla. Ez speciel
a selejtes dobozom. Hogy miért teszem el a selejt alkatrészeket?
Hogyhogy miért? Szétszedni miért szedek szét mindent?

 

 

Szörnyű a rajz? És akkor mi van? Talán épp ez a görbe rajz fog ösztökélni arra,
hogy a gyakorlatban megpróbáljak ne ennyire ferde dobozt barkácsolni.

 

 

A kartonpapírok már réges-rég bejöttek az előszobából. Az ilyen szekrény
mélyére rejtett készülő projectek azért jók (?), mert a szekrényre
csak ráhúzom a függönyt, s mindjárt nem látszik a restancia.

 

 

Ugyan csak két dobozt kell hajtogatnom, de négyhez hoztam anyagot.
Akkor talán ennyit mára az önbizalmamról.

 

 

Hová lett a vonalzó a megszokott helyéről? Hosszú évek óta ült szegény
a szürke és a fekete joystick, illetve a villanyborotvám alatt.

 

 

A vonalzót végül a nagyszobában, az asztal szélén találtam meg. Nem igazán volt
egyszerű eset felderíteni a hollétét, merthogy átlátszó. Gondolom Andi lehetett
a tettes. Vagy ha nem, akkor is jóleső érzés, hogy van kire fognom. Illetve
mondhatni azért kell asszony a házba, mert egészen egyszerűen nem
lehet mindenért azt a nyomorult kormányunkat hibáztatni!

 

 

Berajzoltam a vonalakat ahol vágni, illetve hajtani kell. Úgy emlékszem,
hogy mértanból jó voltam a suliban. A többi tárgyból elért
eredményemre ellenben jobb nem emlékezni!

 

 

Először tapétavágó késre gondoltam, aztán mégiscsak az ollót választottam.
Persze nem csak úgy, hanem volt közben egy próbavágás is.

 

 

Levágtam a papírról a fölös részeket. Amit itt látunk, az már kell a dobozhoz.

 

 

Azt terveltem ki, hogy az egyszerűség végett, no meg épp ez volt a kezem ügyében
alapon, nem vetek be újabb eszközt, hanem a vonalzó segedelmével,
pontosabban szólva mellett fogom a papírt meghajlítani.

 

 

 

Először a hosszabbik él mentén hajlítom, illetve töröm meg a papírt.

 

 

 

Majd behajtom a rövidebb él mentén is.

 

 

 

Bevágom ollóval, mindenütt ahol csak kell.

 

 

 

Végül néhány hírtelen mozdulattal összehajtogatom a dobozt. Persze még szétugrik
mikor elengedem, de szerencsére ezen könnyű segíteni. Illetve először valami
egészen bonyolult tervet eszeltem ki. Kellett hozzá ragasztó, asztalos
szorító, meg persze mindenféle méretre szabott fadarabok.

 

 

De szerencsére még épp idejében észbe kaptam, s ahogy azt egy irodában
szokás (bár ez mondjuk egy lakás), nyomtam rá párat a tűzőgéppel.

 

 

Ez konkrétan így tökéletes, ahogy van!

 

 

Hogy tartósabb legyen, mint a többi doboz is, ez is kapott körbe egy ragasztószalag
burkolatot. Ugyan van ehhez a széles ragszalaghoz szerszámom, de még nem vitt rá
a lélek, hogy bevessem. Pontosabban szólva az az igazság, hogy fogalmam sincs
hová tettem. Úgy voltam vele, az előszobában van a polcon. De persze nem...

 

 

Szerintem pontosan így leszek ezekkel a laptophoz való tápokkal is. Talán majd
segít a keresésükben, hogy ideírom, az ágyneműtartóba rejtettem el őket.

 

 

Ez kérem tökéletes! Persze nem az. De miért ne mondanám? A hiba szerencsére
mindössze annyi, hogy úgy kb. 1 milliméterrel magasabb az új doboz, mint
a régiek. De ez nem igazán probléma, mert mint az a képen is látszik,
felül több a hely, mint az alsó sorokban. Majd fentre teszem őket.

 

 

Már úgy értem, hogy hopp! Már készen is van mindkét hiányzó doboz.
Vagyis már stimmel is az előbbi kép alatti többes szám.

 

 

Tényleg nem tudom megmondani, hogy már mióta nem láttam ezeket a sorokat
ennyire egyben. Ezeket a dobozokat még apukám hozta a gyárból. (Tanért)
Ha jól dereng, akkor Tesla lemezjátszókhoz való karok voltak bennük.
Vagy talán lencsék? Tulajdonképpen mindegy. A lényeg, hogyha
hosszú évek kellettek is hozzá, de azért csak elkészült
végre ez a dobozhajtogatós project.

 

 

Persze az sosem úgy van, ahogy én azt elképzelem. Pedig nem is vagyok Móricka!
Nem adom fel rejtvénynek. Ami a képről, pontosabban szólva a dobozokról
hiányzik, az a gomb. Vagyis nincs mivel kihúzni a dobozokat a sorból.
Konkrétan túl sűrűn vannak rakva, hogy ujjal rájuk lehessen fogni.

 

 

No de mi lehet az a probléma, amire én ne lennék felkészülve? Ezeket talán
most nem sorolnám fel, hiszen vannak vagy ezerszám, de a fiókra való
gombocskákat, azokat speciel már rég megvettem a lomos piacon.

 

 

Hogy mégis hogyan sikerült eggyel kevesebbet
venni, merthogy 21 doboz van, az rejtély.

 

 

Gomb híján kipiszkáltam a "zárak, kulcsok, zsanérok" dobozomat, melyben
ha mindenre nem is, de az adott problémára biztosan akad megoldás.

 

 

Mégpedig ezen csodálatosan gyönyörű csupa króm gombocska személyében.

 

 

Rámértem az egyik gombban található lyukra, s úgy ítéltem meg,
hogy a középső fakkban található csavarból kell húsz darab.
Mint az látható, nem lesz gond, mert van belőlük bőven.

 

 

Együtt a csapat! Azaz már csak egy egészen kicsit kell dolgoznom
(csavarok betekerése), hogy felkiálthassak: Ez is elkészült!

 

 

Persze ez már megint nem igaz, ugyanis ennek a csavarnak - igen sajnálatos módon -
túl kicsi a feje. (az enyém persze egyre nagyobb) Ez így átszakadna a papíron.

 

 

Szerencsére én nem, hanem csak az alátétes dobozom borult ki.

 

 

Konkrétan hihetetlen, hogy a keresett alátétből
mindösszesen egyetlen darabot találtam!

 

 

Még tiszta szerencse, hogy a pincémben rejtegetek egy "apróvas" feliratú fiókot.
Hogy a keresett alátét alumíniumból van, az most teljességgel lényegtelen.
Csak az a fontos, hogy sem fúr-faragnom, sem vásárolnom nem kell.

 

 

Ez egy jelölősablon, hogy pontosan hová kerüljön a dobozon a lyuk.
A feliratok elhelyezéséhez nem csináltam sablont, s azok
(ahogy kell, illetve nem) mind összevissza állnak.

 

 

Úgy voltam vele, hogy kell legyen lyukasztó a szerszámkészletben. Mióta legutóbb
rendet raktam, azóta bizonytalan vagyok az ilyen kérdésekben. Vagy nem?

 

 

Ez a sablon konkrétan tökéletes! Illetve talán egy kissé (?) túlzásba is
vittem a pontosságot, hiszen nem teljesen mindegy, hogy
hogyan állnak a gombok a függöny mögött?

 

 

Azt találtam ki, hogy először a két új doboz kapjon gombot. Persze csak azért, mert
ezek még teljesen üresek, s így nem kell kiborítani a tartamukat (meg a szétguruló
bigyótengerrel engem), hogy rájuk tudjam csavarozni az aprócska fagombokat.

 

 

A doboz lyukasztására mindenféle bonyolult megoldások tolultak fel, mikor is szinte
öntudatlanul átdöftem a dobozt a szúróárammal. Ez amúgy nem szúróár, hanem
egy csavarhúzó, csak addig-addig lögyböltem vele a vasklorid oldatba tett
paneleket, míg végül a csavarhúzó feloldódott. Illetve kihegyesedett.

 

 

Az aprócska lyukat négy milliméteresre, egy éppen
méretes csavarhúzóval "fúrom" fel.

 

 

Csavar és alátét. Ez amúgy nem is alátét, hanem egy hűtőborda eleme. Az EVA66
főnök-titkári kisközpontok tápegységben ilyen lapocskákból állt a hűtőborda.

 

 

Már csak rá kell tekerni a kilógó csavarvégre a gombot.

 

 

Szó sincs róla, hogy lett volna benne gyárilag menet. Mivel az első feltekerés nem
sikerült, ezért először még kint (értsd doboz nélkül) tekertem bele a csavart
a gombocskába. Ezen előkészítő művelet után már a helyén is ment.

 

 

Már készen is vagyok. Akarom mondani csak így tovább!
Hiszen hátravan még a többi tizenkilenc doboz.

 

 

Csakhogy azokat nem olyan egyszerű felgombozni, mert mint azt már említettem,
azok a dobozok nem üresek. Borogathatom ki a tartalmukat a munkalapra.
Azért erre, mert ennek van pereme, s így kevésbé szöknek a bogyócok.

 

 

A legszebb gombot az orsós magnóba való fejeket rejtő doboz kapta.
Talán azért, mert ezek a leginkább kincsek.

 

 

Ezeket a BRG kazettás magnófejeket és görgőket, már nem tartom annyira sokra.
Pláne úgy, hogy a görgők - a legnagyobb örömömre - szanaszéjjel gurujkáztak.

 

 

Mint ahogyan az már megszokott, semmi sem megy úgy, ahogyan kéne. Az előálló
probléma mindössze annyi, hogy egyes gombokban átmérő hármas helyett, csak két
milliméteresek voltak a lyukak. Persze semmibe se tart felfúrni fában egy lyukat
kettesről hármasra, még a képen látható igen egyszerű alkalmatossággal sem.
Mondhatni olyan egyszerű volt a feladat, no meg féltem is, hogy eltörik
a gomb, hogy a gépi helyett inkább a kézi erőt választottam.

 

 

Kéne kezdeni valamit szegény HP 4L nyomtatómmal, hogy ne koszoljon.
Csak ugye feketén fogó tonerporos izét boncolni egy lakószobában...

 

 

Majd ha nagyon zavar, hogy piszkosszürke a feliratok háttere, akkor majd rajzolok
a dobozokra szép betűket kézzel. De szinte egészen biztos vagyok
benne, hogy nem zavar a betűk mögötti szürkeség.

 

 

Valami egészen hihetetlen, hogy mindössze huszonegynéhány évnyi sanyarúság után,
gombot kaptak végre a dobozok. Valósággal szédítő tempójú ez a haladás!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...