Selejtes dobozom tartalma
(régi pusztítások emlékei)

Mivel a minap, konkrétan a dobozok felgombozásakor a kezembe,
s egyben kiborításra is került a selejtes dobozom tartalma, ezért
azt találtam ki, hogy megírom belőle ezt a felsorolós cikket.

 

 

Ez a kétlábút nem azért tartom a selejtes dobozomban, mert hibás, hanem azért, mert
nem tudom mi ez. Persze valószínűleg egy kondenzátor, amit a mérőkémmel akár
meg is vizsgálhatnék. Csak ugye mégis minek? Valahogy nem úgy néz ki, mint
amit beépítenék. Az eredete? Ki tudja azt már annyi év gyűjtögetés után...

 

 

Nem! Nem tettem félre az összes általam elpusztított nagyteljesítményű tranzisztort.
Általában ugyanis kidobálom őket. Ez csak egy minta a TO3-as tokozású
halottaimból. Van amit én öltem meg, akár kísérletezés közben, s
persze akad olyan is ami tőlem független okból adta meg magát.

 

 

Mivel csak a bázis és az emitter lábai körül barnult be, ezért valószínűsíthető,
hogy rajta volt a hűtőbordán, miközben sorsa bevégeztetett.

 

 

Akár még az is megeshet, hogy ez a tranyó nem is rossz! Azokat az alkatrészeket,
melyeket lusta voltam bemérni, illetve bizonytalan voltam az eredetükben és
működőképességükben, vagy csak egyszerűen nem építeném be őket
sehova, szintén a selejtes dobozba szoktam volt beledobálni.

 

 

Erre emlékszem. Nem én vagyok a hülye! Illetve de, de most nem erről van szó.
Ez a 2N3055-ös tranzisztor nem úgy lett leónozva, hogy toltam rajta a pákát!
Ez kérem be volt kötve egy erősítőbe, s miközben épp működött, annyira
felmelegedett, hogy megfolyt rajta az ón. Konkrétan leestek a lábairól
a vezetékek. Először azt hittem, hogy csak egy hibás forrasztás, de
persze nem. A forrasztásos drótvégeket krokodilcsipeszre cserélve
teszteltem egy darabka forrasztóónnal, hogy mégis milyen meleg a
tranzisztor tokja. Én úgy tudtam, hogy a szilícium valahol 150 fok
felett feladja, de ez a tranzisztor egyáltalán nem zavartatta magát!
Rámértem miután kihűlt. Ha nagyon nem is, de még mindig erősíti
az áramot! Illetve sajnos már csak erősítette. Ugyanis később, egy
másik kísérlet alkalmával, csak sikerült kinyírnom szerencsétlent.

 

 

Van az úgy, hogy az ember óvatlanul mellényúl. Szóval az úgy volt, hogy a kedvenc
AKAI videóm tápegysége kezdte feladni a működést. Évekig fortyogott a melegen
tartott gépben (így kell a videóban, hogy ne legyen páralecsapódás) a tápegység
rengeteg kondenzátora, mire végül feladta a táp a működést. Kikapcsol kihűl,
bekapcsol elindul játékkal szórakoztatott, a szemnek kedves filmek játszása
helyett. A végén - ahelyett, hogy megcsináltam volna - filmnézés előtt egy
hajszárítóval hűtöttem, hogy elinduljon. Persze egy idő után már így sem
éledt fel. Kiborítottam magam elé a tápegységet. Természetesen kapcsolási
rajz nélkül álltam neki. Hol volt még akkor Internet, aminek titkos bugyraiból
letölthettem volna a szükséges rajzot. Sehol! Ellenben mivel sok más gépemhez,
illetve általam javított mindenféle masinákhoz sem volt rajzom, volt némi rutinom
a kapcsolási rajz visszarajzolásában. Jelen esetben ezzel sajnos nem értem semmit.
Egyrészt a számomra ismeretlen területként jellemezhető kapcsolóüzemű tápegység
okán, másrészt pedig az eddig még sosem látott fura belső felépítésű tranzisztorok
miatt. Hiába volt, hogy én a legjobb tudásom szerint kitaláltam, hogy az adott
forrongó tranzisztor PNP, avagy NPN típusú. Szereltem a tápba ránézésre
sokkalta nagyobb tranzisztorokat. A BC182 méretűek helyett BD242
kaliberűeket kapott a táp. Ha meg nem is táltosodott a videó, de egy
darabig teljesen rendben működött. Aztán valami megőrült benne, amitől
 megszaladt a táp. Ahogy volt, elvitte az egész elektronikát! Például ez az AKAI
rendszervezérlő IC is áldozatul esett. No meg a videóban található tulajdonképpeni
összes többi IC is. Akkoriban, mikor ez történt, egy szem spéci IC beszerzése is
komoly nehézségekbe ütközött, nemhogy egy egész videóra való alkatrészé!
Ellenben más ügyből kifolyólag épp egy videó bontóban jártam, s megláttam
a sarokba dobva egy az enyémmel azonos videót. Gondoltam Hurrá! Lesz új
tápom. De persze nem, mert a fellelt példányból pont a táp hiányzott. Ellenben
a roncsot megkaptam pár ezresért. Hogy miért nem az egész panelt cseréltem át?
Miért csak az IC-ket? Ennek okára már nem emlékszem. Mindenesetre így történt.
Szóval már volt egy működő videóm, csak nem volt neki tápegysége. Már úgy
értem, hogy működőképes sajátja. Persze működött a videó, csakhogy ahhoz,
hogy rendben elinduljon, rá kellett drótozni műszerzsinórral az összes itthon
fellelhető tápegységet. Végül persze az lett, hogy barkácsoltam bele egy új
tápot, s ezzel a videó még hosszú éveken át rendben funkcionált. Ez az
egész egy kissé értelmetlen volt. Ellenben játéknak igenis megtette.

 

 

Ezt a játékot ellenben már nem szerettem annyira. Szóval az úgy volt, hogy építettem
egy az eddigiekkel ellentétben szép erősítőt. Sajnos - pont mint az elődei - jó ez sem
lett. Elméreteztem benne a tápegységet. Persze egy kicsit nagyobb tápfeszültség
még nem akkora baj. Olvasva a Sipos Gyula által írt rengeteg erősítős fejtágító
cikket, majd az olvasottak értelmezve is, BD249C / BD250C tranzisztorokat
kapott az erősítő. Ezeknél nagyobbakat tán nem is lehetett kapni a boltban.
Sajnos még ezekkel a jószágokkal sem bírta sokáig az erősítő. Betette neki
a kaput, a nyolc helyett négy ohmos terhelés is. No meg az is közrejátszott,
hogy egészen egyszerűen nem bírtam megállni, és időnként teljes hangerővel
hallgattam rajta zenét. Végül szégyenszemre odáig jutottam, hogy a sokszorosan
rommá égett végfok panelek helyett, két fonnyadt TDA2002-es, amúgy leginkább
autórádióba való végfok IC volt a hűtőbordára csavarozva. Kezdetben panel nélkül,
lengő alkatrészes szereléssel. Aztán persze kaptak egy panelt, bár inkább a hálózati
trafót kellett volna áttekercselnem alacsonyabb szekunder feszültségűre. Végül is
berágtam, minek okán nekiálltam végre feléleszteni a Sántik Jóska kollégámtól
kapott QUAD405-ös paneleket, melyek már évek óta ültek egy dobozban.
Először nekem is - pont mint Jóskának - reptetni akarta a hangszórókat.
Miután alaposan átnéztem a panelt, találtam rajta néhány hibát. Tipikusan
hiányzó fóliacsíkok. Miután ezeket pótoltam, elindult az erősítő. Csakhogy
tartósnak sajnos ez sem volt tartós. A paneleket a KFKI-ban maratták. Jóska
úgy kapta meg a csak maratásra átadott panelt, hogy a nagyja alkatrészeket már
be is ültették. Csak az IC, meg a végtranzisztorok hiányoztak. Ebből kifolyólag az
volt a feltételezés, hogy a dolgok jól vannak úgy, ahogy vannak. Aztán mikor már
sokadszorra repült el szegény végfok... Még, hogy szegény végfok? Szegény
pénztárcám! Szegény hangfalaim! Egyre szegényebb én! Nekiálltam, majd
módszeresen végigmértem az egész erősítőt. Leginkább az amúgy létező,
de sajnos a gyakorlatban egyáltalán nem funkcionáló védelem körül volt a
hiba. Igencsak sajnálatos módon, az áramérzékelő ellenállások bekötődrótból
voltak tekercselve. Mire ezeken akkora áram alakult volna ki, hogy a rajtuk eső
feszültség hatására letiltson a tranyókat óvó túláram védelem, én már vissza
is értem a boltból a legújabb tranzisztorkészlettel. És ezt még sokszor...

 

 

Mivel az átlag teljesítménytranzisztorok ára nem igazán függ a méretüktől, ezért
arra a következtetésre jutottam, hogy egészen egyszerűen semmi értelme sincs
beépíteni ezeket a kicsiket. Hogy egy tranzisztor 50 vagy 100 forintba kerül?
Mit számít az egy amatőr konstrukciónál? Szerintem annál a pár forintnál
sokkal fontosabb, hogy az adott masina lehetőleg ne dögöljön be.

 

 

Mikor már végképp rövidzárba mentek a végtranyók, no meg mind az emitter
ellenállások, mind pedig primer és szekunderköri biztosítékok hiányoznak,
olyankor szokta feladni a tápegységben a diódahíd. Ez a szerencsétlen
példány konkrétam annyira megadta magát, hogy még el is repedt!

 

 

Az apraja IC-ket - már ha épp tudom, hogy jók, vagy mire valók -
nem itt tartom. Ezek igen nagy valószínűséggel döglöttek.

 

 

Van mikor tudni, hogy mitől döglik meg egy tranzisztor vagy IC, s van mikor nem.
Ez az SAA1250 egy távirányító adó IC. Konkrétan bele van zárva a távirányítóba.
Mégpedig hozzáférhetetlenül! Hacsak szét nem szedi a tulajdonos a távirányítót,
- ami általában nehéz eset - nem lehet ehhez az IC-hez közel férkőzni.
Szóval ez a szerencsétlen csak úgy magától döglött meg.

 

 

Ezek a végfokok viszont nem maguktól haltak meg. Ezek ugyanis (általában) nagyon
stabil eszközök. Van bennük mindenféle védelem rendesen. Sem holmi hőmérsékleti
megfutásra, sem túláramra nem kényesek. Amivel biztosan ki lehet őket nyírni, az
a fordított tápfeszültség. Ez tipikusan a "miért nem ér oda rendesen az akkuhoz
a saru" esete. Ja! Hogy fordítva kell betenni? De akkor a biztosíték nélkül
beszerelt rádió már rég nem szólal meg! A másik fő elhalálozási ok,
mikor a hangszóró helyére valami idegen potenciál kerül.
Híd rendszerű végfoknál tipikusan testre kötött
hangszóró. De egy jópofa (?) alkalmi
rövidzárat játszó kötés is elég
szokott lenni a hangszóróvezetéken,
hogy a sokadik túlterheléses
támadásra behaljon az IC.

 

 

Van az úgy, hogy kapcsolási rajz híján beazonosíthatatlan a kiégett IC.

 

 

Ez a másik példány is pont a feliratnál lyukadt ki.
No nem mintha lehetett volna kapni a boltban, ha tudtam volna a típust...

 

 

Ez a TDA2004-es tucatáru, így itt keleten is beszerezhető volt.

 

 

Mint ahogy ez a szintén látványosan kipukkadt TDA2002-es is.

 

 

A mester utcai Gelka autószervizben minden autórádióban kiégett végfok IC helyére
TBA810-es IC került, mert nálunk ezt lehetett stabilan kapni a boltban. Én speciel
nem szeretem a TBA810-est, bár egyszer építettem vele végfokot egy általam
össze krehácsolt rádióba. A csavaros hűtőzászló még csak hagyján,
de a forrasztós már igencsak nehezen bontható.

 

 

A végfok IC az végfok IC...
A tokozástól függetlenül pontosan ugyanúgy pukkad ki.

 

 

Ez az IC az AKAI magnók alkateleme. Azon túl, hogy rá lehet írni a magnó dobozára,
illetve bele lehet írni a műszaki leírásba, hogy IC van benne, azon túl semmi értelme.
Ebben a valamiben belül (egyszer ugyanis pusztán kíváncsiságból szétszedtem egyet)
két darab tranzisztor van, némi üveglapra (mint hordozófelületre) felgőzölt ellenállás
hálózattal körítve. Mikor kiderült, hogy ez az IC okozza azt a különös lobogó zajt az
AKAI 4000DS magnóban - mivel kapni boltban nem lehetett - kínomban gyártottam
belőle kettőt. Kicsit persze nagyobb lett mint ez, de egy orsós magnóban bőven van
belül hely, szóval elfért. Azt meg, hogy mi van pontosan az IC belsejében, azt
onnan találtam ki, hogy egymásmellé tettem az IC-vel, illetve különálló
tranzisztorokkal felépített AKAI magnó rajzát. Tulajdonképpen
csak körbe kellett rajzolnom az érintett részterületet.

 

 

Nem tudom, hogy mi ez, de nem beforrasztós a lába, hanem bedugós.
Azért nincs rajta értéket jelölő felirat, mert már rég lekopott.
Talán kvarc lehet, de most nincs kedvem kimérni.

 

 

Természetesen nem csak a teljesítménytranzisztorok repkednek kísérletezés közben,
hanem az apróbb alanyok is. Egyszer (még ha csak egyszer...) úgy raktam össze
egy erősítőt, hogy tulajdonképpen a próbapanelen kísérletezés eredménye lett
bedobozolva. Addig nem is volt vele baj, míg be nem döglött. Ez konkrétan
úgy történt, hogy Gyuri barátom elcserélte az általam barkácsolt erősítőt egy
osztálytársammal. Csakhogy Gyurkának nem volt hozzá hangfala! Nem tudott
rácsatlakozni a DIN szabványú hangszórókimenetre. Bement a Keravillba s vett
egy DIN hangfaldugót. Most már volt mit és hová bedugni, csakhogy továbbra sem
volt hangfala. No persze nem mintha kábele lett volna... Gyurka fogott egy amúgy
működésképtelen csöves rádiót, majd levágta róla a hálózati zsinórját. Már volt
dugó, zsinór, hangszóró. Gyurka rászerelte a levágott hálózati kábel üres végére
a DIN dugót. Így jött létre az egyik leghalálosabb kábelkombináció. Egy kábelből,
melynek egyik végén a hálózatba való villásdugó, másikon pedig egy DIN szabvány
szerinti hangfaldugasz van, abból csak baj lehet! És lett is, mikor a nagyi takarítás
címszóval szétszedte a szobát, majd a rádió hangfalkimenetéből (ugyanis ezen
keresztül érte el Gyurka a rádióba épített hangszórót) a villásdugót egy
könnyed mozdulattal rutinosan átdugta a konnektorba. Én meg
nem értettem, hogy miért nem szól az erősítő, mikor már
minden egyes tranzisztorát működőre cseréltem. Konkrétan
azért nem szólt, mert a próbapanelbe egy rövidzáras tranzisztor
is beépült. Mikor ezt óvatlanul kicseréltem jóra, elhallgatott az erősítő.

 

 

A bal oldali tranzisztor színe eredeti, ellenben a jobb oldali elkékült a melegtől.

 

 

Miből is szedtem ki a múltkor döglött diódákat?
Megvan! A tápegységemből.

 

 

Míg nem volt áramkorlátos tápegységem, elég volt ráejteni a csipeszt az épp
barkácsolt próbapanelre, s már repkedtek is az apróbb tranzisztorok.

 

 

Ugyan ritka eset, de még az 555-ös időzítő IC is el tud szállni.

 

 

Az addig rendben, hogy Remix, meg az is, hogy a második képen is épp ilyet
láttunk, azonban értelmezhető érték ezeken sincs. Azért sem mérek rájuk!

 

 

Ezek nem biztos, hogy rosszak. Nagyrészüket az értelmezhetetlen jelölés,
vagy az idejétmúltság okán hajítottam a selejtes dobozba.

 

 

Ez speciel egy nagyon szép ellenállás, csak hiányzik az egyik lába.

 

 

Ellenben az lehet, hogy nekem nem is hiányozna, ha kiszórnám a selejtes dobozom
tartalmát a vödörbe. No de mivégre? Ahogy apukám mondta mindig a lomokra:
Kisfiam! Nem kér kenyeret! Mondjuk helyet azt igen, de mivel nem sokat...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...