Törölközőtartó felszerelése a konyhába
(bonyolultnak indult, majd egyszerűnek látszott, majd visszaváltott bonyolultra)

Íme a már szinte megszokottá váló előszobai nyitókép, egy locsolókannához
alátétnek használt IPTV boxszal, és egy fekete szemetes zacskóba rejtett
amerikánerrel. De most nem róluk lesz szó, hanem a fehér valamiről.

 

 

Mikor megláttam a piacon, egyből rákérdeztem az árára.
100 forintom bánta eme szörnyű botor tettemet.

 

 

Ez egyáltalán nem nevezhető bonyolult szerkezetnek.
De most őszintén: Ki reszelné ki ezt egy százasért?

 

 

Simán szét és össze tudom majd csavarozni.
Legalábbis kezdetben még ez volt a terv.

 

 

Ide lenne a konyhába, mint törölközőtartó. Ha már a múltkor megoldottam, hogy
a fürdőszobai kéztörlő szépen terüljön, akkor ne hagyjam már abba a megkezdett
vonalat. Amúgy lesz még egy hasonló project, ami egyetlen darabka fahasábból
fog állni. Azt is tízen éve halogatom. Már csak azért, mert akkoriban vettem
észre a problémát. Ez a törölköző 40 éve lóg itt, miközben nem szárad
rendesen. Szóval mint azt már rólam mind tudjuk, nem kapkodom
el a megoldásokat. Például a képen látható csap is évek óta
csepegett, mire végül tettem bele egy tömítő karikát.

 

 

Valahogy így kéne felszerelni. Kell egy plusz lyuk a falba, s már fent is van!
Persze ha van türelmed (meg vagy fél órád) olvasd csak végig,
hogy mivé fajult ezen elhamarkodott elképzelésem.

 

 

Így ahogy van, levágok a rudacskák végéből úgy 20 centit. Aztán szétszedem,
megcsiszolom, lefestem, összerakom, majd felszerelem. Talán el is
készült volna a project, ha nem halogattam volna hetekig.

 

 

Íme kedvenc hétvégi szórakozásom helyszíne, mégpedig a lomos piac.
Hol itt, hol meg ott üti fel a fejét. Most épp a Városligetben van.
Illetve még valamikor 2013-ban volt, de ez most mindegy.

 

 

Mikor ezt a rövid törölközőtartót megláttam, mindjárt tudtam, hogy érdemes volt
halogatni a másik felszerelését. Persze tévedtem, de erről majd kicsit később.

 

 

Minden alkatrésze megvolt a dobozban. Szép tiszta, és veszettül fényes!
Ez így ahogy van, tökéletes! Seperc alatt felrakom, rádobom a törölközőt,
majd elégedetten megveregetem a vállamat. A hátralévő hetvenegynéhány
képből gondolom sejthető, hogy ez a történet nem pontosan így zajlott le.

 

 

Szemmérték? Vagy tán szerencse? Nem mindegy?
A lényeg úgyis csak az, hogy tökéletesen ideillik.

 

 

Ez nem csak dísz, hanem egyben egy tartóelem is. Megdicsértem, hogy milyen szép.
Úgy látszik, hogy ez egyáltalán nem használt neki. Persze ekkor
még semmit sem tudtam az elkövetkezőkről.

 

 

Annyira egyszerű, hogy nem is kell hozzá semmiféle rajz, mert
anélkül is értem. Lyukba becsavarozom, jobbról beakad,
balról meghúzom a hernyócsavart, s már fent is van!

 

 

Nem volt felőle semmi kétségem, hogy idevaló a szép fényes izé.

 

 

Ezt pedig a falhoz kell odacsavarozni.

 

 

Így áll meg a falra csavarozott tartón a törölközőtartó. Itt elgondolkodtam, hogy az
alapjaiban véve mindössze egyetlen lyuk fúrásáról szóló képsorozat, az nem
igazán a szétszedtem, hanem inkább a képek szöveggel oldalamra illik,
de az élet rácáfolt erre a kezdetben helyesnek tűnő elképzelésemre.

 

 

Így lesz itt és kész!

 

 

Itt ismét elgondolkodtam. Kevéske idő elteltével (ez néha hosszú, semmittevéssel
töltött órákat jelent) beugrott, hogyan kell kiszedni a falból ezt a fajta akasztót.

 

 

 

Nem a szokásos módon kell kivenni, az már biztos!

 

 

Ez egy nagyon jófajta tipli! Ráadásul a konyhában mindegyik ilyen. Elteszem
későbbre, hátha idővel kelleni fog mondjuk egy újabb dísztányérakasztó.

 

 

Brutális ez a fúrógép! Amúgy van vagy 1 lóerős. Bevett melósszokás, hogy mikor
az ember elengedi a power gombot, akkor ráfog egyet a tokmányra, hogy leálljon
a gép. Ezt azért szoktuk, hogy egyből le lehessen tenni, mégpedig anélkül, hogy
elfutna a masina a tokmányán, illetve így már nem teker fel magára semmit.
Nem volt egyszerű, de leszoktam a tokmányfogdosásról mióta ez a gépem
megvan. A gomb elengedése után ebben ugyanis még mindig akkora
lendület van, hogy letépi az ujjam! Megvan az előző munkahelyi
kisgépem is, méghozzá egy kicsi kék Makita képében. Annak
simán lefogom a tokmányát, de ennél már esélyem sincs!
Mondjuk kicsit már nyikog szegény, minek okán
egyszer majd úgy is bezsírozom.

 

 

Van itt minden! Az elveszettnek hitt kedvenc fúrókészletem,
csavarok, tiplik, fúrók, tollak a jelöléshez, sarokvasak...

 

 

Még csak elő sem kellett vennem a csavaros tiplis szortimentem.

 

 

A feljelölés alapján meglehetősen tág határok közé fúrhatom az új lyukat.

 

 

Mindeközben a háttérben készül az ebéd. Szerintem én leszek kész előbb.
Még ekkorát tévedni...

 

 

Már készen is van az újabb lyuk.

 

 

Csavarok tiplik felfűzve.

 

 

Gondoltam mindjárt meg is vagyok a mára választott feladattal. Aztán elkezdődtek
a problémák. Ugyan a falra csavarozott tartó masszívan áll, de ezen a törölközőtartó
már nem. Konkrétan az erre felcsavarozott fényes rész az még jó, de azon nem áll
meg rendesen a két rúd, hanem lefittyed. Nemhogy a törölközőt, de még a saját
súlyát sem képes megtartani! Levettem innen, majd meghúztam a csavart.

 

 

Miután a harmadik kísérlet is hamvába holt, leszedtem az egész miskulanciát,
majd szégyenszemre visszavonultam vele a szobába, ide az asztalomhoz.

 

 

Ez a csavar, ez kérem egyáltalán nem tart. Meghúzom, megmozdítom a tartó
rudakat, s ettől egyből kilazul. Ezt aztán ismételgethetem a végtelenségig.

 

 

Annyian mondták már, gondoltam bennem van a hiba. Miért ne lehetne igazuk?
Sajnos hiába nézegettem az ábrákat, szerintem én mindent jól csináltam.
Legalábbis a törölközőtartóval igen. A többit meg most hagyjuk...

 

 

Ez így nem lehet jó, mert a tartórúd zsanérja egészen egyszerűen nem mozoghat
le s föl, hanem csak oldalra, különben biztosan leesik róla a törölköző.

 

 

Ezt az elemet a törölközőtartó esetében biztosan nem így kell felszerelni.

 

 

Minőség: I. osztályú, Származási hely: Kína
Engem meg Békának hívtak a barátaim, de hiába csókolgattak a lányok, sosem lett
belőlem mesebeli herceg. Ezen termék első osztályú minőségének pont
annyi lehet a valóságtartalma, mint az idióta békás mesének.

 

 

Az ott egy menet? Az meg egy illeszkedő felület? Az egy egyenes tartóváll?
Ez I. osztályú minőség? Na jó. Bevallom. Tényleg én vagyok a királyfi...

 

 

Mit nekem felfúrni ötös helyett hatos menethez?
Akár szabadkézzel is! Nincs itt semmi gond!

 

 

Annak ellenére maradt itthon ennyi menetfúró, hogy Atyám szinte
minden adódó alkalommal, mikor is menetet kellett fúrnia
a telken, új készletet vitt magával az itthoniakból.

 

 

Hogy is kell? Egyvonalas, majd kétvonalas, végül vonal nélkül.

 

 

Menetet - ilyen gyengécskének tűnő anyagba - csakis kézzel tanácsos fúrni.

 

 

Ez a görbe vasrúdnak kinéző valami is egy hatos menetfúró.

 

 

Ráadásul kombinált. Vagyis mindhárom előbb mutatott menetfúrót egyesíti.
Még csak szerszám sem kell hozzá, mert a görbe végénél fogva tekerhető.
Persze ez nem annyira menetfúrásra, mint inkább menetfésűnek való.

 

 

Mikor esne szét a menetfúró befogó szerszámom, ha nem most? Persze szó sincs róla,
hogy csak most esett volna szét. Széthullott ez már annyiszor... Ellenben most
elégeltem meg, hogy szórakozik velem, s végre megigazítottam a rugóját.

 

 

Természetesen a csavarnak való lyukat is fel kellett fúrni a tartóban hatosra.
(ébredtem rá hamarost, miután nem fért át az 5-ös lyukon 6-os csavar)

 

 

Ez a felület nem tőlem lett ilyen!
Lesorjáztam.

 

 

Volt ott anyag pluszban rendesen!

 

 

Ezt a vállat sem én követtem el. Mégis hogy a csudába gondolták ezek a kínaiak,
hogy ennyire sorjás felületek normálisan összefeszülnek? Nem is csoda,
hogy minden egyes megmozdításra kilazult az a k*rva csavar.

 

 

Na majd most!

 

 

Még tiszta szerencse, hogy van itthon egy nagymarék hatos csavarom.
No de hogyan szereli fel ezt a sz*art, aki nincs ennyire felkészülve?

 

 

Az a csavar, az kérem konkrétan ferde. Vagyis a feje nem fekszik fel rendesen.

 

 

Ez a hernyó is ferde, de ez legalább érthető.
Ennek ugyanis épp így kell állnia.

 

 

Ennek viszont k*rvára nem így kell állnia!

 

 

Jobbra balra látszik egy-egy váll. Azok a vállak tartanák a tengelyt egyenesen.
Már akkor sem fogják meg rendesen, ha nem dobom rá a törölközőt!

 

 

Ekkor leesett a szerkezetről az egyik törölközőtartó rúdja. Amit itt látunk, illetve
éppen, hogy nem látunk, az valaha egy menet volt. Na ja. Menet. Kínai módra.

 

 

Nem szokásom, de ezt a projectet szégyenszemre itt és most feladtam.
Talán magukat a rudakat esetleg még felhasználhatnám.

 

 

Tudhattam volna, mikor megláttam, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

 

 

Játszadoztam még vele egy kicsit, de hiába húztam meg az immáron meghúzható
tartócsavart, mert a legkisebb erőhatásra is azonnal bősz lötyögéssel reagált.

 

 

Ha valamibe vágnék menetet, s ezeket rácsavaroznám?
De ez már csak erőlködés. Távoli ajtócsapódást
hallottam. Szerintem elment a kedvem.

 

 

A törölközőtartó most szépen lemegy a pince legmélyebb bugyrába.
A nyomorult gagyi gyártó kínaiak meg a jó k...a é..s an....ba!

 

 

Ennyit értem el a fél délelőtt beáldozásával.
Ez rosszabb mint volt!

 

 

Mérgemben, no meg az ebédtől való elpilledés okán lefeküdtem aludni, de nem
jött a szememre álom. Hányan is vannak pontosan a kínaiak?
Olyan sokan nem lehetnek, hogy legyőzzenek!

 

 

Nincs benned menet? Hiába fúrnálak fel? Perselyem sincs? Lötyög benned, illetve
kiesik a tartó rudat rögzítő csavar? Na nem azért volt Bors Máté mozdonyvezető,
hogy én egy ilyen egyszerű problémán fennakadjak. Meg fogom oldani, és kész!

 

 

Sikerült megálmodnom, hogyan lehet ezt a szart lötyögés mentesen iderögzíteni.

 

 

Vajon hányszor szedlek még ki a helyedről, mire stabilan fogsz állni?
Valamint a jó édes anyukája hogyléte felől is sokat érdeklődtem.

 

 

Befogtam a satuba, s fúrtam bele géppel egy hármas lyukat.
Már úgy értem, hogy végig, eddig ugyanis zsákfurat volt.

 

 

Felfúrtam a hármas lyukat ötösre, mert akkora kell a hatos menethez.

 

 

Megkérdeztem a kamerát, hogy kínai-e, és hajlandó-e kísérletképpen oda fókuszálni,
ahová én azt szeretném. Azt mondta Vietnámi, s nem mert mellénézni a lyuknak.
Persze ezt nem is csodáltam, hiszen a kamerában van beépített mikrofon,
tehát mindent hall, s amiket én a kínaiakra az előbb mondtam...

 

 

A kínaiakkal ellentétben, ezt a satut például kifejezetten szeretem.

 

 

Azért van rongyba fogva, hogy a satu pofája össze ne karcolja a krómot.
Amúgy pedig épp most fúrok a lyukba, teljes hosszában hatos menetet.

 

 

Kapott egy adag WD40-et kenésnek, nehogy beleragadjon a lyukba a menetfúró.

 

 

Mint azt néhány képpel fentebb már láthattuk (csak épp a satuhoz fűződő
baráti kapcsolatomról meséltem), a tartóelemből kilógó
résznek úgy kb. a felét lefűrészeltem.

 

 

 

Annyira hülye formája van, hogy semmi úton módon sem tudom befogni a satuba.
Kénytelen vagyok kézben reszelni. Azért kell bereszelni, hogy ne egy él mentén,
hanem jóval nagyobb felületen feküdjön fel az érintett részre az ellendarab.

 

 

Valahogy így képzeltem el. A csavar immáron masszívan nekihúzza
a rúdtartó elemet a falra rögzített rész bereszelt szélének.

 

 

Igencsak sajnálatos módon, konkrétan nulla menet van benne. Vagyis ezzel
a problémával hagyományos eszközökkel nem lehet mit kezdeni.
Még tiszta szerencse, hogy már fel vagyok készülve
(agyilag) a nem kommersz esetekre.

 

 

Ennek a kettőnek kellene egymással szemben állva összehúzhatónak lennie.

 

 

Hopp egy (pontosabban szólva két) négyes menet, hogy berepült?
Bár ezen művelet mintegy 15 perces pincei kitérőmbe került.

 

 

Az összes nyomorult kínai kapja be a... Hogyhogy mit? Nem mindegy?
Kapja be minden kínai, aki nem tart otthon négyes menetes szárat!

 

 

Szép hosszú hernyócsavar, a hernyó kínaiak adta feladatra.

 

 

Gondolom érthető, hogyan fog működni a hosszú négyes csavar.
Csak összeforgatom, s már készen is van.

 

 

Talán nem sorolnám fel az eddig felhasznált anyagokat és szerszámokat.
Mindezt egy vadonat újnak látszó kínai törölközőtartó felszereléséhez!

 

 

Már az ágyra is szétpakoltam, ami csak a feladathoz kellhet.

 

 

Újra egyben az alkatrészek, csak immáron stabilan.
Meg egy nagy l*faszt!

 

 

A Miniplex fúrógép sem véletlenül került elő. Belül, ahol eddig még
nem is jártam, dolgozott rendesen! A fagyi rakatot Andi hozta.
Gondolta evés közben talán mégsem káromkodok annyira.

 

 

Hát nem belóg a csavar annyira, hogy beleér az újonnan beszerelt, s ezen
a lyukon úgy nagyjából középtájon áthaladó négyes csavarba? De!

 

 

Már majdnem levágtam a csavarból, mikor végül mégis inkább egy alátét beépítése
mellett döntöttem, ugyanis nem véletlenül cseréltem le a csavart süllyesztett
fejűre! A normál csavarfejnek ugyanis egészen egyszerűen semmi
módon sem akaródzott ide rendesen felfeküdni.

 

 

Reggel kezdtem neki, s immáron késő délután van.
Nyomorult kínaiak...

 

 

Nem! Sajnos ez még korántsem tökéletes. Alkalomadtán egy kicsit majd még reszelni
kell rajta. Enyhén lötyögnek a karok, kicsit lóg az egész, de azért már áll. Miközben
dolgoztam, s a kínaiakat szidtam fennhangon, többször is belegondoltam: Az nem
lehet, hogy valahol egészen máshol van a hiba? Tudom is én? Talán nem is
összeillő alkatrészek voltak a dobozban. De ez annyira erőltetett...

 

 

Végül két év elteltével, egyszer csak annyira berágtam, hogy minden igyekezetem
ellenére lóg a konyhai törölközőtartó, hogy lekaptam a falról, lesétáltam vele
a pincébe, majd faragtam hozzá egy gyufás skatulyányi méretű tartót
fából, mégpedig az eddig rám ragadt mechanikai tudás által
vezérelve. Tökéletes lett! Nem lóg, és nem lötyög!
Mégis hogy lehetett ezt egyáltalán elb*szni?
Első osztályú Kínai termék? Lóf*szt!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...